Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-28 / 91. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 91. szám. igy mondá szorul-szóra a t. gróf ur — „és hogy azzá legyen, megválasztatja magát képviselőnek." Már bocsánatot kérünk, ha azt vagyunk bátrak mondani, hogy ezen enuncziáczio nem a legügyesebb gyanúsítás. Ha az országgyűlési többség képviselőinek soraiból válnak ki többnyire a főbb tisztviselők ; akkor csak az következik be, minek minden ország Kormányánál természetszerűleg be kell következni, t. i. hogy az illető kormány a vele egy véleményben levőket alkalmazz a inkább a főbb hivatalokra, szóval, hogy sajat embereit pártolja, mire sokszor kénytelen, mert hisz az ellenzék Kitűnőbb ferfiai, egy nem az ő nyomdokain haladó kormány alatt főbb hivatalt nemis vállalnának! Az ily természetszerű dolog, máshol, loyalis, lovagias ellenfél részéről bizonyára nem szolgálhat ily gyanúsítás, ily súlyos vád indokául; nem szolgálhat, mert ténynek csak akkor volna mondható, ha mindazoknak lelkébe lehetne pillantani, a kik mint képviselők hivatalt vállalnak; a léleknek titkos rugóit ismerni, ezt pedig a külömben zsenialis mérsékelt ellenzéki vezérférfiaknak sincsen adva — eltekintve attól, hogy épen nem függ az illetőtől magát képviselőnek megválasztatni, sem az, ha már képviselő, magát a kormány által kineveztetni. Mégis csak fel kell tenni, hogy a törvényhozás tagjai, a nemzet képviselői — kivéve a kiveendőket — a nemzet szinét-javát képezik. Köztük vannak minden szakmának legképzettebb férfiai, jogászok, nemzetgazdászok, birák, a közigazgatásban jártas egyének. Mi tehát, őszintén szólva, nem is tartjuk egyáltalán valami nagy szerencsétlenség, nagy erkölcstelenségnek, ha ily férfiak — feltéve, hogy a szükséges qualifíkaczióval birnak — lépcsőnek tekintik a képviselői állást arra, hogy hazájuknak más alkalmazásban hasznára lehessenek, munkásságuk, szakképzettségük áltaL Ez igy van minden országban, azaz az országgyűlésen többségben levő pártból kerülnek ki a minisztériumtól kezdve, le, a némi jelentőséggel biró hivatalig a tisztviselők. Igenis, ha az illető hivatalra a kellő képességgel nem biró valamely egyén neveztetnék ki, csak azért, hogy a kormánynak tett szolgálataiért, képesség és érdem nélkül, szinekurát kapjon: ez már erkölcstelenség lenne, melynek nem szabad előfordulnia, de akkor tessék az ily konkrét eseteket kiemelni ós megbélyegezni, azonban nem általánosságban gyanúsítani. Hisz ép ugy azon gyanúsítással lehetne élni, hogy a t mérsékelt ellenzék vezérférfiai — kik a miniszterségre éreznek erős képességet magukban — azért választatják meg magukat népképviselőknek, mert lépcsőnek tekintik a bársonyszékhez, mert az ország legfőbb hivatalába akarnak bejutni! Vagy csak az az erkölcstelenség, ha valaki a kégviselóséget lépcsőnek tekinti, hogy egy kir. táblai birói állásra jusson, tehát egy alárendeltebb hivatalba, de az nem, hogy a miniszterségre, tehát a legfőbb állami hivatalba lépjen ? Ugy hisszük, egyik sem erkölcstelenség, hanem természetes következménye a körülményeknek, az emberi gyarlóságnak, vagy nevezzük „nemes dicsvágynak," és azon önbizalomnak, melylyel sokan maguk iránt viseltetnek arra nézve, hogy mint egyszerű tisztviselők, is a haza javát előfogják mozdíthatni. Azt kívánni tehát jogosan nem lehet, hogy képviselő állami hivatalt ne vállaljon, csak azért, hogy az ellenzék ne gyanúsíthassa, miszerint csak lépcsőnek tekintette a képviselőséget a jövedelmező hivatalra; kívánhatjuk csupán azt, hogy ha képviselőből államhivatalnok lett, tegye le a képviselői mandatumot. Erről pedig gondoskodik az összeférhetlenségi törvény. Politikai események. * Boszniában és Herczegovinában, mint a „Peterb. Vedomoszti"-nak herczegovinai tudósítója állítja, a közigazgatás a mohamedánok és az orthodoxok irányában oly rossz s tűrhetetlen, hogy Pa szabadságért vérzett több hős", közöttük a hires Kovacsevics Sztoján is, kénytelen volt házát elhagyni és valamint a néhai „hajdukok" az erdőkben keresni menedéket. Az eddig történt összeütközések az osztrák katonasággal ugyan jelentéktelenek voltak, de az eshetőség nincsen kizárva, hogy nagyobb mérveket is ölthetnek, mert a törökök is hozzájuk csatlakoznak. * Midhat pasát és társait még most is a Jildiz kioszkban őrzik, állítólag azért, m rt az állami börtönök berendezése nem nyújt elég kezességet és a rendőrség több kisórlet nyomára jött, a melynek a foglyok kiszabadítása volt czélja. * Tunisbói érkezett jelentés szerint, a rablók 4000 juhot hajtottak el Mustafa tunisi miniszter uradalmáról. — Megerösül, hogy a lázadók közt egyenetlenségek törtek ki. A törzsek közül számosan megunták a felkelők folytonos zsarolásait és a francziákhoz fordultak segítségért. „Végirat" K. K. urlioz. Uram! Önnek első czikke után azt hittem, hogy jámbor és tisztéséges mezőgazdával, avagy legföllebb is tudákos ujságfaló, amolyan ,chablonszerű kaszinói taggal van dolgom, amilyen alakok százával burjánzanak fel némely falusi kaszinók tespedt gőzköréből. Ezt hivén — respektálni kezdtem Önben ama patriarchalis és nyárspolgárias naivitást, és félszegséget amelynek Ön czikkeiben oly komikus jelenségeit tüntető fel. De most azt látom, hogy Önben, a békés nyárspolgárban és „viharedzett veteránban" nemcsak a féke vesz vesztett pártszenvedély, hanem a toll forgatási arrogantia is felébredt, amely indulatok éppenséggel nem ékesítik a „szegény gazdátf Denique K. K. uram, Ön jobban tette volna, ha a toll helyett az eke szarvát forgatja vala, ami sokkal tiszteségesebb foglalkozás, mint a journalisztikai herczehurcza, amelybe Ön személyeskedő intenczióival belemászott. Mert ahoz, hogy valaki az újságba irjon, miudenekelelőtt a nyelvet és ortographiát kell ismernie. Már pedig litterátus ember olyan phrazisokat, mint: „útját akartam állani az ön tollának" (azIstenért K. K. uram, ne legyen utonuálló ?). ön által ajánlott — „nehogy hálátlannak látszam" „a Lipótmezőt vegye igénybe" „nem találta el a szeg fejét" (ahelyett, hogy nem találta fején a szedet) stb. stb. — mondom ilyen phrázisokat litterátus ember, aki magyarul tud, nem használ. Ami azt illetti, bogy ón csak abból élek, hogy a czikkeimről beküldött számlákat nyújtom be a magas kormánynak, amelyeket az bőségesen fizet — no, Önnek e gyermekes ötletén jót nevettem, mert primo, nagyon szegény kenyér volna az, amelyet én tollam után ehetnék (pedig uri jólléthez vagyok szokva) secundo pedig egyébb bajai vannak annak a magas kormánynak, mint egy vidéki, újság igénytelen vezérczikkiróját busásan honorálgatni. Külömben is nem vagyok ex offo hirlapiró, bár azt igen tisztesóges életpályának tartom. Külömben K. K. ur ez ujságczikke azon veszélynek tesz ki, hogy hitelezőim — megtudván jövedelemforrásomat — majd kompromittálni fognak a minisztériumnál. Kérem K. K. ur, ne fessen engem olyan nagy embernek, — nem vagyok én olyan nagyon kicsi ! Mindazon naivitások daczára, amelyek valóságos csodabogarakként szöknek elő az Ön czikkeiből, Ön nekem ajánlja, hogy „vegyem igénybe a Lipótmezőt." Erre Önnek egy népszerű költőből — akit Ön bizonyára jól ismer — fogok czitálni : A mikor a Lipótmezőt emlegetik, Talán azok hamarább oda juthatnak. Lgy látszik azt a helyet ugy annyira szeretik, Mert hallom, hogy mindig róla ábrándoznák *) . Ez ugyan rosz vers, de igaz. Bizonyos embereknek — másokkal szemben, csak azaz egyedüli érdemük, hogy — idősebbek; Ez az Ön egyedüli érdeme velem szemben. Pedig ez csak a körülmények játéka és ép ezért K. K. ur 1848-beli harczi érdemeivel ne is dicsekedjék, mert tudja meg, hogy az abban az időben nem érdem, hanem — kötelesség volt. Bár Ön szives volt nekem igérni, hogy a Sasku Károly „Diszes társalkodóját, és br. Knigge nagy művét alaposan tanulmányozni fogja," azt utolsó czikkéből még nem vehettem észre. Addig tehát, mig K. K. ur az ajánlott művekből mórest nem tanul, nem fogok vele szoba állani. Három éven át lesz Önnek ideje a studiumra, addig is — ismerje be ön azt, hogy az ujságirás nem hoz a „szegény gazdának" babérokat; térjen vissza, mint *) Tiindár-vers-füzér• lomb. Irta Hazafi Veray János, Budapest. Kiad Vodiauer F. 41 lap. a „Proletárok" Timot Pálja — birkáihoz ós ökreihez és addig is ne Á. B.-gasson. B. A.*) A hosszúfoki csatorna jobbparti érdekeltségének ügyében. (Vége.) Mi következett ebből ? Az, hogy a hosszufoki csatorna jobb ós balparti érdekeltsége olyan viszonyba lépett egymáshoz, mint a minőben bármely más, kicsapni készülő folyam két partjának, egymást puskával váró birtokosai állanak egymáshoz. A békési az egész vonalon a vihar által ostromolt oldal állott itt szemközt Körös-Ladány, K.-Tarcsa és MezőBerény határainak a békésivel általellenben levő, csak is két ponton veszélyeztetett töltéseivel. Ily körülmények között a a Békésről intézkedő, leginkább békési munkásokkal dolgoztató társulatra nézve physikailag is lehetetlenné vált a kót partnak egyenlő erővel való védelmezése. Van ugyanis a társulatnak egyetlen egy mérnöke, kinek felelősségére történnek az egész hosszú vonalon az összes műszaki intézkedések. Már hogyan kísérhette volna ezen egy ember kellő figyelemmel a túlsó oldalt is, midőn a veszélyeztetett parton dolgozó ezernyi napszámosok munkáját kellett vezetnie ? Hogyan veehetett volna ő kellő időben elegendő erőt a túlsó parton veszélyeztetett kót pontra, mikor az innenső partot ostromló szélvihar ellenében úgy szólván életveszélylyel járt a túlsó partra jutni?! Mind ezekből két dolog világos. 1. Mig meg van adva a lehetőség, hogy a hosszufoki csatorna eredeti czéljából eltérőleg, Sebes ós Fekete-Körösük vizóuek levezető csatornájává válhassék, addig a csatorna két parti érdekeltségének érdekei homlokegyenest ellenkezni fognak egymással. 2. Ezen érdekellentétesség mellett a Békésről intézkedő társulatra nézve a két partnak egyenlő erővel való védelmezése h.hetetlenné van téve. Ez igen szomorú kilátásokat nyújt a hosszufoki csatorna jobb parti érdekeltségének. A tavaly felvett 300,000 forint ugyanis az utolsó krajczárig elköltetett és pedig leginkább a csatorna balpartja a Kettős-Körös és a Gyepes által körülfogott békési kerület érdekében. Ellenben a most viz alatt levő teíületek töltései oly derouált állapotban vannak, hogy felépíttetésük a fentebbi összegnek legalább kétszeresét fogja igényelni. Igy állván a dolgok, nevezett érdeklettek ügyében a társulatnak elenged hetlen kötelessége leend intézkedni az iránt, hogy a hosszúfoki-csatorna a Sebes és Fekete-Körösök vizének levezető csatornájául semmi szin alatt se használtathassák, illetve, hogy nevezett Körösök felsőbb vidéki partjai, ezen csatornára való támaszkodásból, „gyanús módon" át ne szakittathassanak — szakadás esetén pedig a szükséges befogások azonnal eszközöltessenek. Minden esetben pedig gondoskodnia kell módokról, hogy veszély idején ne csak az egyik, hanem bármely parton a megkívántató erő kellő időben, és ne csak a katasztrópha bekövetkezte után alkalmazható, az egész védvonal pedig műszaki felügyelet alá helyezhető legyen. Ez annyival inkább méltányos kívánsága a hosszúfokicsatorna jobbparti érdekeltségének, mert a terheket egyenlően viselvén, egyenlő igénye lehet arra nézve, hogy földjei ne vízi madarak fészekrakó helyeiül szolgáljanak, hanem az emberi szorgalom és iparkodás számára, isten áldásával kecsegtető szántófóldekül megmentessenek. Nagyvilági események. * Washington, jul. 25. Garfield elnök nyugodtan töltötte az elmúlt ójet. A láz egészen megszűnt. Mi sem mutat arra, hogy a kedvezőtlen tünetek ismét meg fognak ujulni. * Pokolgépek Liverpoolban. Mint Londonból távirják, Liverpoolban a vámhivatalnokok tizenkét dynamittal töltött pokolgépet találtak, melyek mind órára jártak. Több jel azt gyanittatja, hogy a veszedelmes portékát, O'Donnovan Eossa adta föl a hajóra New-Yorkban. Fővárosi dolgok. * A nemzeti muzeum palotájának gyönyörű lépcsőházát öt év óta csinositják. A munkálatok jelentékeny része már elkészült mire a főrendiház összeül, a lépcsőház megnyitható lesz. * Neki vadult tehén okozott jul. 25-én nagy rémületet a kalvária-tóren. A hatalmas állat egy kalvária-téri majoros istállójából tört ki, s szaladt tova, öklendezve hegyes szarvaival ós bömbölve hajlitgatva széles nyakát. A járókelők az ijedtség sikoltozásával tértek ki útjából a dühös állatnak* *) Ugyan azt hittük, hogy t.munkatársunk hallgatással fog felelni K. K. urnák viszonválaszára. Minthogy azonban jobbnak találta e végiratot koezkáztatni, ezt is közölnünk kell. De ezzel e polémiát, mely már személyeskedésbe kezd átmenni, befejezettnek nyilvánítjuk. Saerk,