Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-11-28 / 229. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1880. 230. szám. előtt félre tétetnének, nmgkérdeztessenek és üdvös reform által velők ás általuk kísérlet tétessék. Ez már — ha másért nem — azért is jobb igy, mert ha a siker ez uton nem mutatkoznék, egyrészt a közvélemény is le lenne győzve, másrészt az ellentétes rendszerbe való átmenet észrevétlenül megtétetnék. 4 A tanácskozmány részleteit figyelemmel kisérendjük. a sa r ga sz m Pűiiíikai hirek. — Az olasz parlamentben heves vádak intéztettek a minisztérium ellen a flolta-demnnstra czió ügyében. — A görög hadügyminiszter 26 millióért uj reudelméuyeket tettek felszerelési czélokra — Ilasszun patriarcha lemondott örmény kathohkus patriarchiai méltóságáról. — Garibaldi vonakodik numdtitumát megtartani; a romaiak őt újra közfelkiáltással akarják megválasztani. IJékésüJögyc Flórájának képéről. A magy tud akadémia november 15-ki szakülésén felolvasta: cLr. J3=r"toá,s Vin=za. Dr. Borbás Vincié egyetemi magántanár „Békésmegye Flórájának képéről" értekezett Értekezletének kivonatát volt szives közlés végett rendelkezésünkre b »csájbtni, melyeket a következőkben közlünk: A magyar kócsagok hazáját, Békés megyét, legnagyobb részt szántják-vetik, tenát vegetatioja a hegyek, sziklák, stb. alkotta termő-: elyek hiányában is korlátozott, mindazonáltal van neki három kiváló érdekességü természe:es termő helye: a vizes talaj, a szikes mező, és ró na erdők, melyek a megye növényzetét jobban termelik, mint eddig az Alföld monoton növényzetéről hinni lehetett. Mind e három termő helyen különös gazdag, változatos tarka növényzet- nem uralkodik, sőt akármelyik természetes termő helyen nemcsak a növényzet kevésféle, de az egyszinüsége által is igen szembetűnő, s a sziken lila, s vizek partján főleg válik k i. De ép ez az egyszrüsége e vegetatiónak fontos növénvgeographiai szempontból, hogy a növények keveredése na<>y fokú nem lehetett, vagy hogy a talaj és az Alföld éghajlata itt az összekeveredés elé gátlólag lépett, tehát a Sebes-Körös Sárrétjén és Békésmegye szikes mezőin a növényzet meglehetős eredetiségében látható. Az egyes termőhelyek növényzetének keveredetlensége különben nemcsak a kevésféleség- és egyszinüségben nyilatkozik, hanem az egy helyen növő füvek tenyésző részei mintegy egyenlő terv, minta szerint vannak alkotva. E helyek tehát a természetes flórák eredetisége és kelethezése tanulmányozására nézve is fontosak. Ezután leirja előadó egyenként a három termő hely vegetatioi viszonyait és formatióit, tekintettel lévén a talajnemekre is, melyhez anyagot dr. Szabó József egyetemi tanár „Békés és Csongrád geologiai viszonyai" czimü munkájából merített. Leirja a mocsáros helyek, a rétség (nádrétek) a híg kutus (süppedő sáros) helyek növényzetét, a zsombók formatiót, szikes helyek szegény és kurra füvii és vékonyszálú vegetatioját, a róna erdőket stb. A Körö-ök közeiben az éghajlat és a nyári forróság a fatenyésztés ellen nem lép fel gátlólag, és helyenkint igen szép és az anyatermészet plántálta mocsár völgyerdők díszlenek. Az erdők növényzete csaknem elfeledteti velünk, hogy az Alföldön vagyunk. Legnevezetesebb a dobozi és fási erdő. A kaszáló, valamint a szántóföldek művészete kevésféle és nem állandó, mert az áradás gyakran módosítja. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott Békésmegye közigazgatási bizottiágának nov. 9-én tartott gyűlésén. (V<ge.) Megjegyzendő, hogy a m.-berényi védgát a 47. sz. átmetszés által elmetszett kanyart átöltve a hosszufoki társulat túloldali védgátjához csak 57 öl távolságra esik; mely lényeges töltés szorulat eltávolítása iráut a tárgyalás a kir. folyammérnöki hivatal közbenjöttével megindittatott. Ezeu szerfelett gyarló, óriás gazzal ellepett vonalnál el nem hallgathatom, miszerint a 47 átmetszés által elmetszett kanyarjának áttöltése a legveszélyesebb pont, mivel a Krisztina zugnál kitört mult évi árviz ezen a helyen bocsáttatván vissza a töltés kivágás kellően be nem töltetett, a miért a gát e pontjának az árszinnél 1 méterrel felemelése, aránylagos lejtőkkel és 5—6 méter széles padkával való ellátása szükséges, átalában véve pedig a kir. folyammérnöki hivatal főnökének műszaki javaslata szerint az egész töltés vonalon a töltés koronát 3 méterre szélesíteni, árviz feiül a nagy habverés miatt 1 : 3hoz arányosított rézsut építeni, a mentesített oldalon levő mély árkot betölteni, hol a töltés magassága 3 métert megközelíti, megfelelő padkát állítani s a mi legfőbb az árvédelmet műszaki vezetés alá helyezni felelősséggel járó elodázhatlan sürgős feladatot képez A Br. Wenckheim család által épített és fentartott védgát, mely mintegy 4550 méter hosszú, átalában véve az előbbinél sokkal jobb karban létezik és jó gondozásban részesülvén, nagyobb biztonságét igér, melynek mintegy 1000 méter hosszú vonala azonban a 45 átmetszésből kihányt földből képeztetvén, az átmetszéshez oly közel esik, hogy ennek képződé-e folyt ín bedöléssel fenyeget, a miért e védgátnak az átmetszés tengelyétől mintegy 140 méternyire való belebbezése a kir. folyaunnérnök ur javaslata szerint elkerülheüen. — K.-Tarcsa község mintegy 9480 méter hosszú, 3 méter széles koronájú védgátja szabályos lejtőkkel nem bir, minek következtében árviz felőli rézsűje a habverés által kimosatott, mely habverés elleni védelemre vannak ugyan fűzfák ültetve, de csak hajtásai legtöbbnyire oly magasak, hogy védelmet nem nyújtanak, a miért a vizfelőli rézsűnek 1: 3-hozi arányban való kiépítése és a töltés lábától ültetendő 5—6 sor alacsony füzfákkali biztosítása kívánatos Megjegyzendő, hogy a gátnál is az anyaggödrök és árkok a töltés láb közvetlen közelében léteznek.—• Gyoma város mintegy 12700 méter hosszú védgátja 2 — 3 méter, 500 métei hosszban 4 méter korona Megmutatatta főnökének. Hachette ur igen kedvesnek találta, de azt | sehogy sem találta kedvesnek, hogy bolti segédje! versfaragással foglalkozik. Komolyén szóba állt vele i és a vége az iett, hogy Zolának ünnepélyesen le kellett mondani a költészetről, kapván érte egy titkári állást. Ez 1863-ban történt. Három évvel később „La Confession de Ciaude" czimü regényének megírása után ismét átnyújtott egy kéziratot főnökének. Ez nem kötött nyelven volt itva, sőt ellenkezőleg nagyon is szabályos, száraz prózában. Elbocsájtási kérvénye volt. E pillanattól kezdve ruganyos szellemének egész teljével a hírlapirodalom hasábjaiba temetkezett Ez volt az első sugár hatalmas pályafutásának fényében. Valóságos forradalma volt az az irodalomnak, mely nyomában kelt. Kritikái, mint az őszi szél hervasztó leliellete, ugy fújta le a koszorúzott főkről a hamis babérokat, sőt gyakran babérjával együtt maga a fő is porba hullt. Ilyen viszonyok közt érlelődött meg benne a vágy a társadalmi regény megírásához és pedig olyanhoz, mely nevének méltóan megteleljen. Zola a nép nyomorát, a siralom barlangjait nemcsak hallásból isnieré. ő maga átélte azokat és innen a bámulatos természetes erő, mely végig ömlik rajtuk. Az éhség mesteri rajzát, a kétségbeesés ezer alakját nem képzelniéből merité, hanem az élet forrásából, melynek ő egyik legszerencsésebb megfigyelője. Leirhathin az, hogy minő zajt keltett az ő irodalmi fellépése. Az ellentábor, mint megfélemlített had, vad orditásba tört ki. Egy szellemes német író e fellépést azon jelenethez hasonlítja, mint mikor valaki egy csendes békatóba követ dob. „Brekekekex koax koax! Brekekekex koax koax!" hangzik a tó mélyéből, ezernyi torokból. Ilyen lárma kelt Párisban is az irodalmi mocsárból. Legvadabb módon kikeltek ellene, tagadták tehetségét, tagadták erkölcsiségét, tagadták irodalmi fellépésének jogosultságát. Oh! még a keresztvizet is lerántották volna róla ! És e zaj közepett a gonosz kődohó rideg szívvel ül a partnál, nem törődik a zajjal, a pokoli lármával, mit kődobásai előidéznek. Nyugodtan irányoz és bizton talál. Kíméletet nem ismer. Nehéz, óriási küzdelme volt, de a siker koronája fején máris halhatatlanságtól ragyog, a müveit világ minden birodalmában végig fénylett müveinek hatása. Beszéljünk számokkal: „Assommoir" czimü regénye egy év alatt 70 nél több kiadást ért és 9 nyelvre fordíttatott le (magyarra is). Hogy polemikus irálya mily velőt hasgató arra csak egy rövid példát akarok idézni. A „Times" egyik munkatársa gúnyosan nyilatkozott a franczia müvekben nyilatkozó naturalizmusról. Z o 1 a a következő rövid dictummal válaszolt: „Shakespeare fattyú gyermekeinek nincs joguk Babac törvényes szülöttei felett gúnyolódni!" Hogy kritikája élessége mellett is mily világos, arra nézve az angol irodalomról irt következő i sorait mutatom be : „Az angolszász genius, mely erő és teljesség tekintetében a legmagasb fokot érte el, az uiabb befolyása alatt ugy ellapult, hogy színpadán sem házasságtörést sem törvénytelen gyermeket nem tud megszivelni. Shakespeare szabad szelleme oly hétköznapi szinmüköltészetnek nyitott utat, hogy egyik külvárosi színpadunk sem fogadná el azokat. Regényei a gyermekes érzelgősség nevetséges alkotásai, melyek nélkülöznek minden szabad röptét a léleknek. Egy kétnejiiség, elvesztett és ismét megtalált gyermek, egy szenvedő nevelőnő és más eíéle gyarlóságok képezik elcsépelt tárgyukat. Szentimentális gyomruk más erő-ebb tisztességesebb eledelt nem tür" stb. A kusza irodalmi rajznak, mit e sorok nyújtanak, egyedüli czélja az volt, hogy megyénk mivelt közönségének figyelmét felhívjam o világot átölelő lángész merész röptére s bemutassam a legújabb iskola: a naturalizmus nagymesterét, — fenntartván magamnak a szerencsét, hogy időnként megjelenő müveire e rovatban még visszatérjek. GK 2s*<r.