Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-05-10 / 56. szám - Díszkiadás

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, ö6". .szárii. (Díszkiadás.) Kedd, májushó 10-én. GYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdásiati és vegyes tartalmú lap. ]VI©gjoIojülLU. liotexxltóiit háromszor: vasaraiap, kedd, (féliven) és osiitör-töltöix. ELÓFIZETESI DÍJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 0 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ &0 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Ilaasenstein és Vogler ezég Bécs, Prága, Budapesten, Németor­szág és a Svájoz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GAF&O GYULA. —I SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Apponyi-utcza 891. számú há^L liová a lap szellemi és anyagi részét illető minden kikjjsméuyt eziinezni kérünk. Kéziratok nem adaftnak viasza. ­Egyes szánt ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron .vétetnek fel. „Nyilttér"-beii egy sor közlési dija 25 kr. Elölizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóüivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébea, de Povázsay László úr nyomdijában is fo­gadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidékeu a postahivatalok­nál, 5 kros póstautalványnyal. Előfizetési felhívás '• a BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY YIIL évfolyamának másodlls. negyedére. Évnegyedre ....... 1 frt 50 kr. Fél évre 3 frt Háromnegyed évre 4 frt 50 kr. Egy hóra — 60 kr. Az előfizetés legczélszerübben póstautalványnyal eszközölhető. Az előfizetések a „Békésinegyei Közlöny" kiadóhiva­talához czimzendők. iíirdetések jutányos áron vétetnek fel. B.-Csabán, márczius hó 20-án. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Nag^nraág király íianak lakodalma-napján. (*) Egy nemzet történetében sem bizo­nyult be oly fényesen mint a magyar népé­ben, hogy nem egyedül a reszpublikában van a polgári üdv, hanem hogy az alkotmányos monarchia nemcsak összeütközésbe nem jő a polgári szabadság, a törvény előtti egyenlő­séggel, sőt hogy ez az emberi nem e két legdrágább kincsét, békésebb, tehát biztosabb alapokon fejleszti, mint a minden akadályt kímélet nélkül rohamosan utbél eltípro köz­társaság. Annyi mindenesetre bizonyos, miszerint ott is, mint sokszor, a praxis gúnyára válik a theoriának, és a fogalom, melyet a köztár­saság és monarchiához kötünk, sokszor épen megfordított eredményeket mutat a népek életében. Nem az elnevezés teszi, hanem azon férfi jelleme ki az ország élén' áll, és egy Mac­Mahon katonai abszolitisztikus elnöksége alatt a reszpublika, a név daczára abszolutisztikus állam, mig hazánk, alkotmányosan uralkodó és érző királyunk alatt, a törvény korlátai közt oly szabad, mint bármely köztársaság. Pedig most uralkodó koronázott királyunk még a régi osztrák szysztepa alatt nevekedett. Szive azonban nem iudott elfásulni népei jóléte iránt és kiismerte,! hogy ezek szeretete oly biztos védfal, melyel| seinmifélo muszka rendőrség nem teremtheti A trónörökös már a| uj iskola növendéke egészen. Ismeretes minden magyar előtt azon őszinte rokonszenv, melylyel a királyi anya a magyar ,-uáp. iránt vitielfctólik s * u • tört,ont az ő felséges nevét az ujabb vívmányok elmon­dásánál ki nem felejtheti. A trónörökös tehát azt, mire felséges atyját jó szive és helyes tapintata csak később vezette, a szónak tel­jes értelmében már az anyatejjel szítta be. A trónörökös tehát bizonyára felséges atyja és anyja nyomdokaiba fog lépni alkot­mányos érzületben és ő is a szabad népek szeretetében fogja találni majdan uralkodása legerősebb, megdönthetlen várát. A fenséges mátka Magyarország utolsó nádorának unokája. Még mielőtt e házába lépett, már megtauitotta anyja arra, hogy mi­lyen ragaszkodó és hü a magyar nép azok­hoz kik szabadságát, törvényeit oltalmaz­zák ; már akkor kezdé elsajátítani a magyar nyelvet, s hogy uj családi tűzhelye után mind­járt a magyar fővárost tünteti ki látogatásá­val: az is bizonyítja, miszerint szeretni akar bennünk és szeretetni akar általunk. Azért van okunk nekünk magyaroknak a felséges királyi család mai családi örömünne­pén a legőszintébb örömmel telni el, ugy mint a hü gyermekek örülnek, ha jó, igazsá­gos atyjokat megérdemelt boldogság éri: Kárpáttól Adriáig hangzik fel tehát mai napon üdv és minden földi jó a királyi csalá­dnak, a fenséges mátkapárnak ! Mi békésmegyeíek nem rakhatjuk ez idő szerint fényes figyelmünk kitűnő zálogait a fenséges mátkapár lábai elé, mert megyénket az árviz bősz hullámai árasztották el, de az­ért ugy a gazdag kastélyában, mint a viz ál­tal sújtott szegénynek árroncsolta gunyhójá­ban, megyénkben is egy sziv egy lélekkel hozzájárulunk a rz ország öröméhez és őszinte kebellel, hangoztatjuk hogy: Éljen a felséges királyi család, éljen a mátkapár és a pazar fény közt kisérje,. mind­nyájukat a legdrágább kincs, a sziv megelége­dettsége, .a népek szeretete ! Politikai események. * A budapest-zimonyi vasútról és szárnyvonalairól sz óló tjavasfatot letárgyalta a képviselőház közlekedési bizottsága és minden szakaszát változatlanul elfogadta. * Áz év első negyedéről szóló állampénzlári kimutatás megjelent A fő számok ezek : Brijtfo bev.étel. 1880-ban 46. 653. 444 fr. 47 kr. 1881 évben 00. 275. 115 fr. 83 kr. « ~ ti • ' • • igy kedvezőbb most, mint tavaly volt az eredmény 13.621. ő7l fr. '30 kral.. . ' A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCÁJA. A mama tyúkszeme. Irta: Balázs Sándor. (Folytatás.) I Nos, mit szólnak önök t> bevezetéshez ? Jogosult-e Ren­ner Leó remélni? Lehetett e erre egyebet felelni, mint arait a mama felelt, hogy tudniillik ők is igen kellemesen emlékezj­nek ama délutánra, és hogy már várták látogatásomat. De kérnek, foglaljak hát helyet 1 Helyet foglaltam és megkérdeztem, hogy mivel foglal­koznak ? A mama minden himezés-hámozás nélkül bevallotta, hogy a férjének harisnyát köt, Kornéliát azonban, úgy látszik némileg zavarba hozta kérdésem, himezett-hámozott kissé, e azután azt mondta, hogy az titok. ' ' 1 Azonnal kitaláltam a leányka édes titkát. Minő más titka ia lett volna az ártatlan gyermeknek! — Nem akarok találgatni — mondám pajzán mosoly­lyal, — mert attól tartok, hogy csakhamar meg tudnám e titkot fejteni. Alig hiszik 1 — Csak egy szót, csak egy egyetlen szót kellene ki­mondanom, hogy a kisasszony azonnal remegósbe easék. Ezt még kevésbé hiszik. Most már hiúságom volt angazsirozva. Kimondjam ? — kérdém bizonyos nemével a kihívásnak. •' ' J A fiatal leányka egy esdő tekintetet vetett reám, a mama ingerkedve nógatott, hogy mondjam ki, mondjam ki. — Nos hát kimondom: karácsony ! — Rossz ember! — duzzogá szemrehányólag Kornélia kisasszony és fülig elpirult. (Atalában igen finom arczbőrrel bir, minden csekélyebb fölindulás meglátszik rajta.) Illik ik az, valakinek a titkát kitalálni. — Szja, büntetésül tettem, iniórt kétkedett éleslátásom­ban!? — Jaj be hamis, jaj be hamis! — mondá a mama és jóízűen é» oly sokáig nevetett, hogy mind a két szeme köny­nyel telt meg bele. A nevetés, mint az ásítás ragadós. Kornélia még megkisérlé komolykodni és duzzogni kis­sé, azután maga is elnevette magát. Utoljára magam is kénytelen voltam mosolyogni. Azután áttértünk a színházakra, a bájos Renz Katin­kára, s az idei farsangra, melyet Kornélia kisasszony oly rövidnek talált. — Elég hosszú az, — mondá a mama — nemde ura m elég hosszú ? — Ah nem, asszonyom, nem hosszú, valóban nem hosz­szú, hadd tánczolják ki magukat kedvükre a fiatal leánykák. — Bravó ! bravó! — kiálta, szép kis kezeivel tapsol­va, Kornélia kisasszony. — Hallod mama ? — Látszik, hogy Rrnner úr liatal ember, legyen csak egyszer nős ! — mondá a márna látszólag a legvidámabb arczczal, dé jól láttam, hogy szemei mily mereven ós fiirkó­szŐleg voltak arezomra függesztve. — Lám, lám, milyen diplomacziai ügyességgel tud tu­dakoaódni. És hozzá milyen ártatlan arczczal! E kíváncsiságát különben épen nem vehótni rossz néven. Hisz természetesen, azt mindenekfelett esak tudnia kell, ha sza­bad vagyok-e ? Ha valaha ama szererencsében részesülök, — felelóra hasonló diplomacziai ravaszsággal, megragadva és kizsákmá­nyolva e jó alkalmat — hogy azt, kit szivem kiszemelt ma­gának B ki nélkül az élet minden báját elvesztené előttem, magáménak nevezhetem, életem legszebb feladatáúl azt te­kinteném, hogy nőm necsak a farsangot, hanem minden év­szakot, az élet minden napját, sőt magát az egész életét is rövidnek, s gyorsan és észrevétlenül eltűnőnek találja. E szavak alatt, melyek az érzelem bensösógóvel voltak kiejtve, szemeim merőn Kornéliára fügesztattem, mert látni akartam e közvetett, de azért eléggé világos ós érthető val­lomás hatását. Szegény gyermek. Egy darabig egész áhítattal rám te­kintett, azután hirtelen földre sütötte szemeit, és vérvörös lett, mint az ősz tubarózsája. .Eleget megtudtam. Renner Leó, játékod nyerve van! (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom