Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám
1881-09-15 / 112. szám
V & ' 1 B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 12. szám. Csütörtök, szeptemberhó 15-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Í Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. JVXegjeleniUL Jb .etenls .orLt háromszor: vasárnap, k.cdd, (fóliven) és osiitörtöltön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bementve küldve : Egész évre 6 írt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel vau j ogositva : llaaseusteiu és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten, Néme 1). szág és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : ÖAiíÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG SS KAOÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számu ház aová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közjuióayt ezimezqi Kérünk. Kéziratok ixetxi adanak vissaa. Egyes szim ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előlizetlietui helyben a szerkesztőség ós kiadóhivatalban és Biener B. ur nagy tőzsdéjébe a, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések ós hirdetésjk; vidéken a postahivatalok nál, 5 kros póstautaiványnyal. A békésmegyei régész- és művelődéstörténeti egylet egy évi működésének vázlata. — Titkári jelentés. — (Kelolvastatott a B.-Gyulán f. hó 12-én tartott gyűlésen.) I. Tisztelt közgyűlés ! Egyesületünk mult évi működését akarván vázolni, csak ugy fogok helyes és hű képet nyújthatni, ha figyelemmel leszek mindazon tényezőkre, melyeknek közreműködésétől ós összehatásától függ minden egyleti élet működésének sikere és közjóra irányzott törekvésének eredménye. A mi egyesületünk élete hasoniit a terebélyes fa életéhez; hogy virágozzék, szüksége vau jó talajra és kedvező időjárásra. Ha eietgyökerei mólyen benyúlnak a társadalom egészség tvtegóbe ; ha a közszellem légköre elég taplaléitoi nyújt az egyes tagOK tevékenységéhez szükséges ösztönunek és lelkesedésnek : akkor a virágzós természetes, a fejlődés elmaradhatatlan. Ellenben, ha a talaj, melyből a közmivelődés áldásosán gyümölcsöző fajának nőnie kell, kihűl, kiszárad vagy elposványosodik ; h a az a légkör, melyben a szellemi munka napszámosainak inozogniok kell, egészségtelen: akkor hiába való minden erőlködés, — az egyleti élet lassankint elgyengül, az életpezsgés megszűnik. Ennek lehet tulajdonítani, hogy az ország külömbóző részén feltünedezett régészeti és történelmi társulatok némelyike rövid idei fen maradás után, megszűnt működni, a működő tagok egyszerre azon vették magokat észre, hogy hiányzik a hasznos működésnek nélkülözhetlen előfeltétele — a társadalmi A „BÉKESMEGYEI íiOZLOW" TAilMÁJA. K.onk.oly a búzában. Elbeszélés, irta: V a c a n o Emil. (Folytatás.) Az inas siessen be a nevét még ma tudja meg. En párni fogom. Addig kártyát vetek magamnak. x E szavak után megkönnyebbülve lélekzett fel az öreg grőfnő s burnótszelenjzéjén játszott száraz ujjaival — mintha kasztagnettákkal csat;ogott volna. * * * Dina grófné halójában ép ilyen nyugtalankodás uralkolik. Agyáből felkelt s a czitromszeleteket — félredobta. Komornája majd kétségbeesik, hogy úrnője sem alszik, blyton azt mondogatja úrnője; „a szabadban inkább elmuik baja ; az ágyban majd megfúl, le kell küldeni a faluba." „Mi végett?" kérdi a komorna kelletlenül. Dina e szavakra magához tér. „Nem, nem — mit is beszélek. — „Az étterembe ménén, nézze meg fenn van-e még a gróf, avagy talán eltávoiott. — ?" „És ha ott találom ?" . . . „Akkor — — akkor kéretem a lovag urat, küldjön iekem orvosságából pár cseppet." A ravasz komorna figyelmesen vizsgálja a lázas grófiét, miközben haragos, allatomos vonásai — felderülnek. közszellem és közmivelődés agy fontossságu ügyei iránti közérdeklődés. A bókésvármegyei rógéáeti ós mivelődéstörténelmi társulat mindez ideig asou szerencsés egyesületek közé tartozott, melyek ikadálytalanul haladnak kitűzött czóljuk felé. Nem ragadtatta el magát általános hazai kerdések által ; szerényen megmaradt azon korlátok között, melyeit alapszabályai vontak ; elég nagy ós nemes feladatnak tartja ínég ma is csak e megye múltjának felderítését — ós egybegyűjtését mindannak, „ami a tudoinán;, irodalom és művészet, az ipar es kereskedelem, a gizdaszat és földművelés a politika ós közélet terén — a múltban — mint megyei nevezetesség tűnt fel." Az a kérdés, mennyiben felelt meg egyesületünk a lefolyt évben ama szép feladatnak ? Kedvezők voltak-e a körülmények arra, hogy tagjai keilo szorgalmat ós tevékenységet fejthessenek ki megyénk történelmének megismertetese körül V A tények egyszerá elősorolásából latui fogja a t. liÖZ&yÜlöS, i^i mi t •waCttereBmttpairir. Tavasszal, midőn a természet óbredtével mi is mozogni kezdettünk, s a vidéki városok közül éppen K.-Tárcsát szemeltük volt ki egy felolvasással egybekötött gyűlés színhelyéül — a vizeknek szokatlan áradása nemcsak K.-Tárcsát tette romhalmazzá, ha nem a többi körösinenti községek látóit, sőt az egész megye közönségét is hónapokon át oly izgatottságban tartotta, hogy az anyagi pusztulás ez ideje alatt szel lemi érdekekre, Közmivelődési ezóiű gyűlésekre gondolni em lehetett. Az egyleti tagoknak legnagyobb része árvízkárosulttá lett; a közágyelem községi és Az étteremben épen e perezben igy szól Krisztián gróf: „Sakk és matt Vinaco." A lovag egykedvűen összecsapja a figurákat. „No ez valóban a véletlen játéka volt, Krisztián, mert ilyan roszul ós szórakozottan még nem játszottál, mint ma." V. Másnap reggel a kastély összes cselédsége, kezdve a komornától az utolsó kocsisig, arról az idegen nőről beszélgetett, kiről a korcsmárosfiu üzenetet hozott a faluból. A főtanaczkozási hely természetosen a konyha volt, hol éhes farkasokként jelentek meg mindannyian reggelire. „Nem jött még fel a korcsmárosfiu ?" kérdó Porcz, Myrtha grófnő komornája. „Nem szükség oda név" — válaszolt Zuzi — „ha ilyen jött-ment fehér nép csak egyszerűen a gróf urat magához hivatja, többet mond az minden névnél. „Szegény grófné" sóhajtoit a vastag szakácsnő, szürcsölgetve negyedik pohár rumját. »Ugy van, ő már érzi szerencsétlenségét" szólt közbe Róza, a szobaleány. „Borzasztó! Krisztián gróf már nem szereti nejét; csak épen mások előtt tetteti magát." „Még is ligyelmeztetni kellene" — mond a vastag szakácsnő." Mit gondol Porcz asszony ?" „Kétségkívül ; kütömben Myrtha grófnő már rég sejtette a dolgot. A válás — elkerülhetetlen Dina grófné agg komornája felfortyant e szavakra. „Ön valóban ostobaságot beszél Porcz. Hisz az elválást addig nem lehet foganatosítani, ndg a házastársak nem gyűlölik egymást. S még eddig nem eléggé gyűlölik egymást A mi engemet illet, én az elvált úrnőket szivesebben szolgálom, mint a boldogokat." megyei gyűléseken a baj elhárítására irányult eszközök körül öszpontosult. Egyedüli tárgy, mely némi érdeket kelthetett, s mely talán némelyeknek vigaszt is nyújthatott volna, a régibb árvizek kérdése lehetett volna — melyre fájdalom eddig époly kevés gond fordittatott, mint általában mindarra, amit apáink e megye anyagi érdekeire nézve tettek. Pedig a múltnak ismerete e részben is legjobb tanítónk lenne a jövőben teendő intézkedések körül. Különös véletlenség, hogy egyesületünknek éppen az árviz adott alkalmat arra, hogy M.-Berényben régészeti ásatást rendezzen. A város megvédésére hivatott körgát építése alkalmával, a laposkerti halomról ásott földben több kő- ós bronzkori tárgy került napfényre. M.-Beróny elöljárói nem késtek e véletlenül felfedezett leletről jelentést tenni, s egyesületünket jul, áí)-kára meghívni szakszerű ásatás végett. Az egylet tisztviselői a berónyi tagtársakkal és ez éppen akkor ott gyűlésező megyei tanitógyűlés lelkes tagjaival együtt, megjelentek a hely színén és nemo«ak a halmon, hanem a szélmalom melletti vályogVető gödröknél ós az úgynevezett Rókáshalomnál is próbaásatást tett. Az ásatás teljesen kielégítő volt. Több kő- ós bronztárgy, valamint régi bögrék is kerültek napfényre, melyekről muzeumunk őre bizonyára részletes jelentést fog tenni. Jelentékeny ós e helyen is elismerésre méltó érdemeket szerzett magának az ásatás körűi, Pilz Ádám fiatal kereskedő, ki a legnagyobb készséggel vezérelte az ásató társulatot a legérdekesebb leletek nyomára, melyeknek tünetesebb megvizsgálása még a jövőnek maradt fel. Ami e kirándulást különösen érdekessé és be„EQ is, sziszegett Porcz. „Ha baj van férj és feleség között, a pénz bővebben forog." A vastag szakácsnő is beleszólt. „A mi engemet illet: nekem mindegy, én a kastélyban maradok, mert nekem az elhúnyt gróf halálos ágyán ezt igérte. De az igaz, hogy mai napság a férfiak irtóztatón bánnak velünk asszonyokkal. Segítsünk a grófnénak." E szavakkal szerelemittaaan rátekint, a közönyös, vastag kocsisra. „Mindent meg kell tudnunk arról az idegen nőről" — szólt a komornik. „A gróf ur úgyis meghagyta nekem, hogy korán reggel lemenjek a faluba, megtudni: ki az a szemtelen perszona." „Ugy-e, Ön mindent, a mit megtud, el fog nekünk mondani," kiáltott fel az összes konyhahad. „Természetesen" válaszolt a komornik. Csak inkább szolgálok özvegy gargonnál, mint ilyen tettető boldogtalan párnál." Megérkezett a sütőnő és a mészáros fiu is a konyhába. „H4t ti nem turlt'»k arról a nőről? kérdó a szakácsnő. „Én csak annyit tudok" — szólt szerényen a pékaszszony, — hogy ócska selyemruhát visel. Ócska selyemruha — és egy gyermek : ez mindent megmagyaráz. A korcsmáros fia még tegnap azt beszélte nekem, hogy az a nő nevetett, midőn azt hallotta, hogy a gróf nem jön le hozzá. Azu. tán irt egy darabka papirosra valamit, ezt ma fel fogja hoz. ni a fiu." „Nem olvasta el senki, mi volt irva a papirosra" rikácsolt egyszerre a két komorna. (Folyt, köv.)
