Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám
1880-06-22 / 119. szám
B.-Csaba, 1880 , VII. évfolyam, 119) . szám. Kedd, junius 8án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési 'díj : helyben házhoz hordva • agy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára4kr. A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld J könyvkereskedő urnái 13 -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dtja 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a posta-hivataloknál 5 kros postautalványnyal. A nőkről. Az utóbbi évtizedekben óriási szellemi mozgalom indult Mill Stuart által kezdeményezve mely a nőkérdéssel foglalkozik, j Ó e kérdést beható tanulmány tárgyává tette s elv képen kimondotta, hogy a nők felszabaditandók eddigi alárendelt helyzetükből s mindazon jogokkal íelruházandók, melyekkel a férfiak birnak. Mill Stuart kimutatta az eddigi bölcsészeti felfogással szemben, hogy a nők a tudomány és művészet mindazon ágára képesek melyekre a férfiak, s szellemük ha rendszeresen kiképeztetik éppen nem áll alább a férfiakénál. Ezt bizonyítja a nők története melyből kitűnik, hogy az indusoktól kezdve, (hol; Aviar bölcBÓsznő könyveket irt a morálról „Aizadi és Kalojulusham" czim alatt) egész a jelenkorig minden müveit nemzetnél voltak és vannak kitűnő műveltségű tiők, kik a világ bámulatát méltán felköltötték. De mindezek daczára a nők helyzete nem igen javult s ama kitűnő nők is csak ugy élvezhették a szabadságot, hogy tultették magukat a társadalmi rend megrögzött szokásain, miáltal természetesen, erkölcsi bukásukat idézték elő. A természet törvénye már az, hogy az elnyomott osztály jogai kivivásáért nem nagyon válogat az eszközökben. S igy igazat kell adnunk Mill Stuartnak midőn azt állitja, hogy mi a nőket csak ugy ösmerhetjük meg egészen ha felszabadítva őket eredeti természetük produktumait leshetjük el. Tudom, hogy e kérdéshez sok ellenvetés lér, hiszen már Mill Stuartnak szemére vetették, hogy az ennyire fölszabadított nők az erkölcs telenség örvényébe rohannának. De nagyon szomorú állapot volna az, ha a nőket csupán a félelem és gyalázat tartaná vissza a bűntől; ez jelenlegi helyzetűkben sincs igy, pedig közmondás, hogy a tiltott gyümölcs édesebb : a müveit és jó érzésű nő bármily csáb és alkalomnak legyen kitéve, tiszta és szcnytelen -marad, nem azért nem tesz roszszat mivel fél, hanem mert a rosszat önmagáért utálja, a szépet önmagáért szereti s igy a bűnre képtelen. Mill Stuart eszméje tehát alapjában szép és nemes. Amerikában már meg is kezdték valósítani s mondhatni szép reménynyel. Hiába hangsulyozzák ellene, hogy igy a nőből a legszebb vonás a családiasság vesz ki; mert a kinek a családi életre van kiváló hajlama az nem válal hivatalt, A „BÉKÉS1E&YEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA . A szabadító. (Elbeszélés^ néhai Garzó Júlia hátramaradt irataiból) (Folytatás.) Vilma már félig boldog volt. Tökéletesen hitte, hogy az ifjú őt szereti. Visszaemlékezék, hogy az ifjú mily boldogságtól sugárzó arczczal lépett segélyére, mily szorosan Öleli magához, midőn összeroskadt, és még ugy tetszék a leánykának, mintha Jenő forró ajka is érintette volna homlokát. A szerelmes szivnek mily édesek álmai! A grófné volt az első, ki megszakitá a csendet. — Édes leányom öltözködjél! én megyek, némi elrendezni valóim vannak, mivel vendégeink lesznek. — Kik lesznek a vendégek anyám? — Jenő ós anyja. — Jenő és anyja! — ismótló anyja szavait az egyszerre vidámmá lett Vilma. -- Igen gyermekem. Véletlenül találkozám velők s mára ígérek a látogatást. — Ezt már a szobaajtóból mondá, s magára hagyva Vilmát, eltávozott. Ki írhatná le azt az örömöt, melyet a kis búslakodónak az az édes tudat nyújtott, hogy ily hamar meglátja Jenőt, őrömében nem tudott mit tenni, majd az ablakhoz szökött kitekintendő, majd ismét haját bontá le, majd ruhákat szedett elő, s a tükör elé állva, illesztgeté magához. Igy telt el néhány pillanat, mignem Czeczilia, — igen csinos kis termetű, barna, piros arczu ajkai körül jóságos mosolyt hordozó, mintegy husz huszonegy éves leány, Vilma társalkodónéja lépett be. Vilma örült Czeczilia megjelenésének, elébe futott, karon fogva vezeté az asztalhoz, mély fel volt halmozva ruhákkal, melyeket össze-vissza rakott széles jó kedvében. Mond csak édes Czeczím, milyen ruhát vegyek magamra? Nem tudok választani. — Az attól függ, hova akar menni ? — Sehova édesem ! de. . vendégeink lesznek. — Feltűnő akar lenni nemde? s azt hiszi, hogy azt csak a ruházat által érheti el — jegyzé meg Czeczilia kedves mosolylyal ajkain. — Édes Czeczim! Te rám piritasz. Hiszen tudod, te is azt mondád sokszor, hogy nem vagyok hiú De ma igen jó kedvem van 1 — veté utána pajkosan csókolva meg az őt hévvel átkaroló Czecziliát. Azután elkezdének csevegni, sok közleni valójuk volt egymással a két leánynak, kik testvérként szerették egymást. Mi pedig hagyjuk őket magukra, majd későbben lesz alkalmuuk ismét találkozni velők. mig azok kik a tudomány vagy a művészet valamely ágára hivatvák, annak szentelhetik életüket s e mellett még jó családanyák is lehetnek: a fődolog az, hogy a nők magasabb, egyetemi képzettségben is részesülhetnek. Ezt a férfiaktól a jog egyenlősége is követeli, ez nálunk még idea, de eljő az idő midőn ez eszme is megtestesittetik! Nem mintha én a nő emanczipátiónak föltétlen hive lennék, ennek is, mint mindennek a világon vannak árnyoldalai; sőt a hol legnagyobb a fény, ott legnagyobb az árnyék. Schiller szerint minden ujeszmét megfeszitnek; de azért az újra feltámad. Nálunk ez eszme egy hamar megnem testesíthető, hisz csak nem régen is midőn egy nő az érettségi vizsga letételéért folyamodott, az illetékes körtől azt a választ kapta, hogy anőaz érettségire képtelen. De a mit egyszerre elérni nem lehet, a^z lassanként fokról-fokra elérhető. A társadalom van hivatva első sorban ez ügyet felkarolni, a családból kell kiindulni az első mozgalomnak. Az eddigi családok nagyobbrészt egyeduralmak voltak, a családfő volt minden a többi semmi, hisz' egy századdal. előbb a férfi megölV. Erdélyország egyik helységében, sugár fenyvesektől körülvéve, áll az idő barnitotta kastély, mely a köznép ajakán czimborák tanyájának is neveztetik. Külső alakjára nézve, fekete kapuja s vasrácsozatos ablakaival, ellentéte ez elnevezésnek; mert ki azt megpillantja, sem többnek, sem kevesebbnek nem gondolja, mint kolostornak. Honnan hát ez elnevezés ? Ezen kastély mostani birtokosa Perey Kázmér, ki azt anyai jogon öröklötté, s azóta folytonos lakhelyül használja. Vessünk egy pillanatot Perey családi elete és jelleme megismerésére. Perey Kázmér egy volt a legváltozóbb kedélyű, egyszer komoly, miskor a legkönnyelmübb emberek közül. Már mint tizenhat éves ifjúnak, kártya és vadászat volt kedvencz mulatsága, melyekről szülői nemcsak hogy elszoktatni nem birák, sőt napról-napra nagyobb szenvedélylyel ragaszkodott azokhoz. Atyja Perey Gerő, jellemes férfi és derék hazafi volt. Kinek minden törekvései oda czéloztak, hogy fiából is hű polgárt neveljen hazájának. De mint fájt szive midőn látta, hogy Kázmérból minden törekvései daczára sem lesz egyéb egy semmirekellőnél, ki azt sem fogja tudni, mi a haza? (Folyt, köv.)
