Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-01-13 / 6. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 6. szám. KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. ille&jeienik hetenként háromszor: v; isárnap, kedd, (féliven) és esütörtőköu. Előfizetési ilij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre C frt; félévre 3 Irt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk süámára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haascnsteiu és Vogler czég Bécs, Praga, Budapesten Németország és a Svájcz mmde i fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. ICézira/tolc asm a,d.a/tn.a,ls: -vissza,. 4: i Kiadóhivatal: TaWes Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható .Grünfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttér

u-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 krus postautalványnyal. A mi statisztikánk numerusai. ii. Magyarországban az időjárás mindig a végletek között mozog. A telek rendszerint igen erős és tartós hideggel köszöntenek be; a nyár sokszor afrikai hőséget hoz ránk. Ezenkívül vajmi sajátságos az időjárásnak azon szeszélyes változandósága. a mely szerint nemcsak tavaszszal, hanem az év bármely szakában rövid órák alatt hirtelen változik meg. Az utóbbi tiz év alatt általában elveszte az időjárás minden rendszerességet és nyilván ebben keresendő a mostoha termések egyik főoka. Hazánk folyókban gazdag; 659 g. irie'rtföld hosszúságban volnának hajózható vizeink. De hiába hangsulyoztatik a vizi szállítás olcsósága — különösen a mi hirhedt országutjaink ellenében — a lehető legkisebb lendület sem köszöntött be. Csupán a dunagőzhajózási társulat üzletköre öltött nagyszerű mérvet, de e dús és viráuzó társulat nem mondható tisztán hazai vállalatnak. — Az is tudvalevő dolog, hogy az Ország folyói milyen irtózatos pusztítások okozói lettek az utóbbi években; 1874, 1877 és 78-ban több mint 3V2 millió hold földet hajtottak folyóink hullámainak szeszélyes uralma alá. — Szeged veszedelme is gyászlap lesz történelmünkben mindörökké. De mind e szerencsétlenségeket senkinek sem lehet bűnül felróni; az elemek harcza volt az, Isten csapása! Honfitársaink mindig éber gondossággal voltak a folyamok garázdálkodása iránt. Az országban 70 vízszabályozási és ármentesitő társulat működik köz^l tiz millió frt alaptőkével. Természeteseiáiép ezen dicséretes buzgahnu hazafiaknak jegyzik most fel rovásra mind azt a bajt, a mit a folyók áradása okoztak. (Ha jól emlékezem épen Szarvas városának kétes emlékezetű képviselője mondotta volt egy közbekiáltásában egy szélbali hazafias feljajdulásban amaz emlékezetes szavakat, hogy p. o. a Köröst — „agyonszabályozták" volna.) Mindenesetre nemes és érdemes egyének vitatják azt, hogy jó volt-e, vagy nem a mostani védtöltési rendszer, a mely most öszszesen 2 702 kii. m. teszen ki hosszúságban. De forduljunk hazánk népéhez. 1 magyar birodalom összes népessége 1870-ben 15 509 ezerét telt ki. Ebből közel két millió esik Horv'- országra. Mit bizonyítanak e számok? Azt, hogy Magyarot szág földjén oly gyér népesség lakik, mint finn és Oroszországon kivűl sehol,sem Európában. — Már pedig hiába vetik ez ellen a laikusok azt a naiv érvet, hogy minél kevesebb a népesség valamely országban, annál könnyebb a meglévő kevesek számára a megélhetés, mert egy oly életrevaló és életképes nemzetnek, a mely lázas aggodalommal remeg létéért a túlerővel szemben és hazafias lelkesedéssel iparkodik faját fentartani — szent kötelessége népét nemcsak anyagilag és szellemileg, de számban is gyarapítani. „Olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni" — mondá a nagy Széchenyi. Hátha még a néma számokból azt is kiolvassuk, hogy országunk lakói és különösen a magyar faj a szaporodási képesség tekintetében a legutolsó helyen áll az összes ismert fajok között! Nem-e komoly intés-e ez arra nézve, hogy mindent elkövessünk, a ini számbeli szaporodásunknak útjában áll. „A magyar faj olyan mint az oroszlán : csak egy-két maradékot hagy -naga után" — hallottam egyszer egy az ősi dicsőség halvány visszfényében tükröző magyar nemestől. De engem e hangzatos e's pathetikus mondás ép oly kevéssé tudott megvigasztalni, mint a hogy nem bizom a nagy klasszikus ódaköltő ama jelmondatában, hogy „csak sast nemzenek a sasok." Mert hát „romlásnak indult hajdan erős magyar; s mi a magyar most? — rut sybarita váz" — ez rá a viszhangü Magyarország lakói szaporodásának 20 évi átlaga csak 0.84%. Ilyen csekély szaporodást nem mutat lel Európanak egy nemzete sem. Hátha még azt is tekintetbe vészszűk, hogy 1870— 75-ig — a hol tudvalevőleg az 1873-ik évi cholera hatott közre, a népességben 1 '06% apadás állott be, azaz Magyarország lakossága 132 ezerrel fogyott meg. Hiszen volt cholera másutt is és még A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY^ TÁRCZÁJA. -^rbán. föld és népe. Irta : Mihálfi József. I. Mióta a keleti kérdés Európa politikai köreinek egyik legégetőbb ügyévé vált, azóta gyakran jő szóba a Balkán félsziget egy népe, mely a legújabb időig majduem egészen ismeretlen volt, s e nép az albán. Miután abban a meggyőződésben élek, hogy ezen számra nézve kicsiny, de vitéz, harczias nép jelentékeny ténye/őt képez a keleti kér-j désnek megoldásában, s különösen miután úgy látom, hogy hazánk hivatott saját jól felfogott politikai érdekébou közöl jövőben barátságos egyetértésben, ha nem is véd- és daez-szövetsógben élni e néppel: azt hiszem, nem fogok tán türelmükkel visszaélni, ha becscs figyelmüket kikérem, hogy albán föld és népről összeállított jegyzeteimet meghallgatni szívesek legyenek. Volt idő, hogy közös ellenség ellenében, midőn a törökök hatalma Magyarországot elnyeléssel fenyegette, az albán és magyar keresztény hadak egy lobogó alatt harczoltak, s a mi Hunyady Jánosunk mellé, mint harcai társ sorakozott vitézeivel az albánok hőse Kasztrirta György, a törökökre nóave oly félelmes Skander bég. Már ez a tény is fokozhatja a magyarnak érdeklődésót az albánok iránt, ha nem is lenne e nép szokásaiban és jellemében sok oly vonás, mely eredetiségével képes figyelmünket lekötni. Vessünk egy futó pillantást először is az albánok földjére s aztán lássuk egy pár vonásban magát az albán népet. Az adriai tenger kel

eti partvidéke, mit a rómaiak Illyricumnak és Epirusnak neveztek, ma magában foglalja éjszaki felében a magyar partvidéktől kezdve H o r vát országot és Dalmácziát, déli felében Dulc/.ignótól az Arta öbölig Albániát. E partvidék majdnem egész hosszában meredek, szakgatott és nehezen járható mészkőtömegekkel van borítva. Az egyes hcgvlánczolutok az Adriai tenger partvonalával egyenközüen haladnak s az ország keleti hátterében a Balkán félsziget legmagasabb hegyláuczolatát képezik. — Ott emelkedik a régiek Skardos hegye, a mai Sardagh, melynek magasságát 3050 méterre becsülik, tehát az a mi legnagyobb hegyünknél a Gerlachfalvi csúcsnál még 390 méterrel magasabb. Kren aránylag keskeny partvidéken csak csekélyebb folyók fejlődhetnek ki, ezek közt legnagyobb a D r i 11, mely a fekete ós fehér Drinből támad. A fekete Drin az Ochrida tóban veszi eredetét, mely a Balkán félsziget legnagyobb tava, a légiek Lychnitisnek nevezték, s e szó az albán Ijekjeni szóból látszik idomítva lenni, a mi tavat jelent. A fehér Dim azon feni.sikou ered, melynek egyik része a Rigómező. A két Drin egyesülésük után számos vízesésben siet a tenger felé. A Drinen kiviil a folyók közül megemlítjük Vovussa (régen Aóus), Szemeni (régen Apsos), Skunibi (r Genuios) és Mati (r. Mathis) folyókat, Ezek közül Skunibi folyó az országot ethnographiai tekintben egy éjszaki és egy déli részre osztja. Végre a régi Epirusban regényes hegyvidéken több föld alá tünő folyó víz között ott van a görögök titokszerü Acheronja. Az Orchidai tavon kivül pedig meg kell említenünk a Skutarii tavat,, melynek kifolyásához a Psojanához közel fekszik az ujabb időben oly nevezetessé lett Dulczigno vára és Jauinai tavat, melynek partján feküdt egykor a görögök Dodonája. Az Adriai tenger partjának hosszában számos kisebb-nagyobb mocsáros tó ós loykna terül, melyek a különben felette termékeny parti síkoknak levegőjót egészségteleunó teszik, s ezáltal azoknak inivelését akadályoztatják. Mindezen sekély mocsáros tavakban sok hal tenyész, melyek füstölve már a legrégibb időben e vidék egyik jelentékeny kereskedelmi czikkét képezték. II Albániában a földmivelés csak csekély parti területekre van szorítva, az ország mészkőhegyes vizszegény vidékein a nép főleg baromtenyésztéssel foglalkozik. A családok jólétének mértéke is az, hány kecskével vagy juhhal bir; középszámitással egyremásra egy egy családra 300 darab esik; a kinek van 500 darabja, az jómódú; az 1000 darabbal biró már gazdag, 1500 darab birtoka pedig gazdáját kroesusi hirbe hozza. Ha tisztán a baromteuyésztésből él a család, akkor egy-egy före 40 darabnak keli jutni, s akkor még húst csak ritkán ehetik. Albánia partján a régi görögök alapitották Dyrrac lii ont, mely olasz néven mint Durazzó a magyarok történetében is ismeretes s ma is fennáll, és Apolloniát, melynek c^ik romjai maradtak fenn. Mindkét város Italiával élénk összeköttetésben állott, s különösen Apollónia, mint Italiához legközelébb fekvő tiszta görög város, kedvelt tartózkodási helye volt a tanuló római ifjaknak. Ma közel hozzá fekszik Valona Közép-Albániának legélénkebb helye. (Folyt, köv.)