Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-02-18 / 33. szám

B.-Csaba, 1880. VJ'I. í'vfolvam 33. szám Szerda, febr. 18-án. Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. illejijelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ál*a4kr. A szerdai és szombati szám ára ii kr. Kapható Grüüfeld J könyvkereskedő urnái B -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyüttér*'-I>én egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a posta-hivataloknál 5 kros postautalványnyal MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés, megye állapotáról 1880-ik év jan. haváról; felolvastatott a f hó 9-én tartott közig. biz. gyűlésen. (Folytatás.) Az oláhrétet elborító árvíznek a mederbe aló levezetése czéljából a Fekete-Körös balpartín ütött rés korlátozása végett elrendelt munálatot január 8-án Gyula város polgármesterével gyütt megszemlélvén : minthogy a töltés eredeileg ú csak két meter szélességre átvágatni endeltetett, és minthogy az átvágásnak két méjrnyi szélességre való megszorítása a nagymélíságu közmunka s közlekedési rn. kir. miniszter r által is meghagyatott, túlságosan és veszélyeen kitágított nyílás ily mérvű megkeskenyitését lrendeltem, mely müvelet január hó 26-án jelen38 szerint végre is hajtatott. Megjegyezni kívánom, ogy e helyen az oláhréti belvizek már öt hót ta lehúzódván, tetemesen csökkentek, melyek égleges lefolyását csak a tulkemény hideg okozta igy gátolja. Hasonló módon húzódnak le a báomföldi árvizek is a nagy csatornába; mit a ókési határra kicsapott árvízről is feltételezek, íely a hosszufoki csatorna zsilipjén bocáttatik a íörös medrébe. VI. Vegyesek. 1. A megyei pénztárak szabályszerint megiszgáltatván, rendben találtattak. 2. A dobozi holt Fekete Körösnek élő vizezető csatornává átalakítását elrendelő közigazatási bizottsági határozat a nagyméltóságú közmunka s közlekedési m. kir. miniszter ur műit évi augusztus 4-én. 18,779. sz. a. kelt határozatával, a békési ref. egyház felszólamlása következtében feloldatván, s ezen kérdésnek az 1874. XI. t.-cz. alapján való tárgyalása s elintézése meghagyatván a törvényszerinti tárgyalás során a dobozi holt Fekete-Körös medre az érdeklettek egybehangzó ohajához képest a mostani állapotban meghagyatni határoztatott, mely határozat a törvény értelmében jóváhagyás végett a nagyméltóságú közmunka s közlekedési tn. kir. miniszter úrhoz január 26-án 158. eln. sz. a. felterjesztetett. 3. A m. kir. honvédelmi miniszter ur f. évi január 2-án 54,711.1879. sz. a. kelt rendelete értelmében az 1879. évi lóosztályozás csekély eredménye miatt, a lóosztályozási eljárás az 1873. XX. t.-cz. 4. §-a alapján a f. évben is foganatosítandó lévén : ezen eljárást illetőleg az utazási és működési terv általam kidolgoztatott és a temesvári cs. és kir. kerületi hadparancsnokság által elfogadtatott; mihez képest a lóállitmány összeírása és osztályozása a f. évi márczius hó 8 án Orosházán veszi kezdetét, s ápril 23 án bevégződik. (Vége köv.) MEGYEI IíffiEK. A farsang áldozata. Gyulán ősi idő óta divóban vau, hogy farsang utolsó napján a német legények csoportosan muzsikaszó mellett járnak házról-házra, illetve, mindenik legény elmegy czimboráival mátkájához, ki aztán köteles ugy őt, mint czimboráit etetni és itatni. Igy ment Gyulán Geszler György is pajtásaival, de ő a sok jóból ugyancsak beszedett, ugy, hogy lábán sem volt képes már megállani, s épen midőn egy háznál igy mulatnának, valaki, kire reá támaszkodott, véletlenül elmozdult tőle, mire Geszner elesett s vele legénytársai is; do Geszner legszerencsétlenebb volt, mert alól maradt, később azonban ismét „feltápászkodtak" valahogy, Geszner azonban mindig a gyomrát fájlalta, mig csakugyan néhány nap múlva meghalt. A hullabonczolás elrendeltetett, s az orvosi vélemény szerint Geszner gyomorhüdésben halt el. Hurokra kerültek. Gyulán az elmúlt országos vásár alkalmával történt, hogy két czigány olcsón tett szert két jó lóra, az ő rosz lovuk helyett, t. i. egy m.-berényi béresnek elkérték két lovát, hogy majd eladják ők azt, csak adja nekik által; a béres megörült az ajánlatnak, s átadta a lovakat járlattal együtt. A czigányok felültek a lovakra, de ugy elfutottak velük, hogy csak a mult héten sikorült őket a gyulai kapitányságnak M.-Pócskán „elfogni" és pedig Lakatos István és Krftjczál Mihálj oaigttnyok líópóbon. A lovak károsának Laász János m.-berényi tanítónak visszaadattak. A czigányok „jó helyen" vaunak. fl: Öngyilkosság. Gyulán Tankó János 22 éves béreslegény e hó 12-én agyonlőtte magát. Öngyilkosságának oka életuntság lett volna, mivel mindig beteges volt; másrészt pedig, talán félt volna, hogy besorozzák katonának. (—J) A szarvasi takarékpénztár febr. 16-án tartá közgyűlését. Salacz Ferencz intézeti A „BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRGZÍJA. A hyppodromban. (Egy háziúr elbeszélése után.) (Vége.) Czurukkolt hát tovább, mig végre nekisurukkolt a czirkusz egyik fenyő-oszlopának. Az szlop természetesen nem engedett. Na hiszen sak még ez kellett az én lovamnak I Mikor taasztalni kezdte, hogy rendithetetlen elhatározásban valaki akadályozni merészkedik, vérfagylaló idegséggel támaszkodott az oszlopnak s első ibát a süppedékes porondnak feszítve, Sámsoni rővel ingatta meg azt. De már erre a publikum is elvesztette szed türelmét s egy átkozott pereczes inas föltrilizó nevetésére óriási kaczajban tört ki. Arczom lángba borult. Meghalsz Brunszvik, agy nem czurukkolsz tovább — gondoltam néma, e annál rettenetesebb elhatározással. De hijába Irunszvik nem tágított az oszloptól. Vagy az oszjp, vagy az oszlop. Más alternatíva az ő szálára nem létezett. Leszállni ? Csak nem ment el z eszem. Hisz ez még gondolatnak is borzasztó; íajd hogy még a Brunszvik csupa apprehenzióból ldalba rúgjon. NOQI tudtam mit tévő legyek. Lélekjeleulétem már-már msg volt ingatva midőn zusmszt... megdördült a nagy dob, felharsant vagy harmadfél szál trombita, beleordított a bumberdó s erre a váratlan, de Brunszvik által sejtett, introdukezióra az én lovam nagyhirtelenében olyant ugrott, hogy minden hajam szála az égnek meredt. Szerencsém, hogy a sörényébe illendőkép belekapaszkodtam; mert biz isten külömben még lehajít. Na, hanem aztán ápránként kezdtem csillapulni s mire végleg lehiggadtam, az orchestrum fülhasgató rajcsul-polkája elhangzott; s az én Biunszvikom mint aki legjobban végezte dolgát, sziután megállott. A hawelokkos jokkey mellettem termett s lesegített a szörnyetegről. — Hála isten, — sohajtottam könnyült kebellel, — s nyomban megfogadtam, hogy többé semmiféle négy lábu állatra felülni nem fogok. S mikor ezzel a megdönthetlen elhatározással készen lettem, a majmok kaliczkájához a lovárda egyik szögletébe vonultam. A tágas majomkaliczka közepén még egy másik: a családanya hálóterme áll. Élemedett lakónője férjét csak nemrég vesztette el, s igy nem csódálh itjuk ha jelenleg sorvasztó, melancholikus ideákkal tépelődik. Czukor, szarvas, kenyér, mogyoró, hajdan annyira kedvelt csemegéi—most nem voiizák. S ha kérdenék tőle: miért nem ? — bizony nem felelne. Természetesen még most is benne a női hiúság: nem szereti ha rosz fogairól beszélnek; azt meg épen nem vallaná meg, hogy már mind kihullott s még mindig elfeledett ujakat rakatni. Kívüle még öten vannak a kaliczkáhan: három úrfi ós két kisasszony. De nagymama sem az úrfiak kalandjaival, sem a kisasszonyok kiházasitásával nem törődik. Pedig fordíthatna rájuk egy kis gondot, legalább az úrfiak közt, — miután két kisasszonyon hárman sehogy sem tudtak megegyezni — nem fordulna elő napjában két-három duellum, a mikor aztán emberhalál megakadályozása végett természetesen a művész család impressariójának kell közbelépni. Azért okosabban tenné a nagymama, ha a három fiatal ur egyikének udvarlását elfogadná. Ez a harmadik olykor-olykor, — midőn a viadal teréről sebesülten a nagymama kényelmesebb lakosztályába szállítják, —• ugy látszik még mindig feláldozná magát egy pásztorórára. De a