Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-09-22 / 115. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 116. szám. is! AZ állampénztár is nagyrészt ezeknek a koldusa. S mégis, jóllehet sokan figyelmeztetnek rá, hogy a vasutakhoz még más egyéb is kell, a minek előbb Kell létesülnie, a mi azotc forgalmát eiősegiti, értékét emeli, s mielőtt az a „más egyéb" meg nincs, kár oly mohón kapni az „olcsó" viczinális vasutak után is — hasztalan, a közönségnek csak vasút kell! Nem akarunk példát felhozni, megyénk közönsége legköze­lebbi időről is tudhat több vasúti „komoedia" leját­szásáról. Azt hallottuk, hody Ordódi közm. és közi. mi­niszter ő esczellecziája nem barátja a vasutaknak, vagyis jobban mondva, hogy ő valamikor azt mon­dotta, Békés vármegyének nem vasutakra, hanem kö­vezett utakra van szüksége. Igaza van! A vasutak­nak csak fél-, vagy semmi értékőK sincs, ha nem le­het hozzájok jutni. Azért előbb kőutakat! De még ezek előtt is más valamit ! Politikai események. * Róma, szept. 19. Róma városának az olaszok által tör­tént elfoglalása évfordulóját 20-án fogják ünnepélyesen meg­tartani. A hatóság minden előkészületet megtett, hogy a vatikán elleni esetleges demonstráczióknak elejét vegye. * Tunisz, szept. 18. M.nap Sabatie ezredes egyik őrjá­ratát az arabok megtámadták. A írancziák 7 holtat és 15 se­besültet veszítettek. Az utolsó hétea körülbelül öOdO ember gya­logság ós 1200 lovasság érkezett La-Golettába. Hirlk, hogy a francziák megszállják városunkat. * Athén, szept. 19. Thesszaliának teljes átadása folytán a göiög kormány elhatározta, hogy a hadsereget 30,000 em­berre redukálja. Gyula vára bukása 156ti-baa. Irta: Szabó Károly, kolozsvári egyetemi tanár. (Folytatás.) Ismerjük továbbá Bdnrévi Péteri, Békés és Za­ráud vármegyében gazdag birtokost, Földvári Istvánt, 1560-ban ós 1561-ben az alföldi vármegyék adójá­nak összeírásában működött biztost, a vasvárinegyei Keledi György gyalog hadnagyot és tiszttársát Balázs­deák Mártont. A vár védői közt találjuk Brebiri Me­lit/i Györgyöt, Zcmpliu, Ugocsa, Szathmár, Bihar vár­megyében előkelő birtokost, az akkor 26 éves lktári Bethlen Farkast, Zaráudban Bethlen-Ősi urát, később a dicső Bethlen Gábor fejedelem atyját, a dunántuli birtokos Zicsi Györgyöt, 14 év múlva Moson várme­gye alispánját; a Sáros vármegyei ősnenies család­ból való Kapi Andrást, ki Erdélybe szakadva a csa­lád ott egy ideig virágzott főun ágát alapította, is­merjük a csanád-vármegyei de Zarándban is birto­kos Serjényi Miklóst, és az ifjú Ősi Gáspár bihari nemest, ki a vár falán tört részen elszánt védelme köz­ben dicsőén esett el. Istvánfi Miklós, ki Gyula vívá­sának részleteiből legtöbbet hagyott emlékezetben, méltónak tartotta e többnyire uri rendű tisztek ne­vei mellett megörőkitni a kapuőrök tizedeséét, Fekete Demeterét is, ki midőn a várból ki kellett vonulni, elkeseredésében egy kulacs jó bort öntött lova tor­kába, s neki tüzesedett paripáján keresztül vágta magát a rablásnak, fosztogatásnak eredt törökök tö­megen. Végre a máig is virágzó Gyulai Pál család levéltárában föntartotta a derék Gyulai Pál András em­lékezetét, ki Kerecsényinek julius 14-én irt segélyt sür­gető levelét az ostromló török hadakon át, élete ve­szólytetésével Miksa királynak Bécsbe megvitte, s a király julius 25-én kelt biztató válaszával a bekerí­tett várba nem Kisebb merészséggel és ügyességgel bejutott; mely érdemeért 1572-ben Eadecius István váradi püspöktől a váradi hegyen egy terjedelmes szőlőt nyert adományban. A Gyula védelmében részt vett német gyalogok tisztjei közzül ismeretesek az ostrom alatt elesett ltapparot Vilmos, a Swendi által beküldött s török fogságba került báró Jörger Far­kas, és a mészárlásból menekült Reittenau Bernát.*) Még Szolimán hadai számára az Eszéknél a Drá­ván vezetett híd el sem készült, midőn Pertáf basá­nak korábban megindított tábora junius utolsó nap­jaiban Gyula alá szállott s a vár teljes bekeritósét julius 2-dión megkezdette.**) Az akkori forgalmak *l Istváufl 1685 — kiadása 308—310. 1 — Ő csak Bethlen Far­kasról és Kapi Andrásról nem szól, kiknek említését Böjti Gáspárnál talaljuk, Engel Monumenta llngarieza 242. 1. **) Fessler, Gesck. d. üngern VII. köt. 38. 1. a megszállás kezde­tét, a nélkül liogy forrásra hivatkoznék, Sz-Iván napjára (junius 24-re) tezzi; az egykorú Forgács és Istvánfi szerint az ostrom csak julius 2-án veUe kwlstét. szerint egy vár megszállását kitörés nélkül bevárni gyávaságnak tartottak, s Kerecsényi lovassága javá­val még az nap kirohanást intézett, Kétegyházán in­nen a törökökkel véres csatát vivott, s csak estve felé vonult vissza a var sanczai közzé ; Pertáf basa pedig a Készen hozott sáuczkosarak mögött ágyú tele­peit a következő éjjel felállíttatta. Forrásaink a török sereg számára nézve egymás­tól igen kiilöinbözueK. Forgács szerint Pertáf tábora 70,000 főből s ezek közt 4000 jancsárból állt; eliez járult a temesvári basa 10,000, a havasalföldi vajda 12000 embere s a bolgár végvárakból 3000 ember. Forgács a 40,000 főnyi tatárságot is a gyulai meg­szálló sereghez számítja, holott tudjuk, hogy ezen száguldozó lovasság a vár vívása alatt a felső Tisza vidékén Beregszászig és Kassáig dnlt, és igy az os­tromló sereghez nem tartozhatott, Zsámboli János s utána Ortelius a megszálló tábort 80,000 emberre teszi; Istvánfi szerint a szultán Pertáf vezérbasát és a görögországi beglerbéget Driuápolyból 2000 jan­csárral s 25,000 einberrei indította Gyula alá, s e táborhoz csatlakozott a belgrádi és temesvári basák hadereje; végre Bizarus Péter a török haderőt 40,000 emberre számítja. A törökök, ha a roppant tábornak körülbelől felét számítjuk is vaiódi harczosnak, és igy a fegyveresek számát legalább is 40,000 emberre tesszüK, ha nagy aldozatok árán is, biztosan számít­hat az aránylag csekelv őrség ellenállásának megtö­résére és igy a vár buKasára, melynek őrsége 2000. Forgács szerint csak 1500 magyar és 600 német fegyveresbői állt; a benrekedt városi lakossag, mely­nek száma nőkkel s gyer nekekket együtt mintegy 2000 tőre ment, ha vegszüKsóg esetén erejét a latba vetette is, az a mérlegben nem sokat nyomhatott. Gyula 9 hétig tartott ostroinárol egykorú irók csak annyi részletet sem jegyeztek föl, mint Sziget­váréról, mely iránt Zrínyi ós bajtársai hősi halála nemcsak hazánsban hanem az egész keresztyén vi­lágban mély érdeklődést keltett; ós igy a Gyula fa­lai alatt vivott küzdelem képét a ránk szállott s oly­kor egymással alig egyeztethető adatokból nagyobb körvonalaiban is csak hézagosan vázolhatjuk. Pertáf basa az első napokban, midőn a megáradt vizek a vár megközelítését tetemesen nehezítették, az ostromot csak gyengén folytatta; a vár teljes bere­kesztése mellett legelső goudja volt, hogy a Körös vizét elfogja s a var sánczaibói csatornákon levezes­se; mi közben a külvárosi palánkok védőit támadá­saival folyvást nyugtalanította. Kerecsényi a tartha­tatlan külvárosokat a megszállás ötód napján, julius 6-ikán fölgyújtotta, s őrségót ós lakosait a külső vár­ba költöztette.*'"*) Igy a törók ágyútelepek a várhoz közelebb nyomulhattak, s azok fedezete alatt a viá­kok, melyek készítésében a török gyalogság gyakor­lott volt, a külső vár sánczaihoz napról-napra kö­zeledtek. (Folyt, köv.) Ujabb adatok, Békésmegye s különösen Gijulaoárosa XV. és XVI. század­beli történetéhez. — Értekezés. — A békésuiogyei régészuiiivelődéstörtéuelini egyletnek B.-Gyulán, 1881 . szeptember 12-én tartott közgyűlésén felolvasta : Göndücs Benedek, e. elnök. (Folytatás.) Njjének halála után brandenburgi György — 1525-ben — visszaköltözött Németországba, s magával vitte a megye levéltárának egyrészét, a birtokaira vonatkozó okmányokat is, s ezek az ansbachi levéltárban tótettek le. Ansbachnak Bajorországba kebeleztetésekor, az ansbachi levéltár Mün­chenbe vitetett; — s igy kerültek a Békósmegyére vonat­kozó okmányok a müncheni bajor állami levéltárba. Ezen előzmények — szükségesnek látszott — előrebo­csátása után, térjünk át végre a Münchenből másolatban meg­szerzett okmányok tulajdonképeni ismertetésére. A többször érintett részint latin, részint német nyelven irt okmányoknak legtöbbje, történészeink előtt eddig teljesen ismeretlen volt, s csak egyrésze vnla még eddig „ansbachi levelek" czimén, rövid tárgykivonatilag felemlítve. Ezen okmánygyüjtemény érdekes és egészen uj világot vet az itt szerepelt egyénekre, birtokos földesurakra, gyulai várnagyokra, egyházi-, katonai-, közigazgatási-, törvényke­zési-, pénzbeli ügyekre, s az akkor virágzott, de most már névszerint is alig ismert helységekre. ***) A Körös lecsapolását, s a külvárosok fölgyujtását és oda ha­gyását emliti Zsimboki, De Giulao et Zygetlii eiitu cziinü rövid emlék­iratában, inely legelsűbeu Bonfiui 1581-iki kiadása mellékletei közt je­l«at »eg. Lássunk tehát tartalmilag és idösorrend szerint néhá­nyat az érdekesebb okmányok közül. Mindjárt első oklevelünkben egy érdekes, eddig ismeret­len és igen nevezetes adatra találunk : — ugyanis — Zsig­mond király, 1403. évről kelt királyi adománylevelóben hosz­szasan és szépen felsorolva kitűnő hadvezérének Maróthy Já­nosnak érdemeit, felemlítve különösen a cservégi (most Cser­vik, Szerémmegyében,) ütközetet, melyben Horváthy János ellen oly vitézül és saját vérének kiontásával küzdött, -­továbbá a törökös ellen nagy áldozatokkal és hősiesen nyert nagyolaszi (most Mangyelos, a Szerómségben, a Dunapartján,) és nagyengi győzelmeit, — s azt a nagy szolgálatot, melyet a nikápolyi csata (1396.) alkalmával az által tett, hogy Ba­jazeth zultán rettentő seregét már jó előbb, Tornou (alkal­masint a mai bolgár főváros: Tyrnava) mellett kikémlelte és Zsigmondot tudositotta, — a horvát lázadókkal 1403-ban saját költségén ós nagy erőfeszítéssel vivott küzdelmeit ós harczait, — mindezen hűséges szolgálatok jutalmául, Zsig­mond király Maróthy Jánosnak adományoza a gyulai ura dalrnat. Az oklevél szerint, az uradalom összesen 44 — ré­szint Bókós-, részint Zarándmegyéhez tartozó Községből állt, — s ezen uradalom előbb Losonczy László erdélyi vajda Já­nos fiainak a tulajdona volt; — tehát Gyulának első ismert birtokosa a Losonczy család volt. (Zarándmegyóben már 1389­oen és később is gazdag birtoüos zarándmegyei család.) Maróthy János 1415-ben Garayval és Csuporral együtt torok fogságba esett, és csak 1418-ban válthatta ki magát. Alikor visszajött, bevádolta az Abraháuiffyakat, Istvánt ós t.urót, Zsigmond király előtt, hogy ezek — az alatt mig ü rogságban szenvedett, a Fábiáat'oka (az 1525-iki összeírás szerint Csaba és Ajtós közt, Vesza mellett feküdt) mollett le­vő kaszálóját élték és használták és — mint az oklevélben van — móg most is foiyvást kaszáltatják. — Amrah*mlíy István és Imre azonban azt álliták, hogy a Fábiánfoka kö­rüli kaszalós az övék, a mint ezt a szomszéd nemesek is oizonyithatják. Da Maróthy határjáró levelet kivánt tőlük, tuncn ezt nem tudták előmutatni, —• e helyett azt álliták, hogy ők is épen ugy kapták helységeiket és birtokaikat Ma­gyarország dicső királyaitól, Zsigmond elődeitől, mint a hogy Maróthy kapta „Gyula városát" ós a többi helységeket Zsig­mondtól, — kérik azért, hogy a király határoltassa meg és üülönitse el birtokaikat a Maróthyétól. Ezen oklevél reánk njzvo azért novezetes, mart ebből .íitünik, hogy — Gyula nem Mátyás király alatt, hanem meg 1418. előtt lett várossá. (Gyulavárosa régi pecsétjén Ma­róthy neve, czimereival együtt mult óvi évkönyvében közölt ábrán látható.) Mátyás király — 1482-bin Gyulavárát ós városát, min­ién más hozzátartozó városokkal (mint Békés, Simánd stb.) Helységekkel, pusztákkal és vámokkal együtt (melyeiset előbb mind Maróthy Mátyás birt vala, ki is 1476-ban halt meg, tehát Gyula 6 évig királyi birtok volt,) természetes fiának Corvin János herczegnois adományozta. A következő oklevél századokra kiható jelentőségű moz­zanatot képez Gyula és a megye történetében, érdemes tehát, hogy szósaerint magyarra fordítva, egész terjedelmében is­mertessük, amint kövotkezik : „Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország stb. királya — Békésmegye összes és minden egyes nemeseinek és bár­minő más állású ós állapotú birtokos emberinek, üdvöt és ke­kegyelmet ; — Mivel mi bizonyos fontos okokból, Bókésvár­negye tisztségét — (honor, mert régen a közszolgálat csak tisztelet volt) Gyulavárára és az e várban kinevezett vagy a jövőben kinevozondő ispánokra, (várgróf), várnagyokra (cas­fellanus) és tisztviselőkre ruháztuk, — ós mindazon jogha­tósággal együtt, am lyet eddig köztetek fő- és alispánjaitok ) szolgabiráitok gyakoroltak, azokhoz csatoltuk, — tovább á beneteket és mindegyikötöket kivettünk 03 fölmentettünk fő­ós alispánjaitok, úgy szolgabiráitok Ítélete, büntetése, és bár­mi más hatalma ós joghatósága alól, valamint jelen soraink­kal is kiveszünk és fölmentünk. Ezen levelünkkel szigorúan megparancsoljuk nektek, híveinknek, és külön mindeniteknek, hogy ezentúl mindig a nevezett Gyulavárának mostani és jövendőbeli ispánjaira ós várnagyjaira halgassatok, őket — mint a ti fő és alispánja­itokat tiszteljétek, bocsüljótek az ő itéletökre ós bíráskodá­sukra megjelenjet ;k, és minden szabad és szokásos dologban, amelyet ők a mi nevünkben parancsolnak, minden nehézség ós vonakodás nélkül engedelmeskedjetek, szót fogadjatok és úgy cselekedjetek. — Budán, olajba főzött János után való legközelebbi szo ;baton. 1484."" Ezen királyi rendelet értelmében — Gyula, aszószoros értelmében Békésmegye fővárosa lett — a közigazgatás egyenesen ós egyedül Gyulára helyeztetett át — a megye eddigi tisztikara és fönhatósága megszűnt, — s a gyulai várkapitányok — várnagyok - - későbbi nagy hatal­ma innen származik. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom