Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-10-05 / 191. szám

B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 191. szám. Kedden, október 5-én. Megjelenik belenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési (lij : helyben házhoz hordva vagy postán bétmentve kiildve: egy évre-8 frt; félévre 4 trt; évnegyedre Ü frt Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Kgyes s/.áiu ára 4 kr A «zerdai és szombati szám ára 3 kr Kapható Griinfeld I könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek íeí. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni jiolyljen a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában vidéken a posiahivsíta toknál 5 krus postautalvanynyal. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny*

1 hetenként ötször megjelenő politikai, társadalmi és vegyes tartalmú lap 1880-dik évi hetedik évfolyamának utolsó évnegyedére Előfizetési Hi| egy negyed évre 2 frt. Egy hóra ... 80 kr Az előfizetés célszerűen ;pOSta,•u.ta,l-ván37-n.37-a,l eszközö ihéto. B.-Csaba, 1880. -zeptemberlióban. A „Békésmegyei Közlöny" Néhány szó a kisebb polgári peres ügyekről. Néhány év előtt divattá lett a'/ igazságügyi miseriák egyedüli kutforrását a kisebb polgári perekben keresni, és a törvény hozásekkor megteremtette az 1877: 22. t. cz.-et E törvény intentiója valóban nemes. Azt ezéIózza, hogy a kisebb polgári perek gyorsan elintéztessenek, a felek a pe r tárgyát képező kis összegeknél gyakran nagyobb perköltségeket megtakarítsák, a felsőbb bíróságok pedig megkíméltessenek a sok időbe és munkába kerülő apróbb ügyek elbírásától. Alig lépett a törvény hatályba, a gyakorlat megmutatta, hogy daczára a tiszteletreméltó indokoknak e törvény nem felel meg a józan igazságügyi politikának. Naprólnapra szaporodnak a panaszok, hogy ha el is éretnek a megválasztott eszközök által n fennebb jelzett czélok, ez az i g a z sá g rovására történik ; merrj midőn e törvény tisztán birói teendőt, a közigazgatási hatóságok sőt községi bíróságok hatáskörébe utal, ez igazságszolgáltatásunk nem előnyére, de hátrányára válik Ma, álig, 3 éve, hogy a bagatelltörvéiiy élethe lépett, általánosan el van ismerve, hogy ez nagy csapás igazságügyünkre, és csak örömmel fogadhatjuk azon hírt,- hogy az igazságügyminiszter javaslatot fog a ház elé terjeszteni az 1877: 22. t. cz. revisiója czélj iból. E lapok hasábjain nem akarjuk a törvény sok árnyoldalát fejtegetni, csupán a k ö z s é g i bírás k o d ás r o 1 szándékozunk egyet-mást elmondani. Az 1868. utáni törvények által igazságszolgáltatásunk egészen el választatott a közigazgatástól, s tekintve közigazgatásunknak állapotát sok megyében: ez nagyon üdvös volt. Jelen törvény 14. §-a azonban azt rende i, hogy ha a kereset tárgya vagy értéke 20 frt öszszeget meg nem halad, kizárólag, a községi bíráskodás alá tartozik. S kiknek ad Ítélkezési jogot a, törvény ?. Kis községekben a bíró és két elől járósági tagnak, nagy- községben a biró, a tanács egy tagja és a jegyzőnek együttesen. Tehát col légi ál is bíróságok. Nem titok, hogy a legtöbb kis községben az érdemes elöljáróság — természetesen a jegyző kivételével — az irás és olvasást csak híréből ismeri. Várhatjuk-e az értelmiség ily „magas" fokán álló egyenektől a vitás kérdés helyes megoldását ?Remélhetünk-e ezen tisztult jog~ fogalmakkal (?) biró emberektől a gyakran comphcalt esetekben — melyek még a 20 írton aluli ügyeknél sem ritkák — az igazgázságuak megfelelő ítéletet? Bizon teher holló ez. KényteA „BÉKÉSMEGYEI KŐZLŐNÍ" TÁECZiJL A z a p a i n t é s e i. — Elbeszélés. — Irta,: G-rosz I_iaj©3. (Folytatás.) „Jó napot leányaim!" Szólt egy ismerős hang hátulról. Megfordultak és kit láttak maguk előtt ? — — Atyjokat, Gyulát és Elemért. — Az öröm egy kiáltása volt hallható mindkét részről. Somfáty Vilmos tiszteletteljesen félre vonult, nem akarván a családi örömet jelenlétével háborgatni. — Hát hogy jutott ide édes atyám? kérdék leányai az öreget hisz most kaptunk levelet öntől, hogy csak 3 hót múlva jönnek haza, ós ime, itt vaunak a levél után pár órával Csak nem esik nehezökre megjelenésünk, kedves leányaim ? kérdó az atya — Hogy gondol olyat atyám? méltatlankodnak a kedvesek. — No hát jó. Menjünk lakásotokra, itt a kocsi üljünk fel. Felültek mindnyájan s nagy örömükben észre se vették, hogy Somfáty Vilmos eltűnt. Csak lakásukra érkezésük után jutott eszébe az öregnek kérdezősködni azon idegen férfi után kivel sétálták Bikkfásyné azt feleié, hogy igen müveit, gazdag fiatal ember, kivel nem régiben ismerkedtek meg s kivel igen jól töltik az időt (de persze az ismeretség lényegét nem momfta meg.) Másnap délelőtti 11 órakor a lakás előtti kertben ült a Cserháty csalad bizalmasait beszélgetve Írtnál Gyula és Elemér foglalkodtatták. Jalcsát pedig ai apja. Irma szólt Julcsa félbeszakítva apját, nézd csak, jön valaki. Irma arra néz ós meglát valakit. Szive hevesen dobogott s alig tudta e szavakat kiejteni : „Kérlek Gyula, jer velőm s jöjjön Somfáty ur is.' Ez semmit sem gyanítva, gépiesen követé a kedves leányt. Bementek a hátulsó szobába, honnan nem hallatszott ki-társalgásuk, valamint a kin Levők-é sem ő hozzájuk be. — KicsmáAt dolog volt ez. Somfáty Vilmos megjelent a kert ajtaja előtt s midőn be lépett rajta, az özvegy felállott helyéről, elébe ment s kezet nyújtván neki mondá:MegIvocsássoii uram, (nevét elhallgatá mostan) hogy tegnap oly udvariatlan voltam ön irányában. Valóban kedves-atyám s itt bemutatá atyját á vendégnek a bemutatási szokás ellenére, nem pedig a. vendéget atyjának. A következendők kívánták ezt igy — s a többiek megjelenése annyira meglepett, hogy —- ne vegye rosz néven —. meg felejtkeztem egy pillanatra önről De csak egy pillanatra, mert i niár íi következőben kerestem önt, de nem láttam sehol. —. Szót -sem érdemel, édes- nagysád, motidá Somfáty meghajtván magát az öreg előtt, ki látva a bizalmasságot leánya és a fiatal közt, szívélyesen szorított vele kezet s széket jelölt neki. — Mostan ugy hiszem — kezdi a szót a lovag — nagysád kifogja elégíteni kíváncsiságomat; meg kell vallanom, hogy nagyon szeretném a kegyed ismerősit látni, ki hoz/ám olyan nagyon hasonlít s kinek én ezért igen nagy hálával tartozom Ö nélküle talán nem is volt volna szerencsém V .: t . f : ' •

1 * ; • I nagysád tokát megismerhet ni — Már mindjárt lovag uram, kötekedik Bikkfásyné, elébb várjunk egy kicsit. Rajta még mit sem. tud az egés^röL Nelküle pedig nem (történik meg semmi, — Nó de hát beszéld el lányom a dolgot, miről vau szó, szólt az Öreg nagy bodor füstöt fújván gyönyörű tajtpipájából. — Mindjárt apám Nézze meg elébb jól az urat s talákia.^1, kihez- hasonlít? Az öreg megnézte jól azután aztr mondta: Elemérhez hasonlít — Eljemérher.? kórdé Vilmos. Hát ön is ismeri Elemért ? , ( . . , (Folyt, köv.) • ' '.