Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-09-18 / 113. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 116. szám. Politikai események. * Bécs, szept. 15. A Pol. Corr. jelentése Athénből : A görög csapatok Tirnova megszállásával kezdették az átengedett terület 5-ik részének megszállását. * Páris, szept. 15. Az „Ordre" jelenti: Napoleon herczeg, a családi tanács egyik határozata folytán, Kostantinápolyba utazik és egy, az utazása alatt megjelenő niauif sztumban Viktor fia javára le fog köszönni. * Varsó, szept. 15. Sándor czár októberhó elején biztosan meg fogja látogatni Varsót. Ez alkalommal bizonyos kedvezményedet várnak a czártól az eddig oly kegyetlen bánásmódban részesített podóliai görög katholikusok számára. * A kivándorlások Dulcignóból egyre tartanak. Eddig már a legelöbbkelö mohamedán családok Scutariba vonultak. Most megint 150 mohamedán család készül kivándorolni. Nikita fejedelem el is utazott Dulcignoba, hogy barátságos uton hasson a kivándorlások megszüntetésére, a melyek a várost végpusztulással fenyegetik. A fejedelem fáradozásai is sikertelenek. Gyula vára bukása 1566-baa. Irta: Szabó Károly, kolozsvári egyetemi, tanár. (Folytatás.) 11. Szolimán szultán birodalmának válogatott hadaival május 1-én indult meg nagyszerű ünuepélyessóggel Konstantinápolyból utolsó hadjáratára, miután huga fiát, Pertáf vezérbasát, néhány héttel azelőtt tekintélyes haderővel Gyula ellen indította. A szultán a Zrínyi által védett Szigetvárt szándékozott megvívni, s ha azt bevette, seregót még egyszer Bécs alá vezetni. Pertáf tiszántúli tamadása, 40,ÜÜ0 tataruak a felső Tisza vidékére zúditása, János Zsigmoud hadainak Erdélyből előnyomulása, kétségtelenül azzal a számítással volt elrendelve, hogy Miksa király magyarországi haderejét nagy részben lekösse s igy a szultán duuántuli hadjáratának sikerét lehetőleg megkönnyítse. Szolimán roppant táborával junius 27-ón érkezett Zimonyba, hol a magához rendelt János Zsigmond tisztelgését nagy ünnepélyes éggel, atyai jó indulattal fogadta, s kérelmére adott válaszában biztosította, hogy Miksa birodalmából a Maros, Tisza ós Erdély közt fekvő területet neki átengedi. János Zsigmond a bucsu ki hallgatás után 10 nap múlva, junius 11-én isuiét Gyula-Fejérvartt volt, s nagy tevékenységet fejtett ki auuyi remóuynyel biztató hadjárata megindítására. Ketségtelen, hogy János Zsigmond semmit sem ohajtott inkább, mint hogy Gyulát ós vidékét egyesség utján birtokaba kerítse s igy a török hódítását az aifoldön megelőzze. E terv megkisórtósóre június második felében váiadi kapitányát, Bathori Kristófot, Kerecsényi sógorát bizta meg. A királyához hű, annak segélyébe bizakodó, külömben is büszke Kerecsényit azonban sógora nyomatékos érvelése, a fenyegető vógveszely kimutatása, a haza s kereszténység érdekének fejtegetése, mely kívánatossá teszi, hogy az ország e vódbástyája a török hódítás torkából kiragadtassék, nem ingathatta tneg. „Királykátok, — mondá gúnyosan sógorának —• kopaszt borotvál; én e várat annak a pünkösdi királynak soha föl nem adom, ha falai közt kellene is meghalnom". E viszszataszitó válasszal Gyula sorsa fölött a koczka el volt vetve. Gyula fölszerelése rendszeres ostrom ellen még ekkor sőt a megszállás idején sem mondható ugyan teljesnek; de mint Schwendi jelentéséből tudjuk, a vódmüvek ópitése már május közepén erélylyel folyt, a vár élelemmel egy esztendőre el volt látva; a lőszer hiányát Schwendi lehetőleg pótolni ígérkezett; a vár magyar őrsége, melyhez Schwendi 600 német gyalogot küldött, néhány hét alatt toborzással 2000 főre lett emelve. Kerecsényi bizhatott a saját tűzhelyeiért harezoló legénység szellemébe, bizott királya ígéretébe, hogy fölmentésére minden lehető meg lesz téve, reménynyel nézett a Miksa személyes vezetése alatt működendő császári hadsereg hadjárata elébe, melynek sikerét a német birodalom tetemes segélyhadai, a keresztyén népek rokonszenve, a hazájáért harezoló magyar nemzet erőfeszítése valószínűnek mutatta, s múltjához és esküjéhez híven egy perczig sem ingadozott vagyonát és életét királya és hazája ügyéért föláldozni. Gyula várának főerősségét a tatárjáráskor már föiiállott, később birtokosai, a Maróthiak, Corvinus János és György brandenburgi őrgróf által mindinkább megerősített négyszögű belső vár képezte, melyet éjszak-kelet felől a Fekete- és Fehér-Körös kiöntései által táplált sarkadi tó tett megközelíthetetlenné, a hol pedig ezen mély viz nem fedezett, a belváros magába foglaló külső vár vizzel telt sánczai és kiszögelő bástyái öveztek, melyek elfoglalása nélkül a belső vár sánczaihoz és falaihoz a száraz felől sem lehetett férkőzni. A külső váron kivül terülő külváros, a Körös által fedezve s palánkokkal kerítve, ha derekas ostromot ki nem tarthatott is, eleg erős volt arra, hogy a megszálló seregnek a külső vár sánczaihoz közelitósót néhány napra feltartóztassa. Az alföldi vármegyékben toborzott, a törökkel való csatázásban gyakorlott várőrségbe Kerecsényi nem kisebb bizodalmat helyezhette, mint a vár fekvésébe s védinüvei erejébe. Az egykorú Forgács Ferencz, ki Kerecsényi katonai s vezéri tehetségét igen is kicsinylőleg becsmérli, amint a törökök által egyszerre vívott Sziget és Gyula erejét összehasonlítja, azt mondja, hogy e két vár vódmüveire, felfegyverzésére nézve egyenlő, de Gyula őrsége, a parancsnokot kivéve, külömb volt. S ha végig tekintünk a gyulai őrség ismert tisztjeinek névsorán, elhihetjük hogy Forgács a nagy birtokú előkelő nemesek, harezokban edzett hadnagyok parancsa alatt állott gyulai várőrség erősebb voltát nem ok nélkül emelte ki, s nem kételkedhetünk, hogy ezen várőrsóg 2000 tőuyi magyar hőse, kik két hónapon keresztül a vitézségnek, elszántságnak és kitartasnak annyi és oly fényes bizonyságát adták, egy Zrínyi vezetése alatt éppen oly lelkesen rohant volna a vértanúi halálba, mint Szigetvár halhatatlan dicsőségű magyar ós horvát védői. Az egykorú s közelkoru irók Kerecsényi Lászlón és testvérén Mátyáson kivül, Gyula védői közül csak 17 férfiú nevét jegyezték föl: de ez igen rövid névsor is eléggé tájékoztathat bennünket, mily elemekből alakult s mily szellemű lehetett a gyulai őrség. melynek zömét ós javát kétségtelenül az alföldi hat vármegye nemességeitek harczias ifjúsága alkotta, oly előkelő tisztek keze alatt, kik e vár falai kózt ősi birtokaik, nejeik és gyermekeik megmentéséért, hitök és szabadságuk védelmezósóórt bátor szívvel néztek a halallai szembe, hogy szerencsétlen hazijok nevében a török önkényuralom elnyouusa ellen fegyverrel kezökben tiltakozzanak. Az alkapitányságot a kainicsáczi születésű, de Bécsben is birtokos Marinics Horváth Ferencz vitte, ki 1557-ben 1. Ferdinándtól kapta adományban a nyulak szigetbeli apáczák által bírt Királyságot és Donátot; várnagy a Csanádban ós Békésben több helyt birtokos Jász Lukács volt, kit már 1559-beu is e tisztben találunk. A hadnagyok közül kiemelhetjük a már több hadjáratban részt vett Giczi Jánost, ki menekülése utan Erdélybe vonult, ott váradi kapitányságra s utóbb Báthori Zsigmond kiskorúsága idején kormányzóságra emelkedett; Henyei Miklós Zala vármegyei nemest, ki Szigetvár 1556-iki ostromakor az egyik bástya védelmét vezette, melyet nevéről Eenyei-bástyának neveztek, s kit vitézi érdemiért Miksa király az 1 ő(53-iki koronázó országgyűlésen arany sarkantyús vitézzé ütött; kiemelhetjük a rácz eredetű Olcsarovics Demetert, a gyuiai rendes várőrsóg egyik lovas kapitányát, Csanád, Arad, Zaránd és Békés vármegyében terjedelmes jószágok urát, kit legényéi mint atyjokat ugy szerettek, s mikor elesett, mint atyjokat sirattak. (Folyt, köv.) Nagyvilági események. * A legújabb divat most Parizsban a holdernyő. Ha van napernyő, miért ne legyen holdernyő is, gondolta magábau az élelmes párisi ós készített egy csinos ernyőt könnyű szövetből feldisíitftt csipkékkel, ós elnevezte holdernyőnek. A feltaláló azt állítja, hogy valamint a napon napszúrást kaphatni, agy a holdsugarak behatása alatt holdkórossá válhatik az ember s azért szükséges a holdeinyő különösen falun. A holdernyőhöz nagyon illik aztán a parafa czipő, a rövid vászonszoknya ós a csikós harisnya. Hozzá ínég buzakalásszal díszített szalmakalap és fehér mouszeliu-kendő ós kész a legújabb falusi kosztüm. * Lecsúszott hegy. A Krin-völgyben egy helyen az egész erdő a hegyről lecsuszamlott s egy réten megállott; a fák ugy állnak ott, mintha ott nőttek volna. * Róma, szept. 15. Campollo orosz gróf kanonok, Borromes bibornokhoz levelet intézett, melyben kijelenti, hogy, miután a mostani pápa ép oly kevéssé akarja elősegíteni az egyháznak kiengesztelését a hazával, mint elődje, tíz évi megfontolás után a protestáns vallásra tér át. — Az áttérés, mely minap a methodisták templomában ment végbe, feitünést okoz. * Velencze, szept. 15. A földrajzi kongresszust 15-én délelőtt fel 11 órakor nyitották meg. A királyt és királynét élénken üdvözölték. Lessepa Ferdinánd remek beszéde után Te ano herczeg, az olasz földrajzi társulat nevében iidvözlé a királyi párt és az egybegyűlteket, köszönetet mondván megjelenésükért. Fővárosi dolgok. * A józsefvárosi Harpagon E hó 14-ón kisérték örök nyugalomra Seitel Ádámot, több fővárosi ház tulajdonosát a bodzafa utezából. Seitelnek tiO—70,000 frtra rugó vagyona volt és a tömérdek pénz mellett ugy ólt, mint egy koldus, betegsége ideje alatt kenyeret és sajtot evett, s csak nagy ritkán hozatott magán? levest. Orvost csakis vógperczeiben hivatott. Végrendeletében meghagyta, hogy a lehető legszegényebben temessék el és sirját csak egyszerű fejfával jelöljék. * A képviselőházból. A honatyák, ugy a régiek, mint az ujak szállingóznak már lassankint a fővárosba. A képviselőházban is napról-napra több képviselőt láthatni, a kik sietnek magoknak helyet foglalni, felvilágosításokat kérni. A háznagyi hivatal lö-ón már megkezdte rendes működését s a szolgaszemélyzet is utasíttatott az állandó szolgálat megkezdésére. * A kiutasított szoczialista. Esi András b.-pasti szabómestert a fővárosi rendőrség szoczialisztikus üzelmek gyanúja miatt kiutasította Magyarországból, anélkül, hogy őt meg is hallgatta volna. Essl e határozat ellen Polonyi Géza orsz. képviselő által fölebbezett a belügyoiiszteriurahoz, mely tekintettel arra, hogy Essl magyar honosságát igazolta, megric.umisitetto a főkapitányság határozatát. Hazai liirek. * A király ós a hámori szegény ember. A király Miskolczou időzése alkalmával már eddig is többen nyújtottak be folyamodást és kérvényt a királyhoz. Igy 15-dikén is -gy szegény hámori lakos ment a főudvari hivatalba ós bebocsáttatást kért ő felségéhez. Az udvarmester ezt megtagadta, Kijelentvén, hogy ő felsége inagáukihallgatást nem ad. De a szegény ember nem akart távozni. Értesülve a király az esetről, röglöu magához hivatta a kérelmezőt, ki letérdelt az uralkodó előtt. De a király kezénél felemelte és igy szólott; „ Kelj tel! Oiak Isten előtt térdelj le — én ember vagyok!" Ezután meghallgatta esdeklését s rögtön 25 frtot adva a szegény embernek, megígérte, hogy folyamodványára lesz gondja. Képzellető a tulboldog ember öröme a felség e legmagasabb kegyének tanúsítása után. * Öngyilkosság. Zilahról irják. Ifj. Szilágyi B. János városi képviselő, - volt városi rendőrkapitány — 48-as honvéd e hó 12-éu reggel az ágyában pisztollyal vetett életének véget. Szivét akarta eltalálni, de a golyó felül fúródott keresztü 1 i testén, azért mégis halált okozott. Öngyilkosságának okát ieg'öbben anuak tulajdonítják, hogy mikor ezelőtt több évig a ref. főLauodának pénztáraoka volt, vagy 1000 frt hiány mutatkozott. Ujabb adatok, Békésmegys s különösen Gyulaoárosa XV. és XVI. századbeli történetéhez. — Értekezés. — A. békésmegyei régószmiivolódéstörténelmi egyletnek li.-Uyulán, 13S1 . szeptember 12-én tartott közgyűlésén felolvasta : ííöudücs Beucdeb, e. elnök. (Folytatás.) Az okmánygyűjtemény megszerzésének miként történőét ezekben röviden előadva, hátra van még — a kevésbé tájékozott nagy közönség részéről felmerülhető azon kérdésre is megtelelni: miként kerültek a Békésmegyét illető kérdéses okmányofi, a bajor állami levéltárba ? Tudva van megyénk történetéből, hogy Gyula és Békésmegye egy része, egy időben a dicső Hunyadi család birtoka volt. -- Mátyás „az igazságos" királynak halálával, a Hunyadi családnak egyenes ágon magva szakadt, azonban a királynak házasságon kivül született lia, Corvin János herczeg, örökölte atyjának magáujavait, s ezek közt Gyula, Varsánd és több békésmegyei jószágokat is, melyeknek bírásában az ország rendei s 11. Ulászló királyi adománylevele által is megerősíttetett. Corvin János herczeg, tót-, horvát- és dalmátországi bán, 1493 ban nőül vette Frangepán Beatrixot, (fénynyomatu arczkepe ós Haan Lajos ur által irt rövid életrajza, közöltetett a békésmegyei árvízkárosultak javára kiadott „Részvét"-albuinban) Frangepán Bemát ós anragoniai Luizána* leányát ós igy Mátyás király második nejének közeli rokonát. Ezen házasságból két gyermek született: Kristóf ós Erzsébet. Corvin János herczeg gyakorta és hosszabb időig lakott Gyulán ; — 1501. október 12-én, lö éves korában bekövetkezett halála után, minden javait Hatal özvegye örökölte, a ki ettől kezdve állandóan Gyulán lakott. Fragepán Beatrix 1506-ban férjhez ment brandenburgi György őrgrófhoz, a szerencsétlen II. Lijos király egyik gyámja és nevelőjéhez. — Brandenburgi Györgyöt az egykorú irók, — különösen Szerómy György — erőszakos, durvatermészetű, uyugtahin vérű, könnyelmű, kicsapongó embernek mondják, a ki — mig egyrészt birtokait prédálta, másrészt a vármegyében is több törvényellenes foglalást tett; — szelidlelkü.