Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám
1880-02-15 / 31. szám
Megjelenik hetenként ötször: vasárunp, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : egy évre 8 frt; félévre i frt; évnegyedre 2 frt. Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára4kr. A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái B -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdajában, vidéken a. posta-hivataloknál 5 kros postautalványnyal. Küzdjünk!! Ha szét nézünk korunkban, ugy látszik, mintha egy második világ teiemtése állana küszöbön. Mint a hitrege állítása szerint az ö's liajdankorban küzdött a sötétség a világosság ellen, ugy küzd ma minden föld alatt és föld felett. Versenyre kél az iparos valódi iparával a kontár ellen, a kereskedő a csempészkedő ellen, a tanító, a lelkész a megrögzött, s koromsötétséggel övezett, s áttörhetlennek látszó bigottéria és vas tag tudatlanság ellen ; küzd a hiúság a valódi érdemmel, a tiszta hazafiság az önkénykedés ellen, az önérdek a közjólét ellen, a sajtó mint hivatását érző orvos, a k ö z j ó 1 é t mellett, előveszi hangoztatja kétélű pengéjét a társadalmat megöléssel fenyegeiő veszélyes kóranyag lemetszésére. A földmives igyekszik kibontakozni azon régi vallásos gyenge rögeszmébó'l, hogy hitvány gazdálkodásom, s laza föl imnnkám után is ád az Isten eleget, ha szeret, hanem daczolva a nehézségekkel, korszerű intézkedések által, az elemekkel s az oly bő mértékben kínálkozó czélszerii gazdasági eszközöket tehetsége szerint igyekszik megszerezni, s az azokkal való bánásmódot elsajátítani, hogy azáltal magának minél biztosabb sikert biztosíthasson. Tudományos buvárlat s küzdelem indult meg a természet példaszerű munkás lakosságra a méhek ellenében, s azok eddigi rosz tenyésztési . és bánásmódjával szemben, egy sokkal okosabb és jövedelmezőbb rendszert és eszközöket kutatott ki a soha el nem fáradó, s lankadatlan búvárkodásra hivatott emberi esz ; — szóval küzdelemben, forrongásban van korunkban az egész természet az embeiiség alant, ugy, uiint felül, kivül ugy, mint belül. Mindezen küzdelmek gyupontja, éltet lehető organuma a sajtó, a hírlapirodalom, mely egy oltár, hová igyekszik szellemi kincseit elhozni, bemutatni minden közjóra törekvő. Valóságos jó atya, ki előtt tartózkodás nélkül tárjuk fel ismereteink, s az élet küzdelmeiben nyert tapasztalatainkat, hogy az, mint szellemi őre a társadalmi jólétnek, okulás, miheztartás végett nyilvánosságra hozza. — Igazi jó barát, ki jó tetteinkért a midőn elismerésben részesít, s buzdit a közjóra törekvésre : egyszersmind hibáink, fogyatkozásainkra tartózkodás nélkül rámutat, figyelmeztet, int, szellemi hatalmával korbácsol, hogy az eltévesztett útról ismét visszatereljen, s a közjónak szolgálatára ismét megnyerjen , — megszerezzen. Százszor, ezerszer boldogtalannak tartjuk az emberiségnek azon részét, melynek ily fényes organuma, saját lelke jó sugallatát a közjólétet előmozdítani törekvő hírlapirodalma, s hírlap irodalmi i munkásságot előmozdítani igyekvő férfiai nincsenek. Az ily nemzetet az „eleven holt" sajnálatra méltó jelzőjével lehet jelezni. Az ilyenekkel szemben mily örömI mel telik el keblünk, midőn honunkban a politikának, tanügynek, az orvos gyógyszerészeinek, a bányászatnak, a postászatnak, a szépirodalomnak, a humornak, a gazdászatnak, a jó ég tudná hiitelenébe előszámolni, hogy miféle szakmának vannak világot terjesztő szakközlönyei; szóval alig hisszük, hogy volna a tudomány, művészet, iparszak stb oly ága, melynek magának ne volna már egy-egy kis „irodaimacskája." Hagyjuk küzdeni őket saját z szlaik alatt, ne gördítsünk akadályt elébük a másik megbénítására; a jó bizonyosan kifogja a maga számára vivni az elismerés babérját. Ki a nemes küzdést A „BÉKESMEGYEI KÖZLÖM" TÁRÖZÁJL Epigrammák. Egy uzsoráshoz. Büszke vagy, azt látom, vagyonodba kevélykedel ugy-e ? — Sok könyiit facsarni érte a más szemiből! — Még ezelőtt nem volt vagyonod, de becsületed álla Most már áll a vagyon, — ingadoz a becsület. Két kibékült ellenfélhez Bősz ellenségként dühösen harczoltatok eddig, És óh mily csuda, most béke vagyon veletek ! Szép! — de az ám nem szép, hogy most egyesült hatalommal Törtök rontani mast. Szennyes a jellemetek ! . . . 8. Egy parlagi gavallérhoz Mint a rut szajkót pávák szép tollai egykor Ugy diszesit téged fráter, az uri kabát. Hogy szereted magadat pávák seregébe sorozni Azt látom, de mit ér? — megvet a pávacsoport Borongó. A garszon-élet nappal. Farsangi emlékek. Budapest, febr. !4. Mementó mori! E nagyfontosságú szavak az egyház főikent képviselőjének ajkairól vájjon hány aranyszabadságot élvező iíju embert juttattak 1 azon meggyőződésre, hogy az udvarias Don Torgos kőztudomásu szavai : „Néha igen jól esik az embernek egyedül lenni .... kettecskén !...." mégis csak tartalmaznak némi igazságot. A nagy j böjt beköszöntével ugyanis magamba szállok. Nem azért ugyan, bogy tán a boldog túlvilág titokteljes megközelithetleuségéről s az elérhetlen módozatairól elmélkedjem, hanem mert akaratlanul azon megdöbbentő tudatra jövök, hogy ime ! ismét átrepült fölöttem a farsang, kimerítő de j édes fáradalmaival, pikáns légyottjaival, s a „hy| menhirek" végtelen özönével: anélkül, hogy lépést tettem volna ez aranyszabadságuak gúnyolt rideg egyedüllét, hideg vendéglői élelem, hanyagul takarított lakás, szóval a fanyar garszon-élet sanyavuságairól való lemondásra. De magamhoz térek és számot vetve a körülményekkel a felettébb kárhozatos mulasztásért elmarasztalom magam még egy, mondd : egy évi magányra A bájos olvasónő (kérem, az olvasónők mind bajosok) tán mosolyogni is fog naiv elhatározásomon, ha meg nem súgom, hogy csak a közelmúlt farsangi ivadra való tekintetből csevegek a nősülés hálátlan tárgyáról. De sietek jelzőm és kifejezésem helyességét bebizonyítani. Nyolcakor fölébredve az épen megérkezett lapokat — köztűk a szerényen megvonuló B. K t is átnézzük. Alig van egyik-másikban „valami." Ignatiew Péterváron kólót jár; Csefket pasa kéjut izást tesz ; Albion fia uj masina föltalálásán töri kopasz koponyáját; AusztriaMagyarország rémséges unalmában és hasznos tétlenségében Grácz környékén katonásdit játszik. Szóval a világ széles jó kedvében kicsibe malik, hogy fejével a falnak nem megy Kiszürcsöljük csukoládunkat s a büróba nézünk. De hogy a szíves olvasót a három emelet „elkövetésétől" megmentsem, folytatom ott, a hol a hivatalos helyiségnek hátat fordítunk s a klubba nézünk. A „Hungaria" falai, ez idő tájban konganak zíz űrtől. Az olvasóteremben néhány nyugalmazott öreg ur erőlteti meg binoklival fölfegyverzett szemét; míg a játék-teremben két hatszáz forintos hivatalnok rontja a billard-asztalt. Minthogy három Órára jár az idő, ebédelni s azután a kávéházba megyünk. A „Korona" kávéház, mint ilyen egyetlen a maga nemében és az ő váczi utczai ípinojségében. Csak is itt (vagy tán még a
