Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-02-03 / 15. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 15. szám. Csütörtök, fehniní' ;J-án. KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre 6 frt; félévié 3 frt; évnegyedre 1 frt 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva: Haaseustein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svájcz mindéi fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utoza 891. számú ház. I^ézira-tolz nem adatnak -vissza. y » j Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. 4 X,. Előfizethetni helyben a szerkesztőségbeír, aTuadóhivatalban: Takács Arpéd ur nyomdájába,i, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. Gyula január 30. i. A községi átalános tisztujitások megyénkben nagyobbrészt megejtetvén, a „Békésmegyei Lapok" f. é. 9. számában felvetetett azon kérdés, hogy „vau-e joga a régi elöljáróságnak befolyni az uj elöljáróság jelölésébe" — elkésettnek látszik ugyan, minthogy azonban e kérdés, melyre nézve a vélemények elágazók, a községi törvény megalkotása óta most kerül először felszínre, s minthogy e kérdés már a közigazgatási bizottság előtt is megfordult, a hol tagadó válaszban részesült, addig is, inig a belügyminiszter a közigazgatási bizottság határozata ellen hihetőleg közbevetendő felebbezés nyomán döntőleg határozna, nem tartom feleslegesnek e kérdést minden oldalról megvilágitani. Mielőtt azonban a dolog érdemére nézve nyilatkoznám, a nélkül, hogy e kérdés felmerülésének okait kutatnám, megvallom, e kérdés felvetését tapintatosnak, szükségesnek és jogosultnak nem találom. — Nem tartom pedig szükségesnek azért, mert a községek rendezéséről szóló törvény életbeléptetése óta tudtommal a községi elöljárók kijelölését a képviselő testület közgyűlése gyakorolta, a nélkül, hogy bárkinek eszébe jutott volna a kijelölést gyakorló közgyűlésből az elöljárók kirekesztését indítványozni, — s a nélkül, hogy az ily eljárásból a községre nézve a legkisebb hátrány is származott volna, nem tekintem tapintatosnak, mert e kérdés oly viszály magvát tartalmazza, mely a polgárok közti egyetértést felbontani, s a közügy iránti érdeklődést, — mely a közjóllét főtényezője, csökkenteni alkalmatos; - jogosultnak végre nem tartom azért, mer

f a mily joggal rekeszthető ki a kijelölést gyakorló képviselő testületi közgyűlésből a tisztújításig teljes hatáskörrel fenálló elöljáróság — azon feltevésből, miszerint helyét továbbra is megtartani óhajtván, érdekeltnek tekintendő, — hasonló joggal foszthatok meg siavazási joguktól azon képviselők is, a kik valamely elöljárói állomásra vágyódnak, mint szintén érdekeltek, — mely feltevés azonban mind a két esetben alaptalan, a mennyibejn az érdekeltséget kizárja az, hogy miutáii a törvény titkos szavazást nem rendel, mindenkiről feltehető, hogy önmagára szavazni nem fog. Ezek előrebocsátása után az ügy érdemét tekintve kijelentem, hogy miután a képviseleti testület a hatáskörébe utalt ügyeket hová az elöljárók kijelölése is tartozik, csak közgyűléseiben intézheti el, s miután az 1871. XVIII. t. cz. 60-ik § ban megjelölt elöljárók a képviselő testületi közgyűlésekben szavazattal bírnak: ezen elöljárók a képviselő testületi közgyűlésekből törvény szerint ki nem rekeszthetők és szavazási joguktól meg nem foszthatók. S miután a közgyűlés rendes elnöke az 1871. XVIII t. cz. 57. §-a szerint kis- és nagy-közsegekben a biró, a járási szolgabíró pedig az idézett t. cz. 55. §-a szerint csak az alakuló közgyűlésen és a tisztújító széken elnököl, melynek határnapját is ő tiizi ki, kétséget nem szenved, hogy azon közgyűlésen. mely az elöljárók kijelölését gyakorolja, elnökölni a község bírája van hivatva, mert abból, hogy a tisztújítási előintézkedések m< g étele a jszbiró tisztéhez tartozik, azt, hogy a képviselő testületet a kijelölés megejtésére utasítsa — igen, de azt, hogy ily alkalommal ennek tanácskozásait is vezesse, és azokra befolyást gyakoroljon, az önkormányzat és választási szabadság sérelme nélkül, következtetni nem lehet. Politikai események. * Lengyelország ügyeit intéző bizottság eltörlését elvben elhatározta az orosz kormány. * Az angolok 231 embert vesztettek a laingsneki csatában és vereségük teljes volt. A boérek födött állásukban csekély veszteséget szenvedtek. Szomorú jelenség. Ha figyelemmel kísérjük a sajtét, csak elvétve találunk egy-egy napra, melyen kevés számú vagy talán egy öngyilkossági eset sem fordulna elő. Az életuntak, az élettel megküzdeni nem tudók vagy nem akaróit száma napról-napra ijesztő mérvben növekedik. N'incs különbség férfi vagy nő. agg vagy gyerkőcz között. Mindegy ik szabadulni akar a tehertől — életétől. S a végrehajtásnál igyekeznek, mennél ösmeretlenebb módokat, használni. És ez ösmeretlen végrehajtási mód keresése emberi gyöngeségük, hiuságukban rejlik. Nagyon sokan dicsőségnek tartják, ha éltökben ismeretlen nevöket egy ország vagy talán a müveit Európa a rendes rovatban a kivitel szabatos Ikörülírása mellett, olvassa. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. ZEg-jr n.a,g

,37-on. szép özve — Beszély. Irta: Parlagi. — Olvasóim ismerni togják „A nagyon szép asszony" czimü vigjátékot, melyben egy szellemes franczia iró ügyesen szőtt jelenetek egész hosszú sorával bebizonyítja, hogy mily veszedelmes dolog nagyon szép asszonynak lenni. Mennyivel veszedelmesebb azonban nagyon szép özvegyasszonynak lenai, azt én akarom egy kis történetecskével az olvasó előtt világossá tenni. Minden kabátot viselő isteufia tudja, hogy mily sajátos varázs környezi az „özvegy" szót. — Tulajdonképeu csak annyit kellene alatta értenünk, hogy egy olyan nő, kinek férje nincsen, — dehát mi — és ez nem szolgál szégyenünkre — e fogalomhoz száz meg száz más fogalmakat is szeretünk szőui. Mondhatnók egy egész modakört, melyből eposzt nem a honfi-dalnok költ, hanem a kávézó nénik tisztes serege, kiknek képzelnie, ha pletykáról van szó, sokkal élénkebb, mint bármely franczia regényíróé. Cserháty Júlia vidékszerte a legszebb nő volt és hozzá — mi persze tetézte szépségét — özvegy. Nagyon fiatalon ment férjhez egy dúsgazdag, de azért nem kevésbé rút, sőt annál vénebb lókereskedőhöz: Cserháty Bonifácz uramhoz. Bonifácz barátunk — az isten nyugasztalja — imádta ifjú nejét, sőt annyira előzékeny volt iránta, hogy házasság után alig egy félév múlva elköltözött ama másik birodalomba, hol a lovaknak nem állítanak ki paksusokat, (talán azért mert lovak sincsenek). Júlia, az özvegyen maradt fiatal menyecske, komolyan megsiratta halálát, szép temetést rendezett neki, és a legszebb fekete színű ruhákba gyászolta egy álló esztendeig. Tette pedig mindezeket oly kifogástalan bensőséggel, hogy a nénikék majd megpukkadtak mérgökben, — hogy semmi rágalmazni valót nem találtak rajta. Egy év azonban gj-orsau eltelik s a gyászruha még hamarább elkopik. A szívről ne is szóljunk, azt csak üres idióták kepzelik olyan boloudnak, hogy fájdalmakat évtizedekig elczepelget. Majd bizon megbolondult, mikor lépten-nyomon annyi élv kínálkozik. Júlia tudta, hogy szép, (erről a tükör győzte meg naponkint); tudta, hogy gazdag (mert a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben részletes lajstrom volt ingó és ingatlan vagyonáról); tudta végül, hogy független (ehez máinem kellett semmi magyarázat.) Három ilyen előnynyel szűknek találta a kis várost, melyben lakott és V.-be költözött a megye székhelyére. A jövőt illetőleg nem volt semmi kész programmja, elhatározta, hogy élvezni akarja a világot. Anyja egy özvegy megyei levéltárnoknő, szintén hozzá költözött ós az uj háztartás berendezéséről együtt gondoskodtak. Nem igen kímélték a költséget, de minek is? Júliának volt 14,000 frt évi jövedelme, ebből bőven jut egy fogatra, egy paszomántos inasra, egy állandó páholyra, s más eféle apróságokra, miket oly nehezen nélkülöz az, kinek sohasem volt, talán nehezebben, mint kinek volt. Élt ugyanott a mamának egy nagybátyja: Zöröghy István nyugalmazott megyei orvos. Ettől a jámbor embertől az egész megye félt, szörnyű respektussal viseltettek nyelve iránt, mely ha valakivel foglalkozott, azt ugy izekre szaggatta, hogy annak hírnevéből hírmondó sem maradt Egyébkint igen nemes lelkű, mivelt öreg ur volt, ki a megyei zöld asztalnál is az első szónokok hírnevében állott s ki ha hatalmas hangjával és maró szarkazmusával valakit ledorongolt, azt a végitélet harsonája sem tákolhatta többet össze. Sem a bugával, sem pedig fjnnak leányával nem igen rokonszenvezett; az ő egyenes lelkének az sehogysem tudott tetszeni, hogy ez a kisvárosi, levéltárnoknő megözvegyült lókereskedőné leányával ilyen nagyúri lábon akar élni. Ebből a véleményéből nem is igen csinált titkot, sőt ilyeténkép adott annak huga előtt igen gyakori kifejezést: „Hát azt hiszitek, hogy a világot bolonddá lehet tenni, hogy az egy jó vacsoráért majd elfelejti, hogy a Julis ura lókupecz volt. Ördögöt! megeszi a vacsorátokat és nagyot nevet urhatnámságtok felett." í

5De kedves Pista bácsi" — felelt ilyenkor a szép özvegy — „hát csak nem zsugoriskodhatunk, ha az isten jó módba helyezett." Persze a fiatal asszony előtt az öreg ur sem akart egész szokásos gorombaságával kirukkolni, hanem egyet köhintett, nagyot szippantott tubákus piksziséből fogai közt mormogva: ..Hászen jól van, ha jól van." E« a filozófiai m.»ndat azonban korántsem volt képes őt megnyugtatni és csak leste az alkalmat, hogy valódi véleményének kálomista egyenességgel kifejezést adhasson. (Folyt, köv.)