Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-06-30 / 79. szám

B.-Csaba, 1881. VIIL évfolyam, 79. szám. Csütörtök, juniushó 80-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként háromszor-: vasárnap, kedd, (fóliven) és osíitörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk száraára hirdetések felvételére fel van jogosítva : llaasenstein és Vogler ezég Bécs, Prága, Budapesten, Németország és a Svájcz minden fővárosaiban. Előfizetési felhívás JEKÉSMBGYEI KÖZLÖM" YIII. évfolyamának másodilc félévére. Egy évnsgyedra I frt 50 kr. Felévre 3 frt — — Az előfizetés legczélszerübben póstautalványnyal eszközölhető. Az előfizetések a ((Békésmegyei JK.ÖzlÖny» kiadóhivatalához czimzendŐK. Jff

iy Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Csabán, juniushóban. A „Békésmegyei Közlöny" hiadóhivatala. A választások eddigi eredménye. (N. d.) Mint az olvasztókeineuczében az érez, ugy dolgoztatik át, hogy kifejezést nyerjen, a nép lelkéből kiáradó gondolat és érzés az alkotmányos pártküzdelmek izzó melegében. Most a hármas bérezek hona azon mozgalmaknak szinhelye, melyekhez a nép szivéből kiáradó nemzeti erő szolgáltatja az impulzust. Mindenki érzi e napok nagy jelentőségét. A nép azon jogot gyakorolja, melylyel az alkotmány értelmében önsorsa felett határoz és hogy ma általánosan a népkedély fokozott mérvbeu izgatott, az onnét van, mert a népzöm intelligens eleme teljes nagyságában felfogja a jelen választások horderejét. Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG SS KIADÓHIVATAL.: Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi és auyagi részét illető mindéit közleményt czimezni kérünk. Kéziratok nem adat.iak rlMia. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Iíyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni holybon a szorkesztőség ós kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébea, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalványnyal. Miben áll az leginkább V annak részletezését azon időre elengedtetni kérjok, midőn az izgalom csillapulta helyet ad a hideg, tárgyilagos kontemplaczióuak s az igazság hangjában nem fog támadást játni a lehiggadt szenvedély, s nyugodt lélekkel elmélkedhetünk a műit és jelen felett összehasonlitólag, s következtetőleg a jövőre nézve. Mai napság, s néhány napig még, mire majd az utolsó hullámai is lesimulnak a zajgó partéletnek, inkább azon madártávolatból letekintő kémszemlére szorítkozunk, melyből a végkimenetel előjelét megfigyelhetjük. IS ezen előjelek a szabadelvű pártnak oly véggyőzelmére nyújtanak biztos kezesseget, melyet ily uagy arányokban maga a párt is alig remélt. Hiszen a közvélemény, mely most hatalmas szavát felemeli s a lelkesedés hivőivel diadalutat rögtönöz a szabadelvű párt mérkőzésének : oly meglepő manifesztácziója a Tisza-korinány politikája helyeslésének, ós oly inenydörgésszerü tiltakozás az ábrándok és szélsőségek politikája ellen, hogy az országH»><£ ezen haagulatát bizonyítani is felesleges. A tiol eddig már a választások megejtettek, a szabadelvű part vagy diadalmasan verte vissza az ellene intézett támadást, vagy oly ieczkéket adott a fészkeiben elbizakodva uralmát biztosítottnak hitt ellenzéknek, hogy jövőre a kísérletet is aligha megfogja koczkáztatni. Hogy mindenekfelett, mint legfontosabb mozzanatot, a főváros magatartását említsük, az teljesen száműzte köréből a szélbali politikát s választásaiban benne van a hallgatólagos tiltakozás a szélbali politika hősködése ellen. Vájjon az országban szétáradt közhangulat viszfénye akart-e ez lenni, vagy egy utánzandó kezdemény, mely példaadólag Kívánt hatni? — az a dolog érdemén nem változtat. Tény, hogy a főváros a nemzet eszével gondolkozott, annak szivével erezett, s ezen kölcsönös összehatás adja meg a mai választások jellegének azon erkölcsi súlyt, mely által szabadelvű párt további győzelmének koszorúi biztosítva vannak. Másik jelenség, mely örvendetesen hat a szemlélőre, hogy a nemzet még bir kegyelettel ragaszkodni nagy embereihez. A választás legelső napján megtörtént az ellenzéken azon országos guny, hogy a kit a közjólét követelményei ellen folytatott politikai iránynyal vádolva, a közgyülöletnek zsákmányul odavetni és reaktionarius tendencziákkal gyanúsítva, a közmegvetés tarpéji sziklájára hurczolni nap napután soha el nem muiasztá, hogy megcsúfolva, tövis koronával állítsa a szenvedély dúlása elé — mondjuk, kit durva sértéseivel a honszeretetétől eltántorítani nem sikerült : Tisza Kálmánt, üunepli a józan hazafiság, s két választókerületben pár órai különbséggel az első napon koszorút fon halántékai köré és a kíméletlen támadásokról undorral elforduló józan hazai közvélemény megtapsolja a győzelmet. A nemzet tiszteletének impozáns tüntetése, a páratlan hazatiu érdemek iránt, s a személyéhez kötött bizalom oly nyilvánulása ez, melyben a nemzet egy hálanyilatkozatot irt alá részére. Hogy futólag szóljunk még az eddigi észleletek alapján, a pártonkivüliek ós mérsékelt ellenzékiekről; a választások azt látszanak mutatni, hogy ezen két arnyalat nem is létezik Mint pártonkívüli eo ipso nem létezik, mint mérsékelt ellenzéki csak néhány hírneves hazafi személyében él rejtőzve. Hogy ezeket kerületük mandátumához juttatá, az nem más, mint a személyhez kötött bizalom. Ez ellen nincs kifogás. Jeles, derék emberek, hivatott tehetségek, örömeit látja őket az ország a törvényhozás nagy munkájánál. De mint párt, számba nem vehetők, mig egészséges parlaA „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TARCZAJA. A. megkegyelmezett, Temme elbeszélése. Fordította: Hang Ferencz. Kegyelem! E szó soká varázsszó volt ránk nézve. A menekült élete nehéz, keserű s szomorú. A haza el van előtte zárva és az otthon mindig távol marad tőle. Nem gondolhat arra a nélkül, bogy a fegyház ós a halálos Ítélet ne álljon előtte. Oly szép a Sve'cban, oly csudaszép Zürichben. Oly szabadon eltünk itt oly biztosan a haza fegyházai és halálos Ítéletei ellen, derék, bizalmas és hű emberek körében, ázonban, midőn magas hegyeken állunk, előttünk és Körültünk, ahová és amily messze a szem ért, a természet nagyszerű és legcsudálatosb szépségeit láttuk : a szem átfutott rajtuk s csak egy irányt keresett éjszak leié; éjszak felé a legmesszebb, legsötétebb távolba tévedezett; ott a hazát, az otthont, Németországot kereste s nem volt képes attól elfordulni, még nem az éjfél bekövetkezett és mindent mély s áthatlan sötétségbe borított. A haza kizárt, az otthon kitaszított bennünket, Németországnak ránk nézve már semminek kellett lennie. Mégis osak egy gondolatunk, csak egy vágjunk volt: haza, otthon, Németország. Némelyiket e vágy korasirba vitt és midőn mi többiek a sir körül sirtuuk, a vágy bennünk annál hatalmasabb lőn. Némelyek meg nem törhető szive aanál nehezebb lőa. A vágy visszaűzte őket hazájokba. Inkább a fegyház, inkább a halál 1 De itt ez idegen helyen, nem lehet nem vagyok képes tovább kitartani 1 — mondá egyik, másik. Ok visszatértek s a börtönre találtak 1 A szegények 1 A türelem elhagyta őket. A csalódást olcsóbban megszerezhették volna. A kegyelem megjött. A haza ismét nyitva állott előttünk. Hazánkba visszatérhettünk. Ismét németek valánk. Befogad-e hazánk bennünket ismét? Ez volt a kérdés, vagy jobban, kérdés sem volt. Mi a szabad Helvetiában maradánk, ós most is ott vagyunk. Ei midőn a magas hegyeken állunk ós pillantásunk a határtalan távolban ide s tova tévedhet igen, szemeink és szivünk még most is fölkeresik a drága német hazát, de nem sóvárgással, hanem fajdalommal, hogy nem sóvároghatunk utána ós hogy még oly soká tartanak, hogy mi nem is fogjuk megérni azon időt, amidőn egy német sziv ismét Németország után sovároghat. Egyesek elmentek, de csak kevesen. Néhány nap, néhány hót múlva ismét visszatértek. A haza nem akarta őket ismét befogadni, a barátok fölismerni, a nép — a nép, a német nep mindig derék és nemes, de ha azok, kiknek vezetőinek kell ienniök, bátorságukat vesztik, akkor nem kell a népre követ dobni. Majd eljövend annak is jobb ideje. E kevés közt ment egy olyan is, kit legszivbelibb szerencsekivánataim kisérték, Ez volt mindazok közt, kik visszatértek a legszerencsétlenebb Róluk akarok itt beszélni. Egy csöndes, szelíd, halvány fiatal ember volt. Mintegy harmincz éves lehetett, ós a hádeni forradalom után néhány hó múlva jött Zürichbe, midőn már a bádeni forradalomi csapatok romjai már regen Helvetiába értek s ott menedékhelyet találtak. Társai halottnak tárták őt. Az utolsó ütközetek egyikében elesni látták. Ő csapatja élén küzdött, bármily fiatal is volt még akkor; alig lehetett még husz éves. Ö ós emberei mindig ós mindenütt elsők valának, hol a veszély a legnagyobb vala. A kérdés közben egy puskagolyó lábát törte. Lerogyott s többé nem volt képes fölkelni; emberi közül néhányan fölemelték és a csatatérről egy bokor mögé vitték. De az 5 parancsára a csatába vissza kellett tórniök. Ezen idő óta semmit sem lehetett többé róla hallani. Társai mind mint haloltat gyászolták. Ök ugyan még csak rövid idö óta ismerték őt, de e rövid idő alatt, mint a legbátrabb, legderekabb katonát tisztelték és mint leghűbb bajtársi szerették. Ő a forradalmi harcz közepén egy más német német tartományDÓl érkezett, mely hazája volt, és e hazából, mint szökevény a fogházból, hová az ifjú bezáratott, miután hazája törvényszókei által, mint fölsógáruló halálra Ítéltetett. A börtönből megszabadult, hogy miként azt senki sem tudta. Általában csaknem csudálatos megmenekülésről nagy veszélyek és még nagyobb bátorságról lehetett hallani 0 maga soha sem beszólt róla, hallgatag s zárkódzott volt. Ugy látszók, hogy szivét fájdalom tölte el s ez tetle hallgataggá. Igy az ő előbbi életéről senki sem tudott valamit. (Folyt, köv.)