Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-09-09 / 94. szám

' vr. évfolyam. 1879. 94. szám. B.-Csaba, szeptember 9-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelejük. hetenként háromszor : vasár-nap, kedd (féliven) és osiitörtökön, Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-fóle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára: 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 2& kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. MEGYEI .HIREK. ^ Kinevezés. Keezkés Sándor gyulai körös-be­r.'ttyó szab. folyammérnök ur a temesvári folyammér­nökség vezetéséhez neveztetett ki, s helyébe Gyulára ideiglenes minőségben Galaez János ur neveztetett ki. É^'ő petróleum. Gyulán kevésbé mult, hogy U. E. urnái a mult héten nagyobb szerencsétlenség nem történt. U. házi ur nejével együtt eltávozott este hazulról, előbb azonban a gyermekeket lefektették s elaltatták, a lámpát pedig félig lehúzva az asztalon hagyták. A gyer­mekek később felébredtek, az asztalhoz húzódtak, s a lámpával addig játszadoztak, mig végre is az leesett, összetört, természetesen az égő petróleum szabadon égett a padozaton, lángja ijesztő mérvben növekedett, ugy annyira, hogy az utczán járókelők is észrevették a szo­katlan világosságot és többen behatolva a szobába, ezek­nek sikerült gyorsan eloltani a tüzet. A gyermekeknek szerencsére semmi bajuk nem történt, csak a bútor szen­vedett némi kárt. Nagyobb gondosság és felügyelet kell a gyermekekre ! (i) A Békésen működő Váradi-féle színtársulat csak m-m tud zöld ágra vergődni, bármint törekszik ós iparkodik is. (Ép ugy m ;nt Gyulán a Csókáé). A társulat csaknem minden játéknál uj és jó tagokat mutatott be s mind ennek daczára telt házat nem érhet el; hogy mi oka ezen közönbösségnek nem leliet tudni. A békési kö­zönség mindig pártolólag viseltetett a művészek ezen osztálya iránt és sokkal gyengébb, sőt számba sem vehető társulatot támogatott s a mostanit, mely sok tekintetben felülmúlja az eddigieket, hagyja éhezni, mi valóban meg­lejthellen tünemény. Legközelebb Budapestről várnak vendégszereplő színészeket, kik vagy négyszer fognak fel­lépni. Ebből is kilátszik, hogy Váradi Ferencz igazgató ur minden kitelhető módon igyekszik a békésieknek igé­nyeit kielégíteni. (i) á békési r. kath. egyházat és papil&kot tata­rozzák. Helyesen tennék, ha a templom óráját is — melyen a számok már alig láthatók — megfestetnék. (i) A békési „Korona" vendéglőt Erős János m.­berényi vendéglős vette által s csinosau berendezvén, a közönségnek — szolgálata felajánlása mellett — ajánlja, (o) Ki'ecsányi Ignácz színtársulata már megér­kezett Szarvasra és augusztus hó 30-án tartotta az első előadást. Mint eddigi játéka, valamint a kiadott pro­gram inból látni lehet, Krecsányi a közönség mulatta­tására szánt operettekre fordítja a legfőbb gondot. A közönség pártfogásából kiindulva ha ítélünk, a színtár­sulat igyekezete és szép játéka által igényének nagyban megfelelni látszik Szarvason. (o) Folyó hó 9-én vezeti oltárhoz Grimm Mór ur szarvasi kereskedő özvegy Veisz Hani asszony kedves leányát Kóza kisasszonyt. — Érdem elismerése. Jásznagykun-Szolnok­megye közönségé a legutóbbi közgyűlésen, ugy Karczag és Kunhegyes városok képviselete, valamint a m. kir. köz­munka ós közlekedési minisztérium is Mojsisovics Vilmos m. kir. tiszaszabályozási főmérnöknek — B é­kismegyónk fiának, — a legutóbbi hosszantartó nagy árvizek alkalmával tanúsított önfeláldozó és egy nagy vidéket a biztos elpusztulástól megmentő sikeres működéséért meleg köszönetét és elismerését nyilvánította. Ugyanannak a párizsi világtárlaton éremmel kitüntetett Vág-Nyitra-Zsitva-Garam- ós Ipoly-völgyi földöntözési ós csatornázási tervei a székesfehérvári országos kiállításon is arany-éremmel tüntettettek ki. — Szeghalomról írják nekünk : Társadalmi éle­tünkben meglehetős csend uralkodik, miként a külter­mószetben midőn a fák hulló levelei a közelgő telet: a természet tetszhalálát jelzik. De miként a sima tó felüle­tét egy vízi madár szárny legyintése pillanatra hullám­zásba hozza: épen ugy nálunk is valamely ártani vágyó, könnyelmű, emberijesztő gunyiratok elszórása általzavarja a nyugalmat sértegetvén nálánál sokkal érdemesebb egyé­neket. A közügyek fáradhatlan bajnokai sokszor része­sülnek efóle nem várt kisebbítésekben. Vajha eszökre térnének az ily aljas jellemek, mielőtt az önkészitette verembe hullanak. — Időjárásunk száraz. Több mint 2 hónapja valamire való esőnk nem volt s földeink nemhogy megkevertettek volna, de részben még meg sem ugarol­tattak. Szép reményekre jogosított szölőskerteink sürü fürtéi aszalódnak, szerencse ha felényi bort szűrhetünk mint a mennyire számítottunk. Ily csalárd a remény. Múltkor érintők hogy valami szinésztársulat akart nálunk letelepedni, kibérelvén a „Polgári Olvasó­egylet" udvarát. Első dolga volt néhány bérlet árát fel­venni, hogy — mint mondá — társait kiváltsa. S ime mielőtt előadásait megkezdte volna lejátszotta az első jelenetet ugy, t. i. hogy a szereplők a kiját­szott bórletváltók voltak, azaz : ő igazgatósága Zombori ur lépést cserélt s a helyett hogy társait kiváltotta volna, Debreczen felé utazott, s hol van ? nem tudjuk. Pedig mint a fama beszéli egy körös-tarcsai uri embei szalon­ruháját is szíves volt magával vinni. S csoda-e aztán ha az ily munkakerülőktől a közönség megvonja pártfogását?! Bizony méltán nem pártoltatnak, mert hitelöket önmaguk játszák el. Legokosabban tennék, ha örökre oda hagyva a színpadi deszkákat, kubikolással keresnék kenyeröket. r. 1. * Iszonyú rablógyilkosság' törtónt pénteken éjjel M.-Berénybén. Bekő Istvánné parasztasszonyt találták szobájában szombaton délután 4 órakor felvágott torokkal és eltorzított testtel vérében fetrengve, 45 frt pénzét vit­ték el mig 75 frt mely nem könnjen hozzáférhető he­lyen volt, a gyilkos által fel nem találtatott. A szeren­csétlen asszony férje és egyéb hozzávalói a m.-berényi Körös hidépitésénól elfoglalva levén, nem jöttek haza aludni s a házban kivüle csak még egy asszony volt, ki semmit sem hallott. Másnap szombaton feltűnő volt, hogy a sürgő forgó asszony délutáni 4 óráig ki nem jött szobájábó miért is a vele egy házban lakó asszony benyitott. ' pillantotta meg az ágy alatt egy teknővel betakarva ós midőn felvette, csak vért és sebeket látott. A rablógyilkos­ság gyanúja azon egyénre irányul, kitán egy évvel ezelőtt szinte egy magánosan lakó herényi öreg asszony meg­gyilkolásának alapos gyanúja, sőt társának határozott vallomása alapján sokáig vizsgálatifogságban ült, de végre is makacs tagadása folytán bizonyítékok elégtelenségéből felmentetett. Ezen egyén, kinek külseje is olyan milyen­nek a festők legmerészebb fantaziája szokta a rablógyil­kosokat festeni, el is fogatott, de állhatatosan tagad min­dent. Nehéz is lesz a valóságot kideríteni, miután a tettes rendkívüli raffineriával ólt, mert ott a tett helyén öltöz­ködött a tett előtt a háziak, a férj otthon maradt ruhá­jába, és a tett után ezt levetvén, a véreseket ott hagyta. De tán mégis utoléri a nemezis bosszuló keze! Ugy legyen! * A gyulai börtönből ismét megszökött egy rab, valami Hubert nevü, kit Temesvárról „kölcsönöztek." Ez rövid idő óta 2-ik eset. Az utóbbi szökevényt, a 20 évre itélt Papp Károlyt, ki Gyomán Zöldynét meggyilkolta ) sikerült elfogni, de a temesvári rab, ki a b.-gyulai adó­felügyelőségnél volt elfoglalva, nyomtalanul eltűnt. Ebből az a tanúság, hogy jó az igazságügy minisztérium 1874-ki szabályrendeletének 1D6. és 157-ik § ait oaom olőtt tar­tani, mely szerint a rabok csak a börtön helyiségeiben foglalkoztatandók. — A b.-csabai magyar népiskolákban ez is­kolaév elején oly nagy volt a felvételt kérők száma, hogy az iskola helyiségót tekintve, sokat vissza kellett utasí­tani. A hazafias prezbyterium azonban paralell - osztályo­kat fog még az idén felállítani ós utólag felveendi a jelentkezőket. * Szarvasról írják nekünk: Az egyhangú forró nyári napokon tulvagyunk. Nem sok örömünk telt ben­nök. Gabonatermésünk rosz, gyümölcsünk semmi, a szőlő kivételt látszott tenni, de a folytonos szárazság miatt a bogyók nem fejlődhettek, hibásan érnek. Egészben véve e folyó óv nem fog azok közé tartozni, melyekről szíve­sen szoktunk megemlékezni. Van azonban mégis valami mi ez évet is kedvessé fogja tenni. Ez év fogja nekünk átadui a rég óhajtott vasutat. A munka halad, s hisz­szük még ez év folytán lesz a forgalomnak átadva. Mennyivel kényelmesebben jöhetnek vissza esztendőre fürge kis vendégeink, a fögymnaziumi tanuló ifjúság. Szinte megélénkült a város, mióta megjelentek, s meg­jelentek majdnem fólezredet kitevő számban, hogy hozzá fogjanak a harezhoz, hogy küzdjenek szellemi fegyvereik­kel a világosság zászlaja alatt. Óhajtjuk, legyen harczuk sikeres. De más tekintetben is megélénkült városunk. Megjelent jól szervezett társulatával Krecsányi Ignácz színigazgató ur. A társulatnak sok jeles tagja van, a mű­1 „Sékísigyeí Közlöny" iárczája A b r á n d. Itt kell hagynom ezt a kedves fészket, N agy világba hajt ismét a végzet ; A magányra rég vágytam epedve, Elmerülni, feledni is beune. Elmerültem, feledtem is volna, Ami bántott, vádolt, űzött sorba ; Oh, de megtért, visszaszállt szerelmem, Az a félő, lázas, véghetetlen I Szenvedő szép arezod, hogy megláttam, Küzködésre, szenvedésre vágytam; Tiszta szived megismerve, újra Hült szerelmem tiszta lángra gyúla. Nálad hagyom igaz lelkem, nálad. Mult boruja még derűre válhat ! Vigaszod lesz majd a CBÜggedt órán, Szép örömek virágait szórván. Megnyugodnánk, boldogulnánk ketten, Lásd, mi gyötrött, én már elfeledtem, Hitvesednek emléke se bántna, S áldana kis gyermekednek árnya. És alkotva rejtett, boldog fészket, A hol két sziv háboritlan élhet, A bizalom ringató ölében, Jövőnkkel is megegyeznénk szépen. Illatozó, kies völgy magányán Állna házunk rengő hársak árnyán, Pellegcsókolt ormokon mereugve, Hő ajkamon hűs csókod pihenne. S ha meglepne zord idők homálya, S lelkem mélyen múltba visszaszállna : Egy mosolyra — igéző szemedben, Multam árnya szétoszolna menten. És ha könnyet barna szemed ontna : Az az öröm fényes gyöngye volna, A legdrágább, legragyogóbb ékszer, Keblemre hull, onnan sohse vész el . . . ... S el kell hagynom ezt a csendes fészket, Nagyvilágba hajt ismét a végzet. És a való, egemből aláránt, Oh, hogy mindaz csupán tünde ábránd! Mészáros IstTán,

Next

/
Oldalképek
Tartalom