Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám
1881-04-05 / 41. szám
B.-Csaba, 1881. v* VIII. évfolyam, 46. szám. Vasárnap áprilhó 17-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hétenltént háromszor: vasárnap, kedd, (íéliven) és ostitörtöliön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Ilaaseustein és Vogler ezég Bécs, Prága, Budapesten, Németország és a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú, hfc, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. i Itézlratok nem adtatnak, vissza. Egyes szán ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könykereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-bun egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban ós Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY VIII. évfolyamának második negyedére. Egynegyed évre 1 frt 50 kr. Fél évre 3 frt Háromnegyed évre 4 frt 50 kr. Egy hóra — 60 kr. Az előfizetés legczélszerübben postautalványnyal eszközölhető. Az előfizetések a „ Bókésmegyei Közlöny" kiadóhivatalához czimzendök. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. B.-Csabán, márczius hó 20-án. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. MEGYEI HIREK. — Előfizetési fellxivás a „Békésuiegyci Közlöny" 2-ik évnegyedre. Előfizetési dij : egy negyodévro 1 frt 50 kr; fél évre 3 frt; háromnegyedévre 4 frt 50 kr; egy lióra 60 ltr. * Kesjár Mihály és társai b.-csabai jaminai szőlőkben lakosok, mint uiár lapunkban említettük a jaminai szőlőknek külön, önálló községgé alakításáért folyamodtak. Ezen kérvény a járási szolgabíró által a csabai képviselő testületnek adatván ki véleményezés végott, az ez ügybon mult hó 28-án tartott községi képviselő gyűlésen következőleg határozott. Végzés: A küldöttség jelontóse alapján a kópvíselőgyülés meggyőződött, hogy a szőlősök elszakadása sem az anyavárosra, sem a szőlősökre magokra nem lenne hasznos. Az anyaváros ugyanis az elszakadás által anyagi erőjében kétségkívül gyengittotvón, — a szőlősök pedig, egy külön község fentartására alig lennónok képesek, miután törzavagyonuk nincsen, a lakosok leginkább csak házakkal bírnak, földjük nincsen, vagy épen kevés, s mint napszámosok és cselédek élősködnek. A folyamodásukhoz mellékelt kimutatásban foglalt 6709 frt 61 kr. országos adó alapján eddig reájok rótt 2267 frt 97 kr. évi adőpótlék egy község összes évi költségeinek fedezésére nem elég; a mely az elszakadás esetében kevesebb lenne, a mennyiben ez összegben a szőlősök által birt s a határban elszórt földek után kirótt adó ia foglaltatik, mely nem a szőlősök, hanem a város javára esnék, minélfogva az eddiginél nagyobb adó fizetésére lennének utalva. E mellett padig még azon előnyben sem részesülnének, melynek ők eddig, a községi közmunkában a katonatartási teherben, mely a községi lakosok irányában sokkal kisebb mérvben szabatott reájuk — továbbá a szőlőtelep mérnöki szabályozásban, mely reájuk nagy figyelemmel kiterjesztett — részesei voltak. Ugyanazért a közgyűlés nézete szerint a szőlősök folyamodványukkal saját jól felfogott érdekükben — elutasitandók lennének. Kmf. Kiadta: Szemián Sámuel jegyző. — Köröstarcsáról irják nekünk april 3-áról. „A mult hó 14-ikí kitörés után nyomban kivetkezett jelentékeny apadással — hisszük, hogy helyzetünk javulni, szenvedésünk könnyebbülni fog; de a bekövetkezett esőzés miatt — mely a Körös vizét ujabban,"az előbbinél nagyobb mértékben megárasztotta — még megmaradt házaink egy része is viz alá merült. Márcz. 28-ikán pedig a hosszúfoki csatorna jobb partja is — daczára az erős védekezésnek — kiszakadt, s ugy a terjedelmes uradalmi földeket, mint K.-Ladány, M.-Berény ós községünk szántóföldjeit is elborította. Mi eme kitörés által utolsó közlekedési utunktól is megfosztattunk I Hogy ujabban mily roppant vizáradástól lepettünk meg, mutatja azou körülmény Í!-, hogy noha a Kettős-Körös mindkét parija kedden reggel keresztül töretett; mégis a folyóvizén csak igen csekély egykét órai apadás állott be, a belső áradás pedig annyira magasodott, bogy a legerősebb védekezés mellett is naponként több-több ház kerül viz alá. Jelenleg községünk két magasabb poutja körül a ínég vízmentes mint így 1GÜ ház és udvartelek biztosítására — mely a hajlékaiktól megfosztott lakosoknak utolsó menedékhelyéül szolgál — Saombati móruök úr utasítása szerint — erős körsáncz vonatott. Egész vidékünk valóságos sík tengerré lesz! Az úgynevezett tanyai épületek, melyek többnyire lakóhelyül is szolgáltak, valamint a község belterületén mintegy 500 ház van viz által elborítva, melyeknek ma már legnagyobb része romhalmaz ! Védtöitóseink mindkét oldalon a szélirány gyakori változása miatt erős habverésnek lóvén kitéve, szólyel romboltattak, söt több helyen egészen elsepertettek úgyhogy azokat a magunk erején többé tel nem építhetjük. Eme töltések ho?szu időn át sok költséggel egyedül községüuk által építettek és tartattak fenn, s a mostani rendkívüli áradással szemben, minthogy aránytalan terhet viseltünk — melyet oly sokszor, de fájdalom mindig sikertelenül hangsúlyoztunk - - minden erőfeszítésünk mellett el kellett esnünk! Elértünk azon határig, hogy a szenvedett roppant kár miatt — csak állami nagyobb mérvű segély s a Körös balparti érdekelt községek ós birtokosoünak egy rendszeres társulattá alakítása s igy jövőben a védelmi terheknek igazságos arányban leendő megosztása ós viselése tarthat fenu bennünket! Petneházi Imre." — Hieronymi kőzni, és közi. államtitkár úr megyénk három lelkes képviselője, névszerint Irányi Dániel, gr. Wenckheim Frigyes és Zsilinszky Mihály urak által kísérve, meglátogatta ós megvizsgálta az árvíz által sújtott községeket. Szerdán éjjel indulva Szegeden és (Jsaban keresztül Gyulára érkeztek, hol Beliczey istván főispán ő méltóságától — a ki a vész kezdete óta állandóan Gyulán lakik s központját képezi a íegyebeli óriási vízvédelmi munkálatoknak, — továbbá a müszatá közegektől kellő tájékoztatást nyerve, előbb a Nagycsa.ornát, és a Fejér-Köröst, majd a varos védelmi vonalait szemléltek meg. Aztán az államtitkár a Csohoshoz rándult ki, a hol saját szemeivel meggyőződött, hogy a lezárt péli zsilip biztonsági hivatását bűnös kezsk ismételten meghiúsították az élővíz csatorna partjának több rendbeli átvágása által, minek következtében a viz csak úgy tódúlt a csatornába, mintha a zsilip nem is léteznék; az átvagásoK befogását azonnal elrendelte, mi által a pár nappal előbb beállott áradást az élőviz csatornába megszüntette. Gyuláról a társaság kocsikon Békésre ment, s ott a kormánybiztos és a műszaki közegek által tájékozást nyerve, zord időben bejárta a legveszélyesebb pontokat a külső és az újonnan kezdett belső körgáA „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TARMAJA. Mit álmodunk a s ron ? — Allegória. — „Mit háborogsz te kii húsdarab, to szív ? Hát nincsen erő, mely téged leigázzon ? Miért adál hát isten nekem észt ? Észt! fontolót és kutatót! ha ez sem parancsolhat ? s nom verheti bilincsbe e viharos tengerhez hasonló hitvány húsdarabot? Hitvány, sokkal hitványabb lélek 1 szégyeld magad 1... Te vagy az, ki égbe törsz ? te valál az, ki kirablád az eget B a gyúrt agyagba láDgot öntöttéi, te vagy ar., ki leszállsz a háborgó tengerek fenekébe gyöngyöt rabolni ? te ki a sötét bérezek keblét vakmerően meglopod ! ? . . te ki csodákat mívelsz, kinek hatalmát milliók hirdetik, s előtted, mint a nyomorult földdel csatázó retteneteö égiháború előtt, mint a félénk eb sokan meghúzódnak, . . te, kit csodálnak, imádnak istennek tartanak ? hát te vagy-e az ? Avagy ;sak engom átkozott meg a természet ily nyomorult lélekkel. ? Szegyeid magad . . hitvány lélek ! . . . Mi vagy hát te, feiolj o kérdésre. óh csak megöstnerhetnóiek! Érsö anyag — nondják a tudósok — mégis látbatlan valami 1 , E C Ty íragy azzal a kis husdarabbal, mely a test poshadt vérének orráaa, mit a balga világ szívnek gúnyol. . Egynek kall enned azzal, vagy ha nem vagy: bűntársának kell lenned., ia nem vagy, miért nem parancsolsz neki ? Ah tudom már ni vagy 1 Szolga, hitvány, bórencz szolga, semmi más 1 Midőn e fekélyezett földre jövénk, jajgatás vala az elIÖ, mi belőlünk szolt. Mi bántott, hogy jajgatánk ? a levegő, s mi kényszeritett hogy sírjunk ? a szív ! Hol valál te akkor diadalmas ész és lélek !...." ily gondolatok közt bolyongtam a Hármas-Köröspart füzes lombjai alatt. A nap melegen sütött, mintha falakarta volna perzselni a világot. A folyam csöndes volt, mint a kiszenvedett halandó. Én is ógtem; de lelkem pokoli küzdelmektől háborga.. Hova menjek? Tehát itt sem találóra föl azt, mit óhajtók ... a nyugalmat ?... Van egy hely, hol a lélek magába száll, hol a szív mintegy kibékülni látszik sorsával; a rágalom ocsmány ajkai bezáródnak, a bíbornak fénye elhomályosul, a durva daröcz megszentesül s az igazság föltalálható, hol minden oly csendes éa nyugodt: ez a temeIÖ !! Ki a temetőbe kin vagyok... oly jő éa édes itt lenni.... Lám itt nincs gőg, nincs rangkülönbség, nincs önérdek, a mily szépen megegyeznek mindenek. Miért nem ilyen az élet ? !! Ti, kik méltatlanul üldöztettek, ti, kiket egy kimondhatatlan fájdalom gyötör: óh jöjjetek ide, itt az élet ós enyészet helyén, a természet ártatlan kebelén feltaláljátok azt, mit az emberek között haaztalanul keresétek. Itt minden oly szent ós ártatlan ! Ebben a borzasztó csenden is, mely itt honol, van valami azent ós felmagasztaló, van valami kibeszélhetetlen, mi a szívnek oly ódea-fájdalmasan esik . . . . Óh milyen jó itt lenni ! Fölmagasult lélekkel, szent érzelemmel, a nyugodtabb kebellel egy bedőlt 8Írhantra dölék. A fejfa azt mutatá, hogy ki ott alant nyugoszik, rég örök álomra azenderült; ifjú, vagy öreg vala-e ki tudja ?! Talán azok is, kik egykor szerették, mind porba hullának ? ... E sírra ainca gondja senkinek. Caak a természet nem voná meg tőle kegyelmét, virágokat növeszt az felette, s zöld pázsittal vonja ba az omladozó sírhantot... oly jó itt pihenni.... Az ég borulni kezde. Felhőbe burkolódzott a nap. A temető madarai ódea dalba olvadozának a fák lombjainak szent sátorában; a virágok susogtak... mennyei illat lebegett körültem lelkem édes ábrándokba vegyült. Óh csak érteném a madarak énekét, hát ha az a boldogságról zeng 1 Óh caak tudnék a virágok nyelvén, hátha azt beszéli ártatlan ajakuk, hogy: mi a boldogaág.. Te felhő, te azellő, ta homályba borult napsugár súgjátok meg nekem, hogy: mi a boldogaág ? Igy eaengtsm, igy ringatódzott lelkain a magasban ... elaluvám, 8 álmodára ekkép : az óg hatatmas erövol dördült meg, melyre egy sírnak zárai pattantak fel, melyből fény éa füat között egy izzó tüzpont emelkedék ki, mely folyvást nagyobbodva, végre emberi alakot vőn fel. Ifjú, szép nő vala az alak. Habtermetén, könnyű babruha omolt szét; derekát azivárványiv köritó .. magas homlokán sötét hajfürteit csillagkoszoru övezte, jobb kezében napsugarakból font pálczájával integetett felém. Szent^ borzalommal közeledóm. Nos mit akarsz? kérderóm tőle. É3 ö megszólalt, tiszta ezüst hangon, mondván : szeretnéd tudni hol a boldogaág ? Igen ! válaazolám . . . Van-e bűnöd ? Nincs ! van-e bűnöd ? nincs! Akkor kövess. O Ieazállt egy sirba, ón követóm. Komor sötétaég fedte az utat, csupán a páleza fénye világolt. Kietlen, kopár volt a vidék. Komor bérezek, éles sziklák borzalmasan zugó patakok közt vezetett utunk, lábam vére pirosra festé a köveket; da nem panaszkodám. Haladánk lassan, szótlanul, s a komor vidék elmarad, erösebb fény kezd derengeni, egy kevélyen kanyargó széles folyam képe tárul föl előttoaij rajta gyöngyöktől, gyémánttól tündöklő híd. Égtem
