Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-07-22 / 140. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 140. szám. Csütörtök, julius 22-éii, . Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Dlegjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési cl&i : helyben házhoz hordva vRgy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 Irt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-uteza, 89L számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható' Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. rNyilttér

u-beu egy sor közlési dija 25 kr. : t Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, n kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában. vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. Társulás. Szabadsággal karöltve jár a szellemi tökélyesbülés. És ha széttekintünk a nagy világ bármely működési terére, mindenütt a haladás ujoúalkotó szellemét látjuk •érvényben, mindenütt a tökélyesbülés úttörő elvét. A középkori etavults ig helyét a modern kultura áldásos működése váltá fel és a sötét előítéletekben táplált korcs elfogultság helyett, a.felvilágosodás im gasztos elve ünnepli naponkint gyarapodó hódításait. Józanságra ébredett a mámoros dermedtségben tespedett emberiség; mindenki részére fellobbant a felvilágosodás fáklyája és az érettebb korviszonyok széthintett fénye egyaránt behat a nagyúr palotájába és a szegény munkás kunyhójába. Felszabadulásra azon kiváltságolt zsarnokságtól, mely a rendelkező hatalmat egyes szerencsések kezeiben összpontositá, azon uralkodott önkénytes viszonyoktól, melyek az emberiség működését s törekvését aggasztólag s lankasztólag lekötve tartották. Elmultak már azon idők, midőn név, gazdagság, rang elegendő volt a legnagyobb jogtalanság elkövetésére, vagy a legundorabb szörnytett elpalástolására. Elmultak azon idők, midőn a korcs felfogás törvényességet, a gálád határozat jogerőt bitorolt magának. Jogegyenlőség létezik most mindnyájunk részére elvben ugy mint törvényben s akik mégis e magasztos, elismert elv ellen vétenek, azok csak megvetendő kivételei lehetnek az uralkodó igazságnak, mint léteznek mégis tolvajok, daczára a parancsolatnak, mely azt mondja, hogy lopni nem szabad. De a jogegyenlőség, a szabadsággal súlyos kötelesség van egybekötve. Ezen kötelesség minden honpolgár vállaira egyaránt nehezedik. Olyan az, mint a levegő, mely roppant nyomást gyakorol mindenkire, de ezen roppant nyomást annak éltető ereje miatt alig érezzük meg. Egyet nem hozott magával a jogegyenlőség. Ez az anyagi jólét föltételeinek könnyű megteremtése, a biztos megélhetés lehetősége. Daczára szabadságnak, daczára jogegyenlőségnek, a társadalmi nyomor és elszegényedés százfejü hydrája mindenütt felüti rémes képét. Látjuk az emberiség anyagilag sújtott osztályait lenyűgözve s lebékozva küzdeni balsors áramlatai ellen. Szánandó küzdelem és megbénitott törekvés ez, mint mikor a földhöz tapadt képtelenség az anyagi hatalom ellen küzd. Hogy az anyagi hatalommali küzdelem erős és biztos legyen, tömörülnünk kell. Tömörülnünk azért, mert a régi igazság szerint, nagy dolgokat csak egyesült erővel végezhetünk. A középkori rangosztályozás eltűnik, e helyett a produkti.v elemek kell hogy lépjenek egy-egy osztályba. A czi meres osztályok helyett: ott van a. gazdászati, ipari és kereskedelmi osztály; ezen osztályok hivatvák arra, hogy a jogegyenlőség'áldásos kiterjesztése mellett anyagi jólétet teremtsenek, a társadalmi nyomort, mely[asö.tgt bűnök szülője, elűzzék messze kiv.ált ,oly nemzetektől, kikre mint a m;igyarra, még nagy jövő várakozik. A testületi szervezkedés eszméi megvannak penditve. Ezen eszmék kivitelre várakoznak. Mi csak megyénkre szorítkozunk. Itt is a vezéreszmék elvannak hintve, csak össze kell szedni azokat! ^ Xj. A „BÉKÉSIEGIEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A szabadító. (Elbeszélés, néhai Garzó Júlia hátramaradt irptaiból.) (Folytatás.) Ezen jelenet utáu ősziutén elbeszélé egész élete történetét, mondván, hogy megnyugszik sorsán; de az mégis igen fáj neki, hogy férje talán még mindig azt hiszi, hogy ő csakugyan hűtelen volt. Bár tiszta öntudatom e tekintetben is megnyugtat; de mégis fáj mondhatatlanul ! hogy a legforróbban, leghűbben szeretett férjek egyike hiszi ezt rólam, a világon tán legjobb, leghűbb nők egyikéről. S mondá a nemes lélek, hogy ő rég megbocsátott férjének, s még mindig a régi szeretettel és hűséggel viseltetik iránta. Hogy ha Perey atlátta volna ártatlanságát, és tettét meg bánta volna, ő mindent tudna feledni. De az öreg báróné semmit sem akar tudni a feledésről, és épen nem akarja, hogy leánya találkozzék Pereyvel. Az öreg ur pedig egy véleményen van leányával. Az ő beleegyezésével irta Hermina azon levelet, melyet ama válságos estén átnyujték neki, melynek minden sorában nemes szive jósága- s szeretetével találkozók Perey. Mely annyival érzékenyebben hatott Perey durva lelkére, minél jobban kerülve benne minden szemrehányás és szenvelgés. azon levélben gyönyörű vonása tűnik ki Hermina szép és nemes lelke magasztos jelle; mének. Midőn Pereyné azon levelet vélemény és helybenhagyás végett kezeimbe adá olvasni, nem maradt szivemnek egy redője is ílletetlenül. Perey hét nap óta igen nagy lázban fekszik, s lázas álmában rendkívüli dolgokat beszél. Hogy mi okozhatá Perey betegségét, azt voltaképen nem tudhatni, de nyavalyája naponként súlyosabbá válik. Orvosainak semmi reménye nincs felgyógyulásához, hacsak Hermina, kiuek nevét lázában őrjöngve kiabálja, meg nem jelenik, hacsak a viszontlátásból eredő öröm nem fog változást tenni, orvosi segély nincs többé számára. Ma adtam tudtára a bárónénak egy levél: bon levele eredményét s száualomra méltó férje állapotát, kérve őt, hogy jó szive sugallatát követve, mentse meg férjét visszajövetelével a hai Iáitól. Hiszem, a válasz kedvező lesz, maga fogja azt hozni Pereyné; annyival is inkább hiszem, mivel jó anyámtól megtudtam, mikép Perey már nemcsak hogy tudja neje ártatlanságát, de ez előtt egy évvel emlékére a kápolnát is felépitteté. Ezeket mind tudtára adám; hiszem,, hogy a válasz nem sokára megérkezik, s talán nem lesz késő ! Jenő története elbeszélése után, a kis társaság szétoszlott a kertben. Jenő Vilma körében maradt. Alig hagyák el a lugast, midőn Jenő viszszalépve mondja : (Folyt, köv.) nevelő. Igaz történet Irta : D o c t ti s. Korunk egyik legnagyobb irója azt mondá : „llegény: az élet, művészileg elbeszélve." Én e nagy mondást tartottam , szem előtt, midőn e lapokat a tisztelt olvasó közönség elé hozni elhatároztam. Nem mintha e szűk ,cselekvény művészileg volna elbeszélve; do mivel megtörtént, s való igaz. Nekem csak annyiban van érdemem, hogy e leveleket felfödöztem, megmentettem az enyészettől, s hogy a történet végét biztos forrás után kiegészítettem. A történet