Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-10 / 153. szám

B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 153. szám. Kedd. augusztus 10-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd. szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési (lij : helyben házhoz h'irdva vagy postán bérmentve kiildve: egy évre 8 frt; félévié 4 Irt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utoza, 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Kgyes száin ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájaban. vidéken a postahivataloknál 5 kros postaütalváriynyal. A hazai ipar érdekében. Egyszersmind kérelem protest. papjainkhoz. Mindenki, aki valaha nálunk egy inüipari kiállításon reszt vett, vagy azok számára tárgyak gyűjtésével foglalkozott, tudja, mily szegények vagyunk olyan müdarabokban, melyek iparosainknak tanulmányaiknál mintául szolgálhatnának. [Ez a szegénység még oly dolgokban is meg van, melyekben legkevésbé várnók, s ezt elég alkalmam volt tapasztalni, midőn mint kinevezett biztos fényképészeket küldtem ki népipari csikkek gyűjtésére. Kaptam is eleget, szerb, oláh, sokáez, ruthen vidékekről, de magyart még a legmagyarabb megyékből sem. Öltözködve voltak parasztjaink selymesen, posztóson, de nemzeti szabás még az aszonyoknál is hibázott. Magam is voltam magyar vidéken, a hol egy szót sem értenek más nyelven, rendesen felkértem a lelkész urat, szíveskedjék különböző korú egyéneket, mindkét nemből magához hivatni. Láttam szép 6elyemkendős, pitykézett mándlis legényeket; többek közt egy helyen, kik kalapjukon tüalaku sárgaüveg ezifraságot hordtak. Közelebbről megtekintém, egyiken Glaube, másikon Liebe, harmadikon harmadik név tünt fel. Kérdezősködésemre azt felelték, hogy azok bonniak, mert ők csak olyanokat vásárolnak, s a kereskedő ugy is adta nekik. Jegyzőkönyveimből még sok ilyen históriát tudnék elmondani, a me- • lyek mindarról tanúskodnak, hogy a gyárak és vasutak sokat lenditettek ugyan szegény hazánkon, de hogy ott, a hol terjednek, ott az alsóbb osztályuaknak háziassága, nemzeti öltözetéhez ragaszkodása, az áldozatul esik. Ezen segíteni egyesek erőlködése, jóakarata által nem lehetséges; az egész társadalomnak kellene átváltozni, melyet csak a nálunk oly ritkán tapasztalható összetartás, valamennyiünknek férfias elszántsága és türelme volna képes véghez vinni. Csak a tisztán nemzeties irány az, mely bajunkon segíthet, s nem a külföldinek mérték és határ nélkül való majI molása. A nemzeti ízlés fejlesztése méltó helyet foglalhat a nemzeti nyelv terjesztése mellett, s ez olyan feladat, mely a haza minden fiára ugyan kivétel nélkül kötelesség gyanánt nehezedik, de mégis leginkább annak műveltebb, é§te|híifltfébb részére. A kérdés csak az. hogyan lehet népünk ízlését fejleszteni anélkül, hogy eredetiségét, nemzeties voltát koczkáztassuk ? Semmi esetre sem ugy, ha a külföldi mintákat utánozva, talán roCoco vagy nem tudom miféle stylben igyekezünk péld. szobáinkat bebutorozni. Pedig ilyet eleget találhatunk, mig ellenkezőleg magyar ízlés szerint berendezett szobának tán hire sem volt, mióta dynasticus családáink, erdélyi, fejedelmeink kihaltak. Az utána jövő kor eltörölte ezeknek emlékét is, s a francziásodás, németesedés idején a nemzeti szellem csak az alsóbb osztályoknál talált menedéket, ott, a hol mint mondják: a magyar hitben a magyar Istent imádják. Mondjunk akármit és gondoljunk akárhogyan, az az egy igaz, hogy egyedül ott találhatók még igazi magyarok, a hol nemzeti érdekeinket századokon át megőrizték, s olyan idő is volt, midőn német és tót atyánkfiai sem tartották szégyennek a magyar ruhát, s utódjaik e maradványokét, bár némi tartózkodással, még ma is mutogatják, főkép a tehetősebb polA „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Az agglegény. (Vége.) Mitaem tesz, hogy néhány évvel Negyvenet haladtam. A mostani fiatalság Túl nem teszen rajtam. Most vagyok a legjavában, Legnagyobb tüzemben. A szerelem most lángol csak Igazán szivemben. Eh, de mit is vesződöm én Veletek leányok ! Az én magas szellememet Ti föl se fogjátok. Jómódú szép özvegy asszonyt Keresek magamnak. Ezek sokkal okosabbak, Mert már tapasztaltak. Maradandó boldogságot Nyújtani képesek. Hogy óket elhanyagoltam! Megyek is már, megyek. No de mégis rettenetes! Meg vagyok átkozva. Avagy a világ folyása Vagyon megváltozva ? Mi az isten csodája ez? Mind megbolondultak? Nincs ezeknek ép ernékük! Csupa elfogúltak. Manó vigyen ben neteket, Azért se búsulok. S ha jól veszem fel a dolgot, Niucs is rá elég ok. Egy són, egy kenyéren élve Osmerhetni csak ki Addig a lány mindig talány, A házasság lutri. Szép, fiatal a szakácsném, Nagyou jó gazdasszony. Isten bizony, most látom csak : Milyen derék asszony. Piros, pozsgás, olyan fürge, Jókedvű, beszédes. A bizony : nem is ostoba, Esze nagyon éles. Kedveinben iár folytonosan, Jól viseli gondom. Ugy élek, mint egy kis király : Semmire sincs gondom. Aztán —, Ejnye milyen csúnya Hálátlan az ember! Megérdemlem, ha ez asszony Mostan mindjárt elver. Ezekről a gyönyörű szép Kedves gyermekekről Egészen megfeledkeztem, Oh a szégyen megöl! Jertek édes magzatjaim Apálok ölébe! Te meg készülj ió anyjokom : Megyünk esküvőre. Káplány Géza. Szilágyi és Hajmási. (Monda a török világból.) Barna börtön zord zugában Busul két hős gyászos sorsán. Ide hozta vasba verve Őket a bősz török szultán. Éjsötét a börtön napja Egy sugár sem czikázza át;