Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-11-04 / 212. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 212. szám. Csütörtök, november 11-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. • Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái, Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nj'ilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. A Csabán felállítandó háziipar tanműhelyről. i. Vasárnap délután 3 órakor Bartóky István ur, mint a békésmegyei gazdasági egylet háziipar osztályának elnöke által öszszehivott értekezlet a városháza földszinti termében beható tárgyalás alá vette a Csabán felállítandó háziipar tanműhely kérdését. A közönség — különösen nők— most már nagyobb számban jelentek meg, bár e szám korántsem volt olyan, minó't e nagy horderejű ügy tárgyalása méltán elvárhatott yolna. Az értekezlet elnökül: Bartóky István arat, jegyzőül: Donner Lajos urat választá. Az elnök rövid üdvözlet után áttért az iigy érdemére, felbiván az értekezletre megjelentek figyelmét különösen azon körülményre, hogy a háziipar kérdése mily szorosan iügg ö-isze a nők — osztályra való ;ekintet nélkül — eddig parlagon beverő munkaerejének értékesítésével. Utal továbbá izon előnyökre, melyeket az itt járt minisz:eri biztos ur értekezésében feltüntetett és élteszi a kérdést, váljon az értekezlet szüklégesnek és lehetségesnek találja-e Csabán igy házi par tanműhelyt felállítani; s ha gen, mi módon és minő irányban ? Zsilinszky képviselő egy alaki és tartalmi tekintetben kitűnő beszédében az el nök által feltett kérdést részletesen fejtegette,' hangsúlyozván különösen azt, hogy a háziipar-tanmühely felállitásánál a csabai társadalmi viszonyok kell, hogy mérvadók legyenek s azért kéri ezen érdemben a jelenlevő hölgyek nyilatkozatát. Magára a felálllitás kivitelére nézve pedig előadja, hogy azt nem tartja komolyabb akadályokba ütközőnek A segélyforrások — ugy mond — a következők lennének: a kormány és a békésmegyei gazdasági egylet pénzsegélye, továbbá kéretessék fel Csaba városa egy alkalmas tanhelyiség adására s a berendezés költségeit a csekély tandijból véli fedezhetőnek. Végül a nőegylet és a közönség erkölcsi és anyagi támogatását reméli. Utána Szemián főjegyző ur szólalt fel s mint a gyakorlat embere arra hivja fel az értekezők figyelmét, hogy a munkakör megjelölése tekintetében egyelőre lehetőleg szűk korlátok közt maradjanak, mert csak is az által látná biztosítva a felállítandó intézet alapját és jövőjét. Ő is, mint előtte szóló, kéri a hölgyek nyilatkozatát a társadalmi viszonyainkból folyó legszükségesebb munkakör megjelölése iránt. Elnök, hogy a hölgyeknek alkalom nyújtassák ez ügy megbeszél^etése, s az abból folyó érdemleges nyilatkozat tétele néhány perezre felfüggeszti az ülést, mely szünet alatt a hölgyek között élénk eszmecsere váltatott és megállapodás történt az iránt, hogy egyelőre legélénkebb szükségnek a fehérnemű varrás és szabás tanitása továbbá a Csabán csaknem minden földmives háznál dívó szövő munkák tökélesbitése nyilvánul. Zsilinszky képviselő ur összvonván ez eredményt az értekezlet elé terjeszti azt, melynek egyhangú jóváhagyásával találkozik. A értekezlet ezután felkéri Zsilinszky képviselő urat, hogy a pénzsegély iránt a kormánynál, Bartóky István urat, hogy a "békésmegyei gazdasági egyletnél, Szemián főjegyző utat, hogy a városnál és Vidovszky János urat, hogy a csabai nőegyletnél s végül a jelenlevőket, hogy a közönségnél a felállítandó intézet érdekében a szükséges lépéseket tegyék meg. Az igy megválasztott 4-es tagu bizottság működését azonnal megkezdeni és annak eredményét a legközelebbi alkalommal összeliivandó értekezlet elé terjeszteui igérte. Zsilinszky képviselő ur még külön az iránt is megkéretett, hogy az itt járt miA „BEKÉSME6YEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA, A megbélyegzettek. — Bűnügyi regény.— Irta: C. H. JD. (Folytatás.) Most már megértette, miért adta meg a gőös gazdag ember oly gyorsan leányával való eligyzéséhez beleegyezését, Gömörei kevésbé hallatott leáuya szavára, inkább arra gondolt, hogy fiu utján megvásárolja az apát. Igen, megvásárolni akarta ! Bármily keményen, eservesen hangzik e szó, mégis a valót festé. gyszerre kinyíltak szemei, tisztán látott. Ezer pró, eddig előtte érthetetlen vonásból, melyek jkszor kínosan furdalták, de melyeket nem igen ett figyelembe, oly világításba tiint most elé: Gölörei jelleme, milyennek atyja jellemezte. Ha nem olt annak az embernek becsületérzete, nem irtó?tt még a csalástól sem, akkor könnyen érthetővé ílt előtte az a sok alkalmi megjegyzés, mely dót gyakran bámulásba ejté. És ez ember akaita megakarja őt fosztani legszebb reményétől yomorba akarja őt dönteni, kegyetlenül szét akarja taposni Mari szerencséjét? — Vájjon rabszolgája-e a leány atyjának ? Volt-e ennek joga adott szavát visszavonni és ezzel egy szent köteléket széttépni? Ilyenra csak Ede méltatlan tettei szolgáltattak volna okot, de nem a szétzüllött speculatio feletti boszankodás. Nem ! nem I kiálta Ede, ő túllépte atyai hatalmának határát és nekem nem kell ezt eltűrnöm, Marinak is szabad vele daczolní." Toll után nyúlt és szenvedélyes hangon irá meg az imént jelzetteket Marinak. Lelkére kötötte, óvja meg hűségét, ő nem adja fel addig soha jogait, mig azt szabad akaratból nem kivánja, ez pedig lehetetlennek látszik előtte, mert ez esetben sohasem szerethette volna őt. Lázas nyugtalansággal várta Ede a választ levelére, melyet ő Gömörei egyik szolgájának azzal a kéréssel adott át, hogy azt csakis a kisasszonynak személyesen adja át, de olyankor, mikor egyedül van. Kettős válasz érkezett. A másnap reggeli lapokban nyíltan ki lőu hirdetve, hogy az eljegyzés fel iett bontva, és a posta utján uj borítékba téve, felbontatlanul érkezett vissza levele. Levélboritékának túlsó lapján Mari kéziratát pillantá meg, mely következőleg hangzott: „Atyám akarata az enyém is. Kérem ne írjon ismét. Gömörei Mari." Igen, az a Mari sajátkezű írása volt, szemei jól láttak. Bármily mesterkéltséggel birta is atyja leányát ily gyalázatos tettre, az többé-kevésbé kissebbiti a leány hibáját, de sohasem menthető ki az ily aljas eljárás, mert nincs hatalom, mely szabad lényt, akarata ellenére is, ily szavak írására kényszerithetne. És kéziraton nem volt lelki izgalomnak nyoma sem, a vonások szokottak, egyetlen egy könycsepp jele sem volt a papíron felfedezhető. Hidegen pauaszos szó nélkül tépó szét a szírében nőtt szent köteléket. A keserűség és felháborodás majdnem hatalmasabban tombolt lelkében, mint maga a fájdalom. Ede néhány nap előtt valamelyik nagyobb lapban véletlenül észrevett egy hirdetést. Sziléziáuak egyik vidéki városa 0 . . . . felhívást intézett a fiatal orvosokhoz, telepednének ott le, mivel az ott nem rég elhunyt Dr. N. orvos helye üresedésben jővén, az orvos hiányát kétszeresen is megérzik. (Folyt, köv.)