Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-08-28 / 104. szám

? B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 113. szám. Vasárnap, szeptemberlió 18-án. BEKESMEGYEI K0ZL0NY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. A/LegjeleniU. hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz Ixordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre C írt Fél évre 3 „ Éviiegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : ilaaseusteiii és Vogler czég Bées, Prága, Budapesten, Nérne >. szág és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : SARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG &S KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számu, ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető miudea közleményt czimezni kériink. Kéziratok nem adatnak, vissza. Egyes sz .ni ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Bienar B. ur nagytőzsdéjébe.i, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivatalok nál, 5 kros póstautalványnyal. A magyar gyarmatáru-kereskedők végrehajtó bizottságának fehivása pályatársaikhoz. „Egységben és egyetértésben rejlik az erő." Misem jelzi inkább azon, kivált az amerikai álamokban népszerű frázist „segíts magadun", mint a nost már nálunk is szerényen felmerülő törekvés : tereskedelem ós közlekedési kérdések ügyében — legyen az szellemi vagy anyagi érdekek elérésére, — igyes, kölcsönös hatásukban független és önálló eleaeknek, egy nagy öszpontosult hatalommá egyesítése. A társulás elve az ipar ós kereskedelem minden erén jelszóvá lőn. Annál feltűnőbb, hogy egy kereslő osztály, ezen sürgőtolongás közepette, daczára rzon hatalmas állás, melyet az általa eszközölt nagyszerű áruforgalom, tagjainak száma ós minőségénél ogva, úgy hazánkban mint a világforgalomban elfogatni jogosítva volna, — utóbbi időig elismerni inuasziotta, hogy ezen, ép ugy mint minden más ke•eskedő osztálynak egyetemleges érdekei vannak. A gyarmatáru kereskedelemről szólunk. Nem csekélyebb eseménynek, mint a czukor- és távé fogyasztási adótörvény behozatalának tulajdonituk, hogy az egyesülés ösztöne ezen keresdelmi ágban s felébred a inárczius havábau a fővárosban gyülólező országos értekezlet azm határozatában nyilváíult, hogy közös érdekek védelmére, az országos gyarmatiím-szö vetkezet klapitandó, s mondjuk ki nyíltan, nem lótezik egy:önnyen oly állam, melyben egy ilynemű intézmény ogosuitabb vagy jobban helyén volna, mint épen tálunk, a gyarmatára kereskedők osztályában. A törvényhozás terén jelenleg a kezdetlegesség pályáján lóvén, számtalan fontos kereskedelmi kérdés várja még megoldását, az italmórósi jog, a teherszállítási dijak rendszeresítése, parancsolólag követelik közbenjárásunkat, ós mindenek. fölött, Ausztriához való közgazdasági viszonyaink nélkülözik azon alapot és állandóságot, mely minden viruló kereskedés főkellókét képezi. Mily messzeterjedő cselekvési tér nyilik ezen körülmények között az egyesült erővel működő testületnek. Egy a szakismert, cselekvőség és megbízhatóság minden tulajdonaival felruházott központ, eiősegiti és fejleszti a ma még Kereskedelmi kérdésekben ingatag közvéleményt és ügyvivői felszólalásainak hatályt és tekintélyt biztosit. Örömmel és megelégedéssel üdvözöljük tehát ezen mozgalmat, miután meg vagyunk győződve, hogy a Keletkezésben lévő szövetkezet czóljainak állhatasos előmozdításában, siker nem fog hiányozni, s még csak arra akarjuk higgadt kereskedőinket figyelmeztetni, hogy a Heszperidák almái számukra sem függnek oly magasan, hogy azok ép tetterővel, erélylyel elérhetők ne volnának. Székesfehérvárott, 1881. évi aug. 23-án. A végrehajtó bizottság! Politikai események. * Páris, aug, 25. Gambetta levelet intézett a XX. kerület választóihoz, melyben kijelenti, hogy Belleville első választókerületének mandatumát fogadja el és a második kerület mandaiumáról lemond, mivel mint értesítenek, a második kerületben a revideáló bizottság választását megsemmisítette. * Fiume, aug. 25. Ciotta polgármester a horvátoktól levelet kapott, melybeu meggyilkolással fenyegetik, ha magyar érzelmű politikájáról le nem mond. * Az évenkénti ujonczállitások kimutatása tekintetében ád a honvédelmi miniszter ujabb utasításokat a törvényhatóságoknak egy körrendeletben, mely a hivatalos közlöny 26-iki számában jelent meg. Az ujonczállitást feltüntető mozzanatok ezentúl egész uj alakban lesznek szerkesztendők. Gyula vára bukása 1566-ban. Irta: Szabó Károly, kolozsvári egyetemi tanár. Miután Temesvár ós Lippa a marosmelléki kissebb erősségekkel együtt 1052-bon a törökök kezére került, Ferdinánd király tiszántúli birtokainak védbástyájává az akkor Zaránd vármegyéhez tartozott Gryulavára vált, melyet Fordinind Temesvár eleste után szerzett meg magánam birtokosától, a János király és Izabella királyné párthivótől, Patócsi Ferencztől. Ferdinánd e fontos végvár Kapitányává bókósvármegyei születésű hívót, M igócsi Gáspárt nevezte ki, ki e hivatalát, melylyel Zaránd és Bókésvármegye fóispánsága s az alföldi főkapitányság járt, hat esztendeig viselte, a gondviselésére bizott vidéket ugy az Izabella királyné párthívei, mint a Maroson innen is terjeszkedni törekvő törökök ellen erélyesen oltalmazta, s 1556-ban az Izabellához szító Ábrahámfi Imre csabai s Székely Benedek fiainak m.-megyeri kastélyait megrohanván ós földulatván, a sarkadi kástély urát, Sarkadi Ferenczet pedig hüságeskü letételére szorítván, Gyulát és vidékét Királya hűségében megtartotta*). Hogy Mágócsi hat esztendeig viselte a gyulai kapitányságo t. maga mondja Schwendi Lázár kassai főkapitányhoz Egerből I5i6. febr. 2-án irt levelében, melyben emliti, hogy ő e várat, bár arra ez egész idő alatt a császártól 10,000 forintnál többet nem kapott, oly jó karba helyezte, hogy ha most is oly állapoiban volna, kevés segélylyel és péu<zel meg lehetne tartani. Schwendi által Károly főherczeguek megküldött másolata a bécsi cs. k. államlevéltárban. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TAROMJA. I " e r t> 1 i. „.Majzli a vizi ! a ki nem adja nézi l* Ki ne ismerné e költői szellemtől áthatott szavakat ? Kilek szive ne duzzadt és eiszénye ue lapult volua már ezek tallatára ? \ lassú vérű német azt mondja: „Wer nicht liebt Wein Veib und Gesang, Der bleibt ein Esel sein Leben láng." Mi nagyarok bátran hozzátehetjük a bor, asszony és dilhoz, a erblit, mert alig tuduuk képzeloi „jókedvű magyart" e „csenles" élvezet nélkül. Minden indigéua között a ferbli az, mely leghamarább tonosodott meg nálunk s bár a Kúria hazárdjátéknak uondotta ki egy döntvényében, mindazáltal nem hisszük, hogy te volna sok törvényszéki biró is, ki a dupla guszták izgékony römeiről ne tudna egy dalt regélni. A legpaprikásabb vérű szittya-magyar, még a „förmedve iyek" legújabb is, iskolájához tartozó ki nég az úristennel se állia németül szóba: ha ferblizik. nem átal „blindelni", „besszeelni - ós „kunstukot

a kimutatni; s bárhonnan származott léyen is e játék: de annyi zicher, hogy ma már oly kedvencz ioni iparczikk, mint akár a csikóbőrös kulacs. Az ifjúnál az első ferbli az, mi a leánykának az első dvarló; egész birodalma az ismeretlen érzeteknek kap lángra enne. . . a beszer ... a blind . . . a „czúkasza" raindmegnnyi ingeranyag, mi keblét lázasan remegteti, úgy hogy saknein láftpalázat kap tőle . . . Mennyiszer kell a jámbor ifjúnak a „sehvarcz" állapot zivsajgató kinjárt elszenvedni; hányszor keli óráját, gyűrűjét zálogba csapni s a kosztpénzt háromszor megkérni hazulról, mig megszerzi azt a boldog művészi nyugalmat, mi a nagy ferblistákat jellemzi! Igenis kérem : művészet. Ezt a szót nemcsak ugy véletlenül dobtam oda, hanem jól meggondoltam. A ferbli alapos művelése művészetet igényel, s bizton mondhatom, hogy a kozákot a balektől nagyobb szellemi űr választja el, mint a trágikai művészt a statisztától. Kozák alatt persze nein azon uri embereket értem, kiknek mesterségük a szerencsét korigálui, hanem azon erősielkü műferblizőket, kiket semtni visszavágás el nem ijeszt s kik egy pillanat alatt ki tudják számítani, hogy melyik kaszáért mennyit lehet riszkirozni. Nagyon csodálom, hogy most — a tankönyvek századában, nem akadt valaki, ki a ferbli-játók theoriáját megirja s magán-tanfolyamot nem nyitott meg senki. Úristen! milyen gyönyörű anditoríuuia lett volna! Itjuságunk sziue-java áhítatos buzgalommal leste volna a ferbli igéit ajkairól, s a tudomány-egyetemen az eddiginél is üresebb padok bámulnának a tanárokra. S valljuk meg ősziutón, hogy az igy befizetett tandíj nagyon dus kamatokat hajtana, mert sok ártatlan ifjút megmentene oly tandijaktól, melyeket néha a téli kabát sirat meg. De felséges látvány is nézni azt, midőn öt jó játékos összekerül, F mindegyiknek jó kártya van a kezében; hogy jár ilyenkor mindegyiknek a tekintete, mint igyekezik kifürkészni a két felmutatott kártyából a másik kettőt, a legsajátlagosabb kombinacziót ós váriacziók utján. S ha aztán sikerül neki az elleniéi „lelkébe" (ők más „terminus technikust" használnak, ők egymás „gyomrába" néznek) látni : oh akkor az igy keresztülnézettnek jobb lett volua vakon — vagy egyáltalában nem is születnie. Egy ecetet tudok erre. Ferblíztek és pedig sántával; az elsőaek négy disznója jött, a másodiknak négy sántája (vagyis szintén négy disznója). Az első hí 1000 frt, a másik megadja, s visszalh 2000 frtot, de az elsőnek nincs annyi pénze; a játszók nem adnak kölcsön, mert az ősszabály, hogy játék közben pénzt kölcsön adni, szerencsétlenség ; behivat tehát két tanút, lepecsételteti a többi kártyákat, elmegy négy kártyájával valamelyik takarékpénztárba, hol is erre a csalhatatlan hypotékára minden zsiró nélkül azonnil kiszolgáltatták a kétezer forintot. Mindenesetre sajátságos dolog az, hogy a ferblizők nem igen viseltetnek polgári bizalommal egymás iránt s legkevésbé sem szeretnek „hitelműveletekbe" bocsájtkozni. A tábori jelszó rendesen ez szokott lenni: pénz vagy gúnya (a gúnya szó alatt pjrsze az ékszerek is benfoglalvák). Már deák-koromban emlékezem, hogy szórul-szóra ez volt kiirva azon ajtó fölé, a hol játszani szoktunk volt : „hozom, veszem, teszem, rakom, jön, úszik, mászik, piroli, pácsi, dupla vagy semmi, még az esetben sem gilt, ha az illető bugyelárisát kiveszi." De ennyit szólva a ferblizőkröl, valóban hálátlanság volna meg nem emlékezni azok leghűbb fegyverhordozóiról : a kibiczekröl. A kibicz azon sajátságos fajhoz tartozik, mely minden éghajlat alatt megszületik, de legbujábban ott tenyészik, ahol nagy ferblikaszszák vannak. Kérem itt össze nem téveszteni a kibiczet a prótziczerrel, miután különben is ferblinél nem lehet prótziczereskedni. A prótziczer ugyanis szintén „részvényes" a játókban, amennyiben a játékos jó kártyájára egy-egy piezulát feltesz duplázás végett. A „kibicz" ellenben csak mélyen hallgató, lelkes barátja s „műélvező közönsége" a kompániának; ők mély részvétüket, miután sirnómáknak kell lenniők, csak arezfintorgatásokban, keserves sóhajtásokban, s tagjaiknak nagy S. a'akhaui meggörbitósében nyilvánítják. Egy .dupla guszta" alkalmával visszafojtott lélekzettel, kitá-