Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-17 / 158. szám

B.-Csaba, 1880. VIL évfolyam, 158. szám. K

edd, augusztus 17-é

n. BÉKÉSMEGYE! KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési (lij : helyben házhoz hordva,vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Szerkesztőség: Apponyi-utoza 891. számú ház. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati száin ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek íel. nNyÍlttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, n kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. A munka tőkésítéséről. Mióta a hübérrendszer eltöröltetett s a jogegyenlőség, a keresztény vallás ezen nagy vívmánya, a kor vezéreszményévé vált,

! a munkásosztály mindegyre nehezebben tűri sorsát; mert hát tagadni nem lehet, hogy a földbirtok, az ipar s kereskedelmi telepek tulajdonosai, szóval a munkaadók függőben tartják maguktól a munkásosztályokat ; ők szabják meg a munkások bérét, és az vajmi gyakran nem áll igazságos arányban a földbirtok, az ipar s kereske delmi üzletek jövedelmével; vagy legalább nincs a munkaosztály ez iránt felvilágositsitva s megnyugtatva. A polgárosult államok alapjait a tulajdoni ós a családi élet szentsége képezik. Nem hiszem, hogy valaha biztosabb alapokat lehessen feltalálni. Hogy ezen biztos alapokat minden időben tiszteletben tarthassuk : a munkát tehát annak értékéhez képest tőkévé kell alakitni, hogy az a maga tulajdonosának jövedelmezzen; hogy a vngyontalan, de képzett munkásról senki se mondhassa, hogy proletár; mert minél jelesebb a munkás, annál nagyobb tőkét képvisel, és pedig becsesebbet az anyagi vagyonnál, mert nem oly könnyen elveszíthető. A polgárok képzettsége, hasznos munkája a nemzet legnagyobb kincse. Peru bányái sem segithetnek az élhetetlen nemzeten; ellenben az emberi ész és munka a sivatagokat is képes édenné vará-> zsolni. Csak a munka nemesit s az biztosítja a nemzetek szebb jövőjét; tisztelet azért a munkás osztályoknak. A legutóbbi idők eseményei, az asztalos-segédek munkaszünetelése, gondolkodóba ejtettek. Kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a munkaadók és munkások közti viszony teljesen rendezetlen. A rendőrség beavatkozása nem alkalmas ezen nagy társadalmi kérdés megoldására. Jól tudom, hogy ezen nehéz kérdést megoldani képtelen vagyok: de egy pár eszmét még is koczkáztatok, jól tudván, hogy az eszme eszmét szül. Nézzük a gyakorlati életet. A mezőgazda, ha terjedelmesebb birtoka van, fogad magának gazdatisztet és cselédséget, megszabja azok bérét. Ha a tiszt s kézmunkások valami teltiinő hanyagságot vagy hűtlenséget el nem követnek; megkapják bérüket; eléldegélnek, de nincs érdekükben a munkaadó vagyonát valami rendkívüli szorgalommal meggyarapitni s jövedelmét fokozni. Ellenkezőleg, ha azt látják, hogy az ő bérükhöz képes nagy az isten áldása: irigylik a gazda szerencséjét. Azt kérdezem, nem lehetne-e ezen viszonyt szorosabbra fűzni s mindkét fél érdekét előmozdítani, a munka tőkésítése által? Igen is lehetne például a következő módon : A jószágtulajdonos tiz évi szerződésre lépne a munkavezetővel és a cselédséggel. Szakértők közbejöttével megbecsültetnék a birtok minden fölszerelvényével együtt, tegyük föl százezer forintra, a mely összeg hat száztóli kamatja hatezer forintot tesz. A tiszt fizetését tegyük 1200 frtra, a minek 20,000 frt tőke felel meg. A cselédség számát tegyük tizenkettőre, azok különböző bérét pedig könnyebb számítás végett vegyük fejenkint háromszáz forintjával, a mi összesen tesz 3600 frtot, amely összeg hatvanezer forint tőkének a kamatját képezi. A munka ezen számítás szerint 80 ezer forint tőkét képvisel, a gazdaság pedig 100 ezer forintot. — Ha már most 6000 frt tiszta jövedelemig a tiszt és cselédség fizetése a megszabott évi bér volna ugyan, de azon jövedelembén, melyet a munkások rendkívüli szorgalom s takarékosság által hatezer forinton fölül tudnának előteremteni, munkájok értékének arányában osztoznánk : egészen más volna az eredmény, mert a munkás társává válnék a tőketulajdonosnak, és saját érdekében gondját viselné a gazda vagyonának, mint sajátjának, hogy a tiszta haszon s az osztalék nagyobb legyen. A cselédség ily szövetkezet mellett rájönne a közös háztartás előnyére is, mely mellett oly sokat meg lehet takaritni. A cselédasszonyok s azok munkabíró gyermekei fölosztanák a munkát. Egyik asszony főzne, a másik a gyermekeket gondozná stb., hogy a többi versenyt dolgozhassák a férfiakkal, és nélkülözhetővó tegyék az idegen napszámosokat, miután a jövedelemben méltányos A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TiRCZÁJA. A regényolvasásról. A regényt helyesen irta körül egy iró : „Az újkor hőskölteménye, melynek czélja hű mását adni ama kornak, melyben tárgya játszik, mellékepizódok által ama illető kor szokásait, erkölcseit, gondolkozásmódját, szóval, jellemző tulajdonait elénk tenni, tetsző alakban, épugy menten tudományos szárazságtól, mint egyoldalú sentimentalismustól." Önként világlik ki eme meghatározásból, hogy tulajdonképeui czélja — tanítani. Ezért fölöttébb fontossá, nevezetessé válik e műfaj, annál is inkább, mivel napjainkban a nagy közönségnél felküzdötte magát azon álláspontra, melyet elfoglalni hivatva van. — Röviden bocsátom ezeket előre, hogy nézeteimet korunk olvasásmódjára vonatkozólag annálinkább szembetűnővé tehessem. Jelen Idők kórságos tünetei közé tartozik épen a regényolvasás. Mert jól megkülönböztetendő regény regénytől, jól megkülönböztetendő olvasás olvasástól. Ama regények, melyek mai napság közkézen forognak, távolról sem eszközlik azon hatást, melyet magasztos hivatásuknál fogva gyakorolniok kellene; ezen regényekben nem találunk életrevaló költői fictiókat, hanem igenis j frivol és alszerü eszméket segítségül és (sal| étekül felhasználó, költőietlen és a végtelenig nyúló szóhalmazt Találunk embereket, kikről csak azért tudjuk hogy azok, mert a szerzők körülbelül e szavakkal léptetik működéskörükbe: „íme ezeket embereknek kell tartanunk." Találuuk a költői szabadságon túlmenő ügyetlenül szőtt és csodálatos elemmel telt meséket. — — És ebben rejlik a különbség a kétféle regény között. — Ebből kellene tanulnia — kivált az ifjúságnak — hogy mielőtt kilép az életbe, már né mileg ismerje azt, s belőle legalább csekély emberismeretet merítsen ! — Egyet határozottan állithatok, lehet tanulni e regényekből : erkölcstelenséget. Ezen mérgezőjét a léleknek az iró felhasználja, hogy regényének érdekességet kölcsönözzön, mert a frivol a mai korban fölöttébb érdekes, kivált az ifjúság előtt! Ezen olvasók pedig, ha másként nem lehet, titkon élvezik az igéző szavakat és eszméket, cs mivel csak lopva tehetik, csak még érdekesebbé lesz a tiltott gyümölcs. — Valóban — fájdalom — hogy ily I irányú olvasmányokat az ifjúság — (mindkét nembeli) undorral nem vet el magától. De ha keressük okát annak, hogy eme regények (kivált francziák) annyira lábra kaphattak, rövid idő alatt nyitjára juthatunk a dolognak : az olvasásra. Immár senki sem vesz kezébe könyvet tanulni, művelődni; nem eszméinek le| hető tisztulása vezérli az olvasót, hanem — ugy