Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-04-28 / 81. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 81. szám. Szerda, április 28-án. Politikai, társadalmi, közgazdászat] és vegyes tartalmú lap. }\eüje le ii i k hetenként ötször: vasárnap, kedd. szerda, csütörtök és szombaton. .Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy pontán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévié 4 Irt; évnegyedre U frt Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz féle ház, a postával szemben. Ejíyes szám ára l kr. A szuidaiés szombat, szam ára ü kr. Kaptiqtó Griinfeld J könyvkereskedő urnái B -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel „Nyilítér"-ben egy sor közlési d'ja liö kr Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban 'l'akacs Árpád ur iiyomdajálwr, vulék.-n a posta-hivataloknál 5 krns postautalványnyal MEGYEI HIREK. * Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" VH-ik évfolyamának 2-ik negyedére. Ápril l-jével uj negyed kezdődvén: kérjük mindazon t. cz. előfizetőket, kiknek előfizetése m. hó végével lejárt, hogy azt a rendes expediczió okából idejekorán megújítani szíveskedjenek. Előfizetési dij negyedévre 2 frt; félévre -t frt; háromnegyedévre 6 frt. Nyolcz egyszerre beküldött előfizetés után a 9-ik tiszteletpéldány képen jár. — M -Serényben Szegedy társulata vasárnapon tartotta bucsuelőadását. Abonyinak kitűnő népszínműve „A betyár kendője" került színre. Sokszor volt már alkalma a herényieknek ezt a darabot láthatni de olyan zsúfolásig telt ház előtt még nem De meg is érdemiették a pártolást. A darab hősét (Bandit) egy kitűnő tehetségű műkedvelő, Füchsel Zsiga ur adta, ki olyan Ügyeséggel és oly átgondoltan játszotta szerepét, hogy soknak-könyeket csalt szemébe A gyakorlottabb színész sem játszik nagyobb lélekjelenettel és bravoarral mint Fiichsel Zsiga ur. Ezzel bevégezték a herényiek az élvezetes estéket. — Tóth-Komlósról a következő ékes históriát írják nekünk, melynek megvizsgálására érdemesnek tartjuk főispán urő méltósága mindenre kiterjedő figyelmét felkérni: „Tekintetes szerkesztő ur! Közel T.-Komtóshoz lakván, gyakran van alkalmam annak a társadalom rétegébe beható eseményeiről is ogyet-mást hallani. Igy nemrég egyik jó barátom azon hírrel ijesztett meg. hogy Tusák t.-komlósi kisebb leányosztály tanítója egy 9 éves árva leánytanonczán test-csonkítást követett el; a fülkagylóját csupán azért, mert a leczkét nem tudta jol, a koponyától egészen elszakította. E botrányos hír hallatára a hires népne velőt, ki ily fényes experimentumokat tud minden segédeszköz nélkül véghezvinni, szerettem volna látni. Akadt is alkalmam reá. Barátom kérésének engedve, bementiiuk az ottani vendéglőbe. A fátum ugy hozta magával, hogy az érdekes alak éppen ott ült nagy boros palaczk mellett, szétterpesztett lábakkal, olykor-olykor nagyokat húzva a poharából Sokáig néztem e kellemes foglalkozását, mig végre ugy látszik, az ital hatásától kényszeríttetve kigyuladt arczczal a „magiszter" összeszedte magát s kiment. A fülszakitással azonban még be nem órrón, néhány nap múlva a pinczért annyira megbérmálta, hogy még másnap is a rózsa hervadatianul virult arczán. Kíváncsian tudakozódtam a szegény árva leány elégtétele után, de bizon a tanítói hivatalávíl merően ellenkező barbár tette büntetlenül maradt, s a szegény leány attól tarthat, hogy még a második füle is a kocsonya-tálba fog kerülni. Bizony ez lemoshatlan szégyenfolt. Hát vol van az megírva, hogy egy tanítónak szabad legyen egy ártatlan kis teremtésnek a jövőjét megsemmisíteni 's igy egész életét tönkre tenni? Nem, az olyan tanitó hivatalával visszaél s nem érdemes sem a szülők, sem pedig az iskolai hatóságnak bizalmára. Az olyan ember álljon be inkább pandurtnk Az iskolai hatóságnak keresztényi kötelessége lett volna az ilyeu vérengző tyrannt példásan megbüntetni s pusztító vad kitöréseit megakadályozni. Különben, hiszem s reménylem, hogyha ezen abnormis eset a tanfelügyelőnek tudomására fog hozatni, nem fog késni az ily barbár szörnyeteg ellen a kellő fegyelmi vizsgálatot megindítani. Szemet szemért, fület fülért (?) Maradtam Kaszperen, 1880. évi áprilishó '20-án, hazafiúi tisztelettel: Egy vidéki tanügybarát. ££ Gyulán Csiiri András tilos vadászat közben kilőtt az országútra, és a serét egy uri ember s egy asszony közt hatolt el, véletlenül bajt nem okozva. Ezért csak 10 frt birsággal büntették. ^ Gyulán a sorozás e hó 27-én vette kezdetét ; a végeredményt lapunk közlendi. fl: Látványosság. Gyulán özv. Fischer Antalné „nagyszerű" panorámát állíttatott fel, hol a világnak közel lefolyt hires eseményei láthatók. 21 napig fogja szerencséltetni a gyulaiakat. Behivók. Gyulára mult héten megérkeztek a tavaszi (talán nyári ?) idényre a katonai behívó jegyek. Innen összesen 46 tartalékos katonát szólítottak be fegyvergyakorlatra 13 napra A. „BÉKÉSME&YEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Margit. — Elbeszélés. — (Folytatás.) — Hála Istennek, szólt halkau Margit — megkönnyebbülve és visszanyerve keble könnyűséget ; — csak hogy a társaság közzé vegyülhetett, mivel valahányszor boldogságról volt szó, ez mindig a multak szomeru endékét juttatá eszébe, mi neki nagy fájdalmakat okozott, és a Jenőveli párbeszédet nem lett volna képes könynyek nélkül folytatni; Jenő követé, hogy karját ajánlva, a vacsorához vezesse. Jenő az udvariasság pazar előzékenységével halmozá el Margitot. Mindenki érette emelte poharát, mindenki őt köszöntötte, mit Margit nyájasan fogadott. Mig itt a falak között élénk vigalom folyt, melynek zaja egy perezre sem szűnt meg; mig benn a termekben ragyogó csillárok fénye mellett a vidor jó kedv mosolygott : addig Dalmer Beatrix palotájában egész más világ volt. Beatrix szomorúm iilt leányával egy teremben. kedve, mióta Margit levelét vette, igen le volt hangolva, de azért reményében nem csüggedett. Elmerülve gondolataikban, ültek mindketten. Egyszerre, mintha Beatrixnek egy jó gondolata támadt volna, kevélyeu fölegyenesedett és kihívó tekintetet vetett maga körül, arczát egyszerre az öröm kitörő fénye sugárzottá be, diadalmasan elkaczagta magát, mintha egy biztos mentőeszközt ragadott volna meg. — Meg van! Meg van! szólt, erre a fel- j kiáltásra Ilona is fel és kérdőleg tekintett anyjára. Végre Ilona kíváncsisága győzött és kérdé: Mi van meg ? — A mód, a mód, Margit ellen, feleié Beatrix, és szemeiből a bosszú villámai czikáztak, mig ajkait kínos dühvel harapdálta. — Szegény Margit! szegény Margit — szólt sóhajtva Ilona, és ajkán át mosoly vonult el í talán ismét tőrbe akarja őt anyám ejteni ? — Ő maga fog a tőr elébe menni — felelt diadalmasan Beatrix. — Igen, igen! — folytatá — Margitnak el kell veszni, első reményein meghiusult, de a második nem fog, ugy van! semmi kétség! inkább halj te is meg, mintsem ez is meghiúsuljon! E szavai után Ilona egy fájó mosolya minden értelmét kifejezé gondolatának. Beatrix észrevette ezt és szavait helyre akará hozni. — Nem! Nem ! Te nem fogsz meghalni leányom 1 Margitnak kell meghalni, hogy te Borgesse grófné lehess. — E szavakat lángoló arczczal mondá ki. — Tehát közölje velem is tervét anyám! szólt szorongva Ilona. — Tehát hailjad 1 — A tornán do de szólt Beatrix, majd később elmondom, hanem hamar Íróeszközöket, és a következőket írd : Ilona hirtelen Íróasztalához futott, kapzsi örömmel ragadott papirt, tollat, s kaján gyönyörrel élvezte magában, hogy most olyat tesz, a minek csapásával ellenfelét egyszerre lesújtva, megsemmisülve, ártalmatlanná teszi maga irányában; s mig keze élénk izgatottsággal rezgett a papiron, mig homloka az agyában rajongó tűztől gyöngyöket vert; addig folyvást irta anyja parancsából a következő sorokat : „Szeretett Margitom! Nem szivein sugallata, hanem lelki furdalásaim után vagyok oly bátor, hozzád e pár sort intézni. Mióta tőlünk elváltál, nem vagyok képes lelki nyugalmamat ismét visszanyerni, s irántad elkövetett vétkemért, azért bocsánatodért esedezem. De ha tőled ezt el is nyerném, ez még inkább háborítaná kedélyemet, mivel füleimben mindig e szavak csengnének : „Igy fizet a nemesszivü ellenfelének." Azért legyünk bátrak mint a férfiak, és vívjunk meg egymással, mit, reménylem, unokanővéred lelki nyugalmáért, nem fogsz ellenezni. A harcz élet s halálra legyen. Hogy hol találkozunk, azt még magam sem tudom, de jövő levelemben már arról is tudósít unokanővéred Ilona." (Folyt, köv.)