Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-04-24 / 49. szám

B.-Csaba, 1881. VIIL évfolyam, 49. szám. Vasárnap, áprilhó 24-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik liétoiiltónt háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) ós osíitörtöliön.. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 írt Fél évre S „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk száraára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler czég Bées, Prága, Budapesten, Németország és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZÖ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház; tiová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni üérünk. Egyes síim ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Xyilttér "-buii egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizethetni he^en asierkasztőség ós kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdójébe i, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetésük éa hirdetések; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalványnyal. Előfizetési felliivás a BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY VIII. évfolyamának második, negyedére. Évnegyedre 1 frt 50 kr. Féi évre 3 frt — — Háromnegyed évre 4 frt 50 kr. Egy hóra — 60 kr. Az előfizetés legczéinzeriibben póstautalványnyal eszközölhető. Az előfiz'-tésnk a „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatalához czimzendők. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. B. Csabán, márczius hó 20-án. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. A körösszabályozási költségek helyes kirovásáról. Köztudomásu dolog, hogy az ártérben fekvő községek vagy azok részletei, a vizmentességi munkálatok és védgátak fentartására szükségeltető költségekhez olyan arányban tartoznak hozzájárulni, a minő arányban áll ártérben fekvő területük, a társulat összes területéhez, — a község dolga lévén azután, ezen az egész községre, illetve ártérben fekvő területére megállapított összeget az egyes birtokokra kiróvni. A község által eme kirovás a következőkép történik: felhivatnak a lakosok a községházához, s ott mindenki tartozik bevallani minő s mennyi ártérben fekvő ingatlanai vannak. Ezen bevallások alapján összeirt ingatlanok szerint terténik az egységek összeirása, s az igy kihozott egységek közt felosztatik a társulat által a községre rótt összeg. Midőn minden törekvés odairányul, hogy a közterhek felosztása a lehető legigazságosabb mérvű legyen, nem lehet a fentérintett kirovási módot igazságosnak elismerni. Nem pedig 1-ször azért nem, mert ezen eddig alkalmazott módozat szerint egy 700 • ölből álló — évről-évre fakadó viz által hasznavehetetlenné vált terület éppen olyan egy egységet képez, s következésképen éppen olyan mérvben járul a vízszabályozási költségekhez, mint ama elsőrendű, soha viz által kart nem szenvedett, s 8—10 métermázsa buza termő 1100 D öles terület. De hogy még kézzelfoghatóbban bizonyítható « legyen. mennyire helytelen ezen megadóztatási rendszer, bizonyítja az, hogy 400, 1000, vagy 50000 forint értékét képviselő ház ugyan olyan egy egységet képez, mint ama 700Ü öles terület, s vájjon helyes-e az, ha az egyik, 50000 frtot érő vagyona megmenthetése czéljából szükségessé vált vizmentességi műveletek költségeihez csak éppen ugy járul évenként 30 kr. vagy 1 frt 50 krral, mint az a másik, a kinek 400 frtot érő viskója, vagy az a harmadik, kinek 50 írtért sem eladható 700Döles teriiletü földje van? 2-szor. JSTeui igazságas a kirovás azért, mert el lehet-e hinni, hogy az önbevallás alapján történt összeirása az ártérben fekvő területeknek biztos alapot nyújtson a megadóztatásra? Nem; mert midőn az egyes adózókra bizatik, hogy vallják be mi után akarnak adót űzetni — tisztelet a kivételeknek — igen gyakran megesik az, hogy vagy tévedésből, vagy szándékosan elhallgatják ilyen birtokaik egy-egy részét, s igy eme birtokrészek kihagyatnak a megadóztatásból. Másrészt vannak igen sokan, kik az összeíráson áltaiábau nem is szoktak megjelenni, ezeknél pedig rendesen az előző évi állapot vétetik fel. Ha most már tekintetbe vesszük, hogy ezen módszer szerinti összeírás nem minden évbeu ejtetik meg, s midőn megtartatik is, az adózó nem jelenik meg: hány olyan eset fordul elő, hogy éveken keresztül az összeíráson meg nem jelent egyén birtoka vagy bíróilag, vagy általa adatott el ? De mert meg nem jelent, az összeíráson az előző évek birtokállapota szolgál mégis zsinórmértékül. Ebből természetesen különféle zavarok származnak, és pedig megesik, hogy az ingatlan uj tulajdonosa megjelenvén az összeíráson, eme újonnan szerzett birtokát is bevallja, s igy egy és ugyanazon birtok kétszer lesz megadóztatva. Megesik továbbá az is, hogy csak több évek inalva tűnik ki, miszerint az N. N.-nél megadóztatott birtok, már évek előtt X. Y. tulajdonába ment át, de annak minden birtokai birói árverésen adatván el — annak idején ezen ingatlant terhelő vízszabályozási költségek az ál-felosztáshoz nem jelentethettek be, mert hiszen utóbbira kiróva sem voltak. Ilyenkor azután nem marad egyéb hátra, mint az ily bevehetetlenné vált összeget a község pénztárából pótolni. — Nem tudom, kisasszony. Nekem itt ma először van szerencsém jelen lehetni. De úgy hallom, hogy máskor is nagy közönség szokott egybegyűlni. Sehallern úr valóban jó üzletet csinált e kezdeményezéssel. — Ki az a Sehallern ur ? — kérdé a mama. — A — karmester, — mondá kissé meggondolatlanul Kornélia kisasszony. — Nem — mondám mosolyogva az ártatlan leányka tévedésén, Sehallern ur maga a redoute bérlője. E helyreigazítás, bármily gyöngéd modorban történt is az, némi zavart idézett elő. A mama elpirult kissé, a kisaszszony épen bíborvörössé lön. — Asszonyom, — mondáin gyorsan — hogy e zavarnak mielőbb véget vessek — kegyed szives volt megbocsátani előbbi ügyetlenségemet; tetézze e jóságot azzal, mikép engedje meg, hogy némi frissítővel tiszteleghessek. Talán fölösleges mondanom, talán már eddig is megfigyelték önök, hogy kifejezéseimre különös gondot igyekezem fordítani, mert egyetértek a francziával (neve nem jut eszembe) ki azt állitá, hogy a styl maga az ember. Ha a jó izlés még öltözetüzetünkben is megköveteli a váUgztékosságot, amivol pedig csak külsőnket tehetjük tetszetöseb • bé, mennyivel inkább megköveteli kifejezésemben, melyeknek lelki műveltségeinkről kell tanuskodniok. Aztán beszéljen akárki mit akar, a kifejezések elegancziája lehetetlen, hogy hatás nélkül maradjon a műveltebb kedélyeknél. (Folyt, köv.) A „BÉIÍÉMEGYEÍ KÖZLÖNY'

4 TÁllCZAJA. A mama tyúkszeme. Irta: Balázs Sándor. (Folytatás.) Aztán nem is volt az egyszerű kalandszomj, ami a hölgyekhez vissz^vonzott. Félix barátom bizonyithatná, hogy már akkor egészen el voltam ragadtatva Kornélia szemei által, s mint tapasztalt emberismerő és világfi, csakúgy mosolygott ama lelkesedés fölött, tnelylyel mosolyát, a lefesthetetlent, lerajzolni iparkodtam. — Leó, vigyázz magadra, téged veszély fenyeget, óvatos légy, a külszin igen gyakran csal. Volt e figyelmeztetésben sértés Kornélia ellen ? Most egészen nyugodtan és higgadtan tekintve a dolgot, azt mondám, azt kell mondanom, hogy nem volt. Akkor azonban e megjegyzés bántott, sőt némileg megsértett — Félix — mondóm ama hevességgel, mi fiatalabb koromnak egyik, mondhatnám egyedüli árnyas részét képezte s állásomban különösen kétszorasen hibás és veszélyes dolog volt, attól tartok, hogy kissé tnessze mégy. Félix azonban, mint okos ember és igazi barát nem vette fel az odadobott keztyüt, hanem egész egyszerűen azt felelte, hogy nem ugy értette a dolgot, s hogy igen sajnálná, ha ez ártatlan félreértésnek, sziveinkben nyoma maradna, Melegen megszoritottam kez<t s ruinden további magyarázgatásnak elejét véve, ama kijaentéssel vettem búcsút tőle, hogy most már valóban ideje, hogy visszatérjek a hő.gyekhez. Valóban ideje is volt, aiert nár épen föiállni 8 a terembe viszatérni készültek. Tiszteletteljes meghajtással Átnyújtottam a mamának a legyezőt, s azután tartózkodó szrénységgel megkérdeztem, ha megengedik-e, hogy asztalukni helyet foglaljak. — Kérem — mondá a mara határozottan jóindulatú misollyal; — Kornéiia pedig neacsak hogy mosolygott, de gyöngéd készséggel székét odább vonva helyet Csinált. — Ön igen is udvarias, uran, hogy értünk annyit fáradott, — mondá a mama ama nugodt (esztelenséggel, mely jól esett szivemnek, minthogy azal értésemre adta, hogy distingvált személyekkel van dolpm. — Ön igen kegyes asszonym, hogy oly könnyen megbocsátotta barbár ügyetlenségemel Most már Kornélia is megsalt, s azt mondta, hogy ne tegyek magainnak szemrehányást a nagy tömeg és a tolongás mindent megmagyaráz. Ez a kifejezés a nagy. világ hangja. Egészen el voltam általa bájolva. — Mily nagy hőség 1 — modá a mama, e szellemdús fordulattal más irányt adva a táialgásnak. — Valóban, roppant sok né van 1 — jegyzé meg Kornélia. — Vájjon mindig ilyen sokn vannak ? Ez már egy indirekt hozzáuintazott kérdés volt. Minden zavar nélkül feleltem rá.