Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-01-22 / 15. szám

« Békéstnegyei Közlöny" 1880. 15. szám. A dolog még csak nehézséggel sem járna. Az egylet magában foglalja a csa­bai nők szine-javát; a divat felülről jön : lia tehát a nőegylet a drága fényes anya­got olcsóbb egyszerűvel, a drága nagy­városi munkát olcsóbb házi mnnkával cse­réli fel és pedig nemcsak otthon, hanem bármely nyilvános helyen is, és ezen eljárását nemcsak ideig-óráig, hanem meg­szeghetetlen alapszabálykint állandóan ki­viheti: nem lehet benne kétség, hogy a selymeskedés nemcsak nálunk szűnik meg mihamarább, hanem mindazon szomszéd községekben is, melyek velünk gyakrab­ban érintkeznek. Kiszámíthatatlanok az anyagi és er­kölcsi előnyök, a melyek a nőegyletet ez uton követnék. Még eredeti feladatát is csak ugy oldhatná meg a nőegylet legbiz­tosabban. Hisz neki pénzre van szüksége hogy élhessen és hathasson, pénzre, mely az egyes családok filléreiből verődik össze. Ámde mikor adhatnak az egyesek bőveb­ben, akkor e, ha selymeskednek, akkor-e, ha ugyanazon bevétel mellett csak kar­tonoskodnak? Vajha hajlandó lenne a tisztelt nő­egylet megváltani bennünket a ruházatbeli tékozlás bűneitől ! x. Külföldi hirek. * Oroszországban jelenleg a betegségnek egy különös faja uralkodik. A beteg egész teste inegfeketül, azután megdagad. Erre a beteg vért berbaráti határtalan áldozatkészségeért méltán! köp és néhány nap alatt borzasztó vonaglás közt megilleti a közelismerés. meghal — Az orosz orvosok nem értenek annak Ezekutáa az Aradmegyéből öröklött árvíz- gyógyításához. — Az oroszT czár határozottan nek az élőmederbe való bocsátása körüli eljá-1 rosszalja azt, hogy Sándor, a Dolgár fejedelem le akar köszönni. fiúról felejtkezném meg, kit rendes viszonyok közt jóakarójának, jó testvérjének vész idején nemtő­jének megismerni és tisztelni Doboz községe meg­tanult, és a kit, gróf Wencheim Rudolf nagybir­tokos urat jelenleg is nagylelkűen tanúsított etn rásra térvén át, erre vonatkozólag meg kell je­gyeznem, hogy az alsó fehér Körös szab. társulat az árviz lecsapolása czéljából mult évi deczem­ber 10-én 1246. illetőleg deczember 19 én 1285 eln. sz. a. hatóságilag elrendelt gátkivágás esz­közlése köriil oly hanyagul, oly közönyösen járt el, és a gátmegnyitás halogatásával elkövetett mulasztása által a meggyűlt, de a Körös alacsony állása mellett már levezethetett árviz jó részének leeresztését csupán a kivágás költségeinek visz­szatéritése iránti aggálya miatt oly lényegesen megakadályozta, hogy az ebből könnyen kelet­kezhetett veszélyért a felelősség terhe kizárólag reá sulyosodott; mely mulasztásról a helyszíni szemle alkalmával személyesen meggyőződvén, a társulatot a gyulai polgármester utján nemcsak a Lévai-féle zsilip helyén eszközlendő gátkivágás, de a nagycsatorna jobbparti betömött zsilip azon­nali kiuyittaiásának eszközlésére is utasítottam, mert a banoin földeket elborító árviz lecsapolása csak ezen az uton történhetik meg. Azonban, alig­hogy a fekete Körös jobb partja annyi kínos ké­Savfet pasa hosszasabban értekezett a szultánnal, hihetőleg az uj kabinet élére ő fog lépni. — A berlini, bécsi és lon­doni kabinetek hihetőleg közös diplomacziai akczióra egyesülnek, mely által a portánál füg­gőben levő keleti kérdéseket véglegesen megakar­ják oldani. Közös katonai demonstráczió is ki­látásban van. Ausztriai hirek. * Az első osztrák takarékpénztár a be­fektetési kamatlábat legközelébb 4 százalékra szállítja le. — Ö felsége a királyné Bécsben meglátogatta az összes ottani kórházakat. Hazai hirek. * Gyulakesziben a napokban egy veszett macska három molnár legényt megharapott, mind­háromnak felgyógyulásához kevés a remény. — Pűlkikai hirek. * A megszállási hitel valószínűleg csak február hóban fog tárgyaltatni. — Ugyancsak a 19-ki delegáczió-ülésen megszavaztatott a kö­zöshadügy minisztérium haditengerészeti osztálya rendes és rendkívüli szükséglete 1880. évre va­lamint a boszniai és herczegovinai menekültek czimén kívánt póthitel. — Az osztrák-magyar német vasúti konferenczia nem vezetett ered­ményre ; mindkét fél leghosszabb vonalaira igyek­szik terelni a forgalmat. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés, a megye állapotáról 'P7í)-ik év utolsó havában ; felolvasta­tott a f aó 5-én tartott közig. biz. gyűlésen. (Folytatás.) 