Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-01-01 / 1. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 1, s»ím

. Szombat, jamiárhó 1-érí. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalma lap. . 1

1 • i •! i i i

. i " y

b . Me$jelenik hetenként háromszor: vasárán p, kedd, (féliven) és Qsiitörtölföu. Előfizetési (lij : helyben liánhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre 6 frt; l'élóvre 3 Irt; évnegyedre 1 frt 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svajcz mindé í fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kéziratok nem aclatiíalc -vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái. $ • Hirdetések jutányos áron,vétetnek fel. , rJíyilttér'

l-hen egy sor közlési dija 25 kr. « — Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Áiyjád ur nyomdájábao, yidéken a postahivataloknál, 5 kro's'postautalványnyal. Uj-év napján. eseményeire kritikai szemmel- vetni s azokat nagyobb vonásaiban vissztükrözni. , Nem hagyhatjuk emlitetlenül, — * bár lapunk akkori számaiban részletesen emlékeztünk meg'l-óla, ** Mult és jövő kapcsa: a jelen. E mondat igazsága az uj-év napján nyeri leghatályosabb kifejezését. Évezredes ti adicziók e naphoz fűzik az elmúlt események komoly mérlegelését és a messze jövőre vetett aspiracziók alapjának megvetését. Hidja ez eszményeknek, melyen minden élő lénynek keresztül kell mennie. Azok, kik az életet újévi ajándéknak tekintik, melyet dinom-dánomok közt, kényük-kedvük adtán elpazarolhatnak, azok léha szívvel, üres agygyal, nyeglén fütyörészve haladnak e hidon át: de azok kiket egy eszme, egy öntudatos czé 1 vezet, kik az emberi létben egy hivatás komoly gondjait látják: megállnak itt egy pillanatra, s mig tekintetük a bizonytalan jövő kétes esélyein tétováz, addig az örök éber elme a múltba repiti sugar.ít, hogy a lezajlott események tengeréből a tapasztalás gyöngyszemeit felszedve, vértezetten haladhassanak a lét ezer viszályoktól átszőtt ösvényein. A pénzintézetek, gyárak és kereskedők ilyenkor készítik ama számtani mérleget, mely vagyonuk állását és kereskedelmök forgását latolja s a vállalkozási szellem e napon lép az uj cselekvés terére. Különösen a nyilvánosság emberének s a közügy őrének: a publiczistának kötelessége e napon komoly számot vetni a viszonyokkal. Az ő mérlegét a kusza események gyakran alig áttekinthető tömkelegéből kell felállítani. Nehéz, küzdelmes mun ka, mely súlyos próbára teszi az elmét s a munkaviharok csiráit hordja méhében. Hírlapírói feladatunkhoz híven, mi is komoly pillantást akarunk megyénknek az elmúlt évbeni A „BÉKÉSM

EGYEI^ KÖ

ZLÖNY" TÁRCZÁJA. Franczia kalendáriumélczek. Újévi tárcza. Esztendő után igy esztendő lejára, Uj év hurczolkodott a másik nyakára. Arany Táüos. Boldog uj esztendőt kivánuuk! „Jól van, jól 1" — fogják önök — kedves olvasóim — mondani „hisz már annyi gratuláns teve „hodoló tiszteletét," hogy orczánk és zsebünk csak ugy izzad bele." A mi meginterwiewolt zsebünk teljesen méltányolni tudja az önök zsebein ejtett sebeket ós pedig annál inkább, mert e sebek ujak. Hisz csak az imént ment el, mély hajlongások közepette a kémények érdemes seprője, a levelek ügyes hor dója, a sürgönyök futó szaladára, — dugva tömhetetlen zsebeibe a bankók különféle nótáit. Még ott hever az asztalon egy csomó ki nem fizetett kontó, mindmegannyi nihilista-merénylet ah! nem az orosz czár, hanem érzékeny zsebünk vérszegény szive ellen irányozva. Ohl legyenek meggyőződve, kedves olvasóink, hogy mi nem csak újévi örömeikben, hanem ujéu fájdalmaikban is őszinte részt veszünk. Goethe, a hiblajai mézzel kent édes szájú dallos, egyik költeményében a legelegikusabb hangon zeng az újévről. Elmondja, hogy mig a boldog ifjút a természet pazar kézzel áldja meg a földi javak minden újévi ajándékaival, addig Ez események nem valtak nagyszabásúak, de azt örömmel konstatálhatjuk, hogy a békés fejlődés félremagyarázhatlan jellegét viselték magukon. A békésmegyei gazdasági-egylet, rövid, de tettekben — sőt túlzás nélkül mondhatjuk: kivivott sikerekben — dús múltjához liiven az elmúlt évben is fényesen igazolta mindazon reményeket, melyeket az alapitók hozzája kötöttek. Népünk nagy többsége kizárólagosan földmiveléssel foglalkozván, nevezett egyletnek törekvése oda irányult, hogy egyik legfontosabb mezőgadasági tényező: a gazdasági gépek iránt felköltse és lehetőleg fejlessze érzékét. E czélból szeptember havában egy gazdasági gép-kiállitást rendezett, melyen nemcsak hazánk, de a messze külföld legnevesebb czégjei is képviselve voltak. Ölömmel láttuk akkor és tapasztaltuk azóta, hogy mily közvetlen eredményű volt e kiállítás. Földmivelő gazdáink maguk vásároltak kisebb gazdasági gépeket és azon üdvös irány észlelhető, hogy néhányan közülük — csoportonként —- társulattá alakulva nagyobb gazdazá^ gépek beszerzését is czélozzák. Felesleges dolgi^ luível'iiénk, lift í Vív-* mány nagy horderejét széles magyarázatokkal kisérnénk, mely az elpazarolt munkaerőnek tekintélyes részét van hivatva megtakarítani. Ugyanott Göndöcs Benedek úr az okszerű méhészet országos hirü harezosa, ezen eddig megyénkben parlagon heverő s úgyszólván az ő kezdeményezése folytán lendületet nyert gazdasági ágat is képviseltette. — A köznép feszült érdeklődéssel szemlélte e kiállítást és remélhető, hogy ezen nagy hasznokat hajtó és aránytalanul csekély kiadásokat igénylő gazdasági ág is m Ívelésnek fog örvendeni. ugyanaz a természet, mely jósága mellett uzsoráskodni is szokott, az öregeknek minden újévkor benyújtja hosszú számláját, — süly, hurut, csúz és köszvény alakjában, viszszaexequálva a tőkét járulékai és perköltségeivel egyetemben. Node mi, — kiknek kevésbbé klaszikus vér csörgedez ereiben, — nem akarjuk olvasóink gyomrát ily komoly elmélkedésekkel terhelni. Ez hátrányára volna az emésztésuek s ez ismét az étvágynak. Már pedig, hogy az étvágy a test lelkiismerete, azt az id. Dumastól tanultuk meg. Van egy elhanyagolt irodalmi termék, mely bár évhosszat a legfontosabb felvilágosításokkal lát el bennünket, mindenki által fitymáltatik. A kalendáriumokat értjük. — Valljuk meg, hogy az igazságtalanság tőlünk. Mi magunk is „Irodalmi" rovatunkban egy egyszerű .megjelent"-tel térünk felette napirendre. Ma azonban újév napja van és mindenkinek elégtételt kívánunk szolgáltatni, még az annyira profanáit kalendáriumi vicczeknek is. A mi naptáraink, szó a mi szó, élczeikkel nem igen brillíroznak és az ökör szelid nyugalmával azokon az él ezeken kérődznek, melyek már az élczlapokban való megjelenésükkor emészthetetleneknek bizonyultak. — Csaknem közmondásossá vált, hogy ócska, mint a kalendáriumi vicez. Nem ugy Parisban. Az ott megjelenő naptári élezek valódi franczia szellemtől vannak áthatva és azért a közönség által mohón olvastatnak. Persze, a franczia urak nem igen szégyenlősek ; de bármily mocsárba is vezessenek bennünket, parfüm-illatot érzünk és mérgüknek is olyan édes ezukros íze van. így « — hogy Párisból is érkeztek Békésűiegyében termelt mézre jelentékeny megrendelések, — büszke jelenségét képezvén e tény e téreni haladásunknak. Nem csekélyebb mértékben kell elismeréssel lennünk a megyei régész- és művelődéstörténelmi társulat működése iránt. Megtartott vándorgyűléseivel — a kellemest a hasznossal összekötve — a társadalom azon rétegébe is elhinté a törekvési ösztönt, mely eddig teljesen idegen voltattói s rn,elyet mjjiden kulturális eszmétől a tudathmság chinai faV választá el, mert még a földműves nép is érdeltlődik^ez egylet iránt. A megyei müfeHőc^és-történelem majdani megirója feljegyezheti, hogy. nálunk már igen tekintélyes azon föl)fSWvel(^k * száma, — kik megyei hírlapokat járatnak s azokat szorgalmasan olvasgatják. ; ^ E tény pedig semmi krcl&iylést nem tür. Ha tefíát számot* vetünk azon filozofiai mondással, hogy a természetben ugrás rímesen; ha elgondoljuk, hogy a haladás proczesznssa mily tö'íőéiitülen aiitulályokba ütküzíj ; riu megyénk mai közgazdasági viszonyait a még csak egy évtized előttiekkel is összehasonlítjuk: a közügy barátjai benső nyugalommal tölthetik el az uj-év ünnepét. Volt alkalmunk a mult év folyamán a megyének mint hatóságnak működését esetről esetre részletesen ecsetelni; itt is csak röviden örvendetes haladást konstatálhatunk. Sajnálattal csupán azt jegyezzük meg, hogy ama nemes törekvése a törvényi íaóóságnak, miszerint Wenckheim Bélának közadakozás utján szobrot emeltet, megérthetlen közöny miatt hajótörést szenvedett. az ő naptári élezeik is. Ha azokat valaki egy párisi hölgynek komolyan elmondaná, ajtót mutatna neki; mig élczalakba burkolva ő kaczag rajta a legszeretetreméltóbban. A leghelyesebb fogalmat az által vélünk ezekről nyújtani, iia néhányat idézünk. Egy kissé talán „túlszabadelvüek," sikamlósak s jó magyar erkölcsünk bizonyára sanda szemmel nézné sőt mi a világér-t leirni nem mérnők, ha oly igen szellemdusak és finomak nem volnának. Lássuk csak a legújabban megjelentek közül például az „Almanach des Parisiennea"-t: „Hát édes feleségem, semmit sem tehetek-e, hogy unalmadat elűzzem ?" — mondá egy férj roszkedvü fiatal nejének. „De igen." „Nos, kérlek ?• „Menj — sétálni." Álarczos bálon egy ifjú erősen udvarol hölgyének. „De kérem" — mondá — „egy vacsora még nem kötelez semmire." „Oh kérem! én nem fogadok el alamizsnákat." Az „Almanach du Charivari" hatalmasan szatirizálja a reporterek tudósitási hajhászatát ós oly lap alakulásáról beszól, mely majdan a történendőket előre mondja meg. Ez a „j ö v ő" lapja tudatja a közönséggel, hogy mindenki ki egy történendő eseményt mond meg neki : ingyenpéldányt kap, éspedig egy tolvajlási eseményért 3 hóra, egy politikai újdonságért 6 hóra, egy szépen sikerült rablógyilkossági rémtörténetért vagy valami hatalmas botrányért egész évre. Ennek folytán e lap szerkesztőségében a következő jelenetek fordulnak elő. Egy angol belép :