Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-09-07 / 172. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 174. szám. Szombat, szeptember 11-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalma lap. Megyei selyemtenyésztés. B.-Gyulán, szeptember hóban. Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapja 116-ik számának „megyei hirek" rovatában, örömmel olvastam a békésmegyei tanitóegyletnek szarvasi közgyülésérül — Mihálfi József ur által közlött tudósításában, a többi közt azon értesítést, hogy Bánhegyi István megyei tanfelügyelő ur értekezett azon kérdésről: „Mit te li e t a tanitó a selyem te nye'sztés érdekébe n ?" Nem mulaszthatom el a hálás elismerés meleg köszönetét kifejezni érdemes tanfelügyelőnknek azon buzgalmáért, hogy e nagy jelentőségű kérdést érdemlett figyelembe venni, s annak előmozdítása érdekében oly lelkesen működni és jó példával előre menni látom, - - mert részemről őszintén és igazán meg vagyok győződve arról, hogy a selyemtenyésztésnek az iskolás gyermekek által való általános elterjesztése, s erre nézve első sorban a tanitók jóakarata és ügy buzgalma folytán, a selyemipar megteremtésével hazánknak egy nevezetes jöveI delemforrás nyílnék, melynek áldásait épen azok élveznék főképen, akik más keresetinódra képtelenek, t. i. a szegénysorsn elaggottak, házi nők, nehezebb munkára képtelenek, s mindenek előtt az iskolás gyermekek, -- miként e tárgyban kiadott több rendbeli munkáim és felszólamlásaimban ezt igyekeztem is bebizonyítani. Ez alkalommal a jelzett tudósításnak csupán egy pontjára kívánok rövid észrevételt tenni. Az illető czikkben ugyanis az iratik, hogy: a békésmegyei tanitó egyletnek Szarvason tartott közgyűlésén kimondatott, miszerint „a selyem termelés a szünidők elején kezdessék". Nem volt szerencsém a közgyűlés lefolyásáról s kimondott határozatairól más értesülést nyerni, s igy szószerinti értelemben kell vennem a fentebbi kijentést,— szabad legyen azonban megjegyeznem, hogy az, ily értelemben nem helyes, és nem kivihető. Mert — ha czélt akarunk érni, mindent a maga idejében kell kezdenünk, — e's igy a selyemtenyésztést nem az iskolai szünidők elején kell kezdeni, hanem a kezdeményezés, t. i. a selyembogár-pete — tojás — kiköltése mindjárt tavaszszal eszközlendő, midőn az eperfalevél még gyenge, mert a selyemhernyók etetésére ez a legjobb, legalkalmasabb, mivel csak ettől fogunk szép selymet nyerni, — inig az iskolai szünidők kezdetével — julins hónapban — az eperfalevél már vén, s ekkor a selyemhernyónak különben is már bebugozva kell lenni. Egyébiránt az egyik czél épen az, hogy az iskolás gyermekeknek a tanév folyamán a tanuláson kivül fenmnradt szabadidejére foglalkozást adjunk, mire a selyemtenyésztés kitűnő eszközül szolgál. Óhajtanám, ha az ügynek ez által is hasznára lenni kivánó, s a legjobb akaratból, legtisztább svíndékból eredő ezen felszól mlásomat, az igen tisztelt megyei tanitóegylet figyelmére méltatná, s ha a határozat csakugyan a fentebbi szószerinti értelemben mondatott ki, ugy azt, a czélnak meg felelőleg változtatná, — mert a régi latin közmondás szerint: „sapientis est, consilimn inutare in inelius!" — vagyis magyarán mondva: a bölcs, enged az okos szónak ! A „BÉKÉSIE&YEI KÖZLÖM" TiRCZÁJA. Az én öreg Rebeka néném. — Karczolat. — Jó előre kijelentem, hogy valaki fülébe ne súgja az én öreg nénémnek, miszerint az ő neve még az újságban is meghurczoitatott, mert bizony vagy rögtön szörnyet hal, — a mit pedig isten látja lelkemet, nem óhajtok — vagy pedig izmos renommémat én vesztem el előtte, s ugy megátkoz, hogy még a túlvilágon sem leszek boldog, a mit pláne nem szeretnék! — Nem biz én! Mert hát sok jó estét szerzett már ő én nekem, s még szerezhet is! aztán meg szivemből óhajtom, hogy kívánságát, — mely szerint azt óhajtja, hogy én énekeljem vagy prédikáljam el majd valamikor, teljesítsem, — a miből ugyan nehezen lesz duda; de én azért még mindig biztatom, hogy ugy lesz biz a édes öreg néném! Tökéletes példányképe ő ama bibliai Rebekának. Szorgalmatos, takarékos és istenfélő. De hogy szegény megboldogult férje olyan volt-e mint amannak, erről hallgat krónikám, mert nem voltam szerencsés őt ismerni; biographiáját pedig senki sem irá meg; ő maga pedig aligha volt jártas az irás mesterségének szép művészetében : de mit is törődnénk mi ő vele! Az én édes öieg néném csupán abban különbözhetik a bibliai Rebekától, hogy ő igen édes beszédű is. Ugy. hogy ha aranyszájú szent Jánosunk már van, őt méltán nevezhetjük „aranyszájú szent Rebeká nak." Jaj annak, kinek körmére égett a dolog, és ő elcsípheti 1 Mint a madár, mely lépvesszőre került, minél inkább szabadulni akar, anuálinkább lebilincseltetik : épen ugy, ki egyszer az ő keze ügyébe esett, bármint igyekszik is tőle menekülni, mézzel folyó beszédének áljától mindinkább elboríttatva, lába gyökeret ver a föld ben. És ha végre is, vagy az est, vagy a gyomor melynél a nagy Napoleou szerint, hatalmasabb biró nincs, távozni kényszerit, az időt, melyet vele töltöttünk, nem mondhatjuk egészen elveszettnek, mert igazán elmondhatjuk, hogy soha sem távozunk tőle a nélkül, hogy tudósabbak ne lennénk, azaz, hogy többet ne tudnánk ! Mindig tud ő valami újdonsült újsággal szolgálni. Tudja, kinek „hatóráztak", kit temetnek, s hogy milyen volt a megboldogult életében; tudja ki beteg, ki házasodik, sőt sejti azt is, hogy ki akar. Biztos tudomása vau arról is, hogy ki, kit szeret, s megjövendöli, lesz-e belőle boldog pár? Mindent tud ő, a mi a faluban történik. Az istenek követe, Mercurius, nehezen volt gyorsabb hírvivő, mint ő. Én igen hajlandó is vagyok neki ezt a íevet adui „Mercuria"; mert hát kérem, feminini generis. Hetven egynehány esztendőt tapos már az én öreg néném. Hetven egy néhányat! mert ő maga sem tudja bizonyosan, hogy mikor áldá meg az ég a földet ő vele. Annyit tud csak, hogy ugy húsvét tájáu, virágvasárnap előtt egy [léttel jött napvilágra; aztán meg, hogy az 6 első szülött gyermeke, Sámuel, embernyi ember volt már, mikor az ő szegény megboldogult férje elköltözött az áruyékvüágbó

1 , a minek pedig mások állítása szerint, már közel 30 éve; végre meg, hogy az ő öreg szomszéd ura, Böködi Mihály, a ki már nagyon közel van a 80-hoz, neki Mihály bátyja.... Oh boldog naivitas ! Hetven egynehány esztendő bizony szép idő. A zsoltáriró is azt mondja : „A mi napjaink, miket nekünk engedtél, mintegy hetven esztendői idő. Hogy lia több tehát nyolezvan esztendő." S az én öreg nénémnek különös kegyét adá az ég, mert jóllehet az évek száma már meglehetősen megsokasodott fölötte : ő mindazonáltal testi erejéből, szellemi eredetiségéből ma sem