Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-09-07 / 93. szám

W\l évfolyam. 1879. 93. szám. B.-Csaba, szeptember 7-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Me^jele lik hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára: 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Hyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál B kros postautalványnyal. A sajtó által oly sok alkalommal megróva emlegetett s a hazánkban is túlságosan elhara­pódzott fényűzés egyike azon rákfenének, mely oly sok bün ós tragoedia kutforrásául szolgál. Kezdetben a műveltségnek csekély körben való mozgásánál, még nem hatja át egészen az életet csak egyes alkalmakkor s durvább érzéki élvezeteknél nyilatkozik. Orániai Vilmos lako­dalmán pl. mint tudjuk 4000 véka buza, 8000 véka rozs, 13000 véka zab, 3600 akó bor és 1600 hordó sör fogyott el. A vendégek lovainak száma nem kevesebb mint 5647 tett ki. De ne menjünk ilyen messzire. Nálunk ép ugy meg volt régebben, sőt mai nap is megvan az a szomorú, örökölt szokás, hogy 2 — 3 napig tartó lakodalman annyi értékűt eldörzsölnek, mi a vendégséget adónak rendes körülmények között, hónapokig elég lett volna. A disznótorok, név­napok tartása a fényűzésnek nem kis tokát árulják el. És ha széjjel nézünk, hogy e fényűzést kik űzik, azon szomorú tapasztalatra jutunk, hogy a szegényebb sorsuak. S mi a czélja ennek ? Nem más, mint nagyobb vagyonosságnak külső muta­tása. Oly inproduktiv fogyasztás ez, melyeknek megszerzésére kívántató költségek nem állanak arányban a fogyasztó jövedelmével. S ez az oka azon számos szomorú példáknak, hogy egyes családok, melyek egyideig a külső erőltetett fény mutatása által igyekeztek eltakarni, már-már pusz­tulásnak indult vagyonukat — megbuktak. Na­gyon természetes következmény ez. Mert ha idejekorán féket vetettek volna tulcsigázott igé­nyeiknek, a katasztrófát kikerülhették volna. Hány és hány szomorú példa igazolja állításunkat s mégis mily kevesek azok, kik be­látva a közelgő veszélyt fékeznék mániájukat? De hiába f Az eddig szokásos batiszt — vagy karton — ruhában ma már nem lehet bálban meg­jelenni. Már a műveltség terjedésével, az izlés finomultával a mulatságban fokozottabb igények­nek is megfelően kell öltözni. De nemcsak az uri, a polgári osztálynál is A ti iziősy" tárcsája. Egy elzüllött élet. (Rajz.) Irta: Mészáros István. (Folytatás.) Eleinte elrejtó gyalázatát, később még kérkedett vele .... Akkor aztán nagyon zajos, nagyon tragikomikus családi jelenetet játszottunk le. Szemére vetém. Kértem, maradjon a jó uton. Mindent elfeledek. Megbocsátok. Hasztalan. Könnyű volt beszólni. Magasan állott fölöttem. Tehetsége, szépsége nagy tért vivtaK ki. Söt . . . Oh, e lángoló gyalázatra, ma is fellázad lelkem. Eget ez óra emléke! — Pénzzel, uram, pénzzel, érti jó uram, pénzzel kínált meg az éa tulajdon feleségem, ha kifejlődve találjuk a fényűzést. A bokorugró szoknya helyett, ma már tunikás ruha, a piros csizma helyett pedig evelasztin topán jött divatba. E fényűzés nemcsak anyagilag, de szellemi­leg is rendkívül ártalmas, mert tagadhatlan, hogy az élet terheit szaporítja, a szükségletek megszer­zését nehezíti és igy maga a természet által is indokolt házasságok számát nagyban csökkenti, Mert mi az oka, hogy a művelt osztálynál oly kevés a nősülés száma ? hol rejlik az ok ? Felelet : a fényűzésben. Mert a házasulandó fiatal emberek látva a fényt, nem mernek nősülni, nem érzik magukat képeseknek a túlfeszített igé­nyek kielégítésére. Vájjon meddig tart még ez igy s mi lesz a vége ? Ha meggondoljuk, hogy Athén épen ennek köszönhette bukását, borús sejtelem fogja el keb­lünket ? Ch. M. — A honvédség körében közelebb több nyugdíjazás történik. E nyugdíjazásokat a honvédségi intézmény sike­resb fejlődése teszi szükségessé. A nyugdíjazások a gya­logság körében fognak történni. — A franczia amnestiáitak megérkezése alkalmá­ból elmaradtak a híresztelt tüntetések. Pénzgyüjtést ren­deztek az amnestiáitak számára, italokat ós ételeket adtak nekik. A kormány mindegyik hazatérőnek 2 fran­kot adott, a segélyző bizottság pedig 1 frankot. Az egész idő alatt a legkisebb rendzavarás sem fordult elő, s egyetlen izgató kiáltás sem volt hallható. — A szerb kormány megszaporítja az albán ha­táron lévő örséget. E rendszabalyra — mint a „Neues Wiener Abendblatt" jelenti — az birta a sz?rb kor­mányt, hogy Albániában nyugtalanító jelenségek mutat­koznak. A határos kerületekben indulásra készen fog állani az első osztályú miliczia. — Belgrádból jelenti a „Presse", hogy minap Or­sován át rendkívüli orosz futár érkezett Belgrádba, a ki a czártól levelet vitt Milán fejedelemnek. A futár két óra hosszat értekezett Riszticscsel és a hadügyminiszterrel és 4-én reggel táviratilag megrendelt előfogatokon Nisbe utazott. MEGYEI KÖZÜGYEK. Leírása a b.-csabai heti vásár rendezésének egyes vásárczikkek árulási helyeinek kijelölése szempontjából. (V é g e.) 2. Főtéren. 24. Kenyérárulás, kath. paroehia előtt. 25. Asztalosok, kath. templom előtt. 26. Kerékgyártók, kath. templom előtt, asztalosok mellett. 27. Talicskások, Széchényi utczán a járda mentében. 28. Pintérek, Széchényi utczán talicskások után. 29. Köszörűsök, városháza előtt. 30. Üvegesek, Szailer előtt. 31. Szeszárálás hordóval kocsin Biener és Schwarz előtt. 32. Vegyes házi czikkek árulása, vagyis asszonyok heti vására, Fiume vendéglő szegletétől (néha befordulva a vasút utczába) Haán-fóie paplakig, egy utcza a járdán a házaktól. 33. Apró jószág árulása, Fiume vendéglő sarkától Széchényi utcza kereszt járdáig, egy másik utcza a járdán, kőuttól. 34. Virágárulás, mükertészet, bankház előtt a járdán. 35. Turó, szalonna, főzelék, Such üveges és Osztás előtt a járda szólén. 36. Gyümölcs kocsikon, bankház előtti kereszt jár­dától Apponyi utcza kereszt járdáig, a folyóka mentében. 37. Oltványok, facsemeték, Fiume vendéglő előtt, a kőut mellékén. 38. Kis kovácsok földön árulva, vas utcza befordu­lónál a kőuti hid mellett, kivül a hidon. 39. Mészárulás kocsikon, Bartóki, Vlcsko előtt, folyókán kivül. 40. Méh, méhkasok, seprők, Bartóki előtt a járda melletti főtéren. 41. Korcsvesszők, s fűzfa fonatok Bartóki előtt a vasút utczán. 42. Pecsenye-malaczok zsákban, Bartókitól Ruttka­iig a vasút utczán. 43. Hal ós vadárulás földön, bankház előtti kereszt járda kót oldalán a városháza felé. 44. Hal ós vad árulás földön, bankáz előtti kereszt járda két oldalán a városháza felé. 45. Apró jószág kocsikon, bankház kereszt járdától a Széchényi utcza kereszt járdáig vizfolyokán kivül. 46. Zöldség kocsikon, bankház Kereszt járdától a Széchényi utcza kereszt járdáig vizfolyokán belől. megindítom az elválást. Csendesen pör nélkül. Hogy szabad legyen. Hogy szabadon űzhesse bünösjátókait. Elhűltem. Nem bírtam szóhoz jutni. De még ez nem volt elég. A kegyelemdöfést csak ezután adta. Mondják az jól szokott esni, nekem az fájt leginkább. Fájt, égetett. Teged nem szerettelek soha — szólt hozzám — a hőst szerettem. De az nem akart elvenni, barátom. Igy jó voltál nekem — máig. Elég volt. Nagyon elég. — Kerestem valamit. Jó, hogy nem találtam. Mert vér folyt volna. Megakartam fojtani. Karomra zsibbadás nehezült. Ki! ki a szabadba. Másnap megírtam neki, hogy hagyjon el; tegye le a nevemet. Pusztuljon. Egy társulatnál ném maradhatunk. De az igazgató másképen fogta fel a dolgot. Ö a tehetségest akarta megtartani, nem a becsületest. — Igy nekem mondtak föl, botrányos kihágást hozva fel. Elég az hozzá, elpusztultam onnan. Mentem a nagy világba. Megtörten, zúzott szívvel, nyomott lélekkel. Soha­sem szerettem azelőtt. Mint katona csak a szenvedély muló rohamával. Mint honvéd: csak a hazáért lángoltam. Mint buj­dosó nem gondoltam arra. Mint színész, a halott nevét viselő, csak a színpadon. — De az ember, az nyugodt maradt. Es a pihenő sziv követelni kezdó jogait. De vesz­temre. Mért épen e varróleányba ? Pfuj! Szégyen ! Förtelem ! Az, az óra . . . pirulok . . . Bolyongók tovább . . . (Folytatás köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom