Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-12-29 / 156. szám

„Békésmegyei Közlöny" 156. szám. 1881. kitüntetés, melyben a csabai nőiparkiállitás részesült, nem az elbizakodás, hanem inkább a szépre, jóra való törekvésnek érzetét fogja felkölteni a mi asszonyainkban fe leányainkban. Szeretem hinni, hogy a nőiparkiállitás kedvező^ fordulópontot képez Csaba nőire nézve, mert megtaláltuk az ifányt, melyen haladni kell, felismertük a hiányokat, melyeket — ha tökéletes eszközeink lesznek, pótolnumc kell ós pótolni fogjuk. Mint a csabai két nőegyesület által kiküldött y^ehajtó bizottság elnöke, különös szerencsének tartom, hogy az oftzagos bizottság által megbízatva, kioszthatom azon jutalmakat, diszokmányok ós érmeket, melyeket a csabaiak nyertek. Számszerint 40 nyert jutalmat, kitüntetést, a mely kétségtelenül nagy szám, és mely az egész országban még csak egy városban tünt fel. Meg kivánom jegyezni, hogy ez nem annyit tesz, mintha csak 40 tünt volna fel munkájával. — De mert az országos biráló bizottság nem a czifraságra, hanem a reális értékű munkára, a nemes Ízlésnek a hasznossággal való egyesítésére fektette a fősúlyt; ezen 40 jutalom által megjelölte az irányt, melyen Csabán a nöi munkának tovább fejlesztését elő kell mozdítani. Ezek után szoros kötelességemnek tartom köszönetet mondani azoknak, kik munkájukkal a iióiparkiálliíás sikerét kivivták, köszönetet kell mondanom a város elöljárói és képviselőinek, a közbirtokosságnak, a gazdasági egyletnek, ós az első magyar ált. biztosító társaságnak azon kiváló szívességért, melylyel ezen ügyünket, mely Csaba városának ügye volt, elősegíteni méltóztattak." (Éljenzés.) Ezután a képviselő ur felkérte Vidovszky János urat, hogy a jutalmazottak névsorát felolvasni szíveskedjék, és ehhez képest a következőknek kézbesítette az okmányok és érmeket: Vidovszky János ur, a kiállítás sikerének előmozdítása körül szerzett érdemeinek elismeréséül diszokmdnynyal tüntettetett ki. — Bartóky Ldszlóné urnő bemutatott tárgyainak műizléssel és gonddal való kiállításáért aranyérmet, a kiállítás sikerének előmozdítása körül szerzett érdemeinek elismeréseül pedig diszok mányi nyert. Lewy Jcnny k. a. bemutatott tárgyainak műizléssel való előállításáért aranyéremmel jutálmaztatott. — Ezüstérmet nyertek : Haan Emma, Zelenyánsz ky Gy.-né, Zahoran Gy.-né, Uhrin Mihályné, Kiszely ErZNéV^

4- AltnryIS Li. Vjjr.-uc, J.OIIIO tiítuUlJtltt, ivesjár Aradszky Ilka, Wágner Krisztina, Podhradszky K.-né. — Bronzérmet-. Tomó Grriecs M.-né, Patay Andrásáé, Huszár Páiné, Such Jánosné, Csulik Marka, Polgári leányiskola, Belanka Judit, Kovács Fáber Jánosné, Vidovenyeez Jánosné, Andriányi Jánosné, MeKis Gryörgyné, Vidovszky Ferenczné, Botyánszky Ferenczné, Léwy Lina, Gryuriáka Judit, Kacsán B. Andrásné, Ambrus Ilona, Grajdács Gryörgyné, Patay Mátyásné, dr. Stiaszny Józsefné, Csjernik Jánosné, Botyánszki Erzsébet, Kocziszky Mari, Dohányos Jutka, Weisz Veron, Zahoran Pálné, Patay Andrásáé, Zelenyánszky Gy.-né. — Dicsérő oklevelet-, a nő egyletek. Ezeken kívül Kesjár Erzsike k. a. a kiállításon nyert ezüst érmet a budapesti kiosztási ünnepélyen vette át. A kiosztás után Szeinián Sámuel főjegyző ur lelkes szavakban tolmácsolta a város lakosságának érzelmeit. Elmondta, hogy a város minden lakosának örömöt okozott az a szép kitüntetés, ruelybeD városunk részesült. Sok érdeme van ebben a kiállitóunak, de az hiszi, hogy minden törekvés hasztalan lett volna, ha nem akadtak volna lelkes nők és férfiak, a kik a mozgalmat megindították és diadalra juttatták. Azért, mint a város érzelmeinek tolmácsolója köszönetet mond az országos végrehajtó bizottság alelnökének: Zsilinszky Mihály országos képviselő urnák, ki lankadatlan fáradozásával, ügybuzgóságával a mozgalom szellemi vezetője volt, meleg szavakban mond továbDá köszönetet Bartóky Ldszlóné úrhölgynek, a ki itthon és Budapesten a kiállítás rendezése körül tanúsított ügyessségével, műizlésével a csabai osztály kiállítását emlékezetessé tette, a ki az elért siker által városunknak valóban dicsőséget szerzett. Végül azon óhajának adott kifejezést városunk derék főjegyzője, hogy az isten sok ilyen derék nőt adjon városunknak. A jelenlévők hosszantartó éljenzése követte a főjegyző ur szavait. Ezzel a szerény, de minden tekintetben nagy jelentőségű ünepély véget ért. Meg vagyunk győződve, hogy minden társadalmi tevékenységet csak érett megfontolás után vághez vitt tettekkel lehet elősegíteni. Azért sohasem voltunk a hangzatos jelszavak szószólói. S ha ma ez ünnepély jelentőséget teljes meggyőződésből méltányoljuk, azt azért teszszük, mert a siker ünnepe volt. Mert minden Demosthenesnél szebben beszélő adatok minden kétséget kizárólag bizonyították a csabai nők munkaképességét, melynek helyes irányban való tovább fejlesztése nem csupán provinczíális, hanem igazán nemzeti érdek volna. Aliquis. Politikai események. * Bécs, decz. 26. Romániával szemben a helyzet nem váAozott. A külügyminiszter'még várakozó állást foglal el, mert ytlenségek vannak arra nézve, hogy Bukarestben be fogiák látni, miszerint az elégtételt oly formában kell megadni, íogy az tikövett hibák beismerését, s a sajnálkozás kijelen tósét tartalmasa. * Varsó, déötembeif 28. Az egyesültek itteni elfogaugyanazoknaá. tömegas elfogatása követte Podlastasat köbe. jenben. A katiolikus templomot rendőrség veszi rül, s az isteni tiszteld alatt a népet nem bocsátják Gyakran láthatni parasztcsog)rtozatot térdepelni több száz lépésnyire a templomtól, hon;ót rendőrfal ka zárja el; a rendőrök epyre fenyegetik, korhöják, sőt gyakran üdegelik is a parasztokat ; a neplázadás nöttn-nő, A rendőri erőszakoskodások, melyek napirenden vannak, jero korára emlékeztetnek. .Oroszország mostaui helyzete" cz}

u

mel levelek jelentek meg orosz nyelven Lipcsében. A munka ^enői, Woronczpv Daskov herczeg mostani udvari miniszter i,s Fedítjev tábornok, a bires slavofil. A f ű t é Í r ő I. Népszerű csevegések a természttudományok köréből. (VI. Utolsó közlmény.) Ha Brix kísérleteinek csupn végeredményeit veszszük tekintetbe, s nem ágyelűik ama sok mellékkörülményre. mely az eredmény étrehozatalába befolyt, s melyekről ő mindenütt ponasan számot ad ; első tekintetre hajlandók vagyunk ízt mondani : „jámbor burkus, nekem ugy latsak, te s elhibáztad a dolgot!" Igy például azt mmdja, logy egy font fenyőfával átlag 4 font és 21 lat jégiideg vizet változtatott ZŐ7.7Á, mig Agy font bíXt£$W;%«tíak . 4 font ás 6 latot volt képes gőzzé váloztatni (a kísérletnél tertiés^iften nöm egy, hanen sok fonto* égettek el, « az Igyjíontra, eső átlagos részt számítás utján határoztá^Kmeg) /— tehát a ínyőfa fűtési ereje nlagyobb volná, níiatj? bükkfáé ? — Ez eleinte igen csodála tosnak látszik^ — Je ézzük csak' kissé közelebbről a dolgot! A fenyőfa k(iuyü, a bükkla nehéz, ha tehát egy öl bükkfát vesink, abban sokkal több font foglaltatik, mint egy ölfenyőfóban, s igy ha az utóbbiból egy font több vizt képes is gőzzé változtatni, mint az előbbiből, de a;előbbiből több font van az ölben, tehát mégis nagyob a fűtési ereje, mint az egy öl fenyőnek. De van mg egyéb különbség is. Kísérletek mutatták, hogy aegszárazabb fában is van még jó adag víz, a mit a íval együtt megveszünk ; és miután a lágy fában tob van, mint a keményben, azzal a lágy fa értéke smét csökken. Nem kell továbbá feledni, hogy Bx kályhája ugy volt berendezve, hogy az egész tzelési anyag tökéletesen megégjen, a mi a gyakoriban tudvalevőleg elő nem fordul; a fenyóta nagy hggal és füsttel ég, sok kormot csinál, tehát a tielési anyagnak jókora része ismét kárba vesz, holo a bükkfa rövidebb lánggal ég és sokkal kevesebbűstöt és kormot ád ki, tehát sokkal több belőle azoi rész, mely valóban elég, és haszonra fordul. Ha nr most mindezt összevesszük, ugy találjuk, hogy egytalában nem csupán luxusból adunk előnyt a bükkfáik a fenyőfa felett, — ámbár másrészt érdekes megtini, hogy íme, ha a mellékkörülményektől eltekintnk, a tiszta puszta fűtési erő az egyes fanemeknél no nagyon különbözik egymástól. Hogy azonban egjkis kényelem is van mellette, ha kemény fával tüzünk, az is tagadhatatlan. A szalmával vagy puha íval tüzelő cselédnek sokkal több korom tapad a kiére, sőt néha orrára és homlokára is, mint a kermy fával tüzelőnek, a mi eltekintve attól, hogy a kom kárbaveszett tüzelő anyag, s igy a kormos cselédkárt csinál a takarékos gazdasszonynak, mert az -rán hordja el a tüzelő anyag egy részét — másréről bizony eléggé kellemetlen is. De máris tulságoai igénybe vettem a szives olvasó türelmét, az idő irget; — tehát befejezem ezen czikksorozatot. Előbb ionban még egy érdekes tüneményről kell számot acom, mely szalmával fűlő kályháinkban történik. Tötször kiemeltem, hogy levegő, illetőleg a levegő élem nélkül nem lehet elégés, és ime mit tesz Sári ? telerakja reggel szalmával a boglyakemenczét, felgyújtja és — azután beteszi a kemencze ajtaját elzárja a levegő benyomulásának útját,; a szalma pedig oda se hederít neki, hogy nincs levegője, hanem ég szépen lassan néha egész 24 órán át ott magában. Mi történik itten ? hol veszi a szalma az elégéshez szükséges élenyt ? Hát biz az csak ugy lehetséges, mert a Sári — bár váltig tagadja is — a szalmával együtt egyebet is berakott a kemenczébe, és pedig levegőt, a levegőben pedig élenyt; — ezen élősködik azután a tűz, a míg ki nem alszik — eltekintve attól, hogy a kemencze szája siücs ám ugy elzárva, hogy oda az a gonosz levegő, mely még a falakon, sőt kősziklákon is átmegy. —egyáltalában be ne hatolhasson. Az eaiber a természet ura, de csak annyiban, a mennyiben annak törvényeit kitanulja, és hasznára tudja fordítani; külömben a természet uralkodik az emberen. Ezen egyszerű dolgokból is láthatta a szives olvasó, — ki ezen czikksorozatot figyelemmel kisérte, — mily csodálatos a természet erőinek működése és mily érdekes azoknak megfigyelése és tanulmányozása ; leteszem tehát a tollat azon tudattal, hogy ha czikksorozatom egyébre nem is lett volna hasznos — aldgyujtani vele legalább lehel. Miavecz László. Pár szó a magj arositási mozgalomhoz. Kondoros, deczemberhóban. „Jobb Későn mint soha", mondja a magyar példabeszéd, mondom én, s velem bizonynyal sok ezer ós ezer a magyar nemzetiség terjesztéseért buzgolkodó hazafi ; de egyszersmind fájó szívvel is sóhajt fel, hogy mennyi mulasztás, mennyi közöny, hogy ne mondjam bűnös hanyagság törtónt náluuk e téren, melyhez hasonlót bizonynyal nem mutat fel a nemzetek története! „A magyar faj nem bír beolvasztó képességgel", ez a nagyon gyakran hangoztatott nézet. Szerény nézetem szerint azonban ez nem áll ig» mereven odavetve, de igenis áll az, hogy túlságosan is afesjjídeltük mindenkor, még az ujabb időben is ugy nyelvünket, mint sajátos nemzeti szokásainkat a köztünk letelepült külföldiek vagy más nemzetiségű testvéreik ;r4

Uyálum is. Ez udvariaskodás azonban keményen boszszulta me§r magát, a mit eclatánsul bizonyít azon megczáíolhatlan szomorú jelenség, hogy nemcsak egyes községek, de egész vidékek is észrevétlenül idegen ajkuakká lettek a sokszor kisefrl) számú ós szellemileg is alantabb álló idegen ajkúak iránti előzékenység s elnézés folytán. Ez nem maradhat tovább igy, itt, nagyon is itt az ideje, hogy a hazánkban lakó nemzetiségek, kiknek hála isten legnagyobb része tiszta lelkű magyar hazafi, s csak nyelvében nem egy velünk, valahára minden tekintetben magyarrá legyen. A névmagyarosítás tarén indított mozgalom tagadhatlanul szintén egy jelentékeny tényező ezen óhaj megtestesitósónek továbbvitelében, ámde még tovább kell mennünk 8 minden téren párhuzamosan kell haladnunk, ha eredményt akarunk felmutatni. A sároamegyei magyarosító társulat programmja, ugy hiszem, minden igaz magyarra kedvező benyomást tett, s el kell ismernem, hogy a beterjesztvóny mind a 25. pontjának erélyesen leendő keresztülvitele egy-egy fontos momentomul tekintendő, mégis szabad legyen reá mutatnom a legfontosabb pontra, mert szerény nézetem szerint, ezen fordul meg az egész ügynek sikere. Ezen pont a 12-ik, mely a fősúlyt a hazafias érzelmű s a magyar nyelvet jól értő néptanítókra fekteti. Valóban a legfőbb kellék egy minden ízében magyar szellemű nóptanitói kar, mert ha igaz Moltke, a nagy hadvezér azon nyilatkozata, hogy a nómet-franczia háborút a németekre oly kedvezően a néptanítók döntötték el: mi is bátran kimondhatjuk, hogy a magyar nemzetiség ós nyelv terjesztését csakis az ő lelkiismeretes közreműködósök mellett lehet virágzásra juttatni. Nagyon fontos továbbá a 13-ik pont, mely az oly tanítók és tanítónők jutalmazását ajánlja, kik e téren a legszebb eredményt érik el; hanem ón ezen anyagi jutalmazások mellett az erkölcsi elismerést, a társadalmi téren való kitüntetést igen fontosnak ós Duzditónak tartom, s mindenesetre az előbbivel legalább is egy vonalba helyezendőnek jelentem ki. Hogy mily eredményt képes csak egyetlen ily irányú iskola pár rövid óv alatt is felmutatni, azt igen szépen igazolja a felügyeletem alatt álló kondorosi községi iskola, mely rövid 5 évi fennállása-•óta oly szép eredményt ért ele téren is, mely azt hiszem ritkítja párját az egész hazában, s lehetetlen itt is ki nem fejeznem elismerésem és hálás köszönetemet a különben is jeles s a magyarosítás terén nagy buzgalommal működő tanító, Bukovinszky M. urnák, a miért az ón ós iskolaszék tagtársaim intenczióját oly uemesen felfogva, teljes buzgalommal jár el hivatásában. Valóban meglepő látni csak egy rövid év eredményét is, a midőn a magyarul egy szót