Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám
1880-01-01 / 1. szám
B.-Csaba, 1880. «.. m VII. évfolvmu 1. szám. Csütörtök, jan. 1-én i Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 irt; évnegyedre 2 frt Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Esyes szám áraikr. A szerdai és szombati szám ara a kr. Kapható Grünfeld J könyvkereskedő urnái B -Qsálinii Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „1Vyilftér"-l>en egy snr közlési d'ja 25 kr Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpad nr nyomdájába' , vidéken a posta-hivataloknál 5 kroe posfautalványnyal B.-Csaba, 1080. január I. Ismét egy évnek vége. Nagy idő egy év a rövidéletű ember | idejében; a nemzetek életében azonban csak muló pillanat. Vannak azonban évek, melyeket az utókor az emberiség történetében maradandó betűkkel jegyez fel ; — olyan évek azok, melyekben a nemzet dicső nagy tetteket vitt véghez, a vagy nagy csapásokat élt meg. Fájdalommal kell konstatálnunk, hogy az 1879. év nemzetünkre nézve csapásainál fogva vált emlékezetessé. I Elemi vészek átka érte hazánkat , a vizek pusztításai s az időjárás szeszélyei hazánk lakosainak nagy részét megfosztották hajlékától, kenyerétől, mindenétől. S még mindez nem volt elég ; •— mert addig a nemzet szegényebb lett l ugyan, de jóhirneve még szenyfoltot nem kapott. Azonban látnunk kellett az elmúlt évben azt is, hogy a becsületesség, megbizf hatóság, nemes önérzet a társadalom min[ den rétegeiben kihalni kezd. t A nemzet anyagi hanyatlása felett élyen sajnálkoztunk; erkölcsi sülyedése felett azonban szégyenérzettel telik el lelkünk s kétség fog el bennünket a nemzet jövője iránt, mert: minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs! Sokat szenvedett megyénk is az elmúlt évben; árvizek elárasztották a termést, s az is a mit az időjárás jó kedvében meghagyott, silány volt s a gazda üres szalmát csépelt. * * * Lehangolt kedélylyel veszünk bucsut az 1879. évtől s vele egy letűnt évtizedtől. Adja Isten, hogy mint száz év előtt 1780. körül a felvilágosodás terjedése, a vallási türelem elvének v elismerése s a magyar irodalom müvelésének felkarolása által nemzetünk uj korszakba lépett, ugy most is az 1880-ik év legyen kezdete egy szebb korszaknak s hozzon e hazára tartós jólétet és boldogságot, mert hiszen „Megbűnhődte már e nép A multat s jövendőt" R. H. megérkezett, a hedélyelc azonnal csillapullak. — Kabulban és környéken régi hadállásaikat njból elfoglalták az angolok. — A délamcrikai iiaboru melyet Peru és Bolivia indítottak Chili elh'U már vége felé közeledik Óriási áldozatok és erőfeszítés árán — a féltett Chili lett a győztes. — A német osztrák-magyar kereskedelmi szerződés, mely hat hónapra szól. tegnap Íratott alá a meghatalmazottak által Berlinben. — Gr. Szapáry Gyuln pénzügyminiszter helyettesítéséről és arról szóló hir, !)ogy a pénzügyminisztérium vezetése valamely más miniszterre bizatik. valótlan. Politikai szemle. * Angolország. Az utóbbi napokban rendkívüli nagy i/.gatott.ság uralkodott Angliában, de mihelyt az angolok afganisztáni győzelmének Ilire Az uj év aikahnabóí. Tegnap este éreztük át teljes mélységében a költő e szavait: „Ujjaim csak nefelejtset szednek, bus estéjén bus emlékezetnek." Az ó év estéje oly alkalmas időpont arra nézve, hogy magunkba szálljunk. Mindnyájan tudjuk, hogy i.ap és nap között nincsen különbség, s az év időszakát, — megfigyelve, a természet örök törvényeit a földi ember jelölte meg csupán. És m'gis magunkba szállunk, midőn az éjjeli 12 óra elkong, mintha egy egészen uj világ mezejére lépnénk. . . Egy müveit családot ismerek, —melynek tagjai mind ébren maradnak a haldokló év utolsó estéjén; s midőn 12-őt ver a toronyóra, az udvarra mennek ki mindnyájan és e szavakat kiáltják az éjjeli sötétbe: „Pereat das alte Jahr! Vivát das neue Jahr!"*) *) Vesszen el az ó év! Éljen az uj év! S>erk A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Az ó- és újév határán. A tizenegyet rég elütötte. Feszült várakozás közt halad az idő Perczenként a fali óra mutatójára fordul az emberek tekintete. Tizenöt . . . tiz . . . öt perez. . . . ! ' A uéma csendben, melyben eláll csaknem a [lélek zet is, méltóságos lassúsággal üti végre a tizenkettőt. Az utolsót azonban már nem hallotta senki, hatalmas harangszóba veszett el. k Kint szokatlan hideg uralkodik, de azért vannak, a kik nem félnek a hidegtől s uem egy 'ablak nyilik meg a harangok ünnepélyes, megható, üdvözlő szavára. A harangok zuguak-bugnak s nem egy szem megnedvesül, könyekkel telik meg, áldozatul a fájó emlékezés oltárára azokért kiket alegtisztább szeretet ölelő karjai sem hozhattak át az uj esztendőbe. Kint a bus temetőben, fagyos hantok között keresik fel őket e hangok. A Harangok zugnak-bugnak, felverik azokat, kiket a lankasztó várakozásban előbb elnyomott az álom, megzavarják itt ezeket, *ik dévaj kedv, rózsás derű, kihangzó pohárcsengés vagy „három a táiicz' — „hogy volt'' — mellett várták e komoly pillanatot. Ünnepélyes, meglágyító a harangok ércznyelve. Meglágyul e szive ez üdvözlő hangokra Megérkezettnek ? Kiöntendi e oly hosszú időn át visszatartott bőség szaruját a nemzet sokat hányatott életére? Derülnek-e boldogabb napok? Ivüszöbön-e már a kor Egy jobb kor, mely után BUZKÓ imádság epedez Százezrek ajakán? A jövő Isten kezében van. Kulcsát azonban az emberek, a nemzetek kezébe tette le az alkotó. Vedd, ragad kezeidbe ! Miként ? Hass, alkoss, gyarapits : S a haza fényre derül! Hass! élő hittől dagadó kebellel, élő hittől ama „látható Isten" s gondviselése iránt, kinek ujját ott látja a nemzet koszorús irója : a csillagos tejutban, az aszú falevél fényeinek életében, saját sorsa rejtélyes fordulataiban, az emberi lángész remekeiben, ott látja különösen nemzete csudateljes történetének lapjain. Hass! élő hittel ragadva meg annak vezérlő kezét, „ki egyiránt szereti a trónust s az ekét" Alkoss! kitartó munkássággal, gyarapits ! józan takarékossággal. Légy büszke e két tulajdonra, ha birtokába jutottál. Munkásságoddal Isten parancsát teljesíted, a takarékossággal ellentállasz a pokol incselkedéseinek. E két tulajdonról vallja a nagy romai szóuok, hogy diadal az oktalan vágyakon, az erkölcsé a bűnön, ellenőrzik — úgymond — a szenvedélyeket, elhárítják a gondokat, törülnek könyeket s biztosítanak kényelmet, nyugalmat jövőt.! S a haza fényre derül! Sebeiből kigyógyul, terhei megfagynak, áldás lesz a munkás verejtékén, megelégedés, boldogság a családi tűzhelyeknél, szeplőtelen a nemzeti becsület s megnyílik a templom számunkra újra. — hol a nagy nemzeteknek A tisztelet tömjénét égetik. De hova jutottam. . .? A harangok ünnepélyes szava elnémult. A munka órája itt. Fel nemzetem apraja, nagya, Szégyen reá, ki lomlián vesztegél, Dicsőség arra, a ki dolgozik . . . Válasszatok most: szégyen vagy dicsőség! Csabai. ' i
