Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-10-14 / 198. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1880. 196. szám. téztetnek el minden perpatvart, mint hu magánjogokba a közigazgatási hatóság avatkozik bele. Czélja — ugy látszik — az volna e rendeletnek, hogy a kereskedelmi ügyekben járatlan eladó parasztemberek csalástól óvassanak. A csalást ismét országos törvények büntetik; az, ki csal: méltó, szigorú büntetésben részesül az illetekes biró által s azt ismét uem a közigazgatási hatóságra bizta a törvény. Azt fogják mondani, némely intézkedések szükségesek és czélszerüek, hogy a csalás a priori, a mennyire lehetséges, megelőztessék. Ez az intentio igen szép és nemes, de nézetünk szerint majdnem k eresztülvih etlen. Rendőri intézkedések által a csalást megakadályozi, megelőzni alig lehet. Ez oly sajátfaju bűntény, mely félrevezető szavak, titkos cselekmények által követtetik el, melyeket, ha napfényre kerülnek, szigorúan büntetni, de legtöbb esetben megelőzni nem lehet. De keresztülvihetlen ezen rendelet azért is, mivel annak hatálya a kereskedelmi forgalom természetéből kifolyólag, nem szorítkozhat csupán e megye területére és lakosaira. E megyébe nem csupán megyei eladók és vevők jönnek, de a szomszéd megyékből, sőt külföldről is, azt pedig a megye! határán kivül nem tudhatja senki, mert ki nem hirdették előtte, hogy mint hajdan a zsidóknak egy sárga posztófoltot kellett hordani a kabátján, e megyében az alkuszoknak egy pár zsák buza vételénél, alkuszi minősítvén vüket mindig ' V " gomblyukában kell viselnie, mert hisz nálunk nem az vásárolhat, kinek arra való pénze, vagy mástól megbízása van, hanem csak az, ki „kellékekkel" bír. De erre a részleteknél visszatérünk. Általánosságban még azon határozott véleményünknek kell kifejezést adni, hogy a kérdéses megyei szabályrendelet összeütközésben van az iparés kereskedelmi törvénnyel. A ki a közigazgatási hatóságtól iparengedélyt nyert, az országos törvény alapján szabadon űzheti iparát, kereskedésés bárhol, s azt helyhatósági rendeletekkel kenyérkeresetében megszorítani nem lehet Ott, hol országos (törvények határozzák meg, mikor kell valamely átüt átvenni, s mikor nem sat., ott senkit ellenkező szabványok megtartására, sem büntetés terhe alatt áruk átvételére, felmérésére kényszeríteni nem lehet. Teljes meggyőződésünk tehát, hogy a belügyminisztérium ezen rendeletet, mely minthogy büntetéseket tartalmaz, mindenesetre helybenhagyás végett felterjesztendő, mely országos törvényekkel ellenkezik, s országos törvények által biztosított szabad ipar- és kereskedelemmel ellenkező cselekményekre akarja pénzbírság terhe alatt kényszeríteni a polgárokat, helyben hagyni nem fogja. De térjünk át egy másik czikkben a részletekre. jÖTŐ aggodalmas hitekről beszélnek. A szultán el van készülve egy angol-orosz actióra, valamint a nagykövetek visszahivatására. A cstilleiignövény és készítményei. Irta: Sarlai János. (Folytatás.) Politikai hirek. * A képviselőház pénzügyi bizottsága hétfőn d. e. 10 órakor tartott ülésében megkezdte az 1881. államkölUégvetés tárgyalását.—Albicdinszky főkormányzó ki ő Felsége üdvözletére Krakkóban járt, útjáról már jelentést küldött a czárnak. Jelentésében semmit sem hallgat el, s határozottan kifejezte, hogy orosz Lengyelországnak több szabadság adassék mint eddig — Konstantinápolyból A csiillengnek szánt föld olyan fekvéssel birjon, hogy a nap akadálytanul süthesse reggeltől estig, a szél szabadon j írhassa. Nálunk mostanig nj árinak, Olaszországban pedig télinek termeszték ; a nyárinak az az előnye van, hogy két éven át tart, az őszinek meg az. hogy a földi bolhák báutalmának nincs kitéve, hogy tavaszszal már april közepétől kezdve aratliat(5 és hogy kaszával is vágható. Az olaszok egy éven át njolez aratást kapnak. A csüllengnek szánt földet őszszel kell 10 - 12 küvelyknyi mélyen szántani, hogy a téli fagy jól átjárhassa és porhanyithassa; tavasszal újra szántjuk, de csak csekél>en, ha pedig télen át nem lett trágyázva, akkor tavasszal a fogasolás iz elegendő. A csüllenget tavasszal ültetjük vagy kézzel, vagy vetjük géppel márczius közepétől ápril elejéig. Ha kézzel akarjuk ültetni, akkor vonalzóval liuzzunk a föld hosszában és keresztben 30 cmnyire egymástól eső sorokat és azok metszési pontjaiba rakjuk 3 — 5 magonként 15 -20 mmnyi mélységre a fészkeket, a magot letakarjuk porhanyós földdel s lenyomjuk lábunkkal Ha géppel akarjuk elvetni, akkor a magot jól kell megtisztítani a magnyelektől, hogy akadálytalanul hullhassanak keresztül a vetőgép csöveiu, a mit különben elősegithetni a mag közé kevert felényi száraz fürész por által. A géppel bevetett területet hengerrel kell lenyomni. Czélszerü a magot vetés előtt 48 óráig fahamu lúgban áztatni és csak szikkadtan elvetni. Sem korai sem késői fagy nem árt a csüllengvetésnek. A géppel vetett sorok távolsága lehet, mint az ültetettnél 30 cm., de lehet 15 cm. is. Az első kanyugalmát, pajzán trétákkal és komoly pathoszszal elűzzék Egyedül maradtunk. A hétfő délutáni pesti vonat vitte el téli állomására színtársulatunkat s a sóhajt, melyet utána küldőnk elnyelte a vonat robogása. Regi őszi népdalunk azt mondja: „Szebb hazába megy vándorolni a madár!" Könnyű ueki, kinek az ég kegyelme szárnyakat adott és egy örökké tropikus éghajlatot teremtett, melynek verőfényében sütkérezhetik, mig mi togvaezogva didergünk vagy pedig részletfizetésekre téli kabátot vásárlunk. No de mi — a közönséget értjük — legalább itthonn maradunk s nem szükség podgyászunkra pénzt felvenni, hogy hazulról haza menjünk. A mi existencziánk, bármilyen silány is, nincs örökké függővé téve a folyton változó népkegytől s a deficzit réme nem ijeszt oly átalkodottan, mint a Múzsák ama hivatott és hívatlan szülötteit, kiket vidéki színészeknek nevezünk, kik a sorsnak legmostohább gyermekei, kik igen gyakran a könyörület lcoldusfilléreiből kénytelenek tengetni éltüket, kiknek rajongásukon kivül alig vau egyéb földi javuk. Már pedig köztudomásu dolog, hogy arra nem igen adnak a r.áhgházban. Körülbelül 100 éve annak, hogy Magyarországon a színészet Múzsája megszólalt. És e 100 év a nyomor, a nélkülözés, a keserves kiábrándulás évszázada volt azokra nézve, kiket a hiu fény vagy a művészi ihlet a világot jelentő deszkákra csalt. A szánalom köuyeket csavarna a megkövesült közöny szeméből, ha azou alakok belsejébe pillanthatna, kiket a görögtűz szokott megvilágítani. A bolygó zsidó, a bolygó hollandi meséje nem rejt magában oly közvetlen tragikumot s a legmerészebb regényíró képzelnie nem képes a nyomor karrikaturáit oly hiven festeni, minőket a vidéki szinész életében a való produkál. És mégis több mint 1300 ember van Magyarországon, kiket a szenvedély törhetlen lánczczal füz e pályához ós nem esünk túlzásba, midőn azt mondjuk, hogy bennük az ókori martyrokat látjuk modern kiadásban. De mindazon csapások között, melyek éltére nehezednek, legiujtóbb az a sötét előítélet, melylyel a miveletlen tömeg működését szemléli, ki a színészben nem tud egyebet látni, mint kapa-kasza kerülőt s kit ép oly sanda szemmel lát érkezni és eltávozni, mint akár egy sáskasereget. Erre nézve egy jellemző adomát hallottam egy veterán színésztől Alkalminak találom közölni. Midőn Budán a népszínház megnyílt, egyik utczábiiu néhány színész séiált fel s alá. Az egyik szegleten egy agg koldus vezérlete alatt egy csomó koldusgyerek lézengett. A színészek közeledtével elkezdik teli torokkal kiabálni: „nini, színészek, színészek I" — s mindaddig lármázott a söpredék e csapa'ja, mig agg vezetőjük komoly intő hangon rájuk nem szólt e képen: „hallgassatok, ne csufolodjatok, mert nem tudhatjatok, hogy még ti ia mire juttok 1" És a koldusbirónak e néhány szava a közvéleménynek maró szatíráját foglalja magában. Korunknak egyik legelkorcsosultabb tulajdona az urhatnámság. Ez szüli azt, hogy az olyan embert, kinek anyagi jövedelmei vékonyan folydogálnak kutyába sem vesszük. E sajnos tény legvillanyosabb megvilágítását nyeri, ha a fővárosi színészt a vidékivel hasonlítjuk össze. Amannak ismeretsége után a társadalom legelőkelőbb férfiai versenyeznek ; emezzel szóba állni valóságos kegyosztás. Ezzel szemben egyelőre egyéb vigaszunk nincsen, mint az, hogy láttunk már ennél sötétebb nézeteket is elenyészni s hogy a korszellem majd csak sarokba rúgja azon czimeres ripőköket, (még ha kir. ügyészek is), kik mint conservativ barmok a régi előítéletek dohos szalmáján szeretnek rágódni. Vajha mielőbb megérnők ! Addig is küldjünk még egy utolsó üdvözletet az eltávozott színtársulat után 1 E'a.rla.g-l.