Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-07-21 / 139. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 21. szám. Csütörtök, julius 22-éii, . GYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dí j : helyben házhoz hordva vagy {jostan bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 Irt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. rJíyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, n kiadó­hivatalban Takács Árpad ur nyomdájában, vidéken a l)03t»hivatalokiiál 5 kri>s postnut:.lványnyal. MEGYEI HIREK. fl: B.-Gyulán a rendőrkapitányságnál két darab lójárlat hever, melyekből kitiinik, hogy a tulajdonos G. Szabó István ágyai lakos lehet ÍVlhivatik tehát, hogy tulajdonát — a kellő iga­zolás után — ugyanott átvegye. ft Hamis ötvenes — hamis ember. Gyulán a most elmúlt országos vásár alkalmával történt a lcövetkezé érdekes eset. Egy fiatal ember ugyanis megszólít egy éltesebb embert, kit a vásár alatt mindig szemmel tarthatott, hogy nem ösmeri-e őt? Az idősebb mondja, „bizony nem." De hát sógorát? Már bogy Ösmerné sógorát, mikor őt magát sein ismeri, — mondá. Szóról­szóra menve, addig jutnak a beszédbe, miglen azt mondja a fiatalabbik: „Bátyám! vigyázzák kend, mert most igen sok hamis ötvenes van!" Az öreg erre megijed: „Ugyan barátom — felel neki — legyen szíves, nézze meg a pénzem, itt van 5 darab ötvenes, vájjon jók-e? S ezzel át­adja a fiittlabbiknak a pénzt, — ez azután sorba nézi őket. s mindegyiket jónak találva, összegön­gyöli s visszaadja az öregnek, ki olvasatlanul zsebébe dugia, s „isten áldjon a-t mondva, a nem ismerősök egymástól elváltják. Az öreg alig megy 25—30 lépést, máris alkuba van egy marha­kupeczczel, s csakhamar megalkusznak egymás­sal ; az Öreg kiveszi tárczáját, fizetni akar, de 2 darab ötvenes eltűnt. Eszébe jut a fiatal ember, kivel oly sokáig diskurált. Keresi, keresteti, de nincs sehol. Mi volt mit tennie, bejön a városi rendörséghez, hogy feladja az ügyet, s midőn inár közel érne u városházához, félrepillant, egy ismerős arczot lat, és ez nem más, mint az a fiatal, kivel beszélgetett. Rögtön lármát csap, s a ,pénzviz8gálót" befogatja. Itt azonnal kikutatják, találtak nála 1 darab ötvenest, a melyre az öreg ember esküt tesz, bogy az ő tu­lajdona volt, b meg 25 frtot, a többin már túl­adott. a vizsgálatot nem lehetett befejezni, mert az ipsét — közbejött megbetegedése mi..tt — kórházba szállították. — Meghívás. A békésmegyei gazdasági­egylet igazgató-választmánya Csabán, a népbank helyiségben f. évi julius 25-én délután 3 órakor ülést tartandván, arra a választmányi tagok meg­jelenni kéretnek. Tárgy : A gazdasági-egyletek szövetkezése. B.-Csaba, julius 19-ón 1880. Az elnökség megbízásából : Mokry Sámuel, egy­leti titkár. # Kártya és kifli — Gyulán Lepold J. derék sütőmester már régibb idők óta tartja ma­gánál szolgálatban Balia Pál gyulai illetőségű péklegényt, ki nála — mint szokás mondani — „kihordó" volt; ezelőtt a mint kihordta eladta a süteményeket, haza ment s azonnal beszámolt a pénzzel, — de a mult héten 18 óráig se hogy sem akart .kötélnek állani," míg végre haza jő­vén faggatás után kivallotta bűnét, hogy bizoo ő eladta a süteményeket, de az ezért bejött pénzt 40 — 50 frtot elkártyázta. Balla méltó bünteté­sére vár Uj bélyegkiszabás. A gondnokság alá helyezés, kiskorúság meghosszabbitasa s az atyai hatalom megszüntetése iránt folytatott bírói el­járás bélyegkötelezettsége tárgyában kibocsátott legújabb körrendelett szerint, a kiskorúság meg­hosszabbításánál, az atyai hatalom megszüntetés sénél követendő és az igazságüpyminiszteriumi rendelettel szabályozott bírósági eljárásban a kir. törvényszékhez intézett beadványok, és az ott felvett jegyzőkönyvek ivenkint 50—50 kr. bélyeg alá, a mellékletek és felzetek pedig ivenkint s illetve darabonkint 15 kr. bélyeg alá esnek, A tárgyalás folyamán hozott bírói ítéletektől s vég­zésektől, valamint azok indokaitól semmiféle ille­ték nein jár, a bírói határozatok ellen beadott felebbezések, vagy semmiségi panaszok azonban az első ívtől 1 frt, s a többi ívtől 50—50 kr. bélyeg alá, az esetben pedig, ha két egybe­hangzó ítélet vagy végzés ellen adatnak be, az : ebő ívtől 2 frt s a többi ívtől 50—50 kr. bélyeg : alá esnek. Személyes bélyegmentességet élvez­nek a hatóságokon kivül ama magánfelek is, kik ; szegénységüket hiteles bizouyitványnyal igazolják. fl: B.-Gyulán a sportklubb által rendezett I f. hó 18-iki lövészeti verseny,*) a következő ered­i ménynyf 1 járt. Az első dijt, melynél betét volt 2 ezüst forint, 9 pályázó közül Wieland Károly ;(kigyósi jegyző) ur nyerte el; a nyeremény egy ; (körülbelöl 3ö frtos) ezüst serleg volt, 12 lövés i közül 9 gömbbel — Hírős Béla (remetei segéd­*) Mult számunkból helyszűke miatt kimaradt. Szerk. k „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TÍRCZiJA. A szabadító. {Elbeszélés, néhai Garzó Júlia hátramaradt irataiból.) (Folytatás.) Hogy a sétányra is csak azelőtt félévvel kezdett járni, orvosi tanács következtében, mivel hanyatlani kezdő egészsége szükségessé tette reá nézve a napontai sétát. Ezt tudva, részvétem és kíváncsiságom napról-napra jobban nőtt., óhajtottam csak egy­szer, egy pillanatig fátyolozatlanul látni arczát, s pár szót váltani vele De e/.en vágyam telje­sülödén maradt október derekáig. Ritka kellemes őszi nap volt. Mint mindig ha időin engedé, ugy most is a sétányra mentem, mely hemzsegett a sok éltes és ifjú mindkét nembeli néptől. Alig tettem néhány lépést, mi­dőn az ismeretlen fátyolozott nő mellettem egy padra inkább lerogyott, mint leült, alig hallha­tólag mondva a leánykának, fusson kocsiért, mely hazavigye. A leány k* aggodalommal te kintett körül, s szemeink találkoztak, esdő tekin­tete felbátorított, s oda lépve halvány úrnője elé, mondván: „Ha megengedi nagysád, ebben a pillanatban itt leszek egy kocsival, ö jóváhagyólag intett fejével; ereje nem volt szólni. Futottam hamar, s alig telt el néhány perez midőn egy bérkocsival tértem vissza, s karját kérve kedves ismeretlenemnek, a leányka segít­ségével felültetem, s jóváhagyásából magam is beültem. A mennyire a fátyolon keresztül kivehe­tém, kipirult arczárói ítélve, igen nagy hőséget szenvedett, és csakugyan, a másik pillan&tban minden tartózkodás nélkül leemelte kalapját. Egészen megdöbbenve szép és ismerősnek látszó vonásai látására, emlékező tehetségemet hivtam segítségül, s találgatásaim közben a meg­hűlt Pereyué vonásaira véltem ismerni, kit uj asszony korában férjével együtt láték Parisban Mennél tovább fűzéra goodolataimat, aunálinkább hajlandó -valék meggyőződni az ő ós Pereyné azonosságáról. Gondolám, hátha Pereyné nem is halt meg, hátha ő az? Miről még inkább meg­győzött zárkózottsága. Miért is fátyolozná arczát, rejtve a világtól, ha csakugyan ő nem volna ? Mig így gondolkozám, a kocsi megállt egy két­emeletes ház előtt. — Itthon vagyunk — mondá lassú hangon, lesegitém tehát a kocsiból, részvéttel kérdezve mini léte felől. Azt mondá, már jobbau érzi ma­gát; s karomat ajánlva — mit elfogadott — kisé­rém fel szobájába, kikérve magamnak a szeren­csét, egy jövőbeni látogathatásra is, mit szívesen megengedett. Egy hét múlva tettem első látogatásomat, s midőn házi körében megpillantám, még inkább meggyőződtem azon hitemben, bogy ő Perey holt­nak hitt neje. Második látogatásom alkalmával szülőinek lettem bemutatva; és minden arcz oly ismerős­nek látszék előttem. Valóban oly jól érezém magam e kedves magyar család körében, hol mindig szivesebben látott, s később mindennapi vendég levék. Egyszer a többek között előhozám a báró­nénak, hogy ezelőtt néhány évvel, Párisban láték égy magyarhoni bárónét férjével, Perey Kázmér­ral együtt, ki annyira hasonlít ho/.zá, hogy ha anyámtól nem hallottam volna Pereyné halálát, reá fognám, hogy ő azon báróné. Ezen szavaimnál könyek tolultak pilláira, melyeket csakhamar visszafojtva, így szólt : — A gróf nem csalódik véleményében, mi­vel azon magyarhoni báróné, s még akkor bol­dog Pereyné! csakugyan én voltami (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom