Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-01-04 / 2. szám

B.-Osaba, 1881. VIII. évfolyam, 2. szám. Kedd. jaiiiíárhó 4-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (feliven) és csütörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre C frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogositva : Haaseustehl és Vogler czég Bécs, Praga, Budapesten Németország és a Svájcz mindé i fővárosaiban. i Szerkesztőség: Apponyi-utcza 8?:>1. számú ház. ISIésIratoIs nem. a.-iLat:n.alr vissza. Kiadóhivatal: TakáCi Árpád nyomdája. — Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő uruál. Hirdetések jutányos áron vétetnek lel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájába.), vidéken a postahivataloknál, 5 kros post.autalványnyal. U j-é v elején. i. Szarvason, január 1. A végtelen idő órájának ingája ismét egyet kettyent s az eztrnyolczszáznyolczvanadik év is lemerült kimúlt társai mellé a múltnak tengerébe. Mily csekély az az egy év az idők végtelenségéhez viszonyítva s az emberi életben mégis eleggé nagy arra nézve hogy benne örömeink úgy mint fájdalmaink elférjenek. Mint az időjárásában megszoktuk a ború és a derii váltakozását, s mig ez szabályszerüleg történik, nincs panaszunk még a ború ellen sem, úgy az emberi életben is megvagyunk szokva, hogy a fájdalmakat is elviseljük, ha azok nem mértékentuli súlylyal nehezednek vállainkra, s ha azokat az öröm váltja fel. De vannak-e nekünk örömeink ? Hiszen anynyira tele van mindenki panaszokkal, hogy ha azoknak csak fele is áll, akkor kijutott nekünk osztályrészül a szenvedésekből annyi, a mennyi mellett az örömök méze is rég megkeseredett. Egyik azt panaszolja, a mezei gazdálkodás kárral jár, a íöldmi-rolCT !:6n) tcien slpu

ar.fealm ; c\ xnósik nzon kesereg, hogy az ipár pang, kézmivességét kénytelen abbahagyni; a harmadik számokkal törekszik bebizonyítani, hogy az ügyvéd, orvos, pap nem boldogul, mert jövedelmei a társadalomnak mai felcsigázott követelményeivel nincsenek arányban ; mindezekhez járulnak azok, kik a hitetlenség és erkölc i romlás terjedésére mutatnak s azokból a nemzet pusztulását jövendölik. Van ezekben sok igaz is, de nem mind az. Talán mert épen a sajnálatos esetek kerülnek felül s lesznek szembeötlőkké, az csalja meg látásunkat s vesztegeti meg j ítéletünket. Mivel épen látjuk, hogy egy nem épen szorgalmatos fölclmivelőnek-elárverezték telkét, vagy egy sokat kódorgó iparosnak lefoglalták iparkészletét, vagy egy nem elógg) józan kereskedőnek becsukták a boltját, vagy ejy lelkiismeretlen ügyvédet kitöröltek a kamara lajstromából : azt következtetjük, vagy hajlandók vagyunk következtetni, hogy már az egész nemzet pusztul. A magyar közember erre azt mondaná uram csak a férgese hull, megmarad az épe ! s J>a elfogulatlanul tekintjük a társadalmi életet, fogjuk tapasztalni, hogy igaza van. A derék mindenütt megállja helyét. — Vannak földmivelőink százával, kik boldogulnak. Van iparosunk, kereskedőnk elég, kik habár küzdelemmel, de becsülettel töltik be helyüket. S abban sem szabad kétkednünk, hogy az értelmiség osztályában oly mérvű lei ne a romlás, mely megengedné, hogy az egész osztályt vádoljuk megbizhatlansággal. S igy ha fáj lalmaink vannak is nem oly nagymérvűek azok, hogy bennünk a kétségbeesés hajlamát képesek lenuének táplálni, futó boruk azok csak, melyek multával a verőíény annál áldásosabban terjeszti reáák üditő sugarait. i iN^CiiLálfi J"ózsef. Politikai események. * A római philhellen bizottság fiókbizottságot s toborzó irodát nyit Kornfuban. * A porta igyekszik a hatalmakat uj konferencziára megnyerni, melyen Törökország s Görögország is részt venne. Bismarck az ez irányba való tárgyalásokat most inopportunusnak tartja. Fővárosi d.olg'olr. — A fővárosi szocziálisták nem kereszteltették meg gyermekeiket, hanem csak a polgármesternél íratják be. — Már eddig 12 van beirva. * A pénzügyminiszter a hamburgi sorsjegyeket kitiltotta s elkoboztatni rendelte. Figyelmeztetjük tehát olvasóinkat, hogy ilyenek megvételétől óvakodjanak. * Acsfaragászati intézetet alapított Trefort a zeneakadémia épületében. Ez idáig igen helyes, hanem az már nagyon nem helyes, hogy az előadások többnyire németül tartatnak. Hazai hirek. * Hevesen egy meglánczolt rab — kit a bálteremben tartottak fogva — a csillárra akasztotta fel magát nyakkendőjével. így rontják Kozarek jövedelmét. * Burghardt báró nyug. százados, Zomborból néhány napja eltűnt lakásáról. A Duna partján kabátját megtalálták, miből öngyilkosságra következtetnek. * Aradon Aczél Péter és Vásárhelyi Béla kajj párbajt vivtak az ottani lovaglókörben. Mindketten sebet kaptak. Ausztriai h * Lembergben a lengyel ne zelebbi 6 évre a gróf Skorbek-fj a régebben volt színigazgatón az engedélyt, kitől az s jj rosz vezetése miatt márj a színészek fel vannak, * A reichsrath A Tr.atte miniszteriünk—n—PTüTkU=3 tagnak kinevezését javasolja a korona előtt. Ez utóbbiak közt 6 lengyel lesz. Hir szerint Herbst is ki fog neveztetni az urakházának tagjává. E hírt sokan valószínűtlennek tartják azért, mert Herbst tudvalevőleg ellenzéket képez. MEGYEI ÚJDONSÁGOK. — Előfizetési felliivás a „Iíékésinegyei Közlöny" 1881. évi nyolczadilt évfolyamára. Felkérjük lapunk t. cz. előfizetőit, hogy az előfizetést minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a szétküldésben fennakadás történjék. A „BÉKÉSfiHEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. !zsld.ófa,ló. (Egy báli éj gőzéből összeszedegetett humoros karczolat.) — Irta: Parlag-!. — Kánya mezőváros ott fekszik valahol az alföldi liomokbuezkák tengerében s nagyon jó hajóskapitánynak (fuvarosnak) kell annak lenni, ki a legközelebbi vasúti állomástól oda való kocsikáztában háromszor hajótörést nem ' szenved, (vagyis fel nem fordul.) D. barátom, kinek látogatására indultam oda, biztosított, hogy igen kedvező széllel jártam meg az utat, miután a szekér csak egyszer fordult fel velem s csak miután ezen kellőkép elcsodálkozott, adta értésemre, hogy touristai körutam szempontjából alkalmasabb időt nem választhattam volna Kánya városának meglátogatására, mert ma este lészen a polgári kör bálja „Az utolsó garasához czimzett hotelben és igy fényes alkalmam nyílik a város szépségeit és notabilitásait szemügyre vehetni. „Pompás" — mondám — „ez épen belevág programmoniba, hajnalba volt szándékom tovább utazni, pedig sarkalatos gyengéim közé tartozik a korán való felkelés. Egy régi deák praxis szerint tehát le sem szoktam feküdni. „Igen, de a meghivó ?" „Én vagyok a rendező, ime itt van egy üres meghivó, azonnal kitöltőm." „Helyes 1" Este 8 órakor a fényesen diszitett (kopott tükörökkel ós vedlett képekkel) tánezteremben voltunk. A közönség rohamosan gyülekezett. — Nem fogom t. olvasóimat a bál leírásával untatni, különben is a vidéki bálok ép olyan egyformák, mint a fekete nyakkendők. Az ember nem tud köztük különbséget tenni. Epikuri szomjtól sugárzó szemem sokáig fürkészett valami élvezetes látvány után, míg egy alakon akadt meg, mely minden várakozásómat felülmúlta, s melyet mohó tekintetem csaknem elnyelt. Egy gyönyörű, alig felserdült s már is bájainak teljes virágzásában álló hajadon volt. A keleti, érzékiességtől áthatott költők bármelyike Hafiz dalait megszégyenitő költeményfüzért tudott volna róla zengeni, mig én, ki a döczögős próza világtalan országutjához vagyok szokva: csak szerelemre tudtam iránta gyúlni. Egész odaadással szemlélgetém, vajmi keveset törődve a kisvárosi arszlánok féltékeny pillantásaival, midőn barátom hozzám sompolyodikés fülembe súgja: „Nemde, szép?" „De mennyire, barátom. Jöjj, mutass be neki azonnal, égek a vágytól e gyönyörű eperajkak mennyei zengzetét hallani !" E pillauatban, mintha csak egy színpadi intrikus rendezte volna, megzendül a csárdás és egy lőcslábu szabólegény orrom elöl kapja el hölgyemet. „No, se baj barátom, tánczolhatsz még vele eleget." „De hiszen tudod, hogy én sohsem tánczolok." „Az baj." „S hogy lehetne e bajon segíteni ? Beszélj, barátom, szólj, látod, hogy nyugtalanság emészt. Meg kell vele is- j merkednem, ha 3 hétig maradnék is érte Kányában. Üsse meg a kánya 1 Mondd hát legalább meg, hogy kicsoda ?° „Karczosi Dömötör, helybeli rézműves leánya." „Ugyan kérlek, mutass be ennek az érdemes polgárnak. Tudod, az ember nem tudhatja." „Hm, hm." „Nos, miért habozol ?" „Okaim vaunak." „Okaid vannak ? 1" „Igen, mert tudd meg, hogy Karczosi a vidék legszájasabb zsidófalója, ki nemcsak a zsidókat, de móg azokat is, kik a zsidókat nem szidják, gyűlöli. „Mihelyt megtudja, hogy te is zsidó vagy — —

8 „De hat mi szüksége van azt neki megtudnia? El tudok én a nélkül lenni. Csak bizd rám. Sőt ez annál jobban ingerel. Ah ! tehát akadályok vannak ? Pompás ! Most már okvetlenül meg kell vele ismerkednem." „Itt, a harmadik szobában láttam. Iszik, mint rendesen és valószínűleg már be is van rúgva." „Az egy cseppet sem zseniroz. Rohanok hozzá. Szervusz 1 — Igaz, a nevemet senkinek se mondd meg." Azonnal kész voltam tervemmel. Nagy garral benyitottam a jelzett harmadik szobába. Ott ült emberem. Nem lehetett benne csalódnom. Igazi typusa volt a vidéki demagógoknak. Vörhenyes, torzonborz bajszának mindegyik szála hadilábon látszott állani a másikkal, vörös és uborkára emlékeztető orrán a borvirágok legszebb vállfajai ragyogtanak. Egyébként inkább alacsony, mint magas és inkább potrohos, mint kövér volt, de főképen felette csúnya. Néhány literes üveg által eltorlaszolva ült egy asztalnál, borzasztóau görbe tekinteteket vetvu reám. (Folyt, köv.)