Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-09-08 / 173. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 173. szám. Szerdán, szeplember 8-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : hplyben házhoz hordva vagy postán bérmentve kiiUlve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. szá.mu ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. MEGYEI HIREK. — A f. hó 13-án tartandó megyei közgyűlés tárgysorozata: 1. Alispáni jelentés a megye állapotáról és az időkőzben tett nevezetesebb intézkedésekről. 2. A közigazgatási bizottság jelentése a folyó év első feléről. 3. A képviselőválasztásokat intéző központi választmány, továbbá a biráló és igazolási választmányok megalakítása, 8 a csabai kataszteri bizottság 3-ifc aljárásában egy pót tag választása. 4. A közigazgatási bizottságból ez év végén kilépő öt tag, u. m. Farkas Béla, Szánthó Albert, Végh József, Gőndöcs Benedek és Ormos János helyeinek választás utján leendő betöltése. 6. Törrényczikkek meghirdetése. 6. Miniszteri rendeletek, és pedig: a) a m. kir. belügyminiszter rendelete a megye 1881. évi költségvetésének tárgyában az állandó választmány ide vonatkozó javaslatával együtt; b) ugyancsak a belügyminiszter rendelete a törvény gyűjtemény és rendeletek tára tárgyában f. évi 42, sz. a tett közgyűlési felterjesztésre; c) a föl dm.- ipar- és kereskedelmi miniszter rendelete a b.-gyulai mértékhitelestö hivatalra vonatkozólag. 7. Törvényhatósági levelek, u. in. a) Budapest főváros közönsége, a hazai képzőművészetek támogatása tárgyában; b) Torontálmegye közönségéuek levele, mely mellett a T ibakovics-féle sikkasztási ügyből kifolyó határozatait megküldi; c) Somogymegye közönségének átirata a magyar államiság eszméje megsértőinek a felségsértéshez viszonyított büntetéssel leendő fenyítése iránti törvényhozási intézkedés szorgalmazása tárgyában; d) Fejérmegye közönségének átirata népnevelési egyesületek alakítása iránt. 8. A kassai kereskedelmi- és ipar-kamara levele az egy évi önkéntességi intézménynek a kereskedő és iparos segédekre leendő kiterjesztése iránt 9. A megyei igazolási választmány jelentése a legtöbb adót fizető megyebizottsági tagok 1881. évi jegyzéke megállapítása tárgyáben s ezzel együtt intézkedés a bizottság felerészének megújítása iránt. 10. Az állandó választmány előterjesztései; a) községi költségvetések, közigazgatási és árvatár községi zárszámadások tárgyában; b) B.-Csaba város némely kózbirtokainak eladása és elcserélése; c) Tót-Komlós község képviselőtestületének a 3 ad jegyzői állomás rendszeresítése iránti kérvénye felett 11. Pénztári ügyek. 12. A megyei kórházi bizottság előterjesztése a közkórház 1881. évi költségvetésére vonatkozólag. 13. A megye tiszti-ügyészének jelentései; a) a csabai marhaés sertés vásár áthelyezése; b) a kétegyházi árvatári hiány fedezésére nyújtott kötvény ; c) Hajóssy Ottó elleni követelés biztosítása tárgyában. 14. A megyei központi kezelő személyzet kérvénye drágasági pótlék iránt. 15. Időközben érkezendő ügyek. B.-Gyulán, 1880. évi augusztus hó 29. Jancsovics Pál, s. k. alispán. — Meghivó. Liedl Ferencz hegedű- és ! Rasch Károly zongora-művészek, 1880. évi szeptember 11-én, Orosházán, „Alföld" szálloda nagytermében hangversenyt rendeznek, melyre a t. közönség tisztelettel meghivatik. A rendezőség. Belépti dij: Körzsék 1 frt 50 kr. Zártszék 1 frt. Bemenet 50 kr. Kezdete 9 órakor. Jegyek előre válthatók Prag József urnái. A rendezőség azon leend, hogy a hangverseny után táncz rögtönöztessék. — Az iskolai év elején. Mozgalmas élet uralkodik néhány nap óta Szarvas és Csaba utczáin mindenfelé, Megérkeztek vándormadaraink, melyek a szünidőkre távoztak volt körünkből; Apró csicsergő fi és leány apróságok, lesült arczü tömzsi alakok járták be apástól-anyástól a várost, némelyiknek már könyvek is vannak hóna alatt. Első pillanatra kitetszik, hogy egészséges falusi légkörből jöttek ide hozzánk, olyan piros pozsgás az arezuk. Itt-ott szemérmes arczu leánykák is mutatkoznak mamájuk oldala mellett. Mindegyik megtalálja elhagyott fészkét. A fő», algymnázium, vagy a nőképezőiskola fogadja őket kebelébe. A szünidő, a gondtalan, mulatságokkal fűszerezett élet annyit változtatott rajtok. Az az ünmpélyes komolyság, az a mély tudomáuyosságos affektáló kifejezés, melyet egy-egy tanitó arezukra erőszakolt, eltűrni s kedves szemérmes mosolynak, vagy naiv, szeretetreméltó pajzánságnak adott helyet. Lassankint elcsöndesül minden, elhangzanak az iskolaév megnyitásának ünnepélyes hangjai s a csicsergő apróság és tudós nagyok, a szemérmes arczu leánykák szent félelemmel lépik át az iskola és „tanterem" küszöbét, melynek összefaragott padjai előtt a jóakaratú profeszorok s ünnepélyes komolyságu tanítónők hangoztatják a szent igéket a kivákácziózott sereg fülébe. * A gyulai lap irja, hogy Janó Sándor királyi ügyész nem helyeztetik el Gyuláról Miskolczra. — A katonatisztek házassági kaueziójának fölemelése. A közös hadügyminisztérium a tisztek házassági kauczióját fölemelni szándékozik. Ausztria-Magyarországban eddig a tisztnek, ki még a 30-ik évét be nem töltötte, 24,000 frt kaueziót kellett fizetni, ha a rózsás lánczok terhét magára akarta venni. Ezen, aránylagosan í magas összegnek daczára azonban az utóbbi időA. „BÉKÉSME&YEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Konstantinápoly régi jóslata. Konstantinápolyból 1453-ki év május hó 29-én Stambul lett. A kereszt helyét sz. Zsófia templom kupoláján a félhold foglalta el, a templomokban a biblia helyébe Mohamed alkorányja helyeztetett. Konstantinápoly ezen elestét régi jóslatok előzték meg, a melyek a legrégibb időktől fogva, apáról fiúra 8 unokákra szálltak; mig végre a bolgár történészek azokat az úgynevezett „Letopitoch Novgorodszkych megörökítették, a holis még a 15-ik századból följegyzett jóslat az 1772-ik évben kiadott „Corstvenné letopisy" 306—358. lapon a következő tradicziót olvasunk : „Mikor Flavius Konstantin római császár minden erejét megfeszité s minden lehetőt elkövetett, hogy a keresztény vallást diadalra s uralkodó vallássá juttassa; elhatározá, épitett ő egy várost, melyet majd a saját nevéről nevezi el. Ezen okból szétküldó ösmerős tudós embereit Ázsiába, és Európába, hogy az építendő városnak keressenek szép fekvésű, legalkalmasabb helyet. Visszatérvén a tudósok, mindenekfelett Maczedóniát és Byzanczot magasztalák; Konstantin császárnak azonban leginkább Troas tetszett, hol — a krónika szavaival — „soversilas vsemirnaja pobieda Grecou nad Friaganii. Hanem a szózat — melyet a császár tisztán hallott, más helyet jelölt ki : „V Byzancii podobajet gradu sosdati síi" — vagyis Byzanciumban fogsz építeni várost. A császár engedve ezen szózatnak, Byzancziumba ment, és saját terve szerint megparancsolta a várost építeni azonnal. Midőn a város erősségének fölépítéséhez fogtak, ím megjelenik egy óriási vipera, a mely az építendő erősség helyén csúszott. Azon pillanatban azonban, mikor a vipera az egész helyet már becsuszta-mászta, a felhők közül egy óriási sas csapott le, a mely szempillanat alatt a viperára vetvén magát, azt hatalmas körmeibe fogva, viszi a magasságba. A császár a főurak s a néppel nézvén ezen látványt, látja, mikép csavarodik a vipera a sas nyaka köré, a mely mindig magasabban repült vele. Azután elvesztek szem elől a viaskodó állatok. Mikor újra megjelentek, iszonyú gyorsasággal közeledtek a földhöz és összefogódzva ugyanazon helyre zuhantak le. a honnan fölemelkedtek volt. Most a nép keresztény része oda szaladt, megszabadítja a sast, agyonverve az ocsmány viperái. Ezen ritka látvány megmagyarázhatlannak látszott a császár előtt, s ezen okból összehivá a tudósokat és bölcseket, hogy magyaraznák meg neki biztosan ezen ritka látványt. A tudósok egy ideig tanácskoztak s közös megállapodás folytán ezt felelték : a lakandó város annyira fog fölvirágozni s oly népessé lesz, hogy hozzá hasonló egy sem lesz a földön. A sas a keresztény vallás jelképe, a vipera pedig a hitetlen mohamedánoké. Hogy a vipera megtörve a sas erejét, lezuhant a földre vele; az annyit tesz, hogy a hitetlenek legyőzik a kereszténységet; az pedig, hogy a nép keresztény része agyonverte a viperát megszabadítva a sast, annyit jelent, hogy később a keresztények leverik a mohamedánokat, a nagyszerű fekvésű várost visszafoglalják s uralkodnak benne majd örök időkig. (Vége köv.)