Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-07-29 / 145. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 144. szám. Csütörtök, julius 145-éii, . Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyl>en házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utoza, 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Kgyes szám ára 4 Ijr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Iíyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben., a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdajában vidéken » po3'nhivataloknál 5 kros postautalvánvnyal. Mit csináljunk terményeinkkel. A gazdaközönséget mi sem érdekel­heti jobban ez időszerint, mint az, hogy mikor értékesítheti legjobban gabonáját? Nagyban és általánosságban véve a mi birtokviszonyaink mellett nincs ugyan a gazda arra utalva, hogy terményeivel spe­kuláljon, mindazonáltal nagy fontosságú rá nézve, hogy meg tudja választani szeren­-csésen azt az időpontot, amidőn terményeit jó árban értékesítheti. A gazda e czélból rendszerint pusztán a terményár irányzatát tartja szem előtt s ha az emelkedő irányzatot tanúsít, tartóz­kodik az eladástól, ha csökkenő árirány­tfatot tanúsít, áruba bocsátja terményeit. A mióta azonban Magyarország ter­meivényei számára megnyíltak a külföld vásárpiaczai s a termények árképződésére a külföld termelési és forgalmi viszonyai is óriási mérvű befolyást gyakorolnak : nem elég pusztán a termény emelkedő vagy csökkenő árirányzatot tekintetbe venni, hanem ismerni kell azon okokat is, a me­lyek azt előidézték, mert különben számí­tásában erősen csalódhatnék. A buza a mult héten tetemes áremel­kedést tanúsított, de csalódnék a ki ebből azt a következtetést vonná, hogy a buza ára folytonosan emelkedő lesz, mert ezen emelkedésnek oka az volt, hogy Amerika ban junius hóban nagy esőzések voltak, melyek lehetetlenné tették a gabonának hajóra rakását és igy Amerika a tavalyi gabonakészletében julius hóban nem léphet concurentiába az európai termeivényekkel s miután a terménykésjslet fogytában van, a folyó szükséglet kielégítésére szolgáló termeivény ára addig mig Amerika ta­valyi készlete a nyugateurópai piaczokon meg nem jelenik s a gabona-termelő álla­mok termeivényeikkei készen nem lesznek — elég magasan fog állani, És valóban egyedüli szerencsénk az idén, hogy buzatermelvényünk elég korán piaczra vihető, — sőt azon már az elmúlt héten is*szerepelt ugy annyira, hogy Buda­pestre már több [szállítmány érkezett meg s egy szállítmány e hó második hetében Németországban *is megjelent, a mi nem kevés figyelmet ébresztett a berlini tőzs­dén s nagy érdeklődést keltett a magyar gabona-termeivények iránt, annál is inkább, mert a szállítmány, mely Németországba ér­kezett, kitűnő minőségűnek bizonyult. Remélhető tehát, hogy gabonánk köz­vetlen az aratás után még jó árnak fog örvendeni s az augusztus 9-én megejtendő budapesti termény vásáron a svaiczi, ugy a német mümalmászat képviselői részt vesz­nek s pedig már csak azért is, mivel e termény vásár éppen egy héttel megelőzi a bécsit. Augusztus 9-re már biztos áttekin­tését nyerhetik az aratás sikerének s mi­után a minőség nemcsak kielégítő, de ki­tűnő lesz, odaadhatjuk magáinkat ama re­ménynek, hogy gabonánk egy ideig jó ke­resletnek fog örvendeni. Sokaktól hallottuk, hogy a gabona áraknak tetemesen emelkedniök kell, mivel a külföld gabonatermelése silány s messze marad mennyiségileg is a várakozástól.. Igaz., hogy a külföld aratási kilátásai­ról a legkülönfélébb. hirek szárnyaltak s általános volt a hit, hogy Amerikának s Oroszországnak rosz termése lesz. Ma már ellenkező hírekkel állunk szemben. A mi Oroszországot ijleti, a déli részen a Dnjeper környékén ha nincsenek is fényes A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRGZÁJA. A szabadító. (Elbeszélés, néhai Garzó Júlia hátramaradt irataiból.) (Folytatás.) — Jenő gróf, kivel e tekintetben betegsé­ged folyta alatt értekeztem, vezércsillagul fog szolgálni neked mindenben, s ki fogja jelölni az utat, melyen biztosan haladva követheted nyom­dokit, ki fiatalsága daczára, birja az életböl­csesség drága kövét! És ki épen olyau hű pol­gár, mint derék liazafi. De im itt jő maga. Hermina a nagy szárnyas üvegajtón keresz­tül megpillantá az előszobába lépő grófot. Perey szives készséggel tárá fel az ajtót Jenő előtt, kiki barátságos kézszorítással üdvözlé a lovagot. —- Épen emlegettük — mondá Hermina mo­solyogva, s pár lépést téve Jenő elé, barátságo­san nyujtá neki jobbját, mit az tisztelettel emelt .aj kihoz. — Igen örvendek, hogy érdemesít a báróné becses figyelmére, melynek következtében rólam beszólni méltóztatott. De egyszersmind kíváncsivá is tett nagyságod arra, hogy mi volf beszelge­tésük tárgya? — Kedves gróf! — mond Perey — igen nagy köszönettel és hálával tartozom már idáig is önnek. Kedves nőm most közié, bogy a nemes gróf még tovább is akar vesződni velem, s té­: ritőszellemként fog vezérelni az uton, melyen, — szégyen fejemre. — a járást megismerni eddig elhanyagoltam. — Majd megfogja ismerni rövid idő alatt lovag ur, ha e tekintetben útmutatásaim s szol­gálatomat elfogadja ? Egész örömmel — szólt Perey, meg­hajtva magát az ifjú előtt. Sőt kérem, és igen lekötelezve érzem magam e szívességért. Azután terveztek és tanácskoztak, hógy mi­ként cselekedjenek, mely által mind magukat illető kötelességeiket teljesítsék, mind pedig a társadalom ós haza javára használhassanak. Jenő többféle tervet ajánlott, miket Perey egész örömmel fogadott el. Ezek közül csak annyit, hogy a tanácskozás legközelebbi ered­ménye Pereyné részéről az lőn, hogy mielőtt férje polgári és hazafiúi kötelességeinek teljesí­tését megkezdené, legelső feladata, a megsértett Rényeyéket és a kis Vilma grófnét kiengeszteloi. (Folyt, köv,) nevelő. Igaz történet Irta : D o c t u s. (Vége.) De hald gyászos esetemet. Tegnap délután előadás végeztével az erdőbe mentem puskával vállamon, bolyongni inkább mint vadászni. Amint az erdő keleti szélére érek, kit látok! . . . Jolán­kát K. . . gazdatiszttel karonfogva sétálni, Leir­hatlan düh, féltés és őrület vett rajtam erőt, s a puskát kézbe kapva, közeledtem feléjök K. . . köszönt s azt mondá : vigyázzatok, mert a pus­kámat feléjök tartom. Ekkor eszembe jutott, hogy őt gyávának hallottam nevezni s megve­téssel válaszoltam aeki : — Fél talán? — Nem. — Fogadom. — Uram! — Kisértsük meg. — Jó ! mikor ? — Holnap ilyenkor. — Tanuk? — Nem szükséges. Intézzük ugy a dolgot, hogy a melyiküpk elesik, öngyilkosság hirét hir­desse a másik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom