Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-11 / 154. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 154. szám. Szerda, augusztus 12-én. BEKESMEGYEI K0ZL0NY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési (li.j : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utoza, 891. számú ház. \ Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Kgyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 krns postautalványnyal. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés, Felolvastatott aug. 2-án, Békésmegye közigazg. bizottságának gyűlésén. (Vége.) Mert jóllehet azok, kiknek segédjeik is vannak (megjegyzendő, hogy a gyomai járásban szolgabirói-segéd állomás rendszeresítve nincs), az adóhivatalokból minden évnegyedben velők közlött adó- és illetékhátraléki-kimutatásokat, további eljárás végett, rendszerint segédjeikre bizzák, mit az 1876. XV. t. cz. 52. §-a s a szervezési szabály alapján jogosan cselekesznek, — meggyőződtem arról, hogy ugy e kimutatásokat, valamint a kir. adófeliigyelőségtől hozzájok menesztett rendeleteket saját törzsiktató könyveikbe vezetik és mindazon ügyeket, miknek elintézését segédjeikre bizzák, ellenőrzés czéljából nyilvántartják. — El nem hallgathatom egyébiránt, miként a szeghalmi és gyomai járási szolgabirák annyiban szabályellenesen jártak el, hogy a hozzájok postán érkezett adóösszegeket vissza nem utasították, hanem bérmentesen a kir. adóhivatalokba szállították, mely visszás eljárás azonban a kir. adófelügyelő ur f. évi julius 9-én 4644. sz. alatt kelt körrendeletével megszüntettetek. 4. A községi ügykezelést alkalmilag Békésen, Szarvason, Sz.-Andráson és Öcsödön a járási szolgabirák jelenlétében megvizsgálván, ta; pasztaltam, hogy Békésen az ügykezelés az általam 1877 évi november 17-én 1297. elu. sz. alatt Kiadott rendszabályhoz mindenekben még most sem alkalmazkodik, a mennyiben az ellenőrzési napló nem az általam kiadott minta szerint keletkezik, s a bírságokról semmi jegyzőkönyv nem vezettetik, minél legfeltűnőbb azon körülmény, hogy iskolalátogatási mulasztásokért még eddig semmi összeg sem folyt be. Meggyőződtem arról is, hogy az elöljáróság által kiadatni szokott hivatalos bizonyítványok tanácsülésen kivül adatnak ki, miben elég biztosítékot nem látván, az elöljáróságot utasítottam, hogy jövőben hasonló bizonyítváuyok mindenkor tanácsülésben állitandók ki. A községi rendőrséget felfegyverezettnek találtam, és a miben különös megnyugvást leltem az, hogy Békésen az éjjeli rendőrség is elég ezélszerüen van életbe léptetve, minek nagy sikere mutatkozik. Szarvason a községi ügykezelés szabályszerűen kezeltetik, mi az ottani derék jegyzői karnak becsületére válik. A szarvasi községi gyalogrendőrségről azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy miután az egyedül fokossal van ellátva, azt ezélszerüen felfegyvere zettuek, és feladatához kepest szervezettnek uem találom, miután a rendőrség oly veszélyes helyzetbe is juthat, a midőn önvédelméről kell gondoskodnia, mire a fokos fegyveres rablókkal szemben, nem elegendő. Öcsödön az ügykezelést szintén rendben találtam, kettőnek kivételével, a mennyiben a befolyt bírságok átadását és átvételét szabályszerűen beigazoltnak nem tapasztaltam. s a mennyiben a községi közmunka öszszeirásáról az elöljáróság nem gondoskodott. A községi rendőrségről örömmel jelezhetem, hogy annak felfegyverzéséről a gondos elöljáróság meg nem felejtkezett. Végre Sz.-András községét illetőleg megjegyzem, hogy az ügykezelés körül még némely hiányokat vettem észre, amennyiben a községben tartózkodó szabadságos és tartalékos katonákról, valamint a honvédekről a XIV. és XVIII. sz. alatt előirt mintaszerű betűsoros névlajstromok nem vezettetnek, s a pénzbírságok, minők az idén még be nem folytak, nem az előirt XXXIV. számú minta szerint kezeltetuek. Helytelennek találtam azon eljárást is, hogy a képviseleti ülésekről felvett jegyzőkönyvek csak a következő ülésen hitelesíttetnek, holott a hitelesítés küldöttségileg és nem az ülésben történvén, az ülés után nyomban eszközölhető, a rendes közigazgatás ezt hozván magával. Végre sajnosan jegyzem meg, hogy a felállított községi rendőrség semmi fegyverrel nincs ellátva, minek okául a község bírája a pénzhiányt hozta fel. mit én komoly mentségnek el nem ismerhetek, mert a fegyvertelen rendőrséget én ütő nélküli harangnak, félszeg intézménynek tekintem. 5. A számvevőség jelentéséből megütközéssel értesülvén, hogy N.-Szénás községe még az 1878 ik évi közpénztári zárszámadását felülvizsgálás végett be nem terjesztette, a járási szolgabírót felhívtam, miként a hanyag községi elöljárókat igazolásra, és a számadásoknak f. évi augusztus 15-ig feielősség terhe alatti beterjeszA. „BÉKÉSIE&YEI KÖZLÖNY

1' TÁRCZlJA. Pesti séták. III. .... Akadémia-palota, Bomba-tér, Margitsziget— tessék besétálni] haDgzott fel a jegyszedő matróz kiáltása. Mi pedig felszálltunk a „Fecskére", mely gyorsan szedte a habokat a nyugodt folyamon. A hajón elbeszélgettünk a közelmúlt napok éleményeiről, a megszakított sétákról, hol közönyösen, hol melegebben. A mi asszonyaink körül fecsegő ifjak gyűltek, mint a halvány tearózsa körül a tarka, haszontalan csapongó pillék. Én a komoly doktorral Ilona kisasszony mellett maradtam, és nem hallgatva a sima bókokra és kelletlen hizelgésekre, érdekes, vonzó, szomorún lekötő beszédbe voltunk elmerülve. A hajó megállt, mi kiszálltunk az alsó vendéglőnél. Meglehetős séta várt reánk a felső vendeglőig, a fürdőházig. Fehér nyír, sötét tölgyek árnyán haladtunk a sárga porondon elmélyedve a pompás gyep bársonyos zöld tavára, melyből mint szigetek váltak ki a tarka virágágyak, déli növényekkel belepve, vöröses-barna és ezüst szinlevelü virágtalan begoniákkal díszítve. Ott a zöld színnel: különféle árnyalatai : világos illatos olajfa, enyhezöld jávor ós szomorúfűz, sárgászöld lombú platán sudarak, élénk jázminbokrok, sötét nyár rezgő leveleivel, haragos zöld sűrű vadgesztenyefák, komor, rideg fenyők. A lég is oly mozdulatlan. Szellő nem bolyongott játszian körül, gyönge fuvalom sem ingatta a hajló ágakat. A ták lombja kőzt rigó tütyöit, a bokrok mélyén csalogány-ének zendült fel, mint üdvözlő dal. Már a romokhoz értünk. Elmarad tunk a társaságtól, megnéztük a repkénykoszorúata omladékokat. Zárda volt. Itt lehetett a templomhajója, ott a szentély. Itt imádkoztak az apácrák, ott zendülhetett fel az ájtatos zsolozsma s a magasztos karének. Szivünket is áhítatos kegyelet futotta át e ruinák szemléleténél. Ott merenghetett a világtól elvonult ifjú zárdaszüz a czella ablakából az éjbe tekintve. A holdsugár szende fénye beragyogta az ólmos, szines ablakokat. A nagy Dunán csónak ringott a csendes hullámokon, a csónakban halász dúdolgatott mélabús danákat. Szerelemről szélt az éji szellő, ábrándos holdsugár, szerelemről dalolt az éji fülemile, a távoli furulyaszó, pásztortűz mellett hangzó a büszke bérczlejtőkön. Csak az apácza keblében — lemondás. Akaratlan vagy szándékos — de mégis lemondás. — Lemondás! Igen itt hagytuk el beszédünket Ilona kiasszouy. Igen lemondott ő is. Pedig szép volt, fiatal. De ha nem érthették meg egymást. Akaratos, durva volt a férj, engedékeny, túlérzékeny az asszony. A férj nem érté meg neje könyeit, sóhaját, ah, nem értelte meg lelkét, azt a lelket, melyet ő meg nem érdemelt. Azt hitte másért szólnak azok a nehéz sóhajok, más után peregnek le azok a forró könyek. Pedig a nő szerette férjét. — Szereti most is. — Meglehet. De akkor . . . akkor kisaszszonyom rejtély előtt állunk, melynek leple talán sohasem fog lehullni. Hiszen elszakadtak . . . — Igen. de. . . — Értem S ekkor Madách szavai jutottak eszembe, midőn Keppler nejének szemrehányást tesz. Csakhogy ott a nőnek lehetne elmondania : Öli nő, ha megbírnál érteni, Ha volna lelked oly rokon velem, Minőnek első csókodnál hivém: Te büszke lennél bennem — — — Elválnék tőled, szivemet kitépném, De ott van újra a meglevő rend, Az a tekintély, egyházunk szava, S együtt kell tíirnünk, mig a sir felold (Folyt, köv.)