Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-10-21 / 203. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 203. szám. Csütörtök, október 21-én. CYEt KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utoza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek lel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvánvnyal. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" hetenként ötször megjelenő politikai, társadalmi és vegyes tartalmú lap 1880-dik évi hetedik évfolyamának utolsó évnegyedére. Előfizetési dij egy negyed évre . 2 frt. Egy hóra 80 kr. Az előfizetés ezélszeriien postantal-ván3T3a37-aJ. eszközölhető. B.-Csaba, 1880. .szeptemberhóban. A „Békésmegyei Közlöny" lnia.d-6-li.iT7-a.ta.la.. Egy megyei szabályrendelet. ii. (*)A részletekre áttérve, mindjárt az 1. §. oly intézkedést tartalmaz, mely, habár abban az 1885. évi XXXVII-ik t. czikkre, a keresk, törvényre történik hivatkozás, mégis épen ezen törvénynek az alkuszokra vonatkozó szabályaival áll ellentétben s az alkuszi minőséget jobban megszorítja mint maga a törvény, mire egy megyei szabályrendelet hivatva nem lehet. A kereskedelmi törvényt 534-548. §§ ai ugyanis nem mondják, hogy csak az lehet alkusz, ki az ezen szakaszokban előirt kellékekkel bír, hanem ezen §§-ból egyszerűen az következik, hogy oly alkusz, ki azokkal nem rendelkezik, annak könyvei bizonyító erővel; nem bírnak, az a törvényben a rendes alkusznak biztosított provisiót nem követelheti; de nincs az az intentiója, hogy sok szegény embert kenyérkeresetétől megfosszon, kinek nem volt alkalma a rendes könyvvezetést megtanulni és rendszeres alkusszá képezni ki magát, ki azonban azért, mint egyszerű közbenjáró, ugy a kereskedőnek, mint a termelőnek, ha becsületes, tisztességes ember, jó szolgálatokat tehet. Ha pedig a törvény nem tiltja, nincs arra eset, hogy egy hatósági szabályrendelet . (eltilthatná, miszerint csak az vállalkozhat gabonavásárlásokra, ki rendszeres alkusz. De ezen szabályrendelet 1. §-ának intézkedése korlátolja indoktalanul az egyéni szabad akaratot is, mert sem az állami, sem a kereskedelmi forgalom érdeke nem kivánja, hogy bármely kereskedő, ha kedve van egy nem rendszeres alkuszt bizni meg egy vásárlás közvetítésével, ezen szabad választásában akadályoztassék. Az 1. §. pedig annyit tesz, ha e vagy ama kereskedőnek egy szegény rokona van, kinek kis keresetre akar segíteni, nem bizhatja meg termények vásárlásának közvetítésével, mert nem rendszeres alkusz. Ez pedig méltánytalan, igazságtalan kívánság és egyenesen az egyéni jogokat sérti. A 2-ik szakasz ellen nincs kifogásunk, mert hogy nr fogják el a vásártéren kívül, a gabonával jövő kocsikat, abban van valami; ha ki van jelölve egy hely, hol a vásár megtartandó, rendőrellenes dolog, ha nyilvánosan máshol történik vásárlás, a mennyiben a többek közt a kocsi megállítása által heti vásárok alkalmával fokozottabb forgalom is megakasztatik. Elég is lett volna, ha a szabályrendelet "ebből az egy szakaszból áll, legfeljebb még oly intézkedést foglalhatott volna magában, mely a helyes felmérés fölötti felügyeletet könnyíti meg a hatóságnak, A 3-ik szakasz intézkedéseire is1 mét nem illetékes a megyei hatóság, niert a törvényhozás határozta meg, mily mérték szerint árulhatni és vehetni árukat, mennyiben számítandó a zsák súlya. A keresk. törvény 340. §-a e tekintetben világos intézkedést tartalmaz, s igy erre nézve nincs szükség megyei szabályrendeletre, mert akár kegyeskedik elfogadni és helyben hagyni a törvényt akár nem: a törvény fog mindig érvényben lenni a rendelet ellenében. (Ill ik közlemény következik.) i csüllengnövény és készítményei. Irta: Sarlai János. (Folytatás.) E lökést meg adta a kereskedelem, mikor az indigót hozta be Európába és a esüllenget rohamosan kezdte kiszorítani használatból, a csüllengtermelőket egyúttal kényszeritette utak módokról gondoskodni, hogy ezen jövedelmező forrást valamiképen biztosithassák maguknak. Igy indultak meg a esülleugindigó gyártási kísérletek déli Európában, Malta szigetén még mielőtt közép és éjszaki Európában általánossá vált volna a behozott indigó használata. Burc'nard 1660-ban megjelent Malta leírásában leírja az ott szokásos iudigógyártást. Későbben Németországban, Tliüriugiáb-in jöttek létre indigógyártási kísérletek csüllengbó'l. A 18-ik század közepe körül használható csüllengindigót állított elő lvulenkamp szépfestő Brémában. O meleg vízzel vonta ki az indikárit zöld levelekből, a kivonatot mészvizzel liasitotta és ülepítette, az üledéket kénsavval tisztította. Még sok kísérletet tettek ez irányban Pavié és Gresset, Dr. Heinrich, Dr. Alischelotti, gróf Malaspina, lova^ Mascarelli, Ruhendorf, Gottesdank, Morina és mások, mind ezen kísérletek főleg abban — különböztek egymástól, bogy a esüllenglevelek kivonata vájjon meleg vagy hideg vizzel, erjedéssel vagy anélkül, zöld vagy száraz, zúzott vagv ép levelekből eszközöltetett-e. Ausztriában Czosek József és báró d' Aigubelles 1786-ban t tték az első javaslatot esüllengindigóg) ái tásra, kivitelére 10 évi kizárólagos szabadalmat és 6000 frtot nyertek II. Ferencz császártól. Gyáruk Theresienfeld en a naustadti pusztán építtetett 1787, de 1792 ben Magyarországba Pápára tétetett által. Czosek d' Aiguebelles halála után a Bánátban folytatta kísérleteit, rendelkezésére bocsátott több száz holdn) i területen, de tartós eredményre nem tehetett szert, az indiai gyártmánynyal nem kelhetett versenyre. Czosek 1799-ben ismét vissza ment Austriába és itt Bécs közelében Breitensee-ben indigó gyárat emelt sok részvény es tekintélyes adakozásából; itt ugyan használható indigót gyártott, de tetemes pénzveszteséggel a miért a gyártással fel kellett hagyni. Il-ik Ferencz császár 50 ezer váltó frtot adott júialoinul dr. Heinrichnek Plauban, Csehországban azért, hogy iNulenkamp gyártási módj ít javította; de ezen módszerrel sem birtak zöld ágra vergődni. (Folyt, kőv.i A „felügyelő bizottságok"-ról. Egy bizottsággal ismét többet alkotott a törvény, azonban czél és tevékenység tekintetében ez ujabban alkotott „felügyelő bizottság" messze túlszárnyalja a többit, mert ennek egyedüli alapja —