Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-08-04 / 94. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 91. szám. Hajdan NinusKa, majd csintalan káplánok Ninája, most penziónáta, élte verte, szép napok multa fölött borongó, sóhajtozó ísáni asszonny, oly tisztára, oly csinosra mosta, forgatta a szegény plébánia házat, akár a fehérben pompázó ur asztala a gyomai szép kis templomban. Kántor Jani a lakályossá tett szűk hajlékban, husszuszáru selmeczi pipájából keresztényi megelégedéssel eregette a jóféle glogováczi, verpeléti és szt.-andrásiból — papok kedvencz plántáiból — összekevert dohány bodorfűstjeit ós karczos deputátumából kvaterkázva, megadó türelemmel ismételgette a kereszten szenvedő Jézus „ihatnám" kinos szavát. Valódi pap volt, Krisztusnak olyan szolgája, ki hivatását komolyan vette, gyakorolta, szigorúan, sőt mereven is Követte ; vizet ha prédikált, ő eczetet ivott, mert Krisztust fölfeszítő ősek származéku patronusánák deputatuma a karczos, inkább bevágott eczetnek, mint Noé apánk szőlő levének. Téríteni, a katolikus egyházat terjeszteni, a gyomai kis telepet szaporítani, valláskülömbség nélkül emberekkel jót tenni, a felebaráti szeretetet hinteni, istennek áldozni, igazán apostolkodni volt minden gondja, ambicziója ez töltötte be lelkét, egész mindenségét! A legszebben éneklő, szónokoló misós pap volt az egész püspöki megyében. Szaniszló, Várad nevezetes és jámbor főpapja, a nagy erények eme közszeretetben élő és áldásos emlékezetű püspöke, a sátoros ünnepeken, csak tőle szeretett énekes misét és prédikácziót hallgatni. Még ez a kegyesség és nagy tisztesség sem forgatta ki szerénységéből, jámbor alázafosságából, már ifjan is apostoli fílozofusságából, mely a hiúságot nem ismeré, a nagyra vágyást semmibe vevé, zsiros eklézsia, tejjel-mézzel folyó és minden földi jókkal garnírozott kanonokságra és püspökségre soha nem is gondolt, áhítozott, pedig kevesebbet kitevő s a püspöki kegytől távolabb eső kortársai közül később, többen megelőzték. A „ha akar jönni magától, ám jöjjön érdemem szerint" kántor házi nagy erényü jelszó és erkölcselv, ő benne élt legkeményebben. Mások az ő előnyeit busásan kiaknázták volna, de hát mély és megadó, lemondó filozofiája egy tartotta, hogy e földi véges életnek ugy is ugy a rezultátuma s ha már kérlelhetlenül igy van, nem szükség, hogy zsírosabb konyha mellett és nagyobb bőség közt tegyük meg az égbe vezető utat. E kristálytisztaságu keresztyénnek, e lemondó, példás erényü és galambkedélyü, tűrő lelkű apostolnak csak az zavarta olykor-olykor stoikus nyugalmát, hogy Náni asszony, minden kicsinységért érzékenykedve, anélkül hogy tudatta volna hol és mi fáj neki. mint a durczás gyerek, a kuczkóba kuporodott ós ott naphosszant elduzzogott, könyek hián szárazon elszepegett, mintha sirna, elcsuklándozott. Ha éppen holdjárása volt, a kis káposztás kert árva füze alá húzódott s ha a pap nem ment utánna, hogy intő szavával be parancsolja, be hivta, biz reggelig is ott a fűz alatt morfondíroz vala ; ilyenkor aztán, igazán csordultig telt keresztyén türelem és czivilizátlan izlyen levertnek látszók. Fájdalom, aggály és gond elnyomással fenyegették. — Hol van a gróf? — kórdém. — A halottas szobában. — Egyedül? — Az orvossal. — Más nincs ott ? — A boldogult grófnő öreg komornája. — Es a nevelőnő? — Az nincs ott. — A gróf beszélt nekem a nevelőnőnek a betegnéli hű ápolásáról. — Igen. — És ő nincs ott ? — Nincs. — Bizonyosan nagyon meg van indulva? — Lehetséges. Még elég kérdésem volt. Ida felől, hogy hol van? hogy egyedül van-e ? A megholtról, a grófról, aí, orvosról. De ezen egyhangú ember ellenében hallgatnom kellett, hogy magamat, vagy a szerencsétlen leányt el ne áruljam. Ő magamra hagyott. Nem valók képes enni, inni, vagy nyugodni. Fél óra múlva ismét eljött a szolga. Ez idő alatt is egyedül voltam s körültem minden csöndes volt. — Ön semmihez sem nyúlt? kérdó. — Hogy tehettem volna, öreg Frigyes 7 — Igen, ez nagy szerencsétlenség. Egy oly fiatal nő! lós, gyomor kellett a kávéhoz, ebédhez, mely a tálban maradván, gyakoribb „ihatnám" mondásra és a savanyu karczos kvaterkázására kényszerité a szegény papot. A volt a legszebb, hogy sohasem mondván meg mi bántja, amíg el nem találták, addig nagypéntek volt a háznál. Valóságos rébuszjátékot csinált Náni a gyomai papgazdasszony ! Épp ily rébusz fejtegetési napokra esett kántor Gyuszi megfutása a szalontai szalmás-csárdából, ós megérkezése szögedi szentes asszonyok szappankoczkái közül a gyomai plébániára. Szalontárói Gyomáig nem is az országúton, hanem a tanyai girbe-gurba csapásokon, nehogy a portyázó svolizsérok utat álljanak, — jókora ut és közvetlenül a szalmás-csárda jó kosztja után, még az olyan fiatal honvédre is mint kántor Gyuszi volt, lehütőleg hatott a gyomai pap első ebédje ; ennél még a nagysarlói ütközet után is jobbat tálaltak a táborban, mikor pedig ugy elfutottak az osztrák sereg után, hogy az élelmezési szekerek csak harmadnapra érték őket útol. Épp a fátumos péntek, kántor Gyuszi világra jött napján, érkezett meg a pap öcscse, gondolá hát, hogy a böjtös antró után, majd csak jobb ós külömb fogások következnek; de mert Náni asszony baját, rébuszát nem egykönnyen lehetett kitaiaini, a duplikátok is olyauok voltak mint az antró menü: az első rébuszt harmadfél napra fejtette meg a plébáuos, de azért a fogások karaktere nem változott. Náni asszony fejében a fejtegetés alatt s a honvédöcs megérkezése óta más is bogárzott; már ehhez aztán kevés volt a fiatal plébános rövid praxisa, a honvédé meg épensóggel zérus volt. Az első hét tehát csupa Dagy péntekből állott, mig végre a hetedik napon, világot teremtő istennek is nyugvó napján, kántor Gyuszi véletlenül igy szólta el magát: „Ejnye de szappan szagú vagyok!" „Az, az-azl" kiáltott föl lenkendezve Náni asszony és azzal egy kissé engedett a duzzogásából, de azért a konyha mégsem változott! Mi lehet a harmadik rébusz ? Törte és ütötte össze fejét a báty ós az öcs! (Folyt. köv.J Nagyvilági események. * Liszt Ferencz, ki a kiáltott operáczió óta legkisebb baját sem érzi, a jövő hónapban elhagyja Weimárt s egy időre Rómába költözik. * Tudós négerhölgy. Aug. 1-én fejeztettek be Párizsban a Sorbonneban az egy bónap óta folyó baccalauréatuBi vizsgálatok, melyek tudvalevőleg a magyarországi érettségi vizsgának felelnek meg. Az oktatasügyi miniszternek egy erre vonatkozőlag kibocsájtott rendelete folytán a vizsgák rend kivüli szigorral tartattak, mit eléggé illusztrál az eredmény, melynél fogva a tudományos baccalauréatusra jelentkezett 1169 közül csak 858 bocsáttatott át. E szerencsések között van két nö is: Bignon ós Mathieu-Bubois kisasszonyok. Az utóbbi néger és a franczia Martinique gyarmatról való. A jury el volt bámulva a néger kisasszonynak tudományos kiképeztetésén, különösen pedig azon, hogy a latin nyelvet oly folyóÉs igy. — Félbeszakasztá. De kevésbbé volt egyhangú, mint az előbb. — Miben halt meg a grófné? kérdém. Felelni akart. De ugy volt, mintha valami hirteleni iszony ajkait bezárta volna. — itt valami titok vau Frigyes ? Fejével intett. — Egy iszonyú titok ? — Igen. E pillanatban kocsizörej volt hallható. Hogy hol, nem valók képes megkülönböztetni. A szobák, melyekbe az öreg vezetett, nem az udvarfelől feküdtek; azt sem tudtam, melyik oldalon. A szolga hallgatódzott. — Jön valaki? kérdém. — Igen. — Látogató? — A törvényszék, ejté ki akaratlanul. — Hogyan, Frigyes? — Igen, uram ! — A grófné halála miatt? De meggondolta magát. — Ne kérdezzen engem. Un ugyan holnap mindent meg fog tudni de nem, nem I gyorsan eltávozott. Jó éjt! mondá még. Eletem legiszonyúbb éjét töltöttem el. A grófné megmérgeztetett; többé nem lehetett kólelkední. A nevelőnő a többiekkel nem volt a halottas szobában; ő a meghalt leghűbb ápolónője. És épen, midőn a beszédet ö rá vezetem, akkor lett Frigyes oly egyhangú ós tartózkodó. konyán beszéli, mint talán maguk a tanár urak sem. A néger kisasszony orvosi pályára szánja magát és az első évi kurzust már befejezte az itteni egyetemen. * Kalakaua királyról. Berlinből jelentik : I. Kalakaua, a havaii szigetek uralkodója egészen váratlanul érkezett ide Brüsszelből. A legszigorúbb inkognitóban utazván, egyszerű első osztályú koupéban tette meg az utat. Kíséretében csak titkára Judd ezredes volt ; minisztere Armstrong később követte utján. A tengerentúli király egyszerű kék posztó tourista öltönyt viselt, angol szabás szerint, és szürke kürtökalapot. Megérkezteitor szivarozott, s kezében meglehetős egyszerű szegfű-csokrot tartott. A „Roma" fogadóban mit sem tudtak érkezéséről, azt hitték csak Judd ezredes fog megjönni pénteken. Azon fejedelmi vendégek közt, kik ujabb időben a német fővárosban megfordultak, egy sem dicsekedhetik a lakosság oly általános érdeklődésével, mint Kalakaua. Mindenki óhajt legalább annyit elmondhatni, hogy szemtől szembe látta a délvidéki uralkodót. Fővárosi dolgok. * Megkerült pénztár. A váczi szolgabíró táviratilag értesité a budapesti rendőrséget, hogy a Drucker Adolf vaskereskedőtől ellopott Wertheimszekrónyt, melyben 500 frt ós egy 1500 frtról szóló takarékpénztári könyv volt, Vácz mellett egy árokban feltörve megtalálták. * Fényes nappal. A Damjanics-utcza és István-ut közti Nefelejts-utczában két rendőr aug. i-én délután egy fán egy felakasztott embert talált. E szerencsétlennek teste már egészen meg volt hűlve, s kétségtelen, hogy délelőtt kötötte fel oda magác, csak az a csodálatos, hogy e meglehetős élénk forgalmi helyen majd félnapig senki sem vette észre. Az öngyilkos a munkásosztályhoz tartozik. * Javítások a nemzeti színházban. A uemzeti színházban a szünidő alatt sok javitás ós csinosítás eszközöltetett. A színpad deszkapadlozata egészen kijavíttatott, a sülyedők, mind megújítottak. A színpad világítási készüléke a szükséges tisztogatás után friss fónymázzal láttatott el. A páholyok falai és bútorai világos túzok szín ós kék szövettel ujonnau bevonattak, a páholyok elavult és czóltalan ajtai egytől egyig ujakkal cseréltettek ki, s az eddigi fehér szin helyett tölgyfa szinti mázzal vonattak be. Hazai hirek. * A szent-benedeki veszedelem. Bars-Szentbenedek községben nagy pusztítást tett a julius 21-dikén kiütött tűzvész. A „Bars" nyomán következő részleteket Írhatjuk a katasztrófáról! A tűxvész éjjeli 11 óra után néhány perczczel Keletkezett; a 166-ik számú ház ki nem nyomozható okból kigyuladván, az erős északi vihar a délnek íekvö házakat néhány perez alatt láugba borította. A tűzfalaktól védett vár is kigyuladt. Először a várhoz kapcsolt nagy magtár fogott tüzet, s Később a keleti részt is elborították az üszkök, de ezt Odrejkoch János plébános a peszóriek segítségével megmentette. A pusztító lángok a templom tornyát sem kímélték meg s előbb a baloldali, aztán a haraugtartó jobboldali tetőzet omlott le a földre. A toronyóra az éjfél óráját még elütötte, de kevéssel azután a Mátyás korából fenmaradt haranggal együtt lezuhant. * Élőpatakról a következő távirat érkezett: Élőpatak fürdőben újból szerencsétlenség történt. Ugyanis a sétatéri padoÉs azután ő csak mint a gróf testvéreinek nevelőnő je volt itt, és mégis hirtelen szivemet izzó meleg kinozá ós mégis ő egyedül és a titkos ajtón át jött a gróf szobájába és még, midőn azt ott nem találta, a másik titkos szobába, amelyben ón valók. Eként ő minden körülményesség nélkül jöhetett a grófhoz. Bizalmas, sajátságosan bizalmas lábon kellett vele állnia. És más oldalról ismét a gróf azon kevés szavakban, melyeket az orvossali beszélgetéséből kivettem, akaratlanul talán, de tisztán épen ő rá vetett iszonyú gyanút. Es valóban akaratlanul ? Talán csak meggondolatlanul az én közelemben ? Midőn az eszébe juta, az orvossal elnagyja a szobát, hogy egészen báboritlanul beszélhessen vele tovább. Gondolataim megzavarodtak. Képzeletem a legiszonyubbat mutatá. Vájjon Ida előbb vetélytársnó s azután gyilkosnő lőn? Ez lehetetlen volt. De a gróf? Mi barátok valánk, ón őt, mint a legbüszkébb embert, mint a feddhetlen becsületes embert ismertem. De nem volt-e ez csak a nemes ember büszkesége, az állás miatti külső becsületesség? És - - a szenvedély hatalma iszonyú és annál iszonyúbb, minél bűnösebb a szenvedély és mily könnyű fiatal, előkelő s egy gazdag nemesnek egy szegény polgári leány elámítani! És Ida szép volt ós ő egyedül és titkosan jött a grófhoz nője halálának órájában 1 Az egész hosszú éjen át pillanatig sem aludtam. (Folyt, köv.)