111. Árviz- ügy. De mulasztás és hálátlansággal méltán vá­dobathatnám akkor, ha azon nemeskeblü fér- ; szülődés és meddő vajúdás után a tengernyi ár- i ESesd környékén a vaddisznók annyira elszapo­rodtak, hogy a vadászok tuczatszáuira lövik le azokat, a vaddisznó húsban oly nagy a bőség, hogy a házi sértésekre csak elvétve kerüi a sor. — A belügyminiszter megengedte Bogdánffy esztergommegyei birtokosnak hogy birtokán, Csol­nakon (Esztergommegye) kőszénbányát nyithasson. viz lebocsátása végett vállalkozók segítségével deczember 29 én megnyittatott, az újév napján azon aggasztó értesülést vettem, hogy a gáton ütött rés oly ügyetlenül eszközöltetett, miszerint a rohamosan beszakadó árviz a kellően nem biz­tosított nyilást veszélyesen kitágította, melynek hirtelen áradás esetén szükséglendő betöltéséhez elegendő anyag és szerszámmal a társulat nem rendelkezik, mely értesülésre Gyula város polgár­mesterét az óvintézkedés azonnali megtételére s elegendő védanyagnak a helyszinere való szál­littatására s az erőszakosan kitágított veszélyes rés megszükitésére utasítottam, minek folytán a társulat az anyagszerek gyűjtéséről és munkaerő készen tartásáról gondoskodott is, s a nvilvános szűkítése munkába \ étetett. Ezer szerencse, hogy mind ez ideig a beállott enyhe idő daczára ujabb jelentékenyebb áradás nem mutatkozik, mert kü­lönben hirtelen áradás esetén a gátkivágás kö­rüli lassú és tökéletlen eljárásnak siralmas kö­vetkezményei lettek volua. . (Vége köv.) Fővárosi hirek. * Bonis Sámuel halála folytán megürese­dett itélős/.éki tanácselnökségre Szabó Imre sem­rnitöszéki báró fog kineveztetni. — Verhovay Gyula állapota annyira javul, hogy orvosai azt hiszik, hogy öt-iiat hét múlva felgyógyul egészen. — A budapesti józsefvárosi szegény tanulókat ruhával segélyező egyesület művészek közreinü­köd ésével febr. 13. hangversGriiyt rondez MEGYEI HÍREK. — Mindenféle a megyei bálokról. Ha a b.-csabai tombolabálról Írnánk tárczát, azzal ugyan hogy mind pénz — kárhoztatta a rende­zőség azon eljárását, hogy a csabaiaknak kevés sorsjegyet hagyott. A női társalkodó a sorsjegyek boldog birtokosaikkal a szünóra alatt megejtett sorshúzás alkalmával egészen megtelt. Egy óra hosszant hallgatja az 529 száma sorsjegy birto­kosa a kihúzott számokat, végén szomorúan pana­szolja malheurjét, hogy az 539 szám jött ki a mellette állónak, ki folyton kiabálta, hogy itt van ! meg van ! A kihúzott számok ma fognak szétkül detni s hisszük, hogy ezen nyereménysorozattal a melyen 300 drb tárgygyal több van kihúzva, mint a sorsjegyeken ígérve volt, a megye nagy részében s általában az országban lakók kik sors jegyek vétele által a nevelésügyet előmozdítani szívesek valának, meg lesznek elégedve. Nézünk be egy kicsit a tánczterembe. A karzat telt, már 7 órakor az első sor el volt foglalva. Midőn végig tekintettünk e két szép soron, kárhoztattuk e karzatot, később azonban midőn többeket, közöttük a bodzási szépeket láthattuk a sima parqueten, helyeseltük, hogy van karzatunk, ki tudja jöttek volna-e ezek, vagy azok kik álhatatosan lent maradva estélyünk fényét emelték e bálba, ha tiincs karzat. Kevéssel 8 óra után elkezdődik az első táncz, a csárdás és pedig oly kedvvel, minőt ritkán lehet látni, melyet Jan­csinak, ki ez úttal élénkebben játszott mint a múltkor háromszor kelle újráznia. A négyest 46 pár tánczolta, de a mennyiben a földszinti és a karzati közönség folyton változott, a tánczolók párja jóval meghaladta az ötvenet. A közönség nagy része a 4-ilc négyes utáu haza ment. A foly­ton fokozódott kedv ez után szállott a legmaga­sabb fokra az utolsó csárdásnál. Már-már kezdett a vonó fáradni midőn egy ravasz tánczos azt mondja a prímásnak, hogy „kifogyott a nóta a hegedűből ugy-e?" Jancsinak se kellett több. Két­szeres erővel fogott hozzá, hogy az ellenkezőt bebizonyítsa, elővette a jó talp alá valókat, elő a legjobbat a „Gizella csárdást" s raktuk oly kedv­vei, hogy valóban csodálkozunk hogy az épület, az erős topogást a „hogy volt!" és „Hej huj" kitörő hangokat ki birta állani. Az olvasó, tudjuk, hogy a virágok neveit keresi e sorokban. Megvalljuk az igazat nem me­rünk hozzáfogni, nehogy az ily nagy számból véletlenségből kimaradtak neheztelését vonjuk magunkra. A névsor közlése különben kimegy a divatból, melynek csak azért van értelme, hogy azok kik az estélyen nem vehettek részt, tudják kik voltak jelen. Ez utóbbiaknak büszkén mond­hatjuk, hogy városunk minden hölgyei között ott voltak a megye szépei, kik estélyeink fényét oly gyakran emelni szívesek. Végül elmondhatjuk, mint e lapokban a gyulai újdondásza csabai nőegyleti bálra mondta, megfordítva, hogy sikerült bálunk volt és pedig nem olyan mint a gyulai nőegyleté, mert nem 300 frt, hauám 700 frt bizonyosan marad tiszta jövedelem. Ficzkó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom