Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-12-22 / 245. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 240. szám. Szerda, deczember 245-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési (Uj : helyben házhoz h'jrdva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szaru ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek lel. „N}ilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdajábaa. vidéken a postahivataloknál 5 kros poBtautnlványnyal. 1 uövcnyek összefüggése az ember életével. Isna-ezettoij esztó. (Folytatás.) Midőn valamely lakás előtt parkot lá­tunk, az nemcsak disziti az épület kinézé­sét, hanem nagy méitékben tartja fenn a levegő tisztaságát, és nagyrészt ezért par­kírozzák az udvarokat és kerteket, habár néha és néhol erre nem is gondolnak. Az akáczfa egy nevezetes tulajdonságát kell itt megemlítenünk már csak azért is, mert csak nem régiben fedezte fel egy fran­czia tudós s mutatta be a tud. akadémiának Párisban. Az akáczfa levelei t. i. az alvásra hajlanak s ez addig tart, mig a nap más­nap reggel erősen rájuk nem süt. Erről min­denki meggyőződhetik, ha nappal az össze­tett levél töve felé lévő alsó két levélre 8—9 erős ütést mér ujjával ugy azonban, hogy meg ne sértse azokat s a fáról se sza­kitsa le. A két zsibbasztott levél nemsokára lehajlik és utána mind ugy cselekszik. Al­vásuk a legerősebb napfényen is 2—3 óráig eltart. Azután felébrednek és előbbeni ál­lásukba térnek vissza. Még sajátságosabb ezen tüneménynél az, hogy borús időben már 5 óra körül d. u. hajiandok álomra a levelek, mig napfényes időben csak napnyugtakor v. után. Ezen tulajdonságánál fogva tehát az emberek és állatokhoz hasonlít az akáczfa. Összefüggésben van pedig a növények élete az emberével minden tekintetben. Ezek adják nagy részben a gyári, kereskedelmi és iparhoz szükséges anyagokat. A növény­ország szolgáltatja a táplálékot nagy rész­ben; ez gyönyörködtet bennünket leginkább. Ezek szolgáltatják a gyógyfüveket s ezek keltik bennünk kikeletkor a legelső örömet, nyújtván nekünk pompás élvezetet az ezer meg ezer mezei virágok nézésében s illatában. Egy gyepes, fiis udvar sokkal jobban felvidít bennünket, mint egy sivár egyetlen fa nélküli udvar. Elmondhatjuk, hogy mű­veltebb gazda udvara s háza tájéka fa nél­kül nem is gondolható. Bárcsak a szántó­földek volnának körül ültetve fákkal! az aszálynak nem volna oly hatalma pusztitani a gyengébb vetéseket. (Folyt, köv.) G-rész Xj&jos. Politikai hirek. * Bismarck uj javaslatokat terjesztett a Bun­desrath elé. — A franczia kormány állítólag min­den befolyását a portánál arra használja fel, hogy a békehiróság tervének elfogadására bírja. — Bra­tiano állapota kedvezőtlenebb. — A görög ál lambukás, akár következik be a háború, akár nem, bizonyosnak tekinthető. —A moszkvai egyetemen ismét zavargások voltak. MEGYEI HIREK. — A Csabán állomásozott 14. számú huszár­ezred 3-ik százada Csaba városának tiszti szállás­bérek fejében 671 frt 25 krral maradt tartozásban. Miután ezen pénzösszeg visszatartása Zaiuszky ka­pitáuy manipuláczióival áll összeköttetésben Csaba városa pénzéhez nem tud jutni, miért is felsőbb he­lyen volt kénytelen ezen követelés folyóvá tete­lét kérni. — Petrina Mihály csabai lakos nem tudott hozzáférni egy kis „szűz" dohányhoz s midőn végre nagy nehezen Kubinszky János csabai lakos­tól 12 csomót ellopott, elfogták s igy most tettéért két helyen is kénytelen magát igazolni. A járásbí­róságnál a lopásért és a pénzügyőri biztosságnál tiltott dohány birtoklásáért. — Bánszky Pál csabai lakos a nyár folya­mán elmulasztott magának fűtőre való szalmát be­szerezni s miután fütő hiányában hideg szobában kellemetlenül érezte magát, ezen segitendő Kesjár András lakos társától időnként körülbelől egy ko­csival eltolvajolt. A csősz azonban rajta kapta s a rendőrség elé kísérte, hol eddig bizonyosan már „felmelegedett." — Nemes adakozás. Vésztőn e hó 12-óu a kaszinói alakuló közgyűlés után Kiss Mihály biró urnái társas vacsora volt, melyen jelen voltak: Baurenfeind Nándor, Hritz János, Kiss György stb. A társalgás természetesen a közgyűlésről folyt. — Egy valaki azt a megjegyzést találta tenni, hogy a A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A megbélyegzettek. — Büniigyi regény.— Xrta: C. H. XD. (Folytatás.) A komorna feleletül a következő levulet hozá, melyet Margit elküldeni szándékozott : „Tábornok ur." A dorgálás, melyben ma idegenek jelenlétében részesített, egyfelől azt tanúsítja, hogy azon köve­telményeknek, melyeket hozzám fűz, meg nem fe­lelhetek, de aztán azt is, hogy az állást, melyet nagyságod házában elfoglaltam, rosszul fogtam fel, mert sohasem vállaltam volna el olyan állást, mely­ben kényszerülve vagyok ilynemű útbaigazításokat eltűrni. Megengedi tehát, hogy megköszönve az ed­dig irántam tanúsított jóakaratát a Seebach-palo­tát elhagyjam. Azonban, — ha kivánja, — kész va­gyok a háztartást az állás újbóli betöltéséig tovább vezetni, de csak azon esetben, ha felment a köte­lességtol szalonjaiban megjelenni. Kiváló tisztelettel: Terey Mari. Villámkánt hatott e levél a tábornokra. Azt még sem gondolta, hogy szakítás lesz vége a do­lognak; ily mereven egy nő se lépett fel ellene mindjárt az első súrlódás alkalmával ; pedig „ez-" szegény ; csaknem közönyös előtte az, hogy az állást elvesziti-e vagy se. Felmondani neki, mert egyszer heves volt? Lehetetlen. Nem, Margit ezt nem írhatta komolyan. Hiszen nincs hajlék, hol megvonuljon, ha Seebacht elhagyja. Igy gondolkozott a tábornok ; azt hitte, hogy azon feltevése, miszerint Margit sem veszi a fel­mondást komolyan, onnan is kitűnik, hogy maga ajámkozik a háztartás további vezetésére. A kisasszony azt hivé talán — igy füze to­vább gondolatait a tábornok, — hogy ez utóbbit el kell fogadnom, aztán majd, — ha unatkozom, kívánkozom utána s evvel megtöri büszkeségemet. Igen igy áll a dolog, nagyon sóidat mer, hogy so kat nyerjen ; azt hiszi, hogy akkor kedvező alka­lom lesz követelményeivel fellépni." Bármily nehezére esett neki az irás, mégis asztalhoz ült feleletet írni. Margit soraira, megakarta neki mutatni, hogy csalódik számításaiban. „Igen sajnálom — ezeket irá — hogy bocsá­natomat nem fogadja el. Bizonyára egyéb indokai vannak, hogy Seebach-t elhagyja, és akkor nem állhatok önnek útjába. Cselekedjék tetszése szerint., többet nem tehetek, mint hogy jobbomat nyújtom a kiengesztelödésre." Alig küldé el e levélkét, ismét gondolkodott. Ha csakugyan komolyan gondolta, a mit irt I — Érezte, hogy Margit reá nézve uélkülözhetlen, hogy őt senki so pótolhatná. Aztán elgondolta, hogy bizony lovagiatlanul cselekszik, midőn szegénységére épít, fokozódó nyugtalansággal várta tehát a választ, de hiába ! Hivatá a komornát, a ki Margitnál volt elfoglalva. „Mért nem küld a kisasszony választ? — kérdé, „mórt nem jön?" „A kisasszony, válaszolá a komorna, útra ké­szül, már kocsit is rendelt az állomáshoz." A meglepetés és izgatottság jelei mutatkoz­tak a tábornok arczán. Megragadta botját, melyre támaszkodva Margit szobájába benyitott a nélkül, hogy kopogott volna, ós a padozaton észre vevó Margit málháját. Margit az ablaknál ült, fejét kezébe hajtá ; arcza nedves volt könnyeitől. Margit összerezzent, midőn az ajtó hirtelen megnyílt, kedvetlenség és idegenkedés tükröződött vissza vonásain. „Bocsánat," mondá tördelten a tábornok, annyira meg volt hatva Margit pillantásától, „de ugy hallom, hogy valóban távozni készül." (Folyt köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom