Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-01-23 / 10. szám

B.-Csaba. 1881. VIII. évfolyam, 10. szám. KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Előfizetési di.) : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre C frt; félévre 3 Irt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hiidetések felvételére fel van jogosítva: Haasensteiii és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svájcz mindéi fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. I^ézira/tok: nem. á.3.atn.a,ls vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi SZHIII ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalvány nyal. A csendörságröl. ** A jog-állam első feltétele, hogy a hozott törvények necsak a türelmes papiros fólióin, mint elméleti tanok, hanem gyakorlatilag végrehajtva is legyenek. A polgárok személy és vagyon biztonsága ama archimedesi sark, mely körül a törvények §-ai forognak. Ennek hiányában minden más intézmény csak piktus inaszkulus, üres pára. Ép azért tulajdonítunk nagy fontosságot a most letárgyalt csendőri törvényjavaslatnak. Valljuk, meg őszintén, hogy a „csendőrség" szóhoz épenséggel kedves természetű emlékek nem kötnek bennünket, végrehajtója lévén a nemrég egy nemzetiségünk és alkotmányosságunk jogait tipró abszolutisztikus kormánynak. Szóval a zsandár Magyarországon nem igen örvend népszerűségnek ; eszünkbe juttatja a közelmúlt sebeit és szuronyának fénye akaratlanul is borzalmat keltő. A jövő esélyeit taglaló, komoly államférfiú azonban egy létesítendő intézményt nem tekinthet az érzelem szemüve^n s nem hallgathat a népdal szentimentális hangjára; az ő elhatározásának egyedül az eszély mérlege lehet irányadó. Ilyen szempontból tekintve, a csendőr szó egészen más csengést nyer. Azonnal szemünkbe tűnik abnormis rendőri állapotunk, a jó magával is tehetetlen panduri kar, mely örökké a spanyol vígjátékokban megörökített alguazilokra emlékeztet. Eszünkbe jutnak egyes bűnesetek, melyeknél a czinkosok még ebéd utáni álmuktól sem fosztották meg magukat, olyan nyugodtan, olyan bizton érezték magukat a biztonsági közegek botorkálásai közepett. Ki ne ismerné Somoskeőy tréfáját? Pedig az Budapesten történt, hol konstablerek őrködnek a személy- és vagyonbiztonság felett. A bűn nyomozásánál, de különösen a bűnös kézrekeritésénél első sorban SZÍVÓS kitartás és vasfegyelem igényeltetik az alárendelt közegek részéről. Hiába tartalmaz a büntető törvénykönyv | drákói szigort, ha az elvetemült bűnös nem retteg attól, hogy kezrekerül. A megszökhetésnek reménye a legtöbb bűnnek s z e r z ő j e. Ezért oly fontos a rendőri intézmény. Nyugati szomszédaink, különösen Franczia- és Angolország ennek horderejét már évszázadokkal ezelőtt átlátták, és a rendőri szervezet, ott már, egy régóta viruló intézmény, melynek soraiban nem egy lángészszel találkozhatunk (Jacal, Lecoq). Sehol oly kevés fi gyeleinbe nem részesült e következményeiben csaknem kiszámithatlan horderővel bíró ügy, mint nálunk s Jókai egyik regényében igen helyesen jegyzi meg, hogy ez oly ország, melynek van alkotmány, irott törvényei, és TJöTcsHTamférfíai, szóval rendelkezik a modern államok minden előnyeivel, csak rendőrsége nincs. E türhetlen állapotnak véget kellett vetni, mert minden álla mpolgárnak joga van hangosan követelni, hogy a kormány gondoskodjék személy és vagyonbiztonságáról. E mindennap érezhetőbb alakban nyilvánuló kívánalmaknak akar az uj törvény eleget jtenni. Ezek tehát oly fontos érdekek, melyek mellett minden kicsinyes tekinteteknek el kell törpülnie. A szélső ellenzék szokott, régi taktikáját követi, midőn tele torolkal lamentál e törvényjavaslat ellen, áradó vezérczikkekben kiáltván : „.Jön a zsandár !" És mivel indokolja e páni félelmet? Hogy a csendőrség a kormány kezében hatalmas eszközzé válik, mvly felett korlátlanul rendelkezik ? Ez bizon üres lárma. Mert először is a kormánynak, ha eredményeket akar felmutatni, kell hogy hatalma is legyen, mely akaraterejét hathatósan támogatja. E nélkül minden intézkedése megbénulna és cselekvéseit tehetetlen zsibadtság nyomná. — Másodszor azonban e félelem minden alapot nélkülöző, már azon körülménynél fogva is, mert hisz egy nem alkotmányos kormánynak ilyen hatalomra a nép elnyomására nincs szüksége. Avagy nem áll kész rendelkezésére egy egész hadsereg, melynek egy része idegen, ugy lehet velünk épen nem rokonszenvező elemekből áll? Ha tehát a kormány az önkény mezejére lépve czéljai kiviteléül katonaságot requirál, bizonyára roszabb helyzetett teremt, mintha azt állami csendőrséggel teszi. Ez is legjobban bizonyítja, hogy a csendőrség behozatalától való félelem, (ha ugyan egyáltalán létezik és nem párttaktikából csakúgy mondva csinálódik) üres chiméra. Cliitnéráknak pedig legfontosabb érdekeinket fel nem áldozhatjuk. Elismerjük, hogy a csendőrségnek kissé abszolutisztikus szaga van, de a szökevény gazemberek, legalább addig mig el nem fogatnak, nem igen igényelhetnek szabadelvű bánásmódot. Ha ezek nyakára hágunk, a békés polgár nyugalmát biztosítjuk, mit ha tenni elmulasztunk, azaz ha személy és vagyonbiztonsáA „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Isis^á-rosI "báLrefere33.s. Szegény agyonszidalmazott, gúnynyal tetézett kisváros! Miként holdvilágot fűzfapoéták kórusa ugat, akként agyarkodik reád a szatirairók bősz csoportja. Lerántanak rólad minden nemes tulajdont, oh! még a keresztvizet is meztelenül állasz a guny pellengérén És én, vérbéli szülötted, igaz könyeket ejtek feletted, mert konstatálni vagyok kénytelen, hogy e maró guny megérdemelt osztályrészed. Sophoklesi tragikai végzet, midőn a gyermekek szülőjét igy bántalmazni kell! De hogy félre ne értessem, előre kell bocsátanom, hogy nem minden kisváros — kisváros ám. — Oh ! hála istennek, nem. E disztinkcziót az olvasó érzékére bizom s magamnak csupán azt tartom fel jelen alkalomra, hogy a kisvárosi ferdeségek fattyúkinövóseknek egyik vad hajtását: a bálreferenst mutassam be. Igyekezni fogok egyszerű fényképet adni, retusirozás és olajszinezés nélkül. Hogy milyen nagyszabású esemény kisvárosban a bál, arról csak annak lehet fogalma, ki a 27 farsangon keresztül hoppon maradt szüzek férsóhajtó aggodalmait ismeri. Mint nagy napok előestéjén lázas izgalom uralja az egész várost; apraja-nagyja czihelődik; varrógépek éktelen zakatolása zavarja az egerek éji nyugalmát; boltos segé dek egymás nyakát gázolják hebehurgya sietségükben; szolgálók pofoztatnak; inasok fejehez czipők vágatnak; nőiszabómühelyck ostromzár alá étetnek; az öltöző termek vesztegzároltatnak ; arszlánok nyakkendőcsokorkötés-kisérletekben verejtéket habzanak jinámik börzianerekként torokszakadtából „hausset" kiatilnak, kuponjaik beváltását remélve ; deli leányzók reméir és kétségtől hullámzó kebleket pihegtetnek ; a pletyka luzsája sasszárnyakat ölt s megszólja magát a szende bldat ; a fodrászok rozsdamarta hajfodoritó müeszközeikt csiszolják; a diplomatikus bálrendezők feszelegnek s a catára készülő hadvezér fontosságával rekoguonczirozzák terrenumot. Szóval vagyon olyan zürivar, melyhez képest a bábeli c<endes akadémiai ülés. Miként a trójai hadjáratik meg volt az ő Ilomérja, ugy a bálnak is meg van a uga bálreferense. A „Piripócsi Hiradó" szikesztőségében már folynak az előkészületek. A bál referense BúgovicsAlbert közköltségen vasalt frakkjában 3 czentimóterrel ngasabban hordja klaszikusságban nem igen leledző orrá ő a vidék obligát poétá, ki kutyafuttában megir 30 verset, a nélkül, hogy egy g<dolattal is alkalmatlankodnék az olvasóközönségnek. Önérzetének vitorlái duadtak az anticzipált siker szelétől. Tudja, hogy ő ma f<tos tisztnek viselője. Mint ügyes diplomata jár fel s alá bálteremben, szemlél, figyel, jegyez ós hallgat. Valahányszor plajbászát szuronykónt előre bigyeszti, az annyit jelent, hogy egy uj csillag tűnik fel a referáda egén. Oh ! boldog csillagok, hogy ilyen csillag-á s z tok van. Másnap megjelenik a lap: a lapos frázisok, a banális szellemi óklöndözések lexikona ki van benne meritve ; gyengébb gyomtuaknak limonádé nélkül valóságos merénylet olvasni. Mutatványul idézhetünk néhányat belőle : „egy éj félsz e m ü menyecske, ki fekete, arauynyal ékitett ruhájában az éj királynőjét gyönyörűen személyesité." (A bamba 1 nem is sejti, hogy dicséneket akarván bőgni, a legnagyobb gorombaságot mond. Az éj királynéja : a boszorkányok fejedelemasszonya Hekaté. Az a barna menyecske alig köszöni meg e bókot) . . . továbbá: „egy sötét bordeauxatlaszban ragyogó, aranyhajú tündér ; egy angyali mosolygásu, délszaki virágokkal diszitett rózsaszín tajtékban fürdő, barna leányka," stb. Borzasztó irodalmi k o z á k oskodás, mely örökké blindel ós oly hamisan keveri az értelem kártyáit, hogy ilyetén mondatokat vág ki: „a s-zóp leányok által sorsjegyekkel elárusított közönség " A műveletlen ember rendesen barátja a rikitó sziveknek; csiszolatlan érzékeit azok kellemesen ingerlik. Igy van az az irodalomban is, ha a svihák fog tollat, kinek fogalma nincs az irodalmi tisztességről és Ízlésről, s kinek a mellett ortográfiája stilisztikájával olymódon visel háborút, hogy egyik sem tud talpán megállni. Ha az itt vázolt tulajdonokat, kedves olvasó, egy em-