Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-01-08 / 5. szám

B.-Osaba, 1880. VII, évfolyam 5. szám. Csütörtök jan. 8-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, esüíöríök és szóm haton. Előfizetési díj: helyi)! n házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára4kr. A Bzerdai és szombati szám ára S kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái B -Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Tíyilttéi'"-ben esy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a posta-hivataloknál 5 kros postautalvá lynyal. Egy nagyfontosságú kártérítési igény a delegácziók elölt. Ez igény képviselői Koezka Nándor, Kovács Endre és Kovács János gyomai lakos, kinek virágzó anyagi helyzetét e vállalat, illetőleg azon körülmény, hogy biztosítékul 100,000 frt az ő birtokára kebeleztetett, annyira tönkretette, hogy ha a most összeült delegáczió rajta nem segit, sorsa meg nem érdemelt végpusztulás. De értsük meg a dolgot. Ők egy katonai kórház építésére vállalkoztak Budán, mely építkezés, a szerződés értelmében a legjobb rendben folyt, mindaddig, mig az épület alapjaiból kiemelkedett. Ekkor a katonai hatóság, ellenére a szerződésnek! meghagyta vállalkozóknak, hogy a helybeli kövek helyett sóskúti köveket, a közönséges falazat helyett pedig escarpe-falazatot alkalmazzanak. És midőn vállalkozók ez ellen tiltakoztak, s kitüntették, hogy 66706 frt 27 krral rug igy többre kiadásuk : a katonai hatóság az épités beszüntetésével fenyegette meg őket, az árkülönbözetből felmerülő követelésükre nézve pedig, a közös hadügyminisztériumhoz való folyamodásra utasit o t t a. Majd ezt követőleg a katonai kormány, a budai genie-igazgatóság utján, a valódi árkülönbözet kiderítése szempontjából helyszíni vizsgálatot tartott, melynek eredménye felülment 50.000 forinton. Ekkor vállalkozókat egyezkedésre hívták fel, s részökre 24.000 forintot ajánlottak. S mert vállalkozók ezt el nem fogadhatták egy év múlva, illetőleg 1874. az a közös hadügyminiszter 30.000 frtot ajánlott. Az ügy húzása-halasztása miatt ekkorra már sok kárt szenvedett vállalkozók, e második ajánlatot elfogadták, s az egyességi okmányban kiköttetett, hogy e 30.000 frt a delegácziók megszavazása után fogják kifizetni. De csak 3710 frtot szavaztak meg, a hátralékot pedig a következő évi költségvetésbe nem vették fel. E miatt a vállalkozók perutra léptek, s a budapesti kir. törvényszéknél az általok felszámított 66.706 frt 27 kr. megítélését kérelmezték. Az első és másodbiróság keresetükkel elutasította őket; először azért: mert nem az egyességileg kikötött 30.000 frt kérték; másodszor azért: mert a különbözet iránti követelés végett előbb már kérelmi útra léptek. A királyi tábla pedig az elutasitó Ítélethez, azt is felhozá indokul, hogy t. i. meg nem alapitható azon körülmény mintha a hadügyminisztérium közegeinek roszhiszemüsége (dolus) által birattak volna vállalkozók az árkülönbözet kifizetésének kérelmezésére. Most következett a kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék Ítélete, a mely szerint: a katonai kincstár, az egyesség alapján 3710 frt és ennek kamataiban elmarasztaltatott, mivel az egyességi 30.000 forintnak ezen részletét a delegácziók már megszavazták, a többire illetőleg az egyességi összeg hátralékára nézve pedig elutasította felperes vállalkozókat, azért, mivel a delegácziók ezen hátralékot mindeddig még meg nem szavazták. A károsultak folyó évben a delegáczióhoz folyamodtak, s ennek alapján utasítva lett a közös hadügyminiszter, hogy ez ügyet ujabb tárgyalás alá véve, javaslatát az 1880-dik évi előirányzat beterjesztése alkalmával tegye meg. És ez azt mondá : A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA, Egy „nagy pap" születésének százados évfordulója, i. A kik az újév reggelén — ősi szokás szerint — dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi superintendes urnái s Csaba városának országgyűlési képviselőjénél tisztelegtek, városi tanács, tanári s tanitói testületek, nagyszámú magánosok s tanúi valának a meghatottságnak, melylyel a főpásztor régi barátait, tisztelőit fogadá, nem sejték, hogy a családba egy megható nap, néhai dr. Szeberényi János superintendens születésének épen százados fordulója köszöntött be s avatta kiválóan kegyeletes ünneppé a napot. Elhagyottság, sanyaruság lehet — mondja Greguss — bölcsője a későbbi fénynek és hatalomnak, sőt az igazi, az erkölcsi nagyság az élet nehéz küzdelmeiből fejlődik ki. Igaza van. Mutatja az élet s hogy példakeresésben tovább ne menjünk, mutatja dr. Szeberényi János élete is. Szegény pór-szülőktől származva, a legnagyobb nyomor iskoláján keresztül érte el czélját, emelkedett a magyarhoni evangélikus egyház „nagy" papjainak sorába. Lapunk evang. olvasói közül sokan lehetnek, kik e magasan kiemelkedő alak élettörténetét J ismerik, a többiek azonban annál kevésbé ismerhetvén, kedves szolgálatot vélünk nekik teljesisiteni, ha e „nagy pap" élettörténetéből, kegyeletül, de tanulságul is néhány lapot átveszünk a i nagybecsű dolgozatból, melyet két év előtt a | Kovács Albert által szerkesztet „Nagy papok életrajza" — dr. Szeberényi Gusztáv superintendens ur tollából hozott. Árvamegye Nagyfalu mezővároskájában lakott nagy szegénységben Szeberényi János, nejével, Török Zsuzsánnával. AZ 1779. és 1780-dik év közti éjjelen — éjfél előtt-e vagy után, nem bizonyos — született első gyermekök, János. Már tiz éves korában a gyermek a közelfekvő anyaegyházba, Istebnébe került mendikansi minőségben, nem csekély örömére a szülőknek, hogy őt minden költség nélkül taníttathatják. Ki írhatná le ez időre esett szenvedéseit ! Éhezett, fázott, lótott-futott, majd vizet hordott a patakból a magaslaton fekvő iskola számára, majd hus után járt, hol Nagyfaluban, hol a félórányira fekvő Ladomér vendégfogadóban. Az első télen mindezt megsokalva haza is szökött, de szülőinek parancsára visszakerült. Három-négy társával a közel fekvő, evangélikusok által lakott községekbe jártak ki énekelgetni s az i^y begyült adományokból élelmeztettek. A tisztelt kenyeret s több eféléket egy zár alatti szekrényben tartogattak i hétről-hétre felváltva szakácskodtak. Tetszetős!) lévén másokénál kézírása, gyakran éjfélig másolt a tanító számára különféle alkalmi verseket Három télen át, minthogy a tanterem éjjel hideg volt. hárman a kályhában háltak, lábuk alá fahasábokat rakva s igy mig festőkről az izzadság csurgott, fejők künn a fütőlyuk. üregében majd hogy el nem fagyott. Legterhesebb kötelességek közé tartozott az, hogy reggeli 4 órakor felváltva harangoztak. Mi több, a a harangláb épen a temető tövében vala felállítva s ha a megelőző napon temettek, a félénk fiu balkezével az oszlopot tartva, jobbjával a kötelet húzta. Képzelhetni, mint járt körül nyugtalan tekintete, lesve mikor s hol üti fel fejét a kisértet ? Iztebnei napjai véget ertek. 13 éves korában Rozsnyóra, később Eperjesre, Kézsmarkra, innen újra Eperjesre s végre Pozsonyba kerül s tartja fenn magát órák adásából. A szenvedések pohara különösen Ivézsmárkon telt meg csordultig. 1798. máj. 24-ke körül — mint olvassuk — az éhség annyira hatalmat vett rajta, hogy 10 órakor a leczkéről hazajőve, elszédült s lerogyott. Majd nagynehezen salroa ágyára mászva elaludt. Az óra tizenegyet ütött, erre felserkant s mert az