Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-15 / 157. szám

Békesmegvei Közlöny" 1880: 157. száin. •ország alakjait leirva be kell mutatnak, íi helyet a hol feltaláltuk fel kell jegyez­nünk, mert helyenkót a vidék flórája jel­lemzésére fontosak. Osak a keletkezésök lehet vitás, és ott a véleménykülönbség {a miénk itt tulsujban van) felmaradhatna, anélkül, hogy a mit egyiknek személyes •érdekből gátul emelnek, ugyanazt másik •előnyül tudnák be. A tudomány érdekei mást kívánnak, kivált nálunk, hol ez csak •ébredezőben van. A vésztői magtalan Ver­•bascum Bestandi, mivel az ökörfarkkóró két evig élnek, fel nem maradhatna, ha hybridátió utján évenként ismételve nem keletkeznék. Keletkezés ét négy nyári ta­pasztalom tanúsítja. Óhajtandó lenne, hogy a megye többi községeiből is közölnék a növényzeti viszonyokat, kivált pedig az olyanok a kiknek ezeket egész éveken át van alkalmuk vizsgálni, nem csupán egyes, rövid ideig tartó kirándulások alkalmából. Dr. Borbás Vincze. Politikai hirek. — Angolország azon fáradozik, hogy Mid­hat pasát szyriai kormányzói állásába visszahe­lyezze. — Az albán liga megerősíti Dulczignot és elhatározta, hogy ellenáll a flotta-demonst­Tácziónak. Tusiba folyton érkeznek fegyveres al -bánok Skutariból a zaptiehk szöknek. — A fegy­ver alatt levő görög csapatok száma mintegy 19,000-re rúghat. A félhivatalos sajtó arról biz 1 ősit, hogy Görögország nem követ offenzív czé­lokat, csupán arra készül, hogy t\z uj tartomá­nyokat, Európa határozataihoz hiven lehetőleg •gyorsan megszállja. — Koustántiiiápolyi jelen­tések szerint, a porta vonakodik Dulczienot áten­gedni, ellenben kész az áprilisi egyezményt vég­rehajtani. A hadügyminiszter bízatott meg a ha­táro/at végrehajtásával. \/j erkölcsi nevelés elvei, tekintettel a gyermek korára és nemére. (Folytatás.) Mindezeket szükségesnek láttuk el­mondani, mielőtt az erkölcsi nevelés egyes elveire áttértünk. Mostan pedig szóljunk ezekről. 1. Vallásosság. Az igazi erkölcsi ne­velésnek alapja a vallás ; e nélkül homokra épitettnek tekinthető minden nevelés, me­azon megbocsátható — mert minden lányos ma­mánál feltalálható — tulajdonnal bir, hogy min­den jóravaló fiatal emberben vőlegénynek való anyagot lát), édeskés mondások közepett be­tuszkolja őt a szobába Persze van nagy dinom dánom. Midőn a nagy áldás a nyelvek zsilipjeit megereszti, bátorkodik végre Kiáltossynó asszo­nyom (anélkül, hogy szerénytelennek feltűnni akarna) kérdezni, hogy mi járatban van, mire a fiatal ember teljes reverencziával előadja, hogy ő ama bizonyos ispán, kit urasága ajánlata foly­tán tekintetes férje föltogadost. Na hiszen képződött erre egy jelenet, mely­nek ecsetlésére a franczia moralista vígjátékírók hivatvák. Bezzeg medrébe lép most az ár, és elönti az ártatlan fiatal embert zuhogó habjaival .. .... Ha Kiáltossynó asszony házi modora kissé ünnepiesb, és ünnepies modora kissé há­lyet csak kissé erős lökés romba dönthet. Azért nem szabad a legkisebb alkalmat sem elmulasztani, mely istennek jóságára, bölcsességere, igazságosságára, hosszutüré­sére s mindenhatóságára a gyermekben érdeklődést kelthet s őtet teremtőjének megismerésére vezetné. Csak az az ember lehet valódi humánus érzelmű ki vallásá­nak alapeszméit s igéit az igazi értelem­ben hivja; s miután istennek félelme min­den bölcsességnek kezdete kell, hogy az istenről a gyermek előtt, minél gyakrab­ban rövid, határozott és világos értelem­ben beszéljünk. Nem mulaszthatjuk el itten megjegyezni azon hibákat, melyeket igen sokan követnek el a vallásos nevelésben. Némelyek ugyanis a gyermeket már leg­kisebb korában akarják rajongóvá tenni, s miután nincs tehetségükben istenről világos fogalmat nyújtani a kicsinek, hogy elér­jék czéljukat. istent, mint bosszú vágyó, irgalom nélkül lényt állítják a gyermek képzete elé, ki aztán attól féltében, hogy minden lépten nyomon menykő ütheti meg vagy pokolba jut, ha nem ugy cselekszik a mint szülői oktalai ul kivánj.:k, kény­szerítve fél az istentől, s amit tesz, csak külső befolyás következtében tesz. Hogy mily ostobaság igy nevelni a gyer­meket ugy kell szoktatni és istenről ugy beszélni, hogy az őt tisztelje s már korai meggyőződéstől szeresse. E végből vezes­sük ki a gyermeket tavasszal, midőn a nö­vények uj életre kelnek, a szabadba s ma­gyarázzuk meg neki, hogy mindazt a mit lát s a mi uj életnek kezd örvendeni, a jó isten teremtette s a legkisebb féregre is gondot visel, őrködik teremtményei felett atyai szeretettel. A bogárkák s más állat­kák zömögése, a pacsirta éneklése, mindj meg annyi hála ének az istennek, a miért őket táplálja és teremtette. Igy gondosko­dik isten az emberekről is, csakkogy eze­ket ugy teremtette végtelen bölcsességében hogy minden más teremtmény fölött eszök­kel uralkodjanak. Ezért az emberek még sokkal több hálával, szeretet és tisztelettel tartozunk neki. A gyermek eképen gon­dolkozni fog s önkénytelenül azon meg­győződésre jutand, hogy annak ki őt ész­szel megáldotta, hogy a többi teremtmé­nyek fölött uralkodhassék, igen nagy há­lával tartozik s ezt tisztelet és szeretetben nyilváníthatja legjobban. •— Nyáron men­jünk ismét ki a gyermekkel a szabadba, azután ősszel s figyelmeztessük őt a tavasz óta végbe ment változásokra s lehetőleg a gyermek értelméhez képest magyarázzuk ziasb volna — ilyen nevetséges helyzetekbe nem jutna. Es higyjék el nekem (ki Kiáltossynét is­merem), hogy ő az életben a leguegélyezőbb emberek egyike. .... Nunc venio ad fortissimum. Ha már bátorságot vettünk ezen tisztes­séges úrnőt pellengérre állítani, nyuljunk tovább a darázsfészekbe, és mondjuk ki, hogy a negé­lyezők nagy kontingensét az arany ifjúság, külö­nösen pedig — a fiatal lányok szolgáltatják. .... Látja édes nagysám, önnek bizonyára a legérdekesebb vonásai vannak, nagy éjsötót szemei, piczinyke szájacskája biborajkaktól hatá­iolva, — és mégis Ön széptevője előtt ez érde­kes vonásokat kivetkőztetni kívánja eredeti jel­legükből, igéző szemeit tartályokból kidüleszti, sebzelő gépecskéjét kisebbre csavarja, és kör­nyező párkányzatát — mielőtt az idő érczfogai­meg szabatosan a végbe ment változások okát. Pl. hogy a gabona, melyet tavasszal látott zölden, azóta kifejlődött, megérett, levágták, ki nyomtatták s most már zsák­ban van. Ez az embereknek szükséges táp­láléka. Az a szép zöld fü, melyet a tavasz­szal látott oly sok virágokkal, most mint szénaboglyákba van rakva, ez a házi ál­latok tápláléka s igy tovább, mindennek összefüggő s kerek egész magyarázatát igye­kezzünk adni, mely igy biztos alapul szol­gáland az iskolai s későbbi tanulmányók­nak. (Folyt, köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye közigazgatási bizottságának fél­éves jelentése a belügyminisztériumhoz a megye állapotáról. (Folytatás.) 5. A tekintetben, hogy a szegény-ügy keze­lése és ellátása körűi az 1871. évi XVIII. t. cz. 131. § áriak rendelkezései mily mérvben nyertek alkalmazást, előző félévi jelentésünkben tüzete­sen és számadatokban volt alkalmunk megemlé­kezni; miért is az adatok elhagyásával egysze­rűen jelezvén, hogy e részben lényeges változás nem történt, csupán azon egyetlen körülményt említjük föl, hogy Doboz község lakosságának a folyton megujult árvizek által okozott felette súlyos megélhetési és élelmezési viszonyai tekin­tetbe vételével megyénk alispánjának kérelmére, a magyar kir. pénzügyminiszter ur ezen község­ben a kincstári adótartozások behajtását f. évi szeptember hó l-ig felfüggesztette. 6, A lelencz-ügyben múlt félévi jelentésünk felterjesztése óta változás nem történt; a tolon­czozási ügy az 1851-ik évi márczius hó 20-án kelt s jelenleg is érvényben lévő kormányszéki rendelet alapján kezeltetik; az e czimen a le­folyt félévben felmerült költségekről szerkesztett számadások érvényesítés és utalványozás végett a magyar kir. belügyminiszter úrhoz annak ide­jén felterjesztettek. Az egyesületek ós társulatok száma az 1873. évi 1394. sz. alatt kelt rendelet értelmében ve­zetett nyilvántartási jogyzék szerint a lefolyt fél­évben 134 volt, vagyis a szaporodás az előző félévivel szemben 3. Az egyesületek és társu­latok ezen számából esik B.-Gyulára 18, B.-Csa­bára, Békésre és Szarvasra egyenkint 15, Oros­házára 14, Gyomára 12, Mező-Berényre 9, End­rédre 6, Tót-Komlósra 5, Öcsödre, Szeghalomra és Vésztőre 4—4, K.-Tarosára 8. Szent-András. Bánfáivá és K.-Ladány községekre egyenkint 2, val megharapdálná — ön elefántcsont fehérségű fogacskáival marczangolja. Ön más, mint szép nem leheti ön igy is bájló, és sok udvarlót tog maga köré csábítani, ezek azonban nem fogják azon magot képezni, melyből az ön számára az értelmes, művelt — férj terem. Ugyan nézzenek meg csak kérem egy rosz színésznőt, ki Desdemonát akarja alakítani — el fogja-e neki hinni az értelmes, mivelt közönség, hogy ő valóban Desdemona ? Már pedig higyjék el, a legroszabb szí­nésznő is jobban alakit a színpadon, mint a leg­jobb dileltánsnő az életben I Azért hát ne riegélyezzenek bájos nagy­sáim, ne mutassák magukat csúnyábbaknak, mint a milyen szépek. Ha bizalmas tanácsomat követik, ígérem, hogy holnap — háztűznózőbe megyek önökhöz. Róth Pál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom