Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-19 / 160. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 160. szám. Csütörtök, augusztus 19-én. 1 KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissaa. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Iíyilttér"-hen egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. A munka tőkésítéséről. ii. (Folytatás és vége ) A mit a mezőgazdaságra nézve elmondék: azt az ipar- és kereskedelmi telepekre is lehet alkalmazni. A mennyiben pedig a czéhek eltörlése és az ipar fölszabadítása egy egészen uj kis iparos-osztályt teremtett, melynek tagjai munkaadóknak nem valók szegénységök folytán, munkásokul pedig nem szeretnek beszegődni, ragaszkodván függetlenségükhöz : ezek számára nem marad egyéb hátra, mint a szövetkezet. A kis iparosok szövetkezése okszerű szervezés mellett nagy lendületet adna a hazai iparnak. Az ily szövetkezéseket a törvényhozásnak és kormánynak gondosan kellene megápolni; számukra hitelt nyitni, bölcs törvények által ugy a társulati vagyont, valamint a megélhetést biztositni. A szövetkezet tagjai szakértők közbejöttével koronkint megbecsültetnék a teljesített munka becsértékét, s az lenne kulcsa a közös jövedelem felosztásának, hogy a szorgalom és képzettség kellő jutalomban részesittesék. Ha ily módon a munka annak értékéhez képest tőkésittetnék, s a munkás osztályok érdeke a munkaadókéval összhangzásba hozatnék: azt kérdezem, melyik tisztességes munkásnak jutna eszébe a komunisinus, socialismus, nihilizmus s más efféle ábrándoktól avagy épen a trónok fölforgatásától s a soczialdemokracziától várni szebb jövőjét, midőn sorsa saját kezébe volna letéve ? és ha még is találkoznának ily ábrándozok: azokat teljes jósággal lehetne rendre utasítani. A munkaszünetelést rendezett viszonyok közt drákói szigorral kellene megfenyitni, mert nemcsak a munkás osztálynak okoz kipótolhatlan kárt, de a hazának is, a mennyiben a gazdászatot, ipart s kereskedelmet fokozatos fejlődésében megakadályozza. A már most is a kérdés, hogy miféle törvényhozói intézkedések adnának ezen elméletnek életet ? Mondja ki a törvény, hogy mezőgazdasági, ipari s kereskedelmi foglalkozást társak vagy segédmunkások szövetségében űzni nem lehet Írásbeli szerződés nélkül. A szerződésben a gazdasági, ipari és kereskedelmi telepek tőkeértéke szám szerint legyen meghatározva, valamint azon kulcs is meglegyen állapitva, mely szerint a munkaadó és a munkások azon jövedelmi többletben osztozni fognak, melyet a megállapított közép jövedelmen fölül szaktudomány, szorgalom, vagy a szerencse közbejöttével előállitni fognak. Ugy a kis iparosok szövetkezésének kulcsa is időről időre megállapítandó. Minthogy pedig a legpontosabb szerződés mellett is támadhatnak viszályok, a birói hatalom legyen hivatva minden előforduló esetben dönteni. Tudom, hogy a mai nemzedékkel bolgulni nehéz volna: de hát kezdjük az eszmét terjeszteni a népiskolákban, a vasárnapi iskolákban, templomokban, mert a munka tőkésítése, emeli az emberi méltóságot a legszegényebb emberben is, jólétet szül és növeli a közerkölcsiséget, s igy oly fontos tárgy ez, melylyel a vallásnak is illik foglalkoznia. Hogy a munkás osztályok érdekében közkórházakról, dolgozó házakról és árvaházakról kell gondoskodi, az magában értetődik, mert a munkás, betegség vagy bénulás esetén megtakarított vagyonát föl nem emésztheti, hogy azután koldusbotot A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Emlékezzünk régiekről. A magyar literaturának történetei. *) (Töredék, közli: Bouyliay Bénjámiu.) Ez a töredék Kazinczy Ferencz urnák azon pályairtából van kivéve, mellyet a tübingai könyvárus Cotta által kihirdettetett, tudva levő kérdésre, néhai B. Prónay László ur ő excellentiájától egy barátságos levélben megkérettetve, feleletül kidolgozott. Ázsiai eleink íelől keveset tudunk, s inkábbára mint bizonytalant. Az ujabb história bennünket még azon örömtől is meg kezd fosztani, hogy magunkat az Atilla maradékainak mondhassuk, kit a levert népek félelme s gyűlölése a szerint kiáltozott a legvérengzőbb fenevadnak, a hogyan képeit szerette ördög szavakkal festegetni**) de a ki valóban egyike volt a legnagyobb fejedelmeknek, embereknek a maga korához képest; tudománya s mestersége az oly népnek nem volt, melyhez a mivelt nemzeteknek hirek sem hathatott el, és a mely Ázsiának sivatag pusztáin, csak az állandó lakás szerencséjét seui ismerte, - nem lehetett. De a múzsák legvadabb nemzetekkel is óréztetik kedvezéseiket, s Atillának s a később magyarok fejedelmeiknek már voltanak Bardusaik kik a nép nagy tetteit az ünneplésekben éneklették. Azt sem lehet kétleni, hogy azon áldozatokban, melyeket a természet nem ismert alkotójának a források mellett nyújtogattak, (1. a sz. László magyar király törvényeit 1. könyv 22. rész) a hála szent érzései énekekben ömledezteuek légyen. Az a sok tót szó, melyeket a Tisza s Duna szélein megtelepedett sereg, a járom alá hajtott uyelvéből a magáéba véve fal, gyaníthatják velünk mely kész volt légyen az ezeknek ismereteiket is magáévá tenni. Ez történt kivált akkor, midőn két nagyunk. Bölcs (Bulsú) és Gyula, Konstantinápolyit 943-ban megkeresztelkedének s Gyulának leánya, Sarolta férjét Gézát (Geysa) arra birhatá, hogy az ujabb hit tanítóinak szabad bejövetelt engedne, sőt végre hitekre térjen. Az ő fijok Vajk (vagy a hogy Európai névvel neveztetett István, a szent) már ugy neveltetett, hogy deákul szólhasson és írhasson. Jól értették a magyar nép királyai, hogy a németektől vett hit nékik nemcsak a menyország boldogságaihoz nyit utat, hanem őket még a trónuson is biztosabban ültetheti, s e kettős tekintet arra birta őket, hogy Európai nemzeteknek szokásaikat valamiben lehetett, követtessék. (Folytatása köv.) *) Ezen doigozat, mely világot vet régibb irodalmunkra, a nagytudomanyu Döbrentei Gábor által az 1813dik évben kiadott „Erdélyi muzeum"-czimü,— mint ő nevezte — időszaki Írásnak első füzetebői, az eredeti irálynak megtartása mellett — vétetett által A közlő. az ehhez metszett rezen, Táb I. — Fessler, győri születésű Magyar, még a Prussziai védelem alatt sem felejthette Hazaja szerelmét, mint most a Russziai alatt, ezeket a szarvakat Erőnek jeléül akarja vétetni, mivel a napkeletiek a fejedelmeket ökrök képekben tisztelték. Valljuk **) Láthatni ilvet a Széchény Nemzeti Istitutuma i meg hamis szégyelkőzés nélkül, hogy ezek a bakszarvak Magyar pénzeinek Catalogusában a III. kötet 47. lapján s az Atiila képein nem tisztelet érzésből tétettek ide. A fenyőág alatt. •Va.ca.VLO lEina-iltol. Fordította : Winkler Lajos. A történet, melyet el akarok beszélni, nem költemény, valósággal megtörtént, s a nép, késő őszi estéken beszéli egymásnak. Hol történt : arra nézve eltérők a vélemények : Moldovában családi mondaként emiitik; fönn, éjszaki Angliában dalban él e történet. Szomorú, őszi estékre való elbeszélés, midőn a