Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-06-19 / 73. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 58. szám. Vasárnap, májustió 73-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közg'azdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Uiiasenstein és Vogler ezég üées, Prága, Budapesten, Németország és a Svájez minden fővárosaiban. Előfizetési felhívás a VIII. évfolyamának második félévére. Egy évnegyedre I frt 50 kr. Félévre 3 frt — — Az előfizetés legczélszerübben póstautalványnyal eszközölhető. Az előfizetések a «Békésinegyei KLÖzlÖny» kiadóhivatalához czirazendőit. i^y Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. -^f Csabán, juniushóban. A „Békésmegyeí Közlöny" hiadóhivatala. K o r t e s v i I a g.*) Szarvas, junius 17. Ismét, mint 3 évvel ennekelőtte, beköszöntöttek hozzánk a szélsőbalnak vándorapostolai hirdetni az egyedül üdvözítő igéket, szidni a kormányt, elengedni a ménkő sok adót és impozáns hazafias feljajdűlások*) Közöljük ezen kissé éles hangon irt sorokat, ugy mint e számunkban foglalt második czikket .s közöljük, melyben viszont a kormány ellen foglaltatik kíméletlen támadás. Megjegyezzük azonban, hogy Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kéziratok nem adatnak, vissza. ban emlegetni az erkölcsök megromlását, a nép siró nyomorát, Tisza Kálmán csökönösségét és a szabadelvű párt makacsságát, a mely konok megátalkodottsággal, kérlelhetlenül és hajthatatlanul ragaszKodik a hatalomhoz, nem akarván azt átengedni azon derék hazafiaknak, akik sokkal bölcsebben és üdvösebben tudnának kormányozni e haza jó voltára. Herrmann Ottó ur szarvasi jelöltsége ellen ugy látszik összeesküdtek még az egek is; valahányszor csak betevé lábát Szarvas városába, mindannyiszor megeredtek az egek csatornái, nyilván megakarván neki .könnyíteni azt a nagymosást, a melyet a „Sas" korcsma ütött-kopott állása alatt publikumának nagy gyönyörűségére véghez visz mindig a kormány korrupciójának és mételyének szennyesével. Herrmann Ottó ur minapi bevonulása alkalmára is komor, szürke szint öltött a láthatár, rideg orkán dühöngött és hideg eső hullott napestig. „S mi lett az ég könnyéből ? — sári- - mondja Petőfi őrültje. Igen is prózai sár, leható pocsolya, locs-pocs, a melyben czammogtak a jó hazafiak mindaddig, inig ama megváltó fészer alá nem értek, a melynek mi e ezlkk Írójának nézetét arra nézve, hogy különösen Mocsáry Lajos vagy Herrmann Ottó öntudatosan a mi tani akarna a népet, nem oszthatjuk. Nekik bizonyára meggyőző lésük az, hogy Ígéreteiket be is válthatják és tévedésük, szerintünk, épen abban van, hogy lehetségesnek tartják ezt, hogy költő-politikát ű«uek! A költő képzelete -hegyeken völgyeken átröpül, akadalyokat nem ismerve, szerencsésen legyőz sárkányokat, óriásokat szóval ós a papiroson, tuudérurszágokat, álmakat varázsol lelki szemei elé és andalogva eluuláz a képzelt eldoradóban. Persze ha azután a gyomra korogni kezd, érzi a'.t, hogy a világon van, hogy hiába a képzelgés, be ke'l számolni a gyomorral. A mi szélbaloldali hazafiaink is ily költők, kik nem sziuuluak a gyomorral, a körülményekkel, hanem a politikában is a zabolátlan képzelem szarnyain nyargalnak. Szerk Egyes szám ára 10 kr. A keddi szátn ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nj'ilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előllzethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébe i, de Povizsay László úr nyomd íjában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetéask; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalványnyal. zsindelytetejé már annyiszor visszhangozta ama lelkesítő bombasztikus szavakat, a melyek fűt-fát, Eldcrádot ígérnek. Magyarország függetlenségét, önálló magvar hadsereget, no meg — minthogy ezek a tisztelt választó polgárokra csak távoli vonatkozásban vannak — hát a kulisszák mögül egy bűvös lepel alól egy kis adóelengedést, meg osztán egy kis birtokmegosztást is kilátásba helyeznek. Mert uraim ilyen íze volt a minap hallott szónoklatoknak rendre ós a hozzánk levándorolt politikai házalók méltán dicsekedhetnek avval, hogy ők értik ama nagy mesterséget,, — hogy kell a népnek szája íze szerint beszélni. Persze — é-> most ismételnem kell mindazt, a mit már többször hangsúlyoztam — e jó uraknak vajmi könnyű ám amaz Eldorádót megígérni, mert bízva a magyar nép józanságába, bizton állithatjuk, hogy az az idö nem fog eljönni egyhamar, a mikor e jó uraknak be kellend és be lehetne váltani adott ígéreteiket. Herrmann Ottó ur elmondta ismét programtnbeszédét — azaz nem mondott semmi ujat. Hanem egy mondására mégis reflektálnunk kell. „Nézze meg e közben — úgymond nagy és nálli.i szónoki hévvel — igen nézze meg minden ember teste ruházatát, nem e Angolországból és Francziahonban készült-e azok kelméje ?" Hát jó uram, önnek igaza van abban, hogy a külön vámterület Magyarország felvirulásának egyitc fontos anyagi feltétele, a melynek kivívása a szabadelvű pártnak ily feltett czélja. Hanem akkor ne appelláljon ilyen érvvel a szarvasi választó polgárra, a kinek fehérneműjét otthon szorgalmas /elesége és leánya, készíti, saját keze munkájával, szűrét megkészíti saját A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TÁliCZÁJA. Szabadelvű kortesnóta. Szarvason, 1871. junius. Herrmann Ottó professzor Se ur, se komposzeszor Változékony, mint a szél Vizet iszik, bort beszél. Megnyúzza a pókot is, Nagy a tudománya, De az ország dolgához Nincs v,.gott dohánya. Nem kell nekünk szélbalog: Az legyen a mottó ! Magyar ember nem Herr-mán Czóki Herrmanii Ottó. Közmondás is azt tartja „Tudja Pál, mit kaszál" — Legyen hát a követünk, Követünk Móricz Pál! A női kézi munkák történetéhez Az emberi kéz különösen a mai korban oly müveket teremtett, melyek csodával határosak; a mit az éles elme kiészlelt, annak életet ad, közvetítője a kéz. Ha a vasutat szemléljük, mikor a hatezer mázsa súlyos mozdony tüzes leheletével, menydörgésszerü robajjal, szélsebességgel repül el mellettünk : eszünk megáll azon tudatban, hogy azon bámulatos mű emberi kéz alol került ki. Valamint a férfikéz ügyessége nagyszabású müvek előállításában nyilvánul: ugy a női kezek olyan munkák elkészítésében tünntk fel, a melyek finomságuk és szépségük miatt a szemlélőt bámulatra lagadják. A brüszeli csipkézet, oly vékony fonalakból készült, hogy annak egyes szálai csak sötét alapon vehetőn ki; már most képzeljünk magunknak egy ezer mázsás gőzerőre alkalmazott kalapácsut, melynek ütéseilől a föld is reng; mily nagy a különbség a gyenge emberi kéz működése között. A női kézi munkák történetéből nevezetesen a hímzés és csipkekészités eredetét és fejlődését akarjuK röviden ismertetni. Hogy mikor ós hol keletkezett a szöveteken való hímzés, azt a titok leple fedi; annyi azonban áll, hogy ezen művészet eredete az ázsiai országokban keresendő. Ennek bizonysága Tertullianus hírneves egyházi atya (élt e 3-ik század első felében), ki „a női ruháról" c/.imü művében nyilván azt írja, hogy Phrygia laKÓi különféle ábrákat hímeztek ruháikra használt szövetekre; ugyancsak igy nyilatkozik Plinius, egy még előtte élő római író. A hímzett kézi munkák ősi eredetéről tanúskodik az is, hogy Mózes korában már ismeretesek és annyira közkedvességiiek voltak, hogy a férfiak is kitűntek e szakmában. Erről meggyőződhetünk, ha Mózes 11. könyvének 35. fejezetének 84-ík versét olvassuk, hor Aholiab művészről Dán nemzetségéből említtetik, hogy az ö felügyelete alatt himeztettek a szentély függönye

;re a Cheiubimok ábrái. A legértékesebb e szakmába vagó munkákat a régi korban Sidon cői Phoenicziában készítették, mely varos még Mózes előtt híres volt kereskedelméről és müvészelpártolásáról. A Krisztus előtti korszak legmiveltebb népe, a görög, a hímzés feltalálását magának xMinerva istennőjének tulajdonitotla, miből világosan kitűnik, mily nagy becsben volt az a görögöknél. Az ősrómai költő, Ovidius is meséli, hogy egy Ariadné nevű görög nő versenyre hívta Pallas istennőt a hímzésben, és miután utóbbi volta győztes, a szerencsétlen Ariadnét pókká változtatta át. A trójai háború idejében (1,200-ban Kr. e.) a szépségéről híres Ilona, Menelaus király neje, ki tulajdonkepeni okozója volt ezen háborúnak, a görög vitézek számára, kitüntetéskep sajátkezüleg ruhát hímzett. Általában a bimzés azon korban, kezdve a királyi palotáknál a legutolsó kunyhóig, a legelterjedtebb kézi muukák közé tartozott. Attalus pergami király találta íel a 7-ik században K. e. az arányszálakkali hímzést, és pedig gyapjúszöveteken ; arany és ezűsitelí iumzés vászonra csak a 3-ik században a Keresztyénség idejében kelétkezett. A görögöktől ezen inuuka is meretét az olaszok sajátilotiák el, nevezetesen a hetrur városok lakosai, kik, midőn őket a hariniidik római király, Tullus Hostilius legyőzte, hogy vetik kegyelmesen bánjék : gyönyörű hímzett portékával lágyították meg a hódító szivét. Későbben, midőn Róma hatalma is dicsősége tetőpontján állott, a fényűzés terjedt, az ősi erkölcs siilylyedt: az egyszerű római viselet, helyet adott a f uyesebb öltözéknek, különösen a női nemnél; megjegyzendő, hogy a női ruhák hímzése a gazdag római házaknál a szo'ganőii teendői közé tartozott. Szomora Tivadar. (Folyt, köv.} £MF~ Lapunk mai számához egy fél ir melléklet vau csatolva. "^ff