Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám
1881-05-05 / 54. szám
Í.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 54. szára. Csütörtök, májushó 5-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú iap. ]VIog)eleni 1*. hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és osiitör'tíils.ön.. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 írt Fél évre 3 „ Éviiegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : llaiisenstein és Vogler czég üéos, Prága, Budapeston, Németország és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : SAR2Ó GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. IC.osilra.toX nem adatnak. vlss«a. Egyes szim ára 10 kr. A ke.l.li szám ára 5 kr. .'/í Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái és a nyomuábatf, Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. ffi^ * • „IíyUttér a-bön egy sor közlési dija 25 kr Jyfc j Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és liienor B. ur nagytőzsdéjébe í, de Povázsay László úr nyomd íjában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetés ik; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautajványnyal. Előfizetési felhívás a BÉK ÉSM EGr YEl KÖZLÖN Y VIII. évfolyamának in.iisod.ils. ixesy©d.ór*e. Évnegyedre 1 frt 50 kr. Fél évre 3 frt Háromnegyed évre 4 frt 50 kr. Egy hóra — 60 kr. Az elöfizotés legczélszeriibben postautal ványnyal eszközölhető. Az elő6zeté8Qk a „BékésUICgyei Közlöny" kiadóhivatalához czimzendők. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. B.-Csabán, márczius hó 20-án. A „Békésinegyei Közlöny" kiadóhivatala. Mit tegyünk? & in. Szeretem hinni, nem is lehet kérdés tárgya, az „vájjon a romba elült Körös-Tarcsának fel kell-e épülnie?" Hiszen a legnagyobb magyar hajdan azt mondá: „ Oly kevesen vagyunk mi magyarok, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni," hát egy szívvel, lélekkel magyar 6000 lelket számláló községet szabad volna-e önhibáján kiviili nyomorban végpusztulásra bocsájtanunk ? Meglehet, találkoznak hideg közömbösök, vagy talán magyar-irigyek, kik a feltett kérdésre, egyszerűen csak anynyit mondanak : ha K.-Tarosa fel nem épül, azért annak lakosai föld alá nem bújnak, eloszlanak a nagy magyar hazában s igy csak egy gyei sem fogy a magyarok száma. Hagyjuk ezeket saját sorsukra ; az életrevalók ugy is megélnek, a többi szélylyel a hazában, fenntartja magát. Ezt azonban csak a szükkeblüek s minden jobb érzést megtagadok mondhatják, de ki nem csak önmagáért él, ki a szük mindennapiság körén túl emelkedve öleli szivére hazáját: annak ily közömbös feleletet adni nem szabad. Nem uraim. A romba diilt K.-Tarcsa felett igy nyilatkoznunk nem szabad. Nem uraim, K.-Tárcsát végpusztulásra bocsájtanunk, de csak hosszú időn át romjaiban heverni engednünk sem szabad. Ezen állitásom hosszas indokolásra nem szorult, elég annak begyőzésére annyit mondanom: a szomszéd községek, Békésmegye és a haza érdeke egyaránt azt követelik, hogy K.-Tarcsa mihamarébb felépíttessék. Igaz, K.-Tarosa, ncnir"S^ogod. Eu. a magyar Alföld legnagyobb városa, amaz a magyar Alföld GOOO lelket számláld faluja, de hát elegendő ok-e ez arra, hogy Szegedet minden áldozatok árán uj fénybe teremtsük elő, K.-Tárcsát pedig romjaiba heverni engedjük ? Midőn Szeged leomlott, előállt a legnagyobb hatalmasság, a sajtó, s segélyre hívta az egész világot, s özönlött a segély ; nemcsak Európa, de túl a tenger szabad országa is sietett dús ajándékával letörölni a hajléktalanok emésztő könyüit. Szeged, nagy magyar város, ezt megérdemlette. Hát K.-Tarcsa nem érdemli meg azt, hogy a legnagyobb hatalmasság a sajtó — már csak az egyenlőség szempontjából is — emelje fel hatalmas szavát s hivja fel a honfiak figyelmét K.-Tarcsa romjaira s mondja meg, hogy 6000 magyar hajléktalanul nyomorog ? Nem érzéketlen a magyar, s KörösTarcsa nem fog romjaiban heverni! Igaz, most a sajtónak sok és nagy dolga van. Folyik a pártküzdelem, de hát ugy „ laptöltelékül" talán K.-Tarcsa pusztulása is felemlíthető volna. Maholnap választóik körébe térnek a honatyák, s megtartják beszámoló beszédeiket. Mily szép volna — pedig csak a sajtótól függ, hogy meglegyen — ha minden honatya ezzel rekesztené beszédét: „Ne felejtsétek: K.-Tarcsa — egy 6000 lelket számláló derék magyar község — romjában hever, számol segélytekre ! !" Nincsenek oly vérmes reményeim, hogy egyesek önkénytes adományából Körös-Tarcsa köüytíg idühn.líulí'ík ri alk iili fgj óI>it.hcfcc rétr v JÍI nám; oh nem ; de várom azt a következő három alapból: 1. Önkény tes adakozásból. 2. Békésmegye által kirovandó pótadóból és 3. az államtól. Mennyire a helyi viszonyokat s körülményeket ismerem, hogy K.-Tarcsa romjaiból kiemelkedhessél^ s a hajléktalanok hajlékot, ha csak ideiglenesen is addig, inig saját szorgalmukkal rendes építkezést tehetnek nyerjenek, szükség vau százezer forintra, ideértve a mindenekelőtt kiépítendő körgátat is, melynek építésére 10,000 forintot számítok, miA „KÉKÉSMEÍÍYEI KÖZLÖNY" TAROMJA. A mama tyúkszeme. Irta: Balázs Sándor. (Folytatás.) Ila atyja nom gutaütósben hal meg, s ideje lesz végrendeletet csinálni, a szigorúan vett kötelesrósznél fillérrel som számithat többre. Megtudtam, hogy Kornélia már huszonegyéves, (ez meglepett, nem látszik többnek tizennyolcznál) huga Ida pedig kilencz. Megtudtam végre, és e fölfedezésnek tervem sikere érdekében legjobban örültem, hogy az öreg Leiner Frigyes, az az hogy csak idősb Leiner Frigyes (mert csakugyan nem öregebb 56 évesnél) egy zsugori, fukar, schmutzig nyárspolgár, kinek a pénz mindene, s ki a sorstól büntetésül kapta azt, mit szennyes jelleméért sa pénz iránti alacsony bálványimádásáért méltán megérdemelt: a tékozló, semmirekellő fiút, a becstelenül és rút uzsorával szerzett milliók e nemozisét. Megtudtam, hogy Loiner Frigyesné nyájas gondolkozású, jótékonyszivü és gyermekei iránt majoraszeretettel viseltető anya, aki egyébiránt a házban semmit sem számit, kivált mióta a gyakorlati apa felfedezte, hogy fia megromlásának és elsiilyedésének legfőbb, mondhatni egyedüli oka ő volt. 0 fizetgette ki az apa háta mögött első suhancz-adósságait, eltitkolva férje előtt minden eltitkolhatót, elhallgatva, söt rejtegetve előtte, a meddig lehetett, ez ezüstnemü apadását is, a melynek egyes darabjait a szegény, de esztelan asszonynak a piaczi pénz megtakarításaiból kellett kiváltogatni. Egyszer azonban két kargyertyatartó, épen Frigyes napján, melynek ünnepére maga a főpolgárm»ster is megjelent, nem volt sehol található s ez aztán mindent napfényre hozott. Frigyes sós kötéllel verte el ugyan fiát, de megbocsátott neki. Az ifjabb Leiner Frigyesnek, a szerencsétlen flótásnak azonban határozott pechje volt; a hamisított váltót épen három napra rá praesentálták apjának, ki azt (lelke üdvösségére esküdve meg, hogy többször nem teszi, ha fia mindjárt a börtönben halna is meg) kifizette ugyan, de egyszersmind el is űzte fiát a háztol. Ha egy oly ügyes és emberismerő férfiú, mint én, ily családban éB ily apával nem boldogul, akkor ne a sorsot, mely, mint mondani szokás, tálezán vitte elé a szerencsét, hanem csak önmagát vádolhatja. Valóban ily kedvező körülmények közt a játék megnyerésére rendkívül könnyűnek tűnt föl előttem. Épen arra számítottam, mi tán a legtöbb embert viszszaríasztott volna : az apa Bzennyes pénzimádására ós fukarságára. Az ilyen embereket legkönnyebb megfogni. A mint hogy átalában saját gyöngeségeink azok, melyeknek erejével legkönnyebben hatalmat nyerhetni felettünk. Midőn a vett értesülések alapján a követendő eljárás és hadviselésre nézve tervet állapítottam meg, egyetlen nehézség, igazi nehézség tünt fel szemem előtt. Nem a fekete krákogó holló, az apa, hanem egy szelíd, fehér galamb, a leány. Oh, Kornélia, Renner Leó sorsa fölött nem zsarnok apád, hanem te. egyedül te fogsz határozni. Ha sikerül szivedet meghoditnoin, akkor a játék nyerve van és én oly boldoggá teszlek, a minővé, ha apád intézné a választást számodra, te soha nem lennél. 0 nem szerető férjet kutat a számodra, hanem csak oly embert, a kire vagyonát biztosan rábizhatni véli. Mit törődik ő sziveddel ? — D ) légy nyugodt, itt vagyok én, őrködni szeroncséd és jövőd fölött. Az öreg, helyesebben id. Leiner Frigyes, idejét, az ünnep- és vasárnapokat kivéve, reggeli nyolez órától déli tizenkettőig és délutáni három órától hat óráig rendesen, pontosan, kivétel nélkül üzletébon töltötte. A tér tehát szabad, a pálya nyitva. Meglátogathatom őket, a mikor kedvem tartja és pedig a nélkül, hogy a medvével, akarom mondani az apával való találkozás inkognitóm megőrzését megnehezítené. Én vele először csak akkor akarok találkozni, találkoznom csak akkor szabad, a midőn igy szólhatok hozzá: „Uram, leánya kozót kérem 1" Elbeszélésem őszinte hangja talán fétreértésre nyújthat alkalmat. Egész a különezségig menő nyíltságom az ilyesmi* hez nem szokott szemek előtt gyanús, vagy legalább is kétes világításban tüntethet föl; lehetnek, kik igy szólnak magukban : „Ah, hisz ez egy közönséges szerencse-vadász I" 1 (Folyt, köv.)
