Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-01-29 / 20. szám

B.-Csaba, 1880, VII, évfolyam 20. szám. Csütörtök, jan. 29-én. Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A sirályok. (Fővárosi rajz.) Irta.: Mészáros István. (Folytatás.) Egy ily álmatlan éj után való reggel, a midőn boltjában álldogál megszólítja czimborája. -Halkan, íélve. Meg se hallja. Csak nézi-nézi merően a kóbor fellegeket, miket az őszi azél hajt tova. • A felhők között búcsúzó vándormadarak repültek. 'Bus, átható kiáltások lehallatszott a •csendes tőidre, melyet lehullott, hervadt levelek borítottak el. Csak elnézi merően. Vagy tán nem is azokat látja az ingerült arczokat, a sápadt bankárt. — Igy van ez — 'szólt hangosabban társa — ha nem akarunk hallgatni az okos szóra. Az üzlet pang. Nem csoda, ha igy, ilyen átkozottul el van rejtve. Ha más helyen volna: teszem azt, a koronaherozeg utczában, vagy a vácziban. Lehetne legényeket tartani. Már én csak elmegyek. Csak volna vagy husz-harmincz forintom. Te pajtás, kedves czimborám, lelki jó barátom, nem aduál vagy negyven pengőt kölcsön ? — Nincs — azaz, hogy várj — azaz mégse — de tán majd magam is megpróbálom. — Eljösz ? No ez derék. Igazán eljösz. — Majd meglátod, milyen szerencsés kezem van. Erre az éjjelre pedig hiába várta haza férjét HZ asszony. Elküldött tízszer is az üzletbe, de ott nem találták a férjet. Remegett a gyönge nő, tán valami baja esett urának. Egész éjjel lenem hunyta szemét. Mindenre gondolt. Talán kirabolták? Talán megölték? óh, ez a gondolat oly borzasztó oly kegyetlenül borzasztó volt. Csak arra nem gondolt, hogy most férje ott ül egy kétes kávéházban a zöld asztal mellett. A bankárral szemben foglalt helyet, A sápadt arczu bankár osztotta a kártyát, ő nyert. Sokat, nagyon sokat. Halomra gyűlt előtte a bankó s ő csillogó szemekkel nézte az uj kártyák felvetődését. Örömtől reszkető kézzel söpörte be a nyereséget. Pedig, ha széjjel nézett volna kissé. Ha látta volna a lázas, szorongó alakokat. A kiéhezett, halotthalvány arczokat — A beteg, vánszorgó öregeket. A baljóslatú fényt a 1 véres szemekben. Ha hallotta volna a nehéz el nem fojtható sóhajokat. A csendes mormogásokat, a halkan elzúgott szitkokat. A fájdalmas jajszavakat. A kitörő káromlás undorító szavait. Ha hallotta volna 1 Ha látta volna. Itt egy hosszú hajú, beretvált arczu férfiú áll. Bizonyosan művész. Tán félreértett szellem. Lassú fütyöléssel kiséri a kártyák mozdulását. — Csak elpalástolja a közönbösnek tünő fütyölős a lelki nyugtalanságot. Ott egy fiatal első éves jogász áll. — Ma délben kapta meg hazulról a havi pénzét — 70 forintot. E perczben már egy garasa sincs. Lakása sincs kifizetve. Hol fog ebédelni ? Arról majd csak holnap gondolkozik. Legértékesebb holmijai a zálogházban hevernek. S mintegy gúnyolódásul a bankár oda ád neki egy forintot — kapupénzre. Emitt egy bérkocsis teszi fel heti keresményét a kártyára. Elveszti. Egyet-egyet káromkodik. Aztán nyugodtan Virginiára gyújt. — Haza megy. Itt egy fiatal pénztárnok. Becsületes ifjúnak látszik. Ki gondolná, hogy princzipálisának a pénzével játszik. Pedig holnap reggelre visszafogja „Édesitsük az életet!" ii. Nincs semmi sem; csak azt akarom mondani, hogy a Jókai által nyújtott élvezet sem olyan, mely általános tetszést vivna j ki, s minden ajak édesnek vallaná. Hanem a minek érdekében most jár épen egy küldöttség a kultuszminiszternél, midőn e sorokat irom, az már igen is olyan, a mi ha valósul, s termékét bárkinek szájában teszik is, nem fog igy szólni: „de keserű!" A békésmegyei méhészeti egylet elnöksége ugyanis azért ment fel a fővárosba, hogy egy oly kérvényt nyújtson be e kultuszminiszter úrhoz, mely azt eszközölné, hogy a méhészet minden lelkész és tanitók épezdében kötelezett tantárgy legyen — felekezeti külömbség nélkül — az egész ország területén. Ez alapon lenne aztán elérhető a forrón óhajtott czél, hogy minden községnek legyen legalább egy-egy apostola a méhészet terén. Mily jövedelmező a gazdaság ez ága, és mily csekély költséget kiván. Nem kellenek hozzá drága gazdasági eszközök, igavonó barmok, csak egy raj, pár kaptár és kitartó jó akarat. Ma meg talán meg egy kis bátorság, és meg van — minden! Közbe legyen mondva, nálam eddig ez az utolsó „kiesi" hiányzott, s azon mult el minden. Na de... tempóra mutantur et nos mutamur in illis... Én tehát a gazdaság terén fáradhatatlan Göndöcs apát ur jelzett törekvését, szivemből üdvözlöm, s nemes czéljának va. lósulását melegen óhajtom. Sőt még tovább megyek. Felkérem kapcsolatban a nevezett lelkes férfiút : igyekezzék szép tervét még egyetemesebbé tenni az által, hogy a békésmegyei méhészeti egylet szakemberei által, egy a népiskolák számára is alkalmatos, rövid, de velős méhészeti tankönyv készíttessék. Ez esetben az apostolok azután nemcsak talajt fognak találni ez egyes községekben, de gyülekezetet is, mely gyülekezetnek konfessziója, egy és ugyanaz,és feltétlenül édes lesz mindenütt, minden keserűség nélkül. És ki tagadhatja ekkor, hogy az útmód fel van találva, melyen létesül a századok óta várva-várt egy akol, melynek főpásztora éljen sokáig, éljen addig mig a honnak él! Politikai hirek. * A képviselőház összeférhetlenségi bizottsága legközelebbi ülésében tárgyalta a minisztelelnöknek a kormánybiztosokra vonatkozó indítványát, ma ismét folytatja e tárgybani tanácskozásait. — A képviselőház pénzügyi bi zottsága pedig a közmunka és közi. minisztérium költségvetését. — Az igazságügymiiiisztcr felhatalmazást fog kérni az orsz. gyűléstől, hogy rendeletileg intézkedhessék az iránt, hogy a telekkönyvi hatóságok azután sommás tkvi kiadványokat is adhassanak ki, mint ez külföldön szokás. Méhészet. (II. köziem.) Elnöki beszéd, a békésmegyei okszerű méhészegyletnek, B.-Gyulán 1879. évi deczember hó 30-án tartolt közgyűlésén fölolvasta Göndöcs Benedek apát és lelkész, egyleti elnök. (Folytatás.) B.-Gyulán a minta méhészeti helyiségben, egÓ9z nyáron át több alkalommal, Békésen junius 9 én, Gyomán aug. 4-én. Körös-Tarosa aug.