Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-05-04 / 85. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1880. 85. szám. tás hangzott szerte városunkban s verte fel polgárságunkat békés nyugalmából. Igen, tüz volt, mely megsemmisité rövid pár óra alatt színházunkat, s helyette csak egy óriási romhalmazt hagyott hátra, mely nem kis hasonlatossággal bir a római amphitheatrumok rommaradványaival. Mintegy 10 óra lehetett, midőn a szini előadás befejeztetvén, a közönség nyugod­tan távozott szinházunkból. Az utóbb ki­jöttek azonbaa alig távoztak 20—30 lépés nyire, midőn egyes hangok által figyelmessé tétettek a következő tűzveszélyre. Többen azonnal visszarohantak, hogy a netán még az öltözőkben lévő színészeket a vészre figyelmeztessék s hogy a veszély elől a színészek vagyonát képező tárgyakat meg­menteni segítsenek. A szinpadra érkezve, teljes sötétség uralkodott még, s csakis a csillár fölötti szelőkön át hatoltak be a színház fedélze­tét már emésztő lángoknak egyes sugarai, melyek oly rohamosan terjedtek, hogy alig egynehány perez múlva a szinház belseje már vakitó fényárban úszott, a nélkül azon­ban, hogy lángok vagy egyáltalában tüz látható lett volna. Később kezdődtek egyes szikrák szál­lingózni alá a zártszékek közé, melyek ha­tását megsemmisítendő pár ember őrt állt vizes edényekkel és, egyébb szerekkel azokat elnyomni igyekezett. A tüz ezen helyen nem is lett volna oly veszélyes, ha az a padláson oly roha­mosan nem terjed és fent a zsinórpadlásig nem jut, hol a különféle diszitményekben és több más tárgyakban oly nagy tápanya­got nem lel. Azonban a midőn a tüz eddig terjedt 8 a nagy csillár lezuhant, az egész szinház belseje egy lángtengerré vált, me­lyet megközelíteni teljes lehetetlenség volt. A tűzoltók és katonaság ezalatt meg­érkeztek, s az oltásra már ekkor épenséggel gondolni sem lehetett, hanem csakis az volt a jelszó: „menteni a mi lehet." Színészeink legnagyobb része, kik ter­mészetesen legközelebb voltak a veszélyben érdekelve, fejét vesztve szaladgált ide s tova, s igy igen szükséges volt egy hideg­vérű ember ;elenléte, ki a szükséges intéz­kífejezte — az inaskodásból egészen a jóremóny­fokán tul vitorlázott. (Lyser ugyanis tengeri szol­gálatba lépett). Midőn azonban Lysor elbeszélé, hogy hajóján különféle alkalmaknál, és tul az Oczeánon, azt, a mit tőle tanult, jól alkalmazta, kibékült és ismét a régi volt. — Apropos, mondá Lyser rögtön — hogy vau a mi kedves betegünk, Sallín Ferdinánd báró? Ezeu kérdésnél a tanár vonásai a legmé­lyebb szomorúság kifejezését öltötték magukra. — Az már igen jól érzi magát — válaszola komor hangon. — Jól értem? — kiáltá Lyser ijedten. Az ifjú, viruló, reményteljes ifjú meghalt? — Halott? — ismótló a tanár fájdalmasan, valószínűleg. Gondolja csak szülői fájdalmát, kik vele miudenöket elvesztették, mert egyetlen fiuk volt, utolsó sarjadéka egy ősi, századokon át vi­ruló nemzetségnek. — Mi volt halálának oka? — kérdé Lyser megrendülve hosszabb hallgatás után. — Oh, bolondsági kiálta a tanár kellet­lenül. Ismerte ön Werner orvos leányát? — Nathaliót? Ej! hízelgők magamnak, hogy neki három óv előtt nagyon udvaroltam. (Folyt, köv.) kedéseket megtegye. Találkozott is egy, ki azonban látva a mentő erők csekélységét, legelőször is a már megjelent katonasághoz ment s különösen a 89. gyalogezred máso­dik századának derék parancsnokától Geis­berg százados úrtól kért segélyt, ki ezen kérésnek azonnal engedve, a szükséges ka tonai erőt rendelkezésre bocsátá. Ekkor a katonaság valóban emberfö­lötti erővel és csodálatraméltó hidegvérrel kezdett dolgozni. Megmentetett a ruhatár; a könyvtár ; egy igen értékes zongora, sőt midőn a színházi helyiségekben menteni való már nem volt, az épületben lévő ma­gán-lakások bútorait is kihordták. Ez alatt a 13-ik tüzérezred parancs­noksága által szolgálatra kirendeltetett mint­egy harmincz pár, teljesen felszerelt ló, me­lyekkel folytonosan szállították az oltásra szükséges vizet, mi azonban, sajnos, egyéb eredményre nem vezetett, mint hogy a tüz lokálizáltatott. Színházunk azonban teljesen leégett. Borzasztó látványt nyújtott, mint nyal­dosták a magasra felcsapkodó lángok a sötéten tornyosuló felhőket és mint kor­bácsolá azokat az erős éjszaki szél. A láng­tengerből az erős szél fel-felkapott egyes üszköt s a valóságos tűzesőben messze so­dorta magával. Csend uralgott mindenütt, s csakis a tűzoltók jelzősipjának hangja, a fecskendők zakatolása s az épület száraz farészeinek ropogása és recsegése volt hallható. Egyes gerendák beesése után következő tompa moraj s az azt követő tüzfelleg, melyet felvert, valóban kísértetiessé tette az egészet. Éjfél után két óra tájban a tüz már felemésztette az eléghető anyagok legna­gyobb részét, s uj táplálékot már nem nyerhetvén, csillapodni kezdett. Csak akkor volt látható a pusztulás teljes mérvében. Kopasz, omlásnak indult falak meredeztek ég felé ott, hol még csak pár órával előbb közönségünk oly élvezettel nézte végig Felekyné művészi játékát. A „koronaherczeg a-hez czimzett ven­déglő holyiségei a legnagyobb veszélyben forogtak s csakis több bátor ember fárasztó ós önfeláldozó működésének volt köszön­hető, hogy a legveszélyesebb helyeken a tüz tovább terjedését megakadályozták. A kétségbeesés mindenütt igen nagy volt s különösen igen rosz hatást szült néhány öreg asszony jajveszéklése, kik kezeiket tördelve s hangosan jajgatva futkostak fel s alá ép oly helyeken, hol a legsürgősebb teendők voltak végzendők. A színtársulat megmentett holmijával ott táborozott az utczán a dicséretőkre mondhatjuk, hogy ámbár nagy veszteség érte őket, sorsukat valóságos philosophiai nyugalommal viselték, kivéve egyes gyen­géb nőket, kik szintén jajgatásaikkal vél­ték az elemek dühöngést megállitni, a mi természetesen nem sikerült. Sajnos, hogy az oltási müveletek al­kalmával egy baleset is történt, mely azon­ban nem vont maga után komolyabb kö­vetkezményeket. A tüzoltókar uj, nagy toló­létrája midőn felállíttatván, azon H a m e­r o t h ur felkúszott, eltörött, s csakis kü­lönös ügyességének köszönheti nevezett ur, hogy mintegy három emeletnyi magasság­ból a földre nem zuhant, mert esés közben a létra más részét ragadta meg s ugy egyes zuzodásokon és bőrledörzsölésen ki­vül egyéb baja nem esett. A tűzoltók és katonaság, valamint a bámuló közönségnek egy része egész reg­gelig őrködött a tüz körül, mely még most, midőn e sorokat írjuk (d. u 4 ora) sincs egészen eloltva. Nagy füstölgő hamuraká­sok, egyes gerenda-darabok, melyeken a tüz még mindig rágódik, az össze-visszahajlott és olvadt légszes-vezetéki csövek és a szín­padi sülyesztő gépeinek vasrészei az egye­düli maradványai volt szép színházunknak. Ez alkalommal nem mulaszthatjuk el a véletlen sajátságosságairól is megemlé­kezni, melyek ha hajlammal bírnánk a ba­bonaságra, igen könnyen teremthetnének babonás következtetéseket. Igy pl. öt évvel ezelőtt a „Nőuralom" czimü darab adatott színházunk megnyitá­sának ünnepére, s Szirtfokyné szerepét ak­kor is, mint most, Felekyné játszotta. Nem hiányzottak oly hangok sem, melyek az egész szerencsétlenséget annak tulajdoní­tó cták, hogy pénteki napon is tartatott előadás. Szinházunk megnyitása ünnepére Csiki Gergely jeles költőnk, ki az időben váro­sunkban főgymnasiumi tanár volt, egy pro­logot készített, melynek verse igy szól: Elnémulok. . De elhangzott-e hangom: Elvész a légben, mint üres beszéd? Oh nem! a viszhang ott van szemben, ajkon, S a választ lelkesülten hordja szét: Magyar szó hangzott első e helyen, A végső is magyar lesz. — Ugy legyen 1 E versben nemcsak költői ihlettség volt, belőle nemcsak a legmélyebb haza­fiúi erzelem beszélt, hanem mintha csak látnoki tehetséggel birt volna a szerző, sza­vai teljesültek. Magyar volt az első szó, az volt benne az utolsó is. Szinházunk némelyek szerint 600.000 forintig, más hirek szerint pedig csak 250.000 forintnyi összegig volt biztosítva. Talán mondanunk sem kell, hogy a kár az utóbbi összeget jóval túlhaladja. T. L. Külföldi hirek. * Rómából érkezett hir szerint Forini bízatott meg a kabinetalakitással. — A belga királyi pár s Stefania, herczegnö a trónörökös­nek brüsszeli látogatása előtt a jövő hónapban Prágát fogják meglátogatni, honnan 14 napi idő­zés ntán Bécsbe utaznak. — Wiirtetnberg her­czeg valamennyi katonai és polgári hatóság részt­vételével ós számjs közönség jelenlétehen, május 1-én Boszniában az elző kőépület ünnepélyes alapkő-letétel. Nevezett épület a tiszti pavillon lesz. — Shanghaiból érkezett tudósítások sze­rint a kormányrendszerben gyökeres változás ál­lott be Áltól tartanak, hogy forradalom fog kiütni. — Az orosz czár a német és az osztrák katonai üdvözlő küldöttséget privát audienczián fogadta. MEGYEI HIREK. — A b.-csabai algymnasium ifjúsága tavaszi mulatságát f. hó 5-én tartandja a „Széchenyi liget "-ben, melyre a t. szülő­ket s a tanoda minden rendű barátját tisztelettel meghívja: a rendezőség. * Geröfy Andor urat, a B.-Csabán műkö­dendő színtársulat derék ós szorgalmas igazga­tóját a temesvári színházi katasztrófa alkalmával igen érzékeny, pár ezer forintra menő kár érte. Ugyanis összes díszletei, melyek kisebb vi­déki színpadokra voltak alkalmazva, a szinház színpadjának sülyesztőjében voltak elhelyezve, melyek a tüz gyors terjedése következtében meg­menthetők nem lévén, ott égtek: továbbá a „Szép Meluzina* czimü látványos darab összes díszle­tei, melyek szintén sajátját képezték, szintén elégtek. Ezen érzékeny veszteség igen lesujtólag

Next

/
Oldalképek
Tartalom