Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-10-02 / 119. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 119. szám. A vármegye hirdettesse ki országszerte, hogy ennyi meg ennyi kilométer hosszúságú kőut (legyen az klinker, flaszter vagy rnakadam) készítendő, a vállalkozó az ut hosszához képest a vármegyétől bizonyos összegig támogatásban részesül és pedig oly mérvben, a hogy a vármegyei pl. az egyes községegeket támogatja, a melynek saját költségeket építenek kőutat; azonkívül a kőut használatáért 10, 15, vagy 20 évig, a meddig szerződése tart, minden kocsitól, mely terhet szállít 2, mely üresen megy 1 kr. vámot szedhet; azonkívül az illető község, melynek határában az ut készül, maga is hozzájárul valami kis részben az építés költségeihez, egyébként pedig teljesen fel lesz oldandó a közmunka fizetésétől. Ily módon a teher, mely a közmunka által a közönségre nehezül, tetemesen megkönnyül, mert mig egyfelől bizton várható, hogy az ut jó lesz, addig másfelől igazságos lesz a megadóztatás. P]gy bizonyos részben az egész község meg lett adóztatva, ós pedig ha a segély a községi pénztárból megy ki, arányosabban mint eddig, mert mindenki hozzájárul; legnagyobb részben azonban mégis csak azok fogják viselni a terhet, a kik az utat használják. Hogy ily módon a vállalkozónak is lehet haszna, az bizonyos. De vájjon lehet-e azt sajnálni, ha rajtunk is segítve lesz ? Bizonyára nem ! Es mi elmélkedésünket csak azzal az óhajjal zárjuk be, vajha e javaslatunkat meggondolnák azok, a kiken az ügy megfordul s ahhoz képest tennének lépéseket először a viziutak létesítésére, azután pedig a megyei köutaknak ily módon való kiépítésére. Desiderius. Poiitikai események. * Tunisz, szept. 28. Az itt- lakó európaiak, habár alig várják a francziák bevonulását, mégis csak félelemmel néznek ez esemény elébe, mivel biztosnak tekinthető, hogy az itt nagy számban élő fanatizált csőcselék ez alkalommal vérengzéseket fog elkövetni. * Krakkó, szept 29. A czár Ausztria-Magyarországba való utázasa valószínű. Több rendbeli magasibb hivatalnok ide érkezett es innét az orosz határig utazott. A hivatalnokok, miután az egész vasúti vonalat megvizsgálták, isin ét visszautazták . Gyula vára bukása 1566-ban. Irta: Szabó Károly, kolozsvári egyetemi tanár (Folytatás.) Báthori visszautasítása után augusztus második felében a törökök a vár ostromát még hovesebben s oly sikerrel folytattáv, hogy midőn a vivás nyolczadik hete letelt, emberi számítás szerint a döntő roham visszaverése a lehetetlenséggel határosnak látszott s a kikerülhetetlen válság minden perezben bizonyosabbá vált. Kerecsényit, ha múltján s az eddig történteken végig tekintünk, tévedésnek tartatiám ugyan az elfogult Zsámboki János es Istvánfi Miklós szemüvegén át gyávának, vagy Forgács szerint állásának megfelelni nem biró katonának tartani: de tagadni nem lehet, hogy nem volt meg benne az a határozott, mondhatnók makacs elszántság, az a soha csüggedni nem tudó erély, az -ügyért magát örömmel föláldozni kész lelki magasztaltság, mely a szigeti vértanú, Zrínyi nevét halhatatlanná tette, Előtte még volt becse az életnek, ránézve a halál nem tünt föl szabadító angyal képében. Mint Forgács Simon a szemtanú Gíczi Jánosra hivakozva emlékezetben hagyta, Kerecsényi a közelgő válság nehéz napjaiban folyvást ifjú nejére, Tarsaczki Frangepán Klárára gondolt, kí vei csak ez év elején kelt egybe, a nehéz lelki küzdelemben, midőn az élet és halál közt kellett választani, szive nem volt oly aczélkemény, hogy nejét, csa ládját feledni tudta volna. A végszükség kényszerűsége előtt jobbnak látta meghajolni, mint megtörni, hite és becsülete sérelme nélkül inogkisérthetőnok hitte a kikerülhetetlen végcsapást elháritni, — s kötelességének tekintette a mit még lehet megmenteni. Pertáf basától 8 napi fegyverszünetet kért, hogy az alatt a vár föladása iráut egyezkedjék. Pertáf, kinek az ostrom eddig is aránytalanul nagy áldozatába került, melyet az utolsó roham még súlyosbíthatott volna, Kerecsényi kérelmét készséggel teljesítette, vele mint méltó ellenféllel szemben emberséget mutatott, tőle a vár jégverméből itala hűsitésére jeget kért, melyben nagy szükséget szenvedett, s viszonzásul neki egy paraszt által dinyével, almával s más csemegékkel kedveskedett. Az alkudozás megindítására Kerecsényi a horvát eredetű Melith Gyöngyöt bízta meg, a törökök részéről Mehemet araili bég, a horvát renegát, Kunovics Mihály, egykor Enyingi Török Bálint szolgája, folytatta a várban a tárgyalásokat. A hadi tanácsban, mely a föltételeket megvitalta, Kerecsényi kifejtette, hogy csak a végső szükség kényszerítésének enged, midőn a vár föladisát, melynek bukása csak rövid idő kérdése, ajánlatba hozza, hogy magát, bajtársait, a lakosokat a bizonyos haláltól vagy rabságtól megmentse. Gíczi János, Földvári, Zicsi és Keledi a föladás ellen szólottak ugyan, intő például hozva föl Losonczi István és társai esetét kiket a föladott Temesvár falai alatt a törökök hitöket megszegve lemészároltak: de a többség az ellenállást tovább és sikerrel folytathatónak nem tartotta; mert a német gyalogság zúgolódott s a föladást határozottan sürgette, a szenvedésekben kifáradt lakosság, a betegek, sebesültek tömege szabadulás után áhítozott, s a megszállás kezdetén is érezhető hiányok két hónap alatt folyvást szaporodtak, s a magyar őrség 2000 emberéből már alig maradt 500 fegyverfogható. Ugy hitték, hogy a kötelességnek, a katonai becsületnek hosszas kitartásukkal, annyi roham bátor visszaverésével teljesen eleget tettek : előtérbe lépett az önfentartás ösztöne, győzött a hideg ész számítása mely minden további vérontást a hazára nézve kárba veszett áldozatnak, a nemzeti erő czéltalan elfecserlésének tüntetett fői. Igy ajánlott tisztességes föltételek elfogadása közegyetértéssel határozatba ment. Szeptember l-én a föladási szerződés alá volt irva s esküvel szentesítve. Pertáf basa kezesekül három előkelő béget adott a várba, Kerecsényi viszont testvérét Mátyást harmad magával küldötte ki a török táborba. A szerződés az örségnek és lakosságnak fegyveresen, zászlók alatt, minden vagyonával együtt szabad elvonulást biztosított, s Pertáf basa kötelezte magát, hogy a betegek, sebesültek és a podgyász elszállítására 400 szekeret rendel. A kivonulás előkészületei a következő nap is eltartottak, s csak harmad nap, szept. 3-án kezdődött meg a vár átadása s a* őrség és lakosság kivonulása a török csapatok sorfala közt. A török h.atona békén tűrte a táborzás sanyaruságait, vérét, életét a csatákban nem kímélte, hideg vérrel áldozta föl magát a várak vívásában: de vitézsége bérét a zsákmányban, fáradsága jutalmát a hadi foglyokban megkövetelte. E korban még a rendes török katona is, annyival inkább a zsoldot nem huzó rendetlen csapatok legénysége, igazságtalanságságnak, magára nézve sérelemnek tekintette, hogy egy czerek életébe került ostrom után föladásra kényszeritett vár védői minden vagyonukkal szabadon vonuljanak el s igy ő a zsákmányból jogosan várt résaét elveszítse. A szerződés pecsétjében, a parancsnok esKüvel szentesitett szavában nem lehetett biztosíték a gyújtogatás, a keresztyén nők, leányok s gyermekek elrablása ellen. A zsákmányszomjas martalócz, a mint ezeket hatalmában látta, nem bírt s nem akart ellenállni vad ösztönének, s paranccsal, fegyelemmel nem gondolva rohanta meg a magokat megadott keresztyéneket, kiket fegyverrel nyert jogos tulajdonának tekintett. Igy történt 1552-ben Temesvár falai alatt, e sors várt most a gyulaiakra is. (Folyt, köv.) A király látogatása a csabai nttipar ki állítás termében Budapesten, szept. 23-kán. (Eredeti tudósítás.) Budapest, szept. 29-én. Lapunk mult számában közöltük t. olvasóinkkal a királyné látogatását. Most a király felségének látogatására vonatkozólag vettük a következő tudósítást: A király, ki szept. 28-kán d. u. 3 órakor meglátogatta az orsz. nöiparkiállitás, újra meggyőződhetett arról, hogy ő egyike Európa legnépszerűbb fejedelmeinek, kit őszinte szeretettel vesznek körül hű alattvalói. A kiállítás végrehajtó bizottságának férfitagjai gr. Zichy Jenövei élükön, Coburg Fülöp herczeg, br. Kemény Gábor ós br. Orczy Béla miniszterek, továbbá Rátli főpolgármester és több előkelő férfiú, lent a lépcső aljánál fogadták ő felségét ; fent pedig, Coburg föherczegnővel élükön, a kiállítás körül fáradozott hölgyek serege várakozott. O felsége a király néhány kegyteljes szó után karjára vette a bájos főherczegnöt, és a látogató közönség óriási kísérete mellett nagy figyelemmel vizsgálta a kiálitott szebbnél szebb tárgyakat A csabai terembe érve, gr. Zichy Jenő mindenekelőtt bemutatta Zsilinszky Mihály volt országgyűlési képviselőt mint a csabai kiállítás elnökét, ki azután ő felségét végig kalauzolta az egész teremben. A tárgyak bemutatása ugyanezen rendben történt, mint előző napon a királyné látogatása alkalmával. Először is a főbejáratnál levő sátor előtt állapodott meg ö felsége hol Kesjár Erzsi — ez úttal édes anyjával együtt rokka mellett ült ós font. Zsilinszky Mihály elnök a sátor környezetében levő tárgyak kezdetleges mivoltára, ós a csabai nők szövészeti ügyességére, házi iparára és szorgalmára forditá a felség magas figyelmét s azon kérdésére, hogy mire használják a faion leföggö abrosz-szöveteket ? feleié : „Azokat, felséges Jram, részint asztalterítőknek, részint esős időben köpeny gyanánt használják ; a hosszabb alakúak függönyöknek adattak el már itt. — Némelyik nagyon szép mintákat tüntet fel, mondá ö felsége; mire gr. Zichy Jenő a felség által különösen megnézett darabnál magyarázta, hogy az fürdőház berendezésére igen alkalmas. Ügy látszik gr. Wenckheim Frigyesre gondolt, aki csakugyan fürdőszobája számára választott ki hasonló mintát. Ezután a polgári iskola tárgyai mellett elhaladva, a csabai parasztágynái áiiapodott meg ö felsége ós kísérete. Zsilinszky azon megjegyzésére, hogy a jobbmódu csabai földmivelő-asszonyok többnyire ilyen vánkosait készítenek, csodálkozva kérdó a király : „Hát ezt ők magok készítik ?" — Igen is, felség, ők magok ós ilyen kezdetleges virágos ágyra több sorban egymásra magasan |plrakják a vánkosokat. — Ez valóban érdekes, jegyzé meg a király ós élénk mosolylyal kétszer is megszemlélte az ágyra festett ós vánüosokra kivarrott virágokat. Azután mintha csak tudomása lett volna a csabai nőegylet folyamodásáról, melyet a minisztériumnál benyujtottak, azon kérdéssel fordult Zsilinszkyhez: Van-e Uaban >iőipariskola f — Fájdalom, eddig nincs, felség, de éppen most fáradozunk egy ilyennek előállításán, hogy az a nép, mely üyen dolgokat állit ki tökéletlen eszközökkel ós tanító nélkül — kellő utmutatás mellett ós jobb eszközökkel még szebb ós versenyképesebb munkát tudjon teremteni. Remólleni lehet, hogy a csabai nőegylet e részbeü fáradozását siker fogja koronázni. Ezen párbeszédnél gr. Zichy Jenő újra közbeszólt, felemlítvén azt, hogy ezután biztos kilátás lehet a csabai nőipar elöhaladására, mivel azon 25 szövőszék közül, melyeket királyné ö felsége volt kegyes vásárolni, egy szövőszék Csabára fog menni. — Annak valóban örülök, hogy az ón nőm is hozzájárul a nöiipar emeléséhez, feleié a király, s reméllem, üogy Csabán, ahol már is ilyen szép eredmény mutatkozik, hasznát fogják venni a tökéletesebb szövőszéknek. Tovább haladva a teremben, Zsilinszky Mihály megmutatta Rimler Nína és Ursziny Matild egymásmellett álló munkáit, majd a finomabb hímzéseket, melyek között tiajner Ilona, Lóvy Jenni, Podhradszky K-né, Korossy M. Weisz Veron, Sztampa Berta ós Obetkó Kálmánnó stb. munkái tüntettek ki, végre a keresztfalon levő apróbb szövészeti darabokon futólag végig tekintvén, még egyszer elismerését fejezte ki a fejedelem — ós a szomszéd termekbe távozott. Ezen érdekes tudósításból nemcsak azt látjuk örömmel, hoarv a csabai nők háziipari czikkei fejedelmi elismerésben részesültek, hanem azt is kezdjük remólleni, hogy a királyné által vásárolt szövőszékek közül egy Csabára fog jönni, ós igy a kormány által felajánlott három szövőszékkel együtt 4 darab fog működhetni azon nőipar iskolában, melyről a király oly óiónkon kérdezősködött. Adja isten, hogy e reményünk beteljesedjék. Adja isten, hogy ezen országos nöiparkiállitás a csabai nőiparra nézve egy uj és virágzó korszaknak kezdete legyen, mely. ben a nők munkájának áldása boldogságot hozzon a családokra, és dicsőséget a hazára! x. y. MEGYEI HIREK. * Figyelmeztetés. Felkérjük a t. cz. előfizetőit, kiknek előfizetése e hó végével lejár, hogy azt ninél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a szétküldésben fennakadás történjék. ((Békésmegyei K.özlÖn.y» kiadóhivatala. -+- Üdvözöljük B.-Csabán a magas vendéget, b. Radvánszky Antal ő excellencziáját; a magyarhoni evang. egyházak és iskolák egyetemes felügyelőjét. A kiváló szerencsében, mely látogatásával a csabai ev. egyházat érte, osztozik vallásfelekezeti különbség nélkül, városunk, megyénk közönsége. Megfutott fényes pályáján, a haza s egyház körül szerzett érdemei országszerte ismeretesek. Hőn látni