Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-07-01 / 125. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 1. szám. Csütörtök, julius 22-éii, . 8EKESMEGYE! KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési díj : helyben házhoz hyrdva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre ^ 4 frt; évnegyedre 2 frt. 1 Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. | Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. ' i > 1 ; Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás! Lapunk hetedfélévi folyama felment ben­.ünket minden felesleges szószaporítás alól. A [megye olvasóközönségének előítéletek fölé emel­kedett, ítéletében önálló és igazságos része, a legkisebb faluból is felkeresve becses szellemi és anyagi támogatásával, lehetségessé tette nekünk o szép időt érni el, mely nem jut osztályrészül minden magyar lapnak. A kinek nincs oka félni az igaz szótól ; a ki kisvárosi szűkkeblű felfogással, a nyilvános visszaélések megbeszélését személyeskedés­nek nem kereszteli; a ki az irigykedő, az ár­mánykodó ellenfél támadásainak erélyes vissza­utasítását, a jogos önvédelmet véteknek, gorom­báskodásnak ucm tartja s a ki, habár semmi körül­mények között nem szereti az erősebb, keményebb hangú irályt, a gúnyt — tekintetbe veendi, hogy lapunk tőrovataiban mindig adunk tanulságos és mulattató olvasmányt, hogy napi újdonságaink rovatában minden nevezetesebb esemény gyor­san és hiteles forrásból közöltetik; hogy maga­sabb politikával igen gyéreu foglalkozva, speczi­aliter a megye társadalmi, gaz d ásza ti, kereskedelmi ésközmüvelődési érde­keinek elő mozdítását tartjuk lelkiis­meretesen szem előtt; az a jövőben is a mienk lesz, az a jövőben is becses támogatására érdemesnek fog találni. Tisztelettel: B.-Csaba, juniushó végén, A „B. K." szerkesztősége, Hetenként ötször megjelenő lapunk előfi­zetési feltételei helyben és vidéken : Félévre 4 frt. Negyevévre . . . 2 frt. Az előfizetés legczélszerübben póstautalvány­nyal teljesíthető. B.-Csaba, juniushó végén. A „B. K." MÉivatala. Még valami a földmives uzsoráról. ii. Következik a második időszak. A kü­lönféle nyomások. Ha van még birtok — ugy. a sok aggodalom ráviszi a jelzálog­kölcsönre. A hitelező egyik jó barátja ki ismerős a viszonyokkal készpénzt ajánl — henem csak annyit kór, hogy az összeg a telekkönyvbe jöjjön. Nem kiván többet, csak a kamatokat vonja'le előre. Beleegye­zik a, tulajdonos, mert hát a lejárati nap közéig. A jelzálogos hitelező is felmondja az adósságot. A szükség nő. Hogy segítsen magán? Ismét igér többet. Jönnek a kamatfizeté­sek. Negyedévenként, félevenként egész tőkét képviselnek. Jobb időkre nem vár a hitelező — tőkét nem kér, de követel ka­matot; Honnan vegyen a szegény ember ? Van még ökre, tehene, kis eleség a padlá­son. Oda adja kamat fejében, hogy egy kis nyugta legyen. De nem csak tehenét, ökrét, eleségét adta oda — hanem munkáját is. Évről-évre hitelezőnek szánt, vet, arat, te­nyészti a marhát. Kész a nyomor. Külsőleg most is birtokos ugyan a faluban, tényleg azonban szolgája a hitelezőjének, ki házá­ból, kertjéből, minden pillanatban kidob­hatja. . .. Megteszi-e ? Nehezen. Ha majd maga akarja a gazdaságot átvenni, csak akkor kéri a csődöt, addig dolgoztat magának a birtokossal. A földesúr jobbágya helyett mivé vált a paraszt ? A tőke rabszolgájává. Kérdi — színezve van-e ezen előadás? Nincs-e tényleg így ? Mi az oka a nagy­mérvű kivándorlásoknak, miket oly örö­mest szereznek leplezgetni ? Talán kevés a szabadsága nagy a val­lásgyiilölség, rosz az igazgatás, nem az uzsora az, mi a szegény földmivest a ten­geren túlra hajtja ? Amerika gazdag lesz. S miért ? Mert az európai földmives jel­zálogkölcsöneinek kamatjait vagy nem tudja fizetni, vagy ha fizeti, akkor minden keres­ménye arra megy. Hogy lehet ezen segíteni ? A jelzálog-hitel rendezésén kívül — mely tárgyunkhoz nem tartozik azt ajánlja A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÍRCZÁJA. A szabadító. (Elbeszélés, néhai Garzó Júlia hátramaradt irataiból.) (Folytatás.) Bal felől, a mennyire csak a szem elláthat, szántóföldek vannak, gazdag vetésekkel. A már­már érett gabnafejeket reggeli szellő hajtogatja ide s tova; néha-néha egy-egy pacsirta száll'fel, vidám éneklésével köszöntve a felkelő napot. A legközelebbi csalitban fülemile mélabús dallama hangzik. A kastély ablakai alatt lévő fenyvesek egyikén vendéget jósló szarka csörög. Az erdőből sebes szárnyakon egy fekete varjú repül egye­nesen a kastély vitorla-kakasára szállva, baljós­latú rikácsoló hangon károgva. A bánatos lelkű Hermina elmerengett a természet szépségén. De szép volt ő is reggeli pongyolájában. Kuszált fürteivel enyelgett a szellő, 8 a meghatóan lelkes, mélabús tekintet, túlvilági fényt áraszta egész lényére, annyira, hogy inkább hasonlított egy szellemhez, miut földi lényhez. Sokáig némán és mereven állt; csak für­késző tekintete és hullámzó keble árulák el, hogy most is a forrón szeretett férjet várja, ha nem látja-e feltűnni az országútján? És hosszú, hasztalan vizsgálódás után, mintegy önfeledten sóhajtá: — Istenemi Mily gyönyörű, mily bájos reg­gel ez! Mindenek ujulni látszanak a természet­ben. Mily boldogok a madárkák; nem zavarja boldogságukat semmi.... Istenem! Mily boldog az, ki a természet gyönyöreit tisztán, fájdalom nélkül élvezheti, kinek szivében a bú férge nem rág.. . . Nem boldogabb-e nálam a legutolsó ember neje is. .. . Mit ér nekem rangom, gaz­dagságom, mit ér alattvalóim, a jó emberek sze­retete. ... Nem vagyok-e mellőzve, elhagyatva az által, kinek boldogságáért életemet adnám 1 .. .. Nem vagyok-e egyedül, ezen rideg falak között?! — Kegyed asszonyom nincs egyedül — szó­lalt meg egy erőteljes férfi hang háta megett. Hermina megdöbbenve fordult vissza, s maga előtt egy kis zömök, szőke, göndör haj­fürtü s ugyanolyan szakálu, talpig feketébe öltö­zött, csinos külsejü, mintegy hp.rmincz, harmincz­két éves egyént látott, ki mélyen hajtotta meg magát, bocsánatot kérve váratlan, kora reggeli látogatásáért. Hermina csak néhány pillanat múlva ocsú­dott föl meglepetéséből. S nem tudta magának megfejteni-, vájjon a földből jött-e, vagy az ég­ből szállott alá ezen ember? kinek külseje elég ajánló „ volt ugyan, de mégis félelmet keltett benne, melyet azonban csakhamar, mint igazi magyar nő, igyekezett legyőzni, s összeszedvén bátorságát, szólt komoly, neheztelő hangon. — A vendég előtt kapunk soha sem volt zárva. De az ilyen, minden bejelentés nélkül való kora reggeli látogatás, túl van az illedelem határán! Mi jogositá önt löl erre? — Az a nagy és mély tisztelet, melyei ke­gyed iránt viseltetem asszonyom ! — E tolakodás az ellenkezőt bizonyítja. — Valóban igazat mondott barátom, midőn szépnek mondá. Lelkemre, az ég angyalai sem lehetnek szebbek kegyednél 1 — szólt, és szemeit gyönyörködve legelteté Pereyné lángba borult arczán. — Micsoda badar beszédek ezek ? j Mi ösz­Szefüggése van szépségem- vagy rutságortinak az ön ide jövetelével ? — Hiszen épen szépsége az, melynek hó­dolni kénytelen vagyok. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom