Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-01-27 / 18. szám

« Békéstnegyei Közlöny" 1880. 15. szám. s a jégtórlaszok lehetőleg megsemmisitessenek. Minthogy azonban ezen óvintézkedésnek csak ak­kor lesz sikere, ha a védelem czélszerüen szer­veztetik, a kózmunkaerő összeiratását és számba­vételét s a védelem akkénti szerveztetését hagy­tam meg, hogy minden egyes egyénnek munkaköre meg legyen határozva, a közmunkaerő kisebb csoportokra felosztva egyes vezetőkre bizassék, a védmunkálatok élére alkalmas vezérlő egyén ál­litassék, s az ekkép szervezett közerő időszakon­ként. szerszámmal felszerelt fris csapatokkal fel­váltassák. A t. közigazgatási bizottság mult havi 1720. 8Z. a. kelt határozata által a Körös folyók víz­állásából hirtelen olvadás esetére könnyen követ­kezhető válságok megelőzése végett mentőeszkö­zök beszerzésével bizatváu meg, az ezen igen nagy horderejű és fontosságú óvatossági tárgyban mult hó 19-én az érdekelt járások és községek tisztviselői s elöljárói és több érdekeltek jelen­létében megtartott értekezleten kifejtett irányné­zetek, és a helyzet ismeretéből ajánlatba hozott módozatok kellő figyelembevétele után egyelőre az óbudai hajógyárból egészen felszerelt 20 csol­nakot rendeltem meg, s azoknak a legveszélye­zettebb községekbe való szállítása, ezenfelül End­rőd, K.-Taresa, M.Berény, Békés és Doboz köz­ségek részére tutajoknak alkalmas fenyőszálak szállítása iránt intézkedtem oly formán, hogy a fenyőkből netáni vész esetén azonnal lápok szer­kesztessenek, addig azonban a községek birái számadása és őrizete alá helyeztessenek. Ezen­felül izámbavétettek a minden községben létező ugy községi, mint magán csónakok, Gyula város képviselete pedig a város védelmére saját erejé­ből is csolnakok és tutajok beszerzését elhatá- j rozta. Az előadottakhoz még azt kivánom tol­dani, hogy ha a jégrobbantás szüksége és lehe­tősége mutatkozik, műszaki csapatok küldése iránt sürgősen intézkedni el nem mulasztandom. Mit hozand a jövő, azt sejtenünk igen, de tudnunk nem lehet; az előadottakból átlátni mél­tóztatik, miszerint részemről igyekeztem megtenni mind azt, mit óvatosság és előre gondoskodásból tenni szükségesnek és czélszeriinek véltem, mely irányban az időviszonyokhoz és helyi körülmé­nyekhez képest körösparti községeink megmen­tése érdekében tovább is haladói meg nem szű­nöm. A legutóbbi január 4-ki vízállás Gyulán a fekete Körösnél 2 m. 18 cm., a fehér Körösnél 2.80. Békésen január 3. 4.43. Gyomán ugyanak­kor 3.13; tehát csekély áradás mutatkozik ugyan, mely azonban az éjjeli fagyást és tiszta időjárást tekintve, habár ovatosságra igen, de aggályra okot nem szolgáltat. B.-Gyulán, 1880. január 4 Jancsovits Pál, alispán, j Külföldi hirek. * A montenegrói fejedelem utazása Szt­Pétervárra elmarad, mivel a gusinjei kérdés oly komoly alakulatot vett, hogy a fejedelem köte­lességének ismeri a serege élén maradni. — A franczia kormány elégtételt log kérni a por­tától, mivel dlexandrettában török katonák fran­czia matrózokra lőttek. — Az albánok maga­tartása, lehetlenné teszi a gusiuje-plávai viszály megszüntetését, akkor az angol, franczia és olasz hajóhad fog kikötni Szalonikiban. — Ausztria­Magyarország részéről Novi-Bazár felől várható a katonai demonstráczió. Ausztriai hirek. * Bécsben a jég ismét elindult, de a csa­tornánál megállott. — 0 felsége Dubszky gróf athéni követet, a konstantinápolyi nagy követség ideiglenes vezetésével bízta meg, hova Dubszky Trieszten át már el is utazott. — Rudolf trón­örökös hir szerint a jövő nyáron nem fog Lac­| roma mellett időzni, de szakadatlanul eleget fog tenni ezredesi kötelességének Prágában, hol ez­rede fekszik. Hazai hirek. * Gróf Ziehy Feraris Viktor levelet in­tézett magyaróvári választóihoz, melyben or­szággyűlési képviselőségéről való lemondását tu­datja választóival. — Adámosra a napokban egy leány anyja látogatására jött haza Nagy­szebenből, de anyját halva találta, s ez annyira megtörte gyönge szivét, hogy a mint ráborult anyja koporsójára, egy fájdalmas sikoltás után megszűnt élni. Fővárosi hirek. * Muckensturm fővárosi pénzes levélhord< 40 évi szolgálati elismeréséül a legfelsőbb hely ről ezüstérdemkeresztet kapott. — A főváros orvosi bál fényesen sikerült, a bálanya szerepé gr. Andrássy Aladárué vitte. — A Petőfi-társa­ság felolvasó ülései ezután az akadémia kistér mében fognak megtartatni. — A Verhovay-Maj thényi ügyben Czárán vizsgáló-biró megkeresu a bécsi Landesgerichtet Beniczky megidéztetés< iránt. MEGYEI HIREK. — Folyó hó végéig lapunk kiadóhi­vatala teljes számú példányokkal folyvást szolgálhat. Ötször hetenként megjelenő la­punk előfizetési dija egy évre 8 frt; fél­évre 4 frt; negyedévre 2 frt; egy hóra 80 kr. B.-Csabán, jan. 24-én. A kiadóhi­vatal. — A ki a lapunk szerkesztője és Zsi­linszky Endre közt lefolyó vitát részrehajlatlan figyelemmel kisérte: annak a minden jobb érzés­ből kivetkőzött ellenfelünknek dührohamai ok­vetlenül eszébe juttatták azt a jelenetet, midőn két vivó közt, az egyik hideg vérrel parírozza a támadásokat, a másik pedig épen ezen higgadt­ság által teljesen kijő a „kontenánszból" és kapál, rugdal, vág mint egy vad bestia. Ugy tesz Zsilinszky Endre is, legutóbbi védelmünkre adott válaszában. Legjobb barátjai is beismerték, hogy akkor, midőn bennünket egy valótlanságokat tar­talmazó nyilatkozattal az igazság rovására akar­tak a közönség előtt kompromitálni, midőn te­hát jogunk lett volna erélyesebben fellépni, a nálunk is elharapódzó korrupczióról levonni a fátyolt és a maga teljes utálatosságában bemu­tatni : mi mérsékeltebben és tárgyilagosabban nem is védhettük meg magunkat, mint a hogy azt tettük. Egy illetlen szót sem használtunk, hanem tényeket hoztunk fel és ezek voltak súj­tok ellenfelünkre. Bebizonyítottuk, hogy a nyi­latkozatot aláirt egyik férfi is elitélte az éretlen gyerkőcz-szerkesztő ujabb handabandáit, azóta ezen férfi maga is nyilatkozott lapunkban és lé­nyegében beismerte előadásunkat. Világos tehát, hogy az illető gyűlésen Zsilinszky Endre azt a megbízást nem kapta, de világos abból is, hogy nem is meri állítani, miszerint például Be­liczey István főispán ur, Áchim Pál ur, Singer Ignácz ur, Szemián Sámuel ur, csak jelen is let­tek volna azon gyűlésen, pedig ezen urak nevé­ben is beszélt s igy világos az is, hogy még ak­ledteni őket. Mire megjövénk, találkoztam velők. A nő még halványabb, a gyermekek még sápadt­tabbak voltak. Megjelent két gyermekével a partokon Ta­lán nem kapott munkát és csak üdülni jött a tiszta levegőre ? Talán beledőlni készült két gyer mekével a zajtalan hullámokba ? Alkalmasint. Mert a mint mélyen belenézett a nyugodt folyóba, összerezzent. Gyermekeire nézett. Lázasan ölbe kapta. Kebléhez szoritá, mintha öleléssel akarta volna megfojtani. Hosszú csókokat lehelt halvány ajkaikra, mintha boldog életet akart volna be­lehelni. . . . Ki-kijártak A szép, enyhe tavaszi délutá­nokon munkát is hozott ki a nő. Ott vart a csen­des parton Gyakran letette a tűt. Abba hagyta a varrást Ugy látszott, miképeri megfeledkezett önnönmagáról, mert beszélgetni kezdett. Csak magában. Csupán a habok hallották meg én! Egyikünk se beszélte tovább ! Az asszony beszé­déből, egyes elejtett szavaiból azután én egy! család történetét tudtam meg. Az emberiségből egy leverő történetet, melynek okozója egy sze­rencsétlen szenvedély vala. Akkor aztán hálát adtam, hogy csak egyszerű madár vagyok! . . . Szorgalmas zsinórverő volt a férj. A leg­előbbkelő divatárusoktól kapott megrendelést. Megbízói dicsérték szorgalmát, jó Ízlését. Elhal- ! mozták munkával. Elkényeztették dicséretekkel. : Annyira jól folyt a munka, hogy a megrendelése­ket egymaga később nem is volt képes teljesíteni. Legényt fogadott. Üzletet nyitott valahol a Fe­renczvárosban És a véletlen ugy hozta magával, hogy egy régi kenyeres pajtásával került össze, kit évek óta nem látott. Ketten aztán kibéreltek egy tágas helyiséget, mint társak. Czimborája j selyemfestő volt. Az üvegkirakatokban voltak fes­tői csoportozatban a szines kelmék és redőzött selyemszövetek. Köztük ezüst és arany zsinór­zatok csillogtak és fényes gombok ragyogtak. Ha lámpával keresett volna czimborát, sem talál­hatott volna jobbat. Mennyit elmosolyodott, midőn látta, hogy az elhaladó kofák, tejáruló-asszonyok, kíváncsi var­gainasok megállnak a kirakat előtt. Majd elbe­szélik ezek 1 Majd elmegy a Ilire I S az üzlet, ugy, a hogy virágozni kezdett. Bár nem ugy, mint ő heves ábrándjaiban kép­; zelé. ő aztán megint elmerengett, hogy mégis a Belváros valamelyik előbbkelő utczáján kellett volna boltot nyitnia. Lassan-lassan lelkébe lopó zott a nagyravágyás démona, mely minden más érzelem felett tulysulyra vergődött Bizony bolon­dul tette, hogy ebbe a helyiségbe fektette tőkéjét! Merengéseiből társa zavarta föl, ki gyöngén vállára ütött. Midőn főinéz, annak kérdő s gu­nyoros arczával találkozik. — Mit busulsz czimbora?! Nem ugy me­gyen, a hogy kellene? Bizony czudar világban élünk. A szép selymet kiszorította a divatos gyapjú kelme. Most a soroksár-utczai kövér mé­szárosnénál s a mária-utczai agg hajadonnál egyébb más senki sem küld selymet festetni. Bizony neked is jobban mehetne I — Bizony jobban I Jövő holnapokban elkül­döm a legényt. Elég lesz egy inas is. Magam dolgozom. Mert a házbért sem tudom kifizetni. Már-már belátom, hogy jobb lett volna feleségem szavát megfogadni. — Mit mondott az asszony ? — Hát azt, hogy jobb lett volna a régi kerékvágásban megmaradni. — És te tudsz valamit adni az asszony­beszédre?! Hosszú haj rövid ész! Lásd, az én feleségem elég okos asszony volt, mégsem adtam rá semmit. Főzzön jó harapni valót, tartsa rend­ben a lakást, vigyázzon a gyerekekre, hogy ne szakítsák a ruhát. — Hát volt gyereked?! (Folytatása köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom