Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-11 / 154. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 154. szám. Szerda, augusztus 12-én. BEKESMEGYEI K0ZL0NY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési (li.j : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utoza, 891. számú ház. \ Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Kgyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 krns postautalványnyal. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés, Felolvastatott aug. 2-án, Békésmegye közigazg. bizott­ságának gyűlésén. (Vége.) Mert jóllehet azok, kiknek segédjeik is van­nak (megjegyzendő, hogy a gyomai járásban szolgabirói-segéd állomás rendszeresítve nincs), az adóhivatalokból minden évnegyedben velők közlött adó- és illetékhátraléki-kimutatásokat, további eljárás végett, rendszerint segédjeikre bizzák, mit az 1876. XV. t. cz. 52. §-a s a szer­vezési szabály alapján jogosan cselekesznek, — meggyőződtem arról, hogy ugy e kimutatásokat, valamint a kir. adófeliigyelőségtől hozzájok me­nesztett rendeleteket saját törzsiktató könyveikbe vezetik és mindazon ügyeket, miknek elintézését segédjeikre bizzák, ellenőrzés czéljából nyilván­tartják. — El nem hallgathatom egyébiránt, mi­ként a szeghalmi és gyomai járási szolgabirák annyiban szabályellenesen jártak el, hogy a hoz­zájok postán érkezett adóösszegeket vissza nem utasították, hanem bérmentesen a kir. adóhiva­talokba szállították, mely visszás eljárás azon­ban a kir. adófelügyelő ur f. évi julius 9-én 4644. sz. alatt kelt körrendeletével megszüntet­tetek. 4. A községi ügykezelést alkalmilag Béké­sen, Szarvason, Sz.-Andráson és Öcsödön a já­rási szolgabirák jelenlétében megvizsgálván, ta­; pasztaltam, hogy Békésen az ügykezelés az álta­lam 1877 évi november 17-én 1297. elu. sz. alatt Kiadott rendszabályhoz mindenekben még most sem alkalmazkodik, a mennyiben az ellenőrzési napló nem az általam kiadott minta szerint ke­letkezik, s a bírságokról semmi jegyzőkönyv nem vezettetik, minél legfeltűnőbb azon körülmény, hogy iskolalátogatási mulasztásokért még eddig semmi összeg sem folyt be. Meggyőződtem arról is, hogy az elöljáróság által kiadatni szokott hi­vatalos bizonyítványok tanácsülésen kivül adat­nak ki, miben elég biztosítékot nem látván, az elöljáróságot utasítottam, hogy jövőben hasonló bizonyítváuyok mindenkor tanácsülésben állitan­dók ki. A községi rendőrséget felfegyverezettnek találtam, és a miben különös megnyugvást lel­tem az, hogy Békésen az éjjeli rendőrség is elég ezélszerüen van életbe léptetve, minek nagy sikere mutatkozik. Szarvason a községi ügyke­zelés szabályszerűen kezeltetik, mi az ottani de­rék jegyzői karnak becsületére válik. A szarvasi községi gyalogrendőrségről azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy miután az egyedül fokossal van ellátva, azt ezélszerüen felfegyvere zettuek, és feladatához kepest szervezettnek uem találom, miután a rendőrség oly veszélyes hely­zetbe is juthat, a midőn önvédelméről kell gon­doskodnia, mire a fokos fegyveres rablókkal szemben, nem elegendő. Öcsödön az ügykezelést szintén rendben találtam, kettőnek kivételével, a mennyiben a befolyt bírságok átadását és átvé­telét szabályszerűen beigazoltnak nem tapasz­taltam. s a mennyiben a községi közmunka ösz­szeirásáról az elöljáróság nem gondoskodott. A községi rendőrségről örömmel jelezhetem, hogy annak felfegyverzéséről a gondos elöljáróság meg nem felejtkezett. Végre Sz.-András községét ille­tőleg megjegyzem, hogy az ügykezelés körül még némely hiányokat vettem észre, amennyi­ben a községben tartózkodó szabadságos és tar­talékos katonákról, valamint a honvédekről a XIV. és XVIII. sz. alatt előirt mintaszerű betű­soros névlajstromok nem vezettetnek, s a pénz­bírságok, minők az idén még be nem folytak, nem az előirt XXXIV. számú minta szerint ke­zeltetuek. Helytelennek találtam azon eljárást is, hogy a képviseleti ülésekről felvett jegyzőköny­vek csak a következő ülésen hitelesíttetnek, ho­lott a hitelesítés küldöttségileg és nem az ülés­ben történvén, az ülés után nyomban eszközöl­hető, a rendes közigazgatás ezt hozván magával. Végre sajnosan jegyzem meg, hogy a felállított községi rendőrség semmi fegyverrel nincs ellátva, minek okául a község bírája a pénzhiányt hozta fel. mit én komoly mentségnek el nem ismer­hetek, mert a fegyvertelen rendőrséget én ütő nélküli harangnak, félszeg intézménynek tekintem. 5. A számvevőség jelentéséből megütközés­sel értesülvén, hogy N.-Szénás községe még az 1878 ik évi közpénztári zárszámadását felülvizs­gálás végett be nem terjesztette, a járási szolga­bírót felhívtam, miként a hanyag községi elöl­járókat igazolásra, és a számadásoknak f. évi augusztus 15-ig feielősség terhe alatti beterjesz­A. „BÉKÉSIE&YEI KÖZLÖNY 1' TÁRCZlJA. Pesti séták. III. .... Akadémia-palota, Bomba-tér, Margit­sziget— tessék besétálni] haDgzott fel a jegy­szedő matróz kiáltása. Mi pedig felszálltunk a „Fecskére", mely gyorsan szedte a habokat a nyugodt folyamon. A hajón elbeszélgettünk a közelmúlt napok éleményeiről, a megszakított sé­tákról, hol közönyösen, hol melegebben. A mi asszonyaink körül fecsegő ifjak gyűltek, mint a halvány tearózsa körül a tarka, haszontalan csa­pongó pillék. Én a komoly doktorral Ilona kis­asszony mellett maradtam, és nem hallgatva a sima bókokra és kelletlen hizelgésekre, érdekes, vonzó, szomorún lekötő beszédbe voltunk elme­rülve. A hajó megállt, mi kiszálltunk az alsó vendéglőnél. Meglehetős séta várt reánk a felső vendeglőig, a fürdőházig. Fehér nyír, sötét töl­gyek árnyán haladtunk a sárga porondon elmé­lyedve a pompás gyep bársonyos zöld tavára, melyből mint szigetek váltak ki a tarka virág­ágyak, déli növényekkel belepve, vöröses-barna és ezüst szinlevelü virágtalan begoniákkal dí­szítve. Ott a zöld színnel: különféle árnyalatai : világos illatos olajfa, enyhezöld jávor ós szomorú­fűz, sárgászöld lombú platán sudarak, élénk jáz­minbokrok, sötét nyár rezgő leveleivel, haragos zöld sűrű vadgesztenyefák, komor, rideg fenyők. A lég is oly mozdulatlan. Szellő nem bolyongott játszian körül, gyönge fuvalom sem ingatta a hajló ágakat. A ták lombja kőzt rigó tütyöit, a bokrok mélyén csalogány-ének zendült fel, mint üdvözlő dal. Már a romokhoz értünk. Elmarad tunk a társaságtól, megnéztük a repkénykoszo­rúata omladékokat. Zárda volt. Itt lehetett a templomhajója, ott a szentély. Itt imádkoztak az apácrák, ott zendülhetett fel az ájtatos zso­lozsma s a magasztos karének. Szivünket is áhí­tatos kegyelet futotta át e ruinák szemléleténél. Ott merenghetett a világtól elvonult ifjú zárda­szüz a czella ablakából az éjbe tekintve. A hold­sugár szende fénye beragyogta az ólmos, szines ablakokat. A nagy Dunán csónak ringott a csen­des hullámokon, a csónakban halász dúdolgatott mélabús danákat. Szerelemről szélt az éji szellő, ábrándos holdsugár, szerelemről dalolt az éji fülemile, a távoli furulyaszó, pásztortűz mellett hangzó a büszke bérczlejtőkön. Csak az apácza keblében — lemondás. Akaratlan vagy szándé­kos — de mégis lemondás. — Lemondás! Igen itt hagytuk el beszé­dünket Ilona kiasszouy. Igen lemondott ő is. Pe­dig szép volt, fiatal. De ha nem érthették meg egymást. Akaratos, durva volt a férj, engedékeny, túlérzékeny az asszony. A férj nem érté meg neje könyeit, sóhaját, ah, nem értelte meg lelkét, azt a lelket, melyet ő meg nem érdemelt. Azt hitte másért szólnak azok a nehéz sóhajok, más után peregnek le azok a forró könyek. Pedig a nő sze­rette férjét. — Szereti most is. — Meglehet. De akkor . . . akkor kisasz­szonyom rejtély előtt állunk, melynek leple talán sohasem fog lehullni. Hiszen elszakadtak . . . — Igen. de. . . — Értem S ekkor Madách szavai jutottak eszembe, midőn Keppler nejének szemrehányást tesz. Csakhogy ott a nőnek lehetne elmondania : Öli nő, ha megbírnál érteni, Ha volna lelked oly rokon velem, Minőnek első csókodnál hivém: Te büszke lennél bennem — — — Elválnék tőled, szivemet kitépném, De ott van újra a meglevő rend, Az a tekintély, egyházunk szava, S együtt kell tíirnünk, mig a sir felold (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom