Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-01-01 / 1. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 1, s»ím . Szombat, jamiárhó 1-érí. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalma lap. . 1 1 • i •! i i i . i " y b . Me$jelenik hetenként háromszor: vasárán p, kedd, (féliven) és Qsiitörtölföu. Előfizetési (lij : helyben liánhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre 6 frt; l'élóvre 3 Irt; évnegyedre 1 frt 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svajcz mindé í fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kéziratok nem aclatiíalc -vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái. $ • Hirdetések jutányos áron,vétetnek fel. , rJíyilttér' l-hen egy sor közlési dija 25 kr. « — Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban: Takács Áiyjád ur nyomdájábao, yidéken a postahivataloknál, 5 kro's'postautalványnyal. Uj-év napján. eseményeire kritikai szemmel- vetni s azokat nagyobb vonásaiban vissztükrözni. , Nem hagyhatjuk emlitetlenül, — * bár lapunk akkori számaiban részletesen emlékeztünk meg'l-óla, ** Mult és jövő kapcsa: a jelen. E mondat igazsága az uj-év napján nyeri leghatályosabb ki­fejezését. Évezredes ti adicziók e naphoz fűzik az elmúlt események komoly mérlegelését és a messze jövőre vetett aspiracziók alapjának megvetését. Hidja ez eszményeknek, melyen minden élő lénynek keresztül kell mennie. Azok, kik az életet újévi ajándéknak tekintik, melyet dinom-dánomok közt, kényük-kedvük adtán elpazarolhatnak, azok léha szívvel, üres agygyal, nyeglén fütyörészve haladnak e hidon át: de azok kiket egy eszme, egy öntudatos czé 1 vezet, kik az emberi létben egy hivatás komoly gondjait lát­ják: megállnak itt egy pillanatra, s mig tekintetük a bizonytalan jövő kétes esélyein tétováz, addig az örök éber elme a múltba repiti sugar.ít, hogy a lezajlott események tengeréből a tapasztalás gyöngy­szemeit felszedve, vértezetten haladhassanak a lét ezer viszályoktól átszőtt ösvényein. A pénzintézetek, gyárak és kereskedők ilyen­kor készítik ama számtani mérleget, mely vagyo­nuk állását és kereskedelmök forgását latolja s a vállalkozási szellem e napon lép az uj cselekvés terére. Különösen a nyilvánosság emberének s a köz­ügy őrének: a publiczistának kötelessége e napon komoly számot vetni a viszonyokkal. Az ő mérle­gét a kusza események gyakran alig áttekinthető tömkelegéből kell felállítani. Nehéz, küzdelmes mun ka, mely súlyos próbára teszi az elmét s a mun­kaviharok csiráit hordja méhében. Hírlapírói feladatunkhoz híven, mi is komoly pillantást akarunk megyénknek az elmúlt évbeni A „BÉKÉSM EGYEI^ KÖ ZLÖNY" TÁRCZÁJA. Franczia kalendáriumélczek. Újévi tárcza. Esztendő után igy esztendő lejára, Uj év hurczolkodott a másik nyakára. Arany Táüos. Boldog uj esztendőt kivánuuk! „Jól van, jól 1" — fogják önök — kedves olvasóim — mondani „hisz már annyi gratuláns teve „hodoló tiszteletét," hogy orczánk és zsebünk csak ugy izzad bele." A mi meginterwiewolt zsebünk teljesen méltányolni tudja az önök zsebein ejtett sebeket ós pedig annál inkább, mert e sebek ujak. Hisz csak az imént ment el, mély hajlongások köze­pette a kémények érdemes seprője, a levelek ügyes hor dója, a sürgönyök futó szaladára, — dugva tömhetetlen zsebeibe a bankók különféle nótáit. Még ott hever az asztalon egy csomó ki nem fizetett kontó, mindmegannyi nihilista-merénylet ah! nem az orosz czár, hanem érzékeny zsebünk vérszegény szive ellen irá­nyozva. Ohl legyenek meggyőződve, kedves olvasóink, hogy mi nem csak újévi örömeikben, hanem ujéu fájdalmaikban is őszinte részt veszünk. Goethe, a hiblajai mézzel kent édes szájú dallos, egyik költeményében a legelegikusabb hangon zeng az újévről. Elmondja, hogy mig a boldog ifjút a természet pazar kézzel áldja meg a földi javak minden újévi ajándékaival, addig Ez események nem valtak nagyszabásúak, de azt örömmel konstatálhatjuk, hogy a békés fejlődés félremagyarázhatlan jellegét viselték magukon. A békésmegyei gazdasági-egylet, rö­vid, de tettekben — sőt túlzás nélkül mondhatjuk: kivivott sikerekben — dús múltjához liiven az el­múlt évben is fényesen igazolta mindazon remé­nyeket, melyeket az alapitók hozzája kötöttek. Népünk nagy többsége kizárólagosan földmive­léssel foglalkozván, nevezett egyletnek törekvése oda irányult, hogy egyik legfontosabb mezőgada­sági tényező: a gazdasági gépek iránt felköltse és lehetőleg fejlessze érzékét. E czélból szeptember havában egy gazdasági gép-kiállitást rendezett, me­lyen nemcsak hazánk, de a messze külföld legneve­sebb czégjei is képviselve voltak. Ölömmel láttuk akkor és tapasztaltuk azóta, hogy mily közvetlen eredményű volt e kiállítás. Földmivelő gazdáink maguk vásároltak kisebb gaz­dasági gépeket és azon üdvös irány észlelhető, hogy néhányan közülük — csoportonként —- társulattá alakulva nagyobb gazdazá^ gépek beszerzését is czélozzák. Felesleges dolgi^ luível'iiénk, lift í Vív-* mány nagy horderejét széles magyarázatokkal ki­sérnénk, mely az elpazarolt munkaerőnek tekinté­lyes részét van hivatva megtakarítani. Ugyanott Göndöcs Benedek úr az okszerű méhészet országos hirü harezosa, ezen eddig megyénkben parlagon heverő s úgyszólván az ő kezdeménye­zése folytán lendületet nyert gazdasági ágat is kép­viseltette. — A köznép feszült érdeklődéssel szem­lélte e kiállítást és remélhető, hogy ezen nagy hasz­nokat hajtó és aránytalanul csekély kiadásokat igénylő gazdasági ág is m Ívelésnek fog örvendeni. ugyanaz a természet, mely jósága mellett uzsoráskodni is szokott, az öregeknek minden újévkor benyújtja hosszú számláját, — süly, hurut, csúz és köszvény alakjában, visz­szaexequálva a tőkét járulékai és perköltségeivel egye­temben. Node mi, — kiknek kevésbbé klaszikus vér csör­gedez ereiben, — nem akarjuk olvasóink gyomrát ily komoly elmélkedésekkel terhelni. Ez hátrányára volna az emésztésuek s ez ismét az étvágynak. Már pedig, hogy az étvágy a test lelkiismerete, azt az id. Dumastól tanul­tuk meg. Van egy elhanyagolt irodalmi termék, mely bár év­hosszat a legfontosabb felvilágosításokkal lát el bennünket, mindenki által fitymáltatik. A kalendáriumokat értjük. — Valljuk meg, hogy az igazságtalanság tőlünk. Mi magunk is „Irodalmi" rovatunkban egy egyszerű .megjelent"-tel térünk felette napirendre. Ma azonban újév napja van és mindenkinek elégté­telt kívánunk szolgáltatni, még az annyira profanáit kalen­dáriumi vicczeknek is. A mi naptáraink, szó a mi szó, élczeikkel nem igen brillíroznak és az ökör szelid nyugalmával azokon az él ezeken kérődznek, melyek már az élczlapokban való meg­jelenésükkor emészthetetleneknek bizonyultak. — Csaknem közmondásossá vált, hogy ócska, mint a kalendáriumi vicez. Nem ugy Parisban. Az ott megjelenő naptári élezek valódi franczia szel­lemtől vannak áthatva és azért a közönség által mohón olvastatnak. Persze, a franczia urak nem igen szégyenlősek ; de bármily mocsárba is vezessenek bennünket, parfüm-illatot érzünk és mérgüknek is olyan édes ezukros íze van. így « — hogy Párisból is érkeztek Békésűiegyében termelt mézre jelentékeny megrendelések, — büszke jelenségét képezvén e tény e téreni hala­dásunknak. Nem csekélyebb mértékben kell elismeréssel lennünk a megyei régész- és művelődés­történelmi társulat működése iránt. Megtar­tott vándorgyűléseivel — a kellemest a hasznossal összekötve — a társadalom azon rétegébe is elhinté a törekvési ösztönt, mely eddig teljesen idegen volt­attói s rn,elyet mjjiden kulturális eszmétől a tudat­hmság chinai faV választá el, mert még a földmű­ves nép is érdeltlődik^ez egylet iránt. A megyei müfeHőc^és-történelem majdani meg­irója feljegyezheti, hogy. nálunk már igen tekinté­lyes azon föl)fSWvel(^k * száma, — kik megyei hírlapokat járatnak s azokat szorgalmasan olvas­gatják. ; ^ E tény pedig semmi krcl&iylést nem tür. Ha tefíát számot* vetünk azon filozofiai mon­dással, hogy a természetben ugrás rímesen; ha el­gondoljuk, hogy a haladás proczesznssa mily tö­'íőéiitülen aiitulályokba ütküzíj ; riu megyénk mai közgazdasági viszonyait a még csak egy évtized előttiekkel is összehasonlítjuk: a közügy barátjai benső nyugalommal tölthetik el az uj-év ünnepét. Volt alkalmunk a mult év folyamán a megyé­nek mint hatóságnak működését esetről esetre rész­letesen ecsetelni; itt is csak röviden örvendetes ha­ladást konstatálhatunk. Sajnálattal csupán azt je­gyezzük meg, hogy ama nemes törekvése a tör­vényi íaóóságnak, miszerint Wenckheim Bélának köz­adakozás utján szobrot emeltet, megérthetlen kö­zöny miatt hajótörést szenvedett. az ő naptári élezeik is. Ha azokat valaki egy párisi hölgy­nek komolyan elmondaná, ajtót mutatna neki; mig élcz­alakba burkolva ő kaczag rajta a legszeretetreméltóbban. A leghelyesebb fogalmat az által vélünk ezekről nyúj­tani, iia néhányat idézünk. Egy kissé talán „túlszabadel­vüek," sikamlósak s jó magyar erkölcsünk bizonyára sanda szemmel nézné sőt mi a világér-t leirni nem mérnők, ha oly igen szellemdusak és finomak nem volnának. Lássuk csak a legújabban megjelentek közül például az „Almanach des Parisiennea"-t: „Hát édes feleségem, semmit sem tehetek-e, hogy unalmadat elűzzem ?" — mondá egy férj roszkedvü fia­tal nejének. „De igen." „Nos, kérlek ?• „Menj — sétálni." Álarczos bálon egy ifjú erősen udvarol hölgyének. „De kérem" — mondá — „egy vacsora még nem kötelez semmire." „Oh kérem! én nem fogadok el alamizsnákat." Az „Almanach du Charivari" hatalmasan sza­tirizálja a reporterek tudósitási hajhászatát ós oly lap ala­kulásáról beszól, mely majdan a történendőket előre mondja meg. Ez a „j ö v ő" lapja tudatja a közönséggel, hogy mindenki ki egy történendő eseményt mond meg neki : in­gyenpéldányt kap, éspedig egy tolvajlási eseményért 3 hóra, egy politikai újdonságért 6 hóra, egy szépen sikerült rab­lógyilkossági rémtörténetért vagy valami hatalmas botrány­ért egész évre. Ennek folytán e lap szerkesztőségében a következő jelenetek fordulnak elő. Egy angol belép :

Next

/
Oldalképek
Tartalom