Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám
1881-03-22 / 35. szám
B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 35. szám. KESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és esiitörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre 6 frt; félóvre 5 frt; évnegyedre 1 frt 60 kr. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. ^éziratcűr nom. adatnak -vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. 1 Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek lel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Lapunk számára hiidetések felvételére fel van jogosítva: Haasenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svájci mindéi fővárasaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. ^éziratcűr nom. adatnak -vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhivás YIII. évfolyamának másod-ilr neg^red-ére. Egy negyedévre .... 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt Háromiiegyedévre .... 4 frt 50 kr. Egy hóra — 60 kr. Az előfizetés legczélszerübben ;pósta< ULtalványnyal eszközölhető. Az előfizetések a „ZBélcésmeg^rel IKIŐZllÖI^.^" kiadóhivatalához czimzendók. ZEíird-etésels: jutányos áron vétetnek fel. Ipj! Csabán, márcziushó 20-án. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. C/iélszerű-e a háznál nevelőt tartani, 8 ha igen, miuőtulajdonokkal kell annak bírnia? (Vége.) Szüksége van az anthropologiai ismeretekre, hogy magát pilianat alatt tájékozni tudja a felől, hogy kivel van dolga, s hogy miképpen teheti exisztencziáját biztossá Mert mai nap igen sok függ a megélhetést illetőleg attól, mily ügyesen viseljük magunkat főnökünk és családja körül. Pillanat alatt ki kell ismernünk gyöngéit azoknak, kikkel érintkezünk s valamiképen nem adni felfedezésünket, nehogy ellenségünkké vál Ijanak: szóval tapintattal kell birnunk a mi az emberismerettel együtt jár. A psychologia már egészen más. Ezen tudománynyal tisztán növendékei érdeke miatt kell birni a nevelőnek ; t. i. dorgálás, moralizálás vagy más erkölcsi szabályok előadásakor észre kell venni a gyermek arczárói a bensejében végbe menő lelki jelenségeket s a hatásról Ítélni meg, hogy mikor végezheti be előadását, mikor térjen át szigorúbb hangra, mikor lágyabbra, illetve szelidebbie; meg kell tudai különböztetni a makacsságot a természetes tiltakozástól, mely gyak ran előfordul, lia a növendékre oly an dolgok erő szakoltatnak, melyek az ő természetével homlokegyenest ellenkeznek. A paedagógiában teljességgel otthonos legyen, mert e nélkül a többi tudományok nem érnek semmit. Philozóphiai ismeretek pedig arra valók, hogy a liii telenkedéstől, a felindulástól s téves Ítélettől megmentsék a nevelőt, az aesthetika pedig, hogy egyszerű?-égre szoktassa növendékeit, de mindamellett izlésteljesen ruházkodjanak minden czifraságtól menten De a diaetában is ismerettel kell birnia, — mert a testi nevelésben ez játsza a legfőbb szerepet. Végül legyen munkaszerető, szorgalmas ember s kerüljön mindent, mi röstségre adna alkalmat; szeresse növendékeit, mint saját gyermekeit s ne sajnáljon semmi fáradságot, ha nö vendékeinek akár alaki akár szellemi képzéséről van szó. Ne feledje soha, hogy a szülők legdrágább kincsöket bizták ő rá s ne éljen vissza a belé helyezett bizalommal soha és semmiféle körülmények közt. Tartsa szem előtt, hogy neki azért fizetnek, a miért az idejét emberek nevelésére fordítja s ez okból bátran tekintheti magát a család tagjának s részben jótevőjének. Viszont pedig a szülők se feledjék, hogy mivel tartoznak gyermekeik nevelőjének, s ne igyekezzenek gyakran változtatni nevelőket Ha egyik vagy másik félnek a nevelést illetőleg más néze'ei volnának, igyekezzenek barátságos uton egyetértésre jutni s ne feledje senki, hogy tanulni mindig hasznos. O-rósz Hiajos. Mindenféle. * Parisban a rendőrség több egyént elfogott, köztök Terkosszowot, a párisi nihilisták főnökét és Dávid német származású szocziálistát. * Tisza miniszterelnök és a czár. A prágai Politiknak a lapokba is átment azon hire ellenében, hogy Taaffe gróf az orosz merénylet tárgyában teendő parlamenti nyilatkozatokra vonatkozólag kérdést iutézett volna a magyar kormányhoz, az Ung Post illetékes helyről annak kijelentésére hatalmaztatott fel, hogy a Politik e közleménye minden alapot nélkülöz. * Pétervártt márcz. 19-én pontban fél 12 órakor ment végbe II. Sándor czár holttetemeinek átszállítása a vár kápolnájába. A gyászmenet a téli palota kapujától indult meg. A menet éién az elhunyt czár lovai mentek, az 57 külföldi és 18 orosz rendjellel és koronákkal, melyek közül a legutolsó a czári korona volt. Azután az énekesek jöttek, ezeket követte a klérus számos tagja, ezüsttel átszőtt fekete bársony lelkészi öltözékben. A nyolcz ló által vont halutti kocsit, a czár, a császári ház minisztere, a hadügyminiszter, a szárnysegédek és a nagy berezegek követték. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Xjea,r őriö-lésérőlírta: Molnár György. A biblia nincs ugy megforgatva és kifordítva, mint Shakspere müvei, melynek számtalan magyarázatai, elvont értelmezései, összekuszálják a közönség és színész itélőké pességének — eszének gyűjtő érszálait s már már labirintusba ejtik. Minden szaktudomány követel magáuak egy-egy jókora darabot Shakspere-ből, de a legfurcsábban és legtöbbet a Moliére-i orvos doktorok. Pedig egyedül a lélektannak van hozzá joga. mert a mi Shakspere-ben e kivül van, az mind bámulatos ós szaktudományiig is kitűnő motiválás csak — az általa alkotott egyénekben, hogy a lelki proczesszusok alatt a testiek se zökkenjenek ki indokolatlanul a költő által készített útról s a cselekvés, a szenvedély és indulatok, — lelkiállapotok változatos hullámai közt is mindenben megtartsák az egyenletességet és mindenkor hivek maradjanak azon alkotáshoz, melylyel őket Shakspere az emberi lélek feneketlen világából — és nem fizikai részéből életre hívta. Shakpere teremtő szelleme minden szaktudományt felölelt; de ő példákat, szabályokat is alkotott; az emberi lélek oly részeit emelte ki a homályból, mely előtt megdöbbenve állunk, mely fejtörésre, vitás kérdésekre nyújt alkalmat, - - de ha elmélyedünk belé, álmélkodva érezzük igazságát. ő oly különleges tudomány, melyhez még mindég nem juthattunk eléggé közel. De ő e tudományok és ismeretek tárházát, zsenijét, nem a lélektan rovására aknázta ki, hanem csupán alkalmazta egyéneiben, hogy a benső lángok által mozgásba hozott külső embert minden fázisaiban, (tehát betegség és őrülésben is) az ezekről való fogalmak szerint mutassa be. Shakspere a benső és külső embert tömörré, egyöntetűvé tette; az ő alakjai, benső és külsőjükben egyformán bevégzett alkotások, a költői teremtő erő harmonikus szépségében ragyogva ós mindenben a valószínűség természetes és ellenállbatlan varázs lényétől megvilágítva. Az ő emberei bensőleg és külsőleg, tegyenek bármit, történjék velők akármi, mindenkor átlátszók mini a kristály és olyanok, hogy tüstént érezzük, miként nem tehettek másként, nem történhetett velők más és ami történt, a mit tettek, az mind emberi s egymásból folyó igazság, egyenletes benső és külső proczesszus, melynek mozgató gépezete egyedül a mérhetlen lelkiállapot világa, az őserő, mely az anyaggal párosulva ezt taszítja majd vonzza, nem pedig megfordítva, mint ezt sokan patologice szeretik magyarázni, legkülönösebben Lear őrülésót az anyagban rejlő mániákus betegségnek nevezvén el. E tudósok Leart bolond vén embernek mondják *és oly kórházi lénynek, ki már első jelenetében olyan, „mintha csak épen arra született volna, hogy megtébolyodjék." — (Greguss könyve 273. lap.) E patológusok után indult Rossi is — és csinált egy kórházi Leart a fenséges tragikus királyból. Ilyen embereket nem tür a színpad, ezek kórházba valók és nem lehetnek egy tragédia központjai, — s nem költő fejéből származottak, annál kevésbé Shakspere-től, ki a lélek uralmát prédikálja őrültjeiben is, de háborgással, •em pedig kóros megháborodással. Untalan azzal állnak elő, hogy Lear csak a testében lappangó mániákus bolondságtól hajtva osztja föl országát, holott ez annyira emberi, hogy számtalan példa van rá fent és alant egyaránt, sőt még a néposztálynál is. Ily eklatáns példát magam is idézhetek, midőn 1877. január havában Baján vendégszerepelvén Kétszeri társulatánál, Lear királyt is előadtam. Másnap egy jómódú öreg földmives állított be sugár alakú menyecske leányával a próba alatt az öltözőbe, egy febér pulyka, meg ehez való zeller csomóval — salátának — az öreg király szerepét játszó színész számára. AZ öreg földmives először is azon ütődött meg, hogy fiatalabb az ábrázato m, mint a tegnapi öreg királyé volt s bizony nagy nehezen hitte el mások bizonyítására is, hogy én voltam az öreg király. E jó öreg mellé ugy odatapadt a menyecske lány, mint épen Cordelia a vónkirályhoz a hattyú dalnál, mikor börtönbe mennek. Az öreg földmives azt kérdezé, hol van annak a tegnapi színdarabnak az irója, mert egészen az ő történetét irta le, csakhogy egy kis fordítással, mert neki két rosz fia van, meg ez a jó menyecske lánya itt ni mellette, mint az az áldott királyné a tegnapi színdarabban. Elmondta aztán a rendes sorban, hogy öregségére békén, nyugalomban óhajtott élni két fia közt, kiket megházasitott és a vagyont köztük felosztotta, a lányt más határba vitték férjhez, ő pedig gondolta, megmarad jómódban két fia közt. (Folyt, köv.)
